02.20.
| Kortárs szlovák irodalom a Tiszatáj és a Kalligram című folyóiratokban >>>
02.29.
| Übü, a király a REÖK Stúdiószínpadán >>>
02.27.
| Asztali beszélgetések… – Beszélgetés a művészetről >>>
02.18.
| Borsos Miklós emlékkiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban >>>
02.13.
| Két díva, ha találkozik: Ute Lemper és a legendás Marlene Dietrich „randevúja” a Müpában >>>
02.12.
| A Homo Ludens Project és a ZUG Színház februári programjai >>>
02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
02.05.
| Kilencedszer érkezik a Finn Filmnapok >>>
02.03.
| MADOKE – 5+1 ingyen nézhető doku vasárnapig! >>>
02.01.
| „Lét-közeli” művészet a Reök-palotában >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
NAPI TANDORI

02.14.
| Vitray Tamás Händel operában lép színpadra >>>
02.14.
| Kézzelfogható múlt, megújuló tájházak és szakralitás: a népi építészetről tartottak konferenciát >>>
02.11.
| Müpa – A jazz nagyágyúi Budapesten >>>
02.11.
| Az olvasáskultúra védelmében >>>
02.10.
| Történelmet írt az Élősködők című dél-koreai film >>>
02.01.
| Elhunyt Tornai József író, költő, a nemzet művésze >>>
01.31.
| A FOMO rendezője, Hartung Attila az Ivan & The Parazol dalához készített klipet >>>
01.18.
| Különleges Kakaókoncerttel készült a Miskolci Nemzeti Színház >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>

Böndör Pál, Lövétei Lázár László, Máhr Gábor, Meliorisz Béla, Szöllősi Mátyás, Tandori Dezső, Werner Nikolett versei

Abafáy-Deák Csillag, Ferdinand von Schirach, Vincze Ferenc prózája

VOLTAM, SZÓLTAN – Tandori Dezső emlékére
(Debreczeni György, Dukay Barnabás, Fried István, Györe Balázs, Jász Attila, Szabó Marcell)

>>>

Első gong. Még el kell mennem pisilni. Lehúzom a cappuccinot, a mignont szép gyorsan belapátolom a számba. Második gong. Elindulok a mosdó felé, nincs sor. Kézmosás után próbálom helyreállítani arcom evés és ivás előtti állapotát. Harmadik gong. Előhalászom retikülömből a már félig gyűrött jegyet, megpróbálok javítani a helyzeten. Hét óra múlt két perccel. Nem baj, sose kezdik időben […]

>>>

Blue is the Warmest Color
2014.12.27 - tiszatáj

2013 egyik legnagyobb művészfilmes szenzációja az Adéle élete, Abdellatif Kechiche háromórás szerelmi drámája volt, két fiatal leszbikus lányról. A Cannes-ba is eljutott és ott Arany Pálmát nyert alkotásnak köszönhetően Julie Maroh ahhoz alapul vett, azonos című francia képregényének is jutott némi reflektorfény, bár nyilván nem annyi, amennyit érdemelne. Ugyanis ezúttal is az a helyzet, mint szinte mindig: a könyv (esetünkben egy 160 oldalas graphic novel) jobb, mint az adaptáció.

A Blue is the Warmest Color Clémentine története (a filmadaptációban őt átkeresztelték Adéle-re), aki a ’90-es években, 15 éves korában egy fiúval jár, amíg egy nap találkozik a kékhajú, igéző Emmával, és szinte első pillantásra beleszeret. Clémentine számára az érzés egyszerre izgalmas és kényelmetlen – nehezen fogadja el magát leszbikusként, amíg egy barátjától erre bátorítást nem kap. Idővel aztán újra találkozik Emmával, és a lányok végül egymáséi lesznek, de a sztori innen még bő tíz éven át követi szenvedélyes, a nagyvilágban intoleranciával övezett szerelmüket.

