07.31.
| Szabó T. Anna és Bősze Ádám lesz a Képmás-estek vendége a festői Halász-kastélyban >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
08.01.
| Főszerepben a kortárs fotográfia az idei Garten programjában >>>
07.30.
| Szemtestvér – Filmpremier és beszélgetés a Capa Központban >>>
07.29.
| Grand Café – Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb c. noválláskötetének bemutatója >>>
NAPI TANDORI

07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Bencsik Orsolya: Boldogság
2014.12.10 - tiszatáj

RÉSZLET A KIS VA(J)DMAGYAR C. KISREGÉNYBŐL 

2013. október 21-én betegedtem meg. Anyám azt mondja, biztos a szobrász fertőzött meg, hiába is hárítja a felelősséget, hogy keveset találkoztunk, és hogy nem ő lehetett. A szobrász szép. Üde, lányos szépség, egy kicsit tatáros arccal, de tiszta, finom arcbőrrel s mindvégig ártatlan gyermeki tekintettel. Ha megjelenek vele az utcán, mindenki a lánytestvéremnek hiszi, holott férfi. Képeslapok forgatása közben néha szinte kihagy a szívverésem egy-egy „Sárközi menyecske” vagy „Asszonyok a templom előtt” láttán: az ő tekintete néz felém, az ő mosolya bujkál az idegen arcon, gyakran az egész arc meghökkentően az övé. Nem mondom anyámnak, mert úgyse hinné el, hogy nem is érintkezek vele, csak a farkát mutatta meg. A fővárosban él, de falusi, akárcsak én, ezért álltam többször is szóba vele, noha nem mesél semmit, csak fütyül és mutogat. A farka színarany, de a végén van egy kis luk, ahol pisilhet. Anna barátnőm a telefonban kérdezi, „És lepisilt?”.

Amióta apám nyugdíjas, azért valljuk be, többet besegít a főzésbe, noha anyám szerint nincs érzéke hozzá, és csak a zöldségpucoláshoz ért. Apám pucolja a legszebben a krumplit, a kiskonyhában, anyám figyelő tekintete mellett a fodrozódó, vékony, levágott héjakat újságpapírra helyezi, majd fehérrel vagy feketével lefesti őket. Hogy pontosan melyik színnel, arra nem emlékszem, pedig az akció szempontjából nagyon is fontos, mert csak az egyikkel működik. Utána lakkot ken rájuk, hogy szép fényesek legyenek, de emellett tartósak is. A mama gyümölcsládáiba pakolja őket. 133 krumplihéj, egy láda, és olyan ravaszul pakolja tele, majd zárja le a fedelét, hogy ha valaki, mondjuk anyám vagy a nővérem, felnyitná, hogy megnézze a lakkozott, festett, merevvé vált héjakat, az egymásra rakott 133 üres vázat, azok egy pillanat alatt szétesnének. Állítólag anyám napokig zokogott, amikor ez kiderült. A gyümölcsládák megőrizték a szagukat, apám megszállottan pucolta a krumplikat, a stelázsi mellett, a földön, négy láda, azt hihetnénk, benne 30 kiló meggy, 25 kiló barack.

Az utóbbi időben nem keres a szobrász, pedig az elején ő volt a lelkes, negyvenöt lányból választott ki magának, „A negyvenöt legszebből”, így mondta, „te vagy a legszebb”. Nem tudom, mi alapján szedte össze ezt a sok lányt, mert volt köztük fiatal és öreg meg igencsak ronda is. A Facebookon volt egy külön oldala, rajta a lányok profiljaival, köztük persze az enyémmel is, holott korábban nem ismertük személyesen egymást, noha nekem már akkor tetszett. Mielőtt megmutatta a farkát, fehérbe öltöztem. Elhoztam a mama piros művirágkoszorúját, amin, ha megnyomom az alján, kis ledek világítanak. Az ágyon feküdtem, mellemen szétnyílt a fehér anyag, anyámtól kaptam, a stafírungom egyik legszebb darabja. Nekem kicsi a fürdőszobám. Kádam sincs, csak egy pici tusolófülke, ott mosta meg magát a szobrász, jó alaposan, fertőtlenítővel, amit érkezése előtt a Tescóban vett 348 forintért.

Már korábban is éreztem, hogy bujkál bennem valami, megittam egy csomó teát, vettem maci-mézet (Aranynektár Kft., Dunavarsány), négy citromot, egy fej fokhagymát, C-vitamint, propoliszt, csak a lázcsillapítót felejtettem ki a bevásárló listámról, noha, most már így utólag tudom, ez lett volna a legfontosabb. „Szerbiában nincsen maci-méz”, ezt írom a szobrásznak, meg azt, hogy „egyszerű befőttesüvegben árulják, vagy pici tasakokban, műanyag dobozokban, mint a marmaládét”. Kevesen tudják, noha ez elég fontos, apám a 90-es években, a két vágóhidas munkája között mézlepergetőkkel üzletelt. A második unokatestvérétől, aki vénlány, vásároltuk előtte a mézet. Senki sem érhetett a nő porcelánbabáihoz. (A kanapén ültek.) A szobája, a falon a gobelinekkel, a kanapén a babákkal, a horgolt csipketerítőkkel, akár egy osztrák rendező filmjeinek szobabelsője. A macinak a fejéből folyik ki a méz, ha irtó rendes