Kechiche háromórás adaptációja bizonyos pontokon rendkívül hű a forrásműhöz, más pontokon viszont jelentősen eltér tőle – éppen ezért az is egy egészen új élménnyel fog gazdagodni az eredeti elolvasása után, aki már látta a filmet.

 

BitWC-083

 

Az egyik legnagyobb különbség rögtön az első oldalakon kiütközik: a képregény Clémentine (Adéle) halálával kezdődik, a történet pedig úgy bontakozik ki előttünk, hogy Emma egykori szerelme naplóját olvassa. A tragikus kezdetnek/befejezésnek ugyan van némi öncélúan melodrámai színezete, ám nagyon is illik a mű egyik fő kérdésfelvetéséhez, konfliktusához. Míg a filmadaptáció elsősorban az osztálykülönbségek vizsgálatában találja meg társadalmi mondanivalóját, Maroh-nál ezt (noha kisebb mértékben nála is jelen van) inkább az intolerancia problémaköre helyettesíti.

Clémentine szülei (de legalábbis az apja) tőről metszett bigottok, akik képtelenek elfogadni lányuk másságát, és ezzel a társadalom egy jelentős részének álláspontját képviselik. A kontraszt a szigorú, maradi apa meg az ennek megfelelő szülői ház és a kékhajú, művelt és intelligens, a lehető legtágabb értelemben véve szabad Emma között egyértelmű és kirívó – ami azt illeti, a képregényre e téren néhol ráfért volna egy némileg árnyaltabb ábrázolásmód. (A Clémentine házában meztelenül flangáló, és a bigott apukába ily módon belefutó Emma jelenete a következményekkel együtt érezhetően erőltetett kissé.)

Maroh 19 évesen kezdte írni a történetet, és öt évvel később fejezte be – valószínűleg ennek köszönhető, hogy egyes elemei, megoldásai érettebbnek, kimunkáltabbnak hatnak, mint mások (Maroh egyébként maga is vállaltan leszbikus, ám azt tagadta, hogy a Blue is the Warmest Color önéletrajzi ihletésű lenne).

 

BitWC-097

 

A szexualitás, az erotika ábrázolása például kifejezetten erőteljes. Míg az adaptáció eposzi szexjelenete már-már egy profi leszbikuspornóra emlékeztet, vagyis olyan, amilyennek a két nő közötti aktust egy heteroszexuális férfi elképzeli (merthogy a filmet egy heteroszexuális férfi rendezte), Maroh-nál jut hely a fiatalság és a tapasztalatlanság esetlenségének, sutaságának, kínosságának is – Clémentine és Emma együtt hálása így sokkal hitelesebb, bensőségesebb és emberibb.

Maroh rajzai alapvetően szépek és kedvesek – van bennük valami kislányos báj, ami utal a két főszereplő szerelmének tisztaságára, méghozzá olyannyira, hogy az írónő még egészen komikus képi megoldásokat is használ a kapcsolatuk bimbózásának idején. Ötletes a múlt és a jelen színekkel való érzékeltetése is, főleg, hogy előbbibe, amelyet fekete-barnás szépiával jelenít meg, fokozatosan csúszik be a szín, egészen konkrétan a kék, és mindaz, amit jelképez: az élet, a szabadság, a szerelem és saját magunk felfedezése és elfogadása. Mert erről szól a Blue is the Warmest Color.

Rusznyák Csaba

 

[nggallery id=481]


Címke: , , , , ,
2020.02.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ ISTVÁNNAL ÉS SÁNDOR PÁLLAL
Egy orvosprofesszor visszatér a szülőfalujába és körzeti orvosként próbál dolgozni. Szabó István Zárójelentés című filmjének a történetét a valóságból vette. Az Oscar-díjas rendező új filmének érdekessége, hogy a produceri feladatokat, pályatársa, Sándor Pál vállalta. A szegedi bemutató idején a Szeged Televízió vendégei voltak, ez a páros interjú annak a beszélgetésnek az írott változata.

>>>
2020.02.16 - tiszatáj

HORVÁTH VERONIKA:
MINDEN ÁTJÁRHATÓ
A grillázspoézis olvadós-ragadós, édes-keserű és törhető. A grillázspoézisnek is van költői énje, aki ragadós-olvadós, keserű-édes és törékeny. Leélni, felélni, megélni, elélni, átélni próbál. A próbaköveken végigmenni. Grillázstestbe szorult létezését leírni, kiírni, felírni, megírni, átírni, szétírni. Egy elsőkötetes szerző munkájáról kritikát írni grillázs-súlyos feladvány, ugyanakkor édes teher. Horváth Veronika Minden átjárható grillázskötete igazi magával ragadó(s) életcukrászdai csemege… – LAJTOS NÓRA KRITIKÁJA

>>>
2020.02.14 - tiszatáj

ÜNNEPELTÉK A NÉZŐK SZABÓ ISTVÁN ÚJ FILMJÉT SZEGEDEN
Tapsviharral köszöntötték a nézők az alkotókat csütörtök este Szabó István új filmje, a Zárójelentés közönségtalálkozóján a Belvárosi moziban. Az Oscar-díjas rendező az országos premier előtti telt házas vetítésen megköszönte a szegediek hozzájárulását, segítségét a mai társadalmunkról is látleletet adó filmjéhez… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2020.02.13 - tiszatáj

Vállalkozásunk, mely Tandori Dezső „kezdetlen és végetlen” jelenlétének felidézését tűzte ki célul, nem keres kezdő- és végpontokat, a viszonyítás mindig mesterséges menedékeit, melyekhez tartva magát felméri a nehezen felmérhetőt, Tandori hozzájárulását az elmúlt évtizedek magyar- és világkultúrájához… – TÓTH ÁKOS

>>>
2020.02.13 - tiszatáj

PETRI GYÖRGY UTOLSÓ TANDORI-VERSE
A Búcsúsorok Dezsőnek című vers nemrégiben került elő Petri György hagyatékából, alighanem a költő utolsó alkotásainak egyike. Írásom címéül pedig a költő egy másik – a pálya első szakaszában íródott, a Körülírt zuhanásban napvilágot látott – versének címét választottam, mégpedig két okból is.

>>>
2020.02.11 - tiszatáj

A SZEGEDI MESTERTANÁR TANKÖNYVSOROZATÁT TALÁLTÁK
A LEGJOBBNAK A VILÁGON
Óriási sikert ért el Gárdián Gábor gordonkaművész, a szegedi Király-König Péter Zeneiskola mestertanára: a világ egyik legnagyobb zeneműkiadója, a Shanghai Music Publishing House megállapodást kötött vele a Gárdián Gordonkaiskola című tankönyvsorozatának kínai kiadásáról, és tervezik az angol–magyar verziót is a nyugati piac meghódítására… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
2020.02.11 - tiszatáj

A BÚCSÚ
Önéletrajzi ihletésű dramedy-vel robbant be tavaly a köztudatba Lulu Wang. Sundance-en debütált családregénye, A búcsú csírájában először 2016-ban a This American Life című rádióműsor részeként hallható What You Don’t Know-ban jelent meg. 100 percessé duzzasztott vallomása azonban – leszámítva a nyitó „valódi hazugság alapján” felütést – kevéssé méltó egy igazán érzékeny mementóhoz… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.02.10 - tiszatáj

Meglepetésre az Élősködők című dél-koreai alkotás kapta a legjobb filmnek járó díjat a 92. Oscar-gálán vasárnap Los Angelesben. Bong Dzsun Ho műve az első az amerikai filmakadémia rangos elismerésének történetében, amely nem angol nyelvű filmként diadalmaskodott a legjelentősebb kategóriában.

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő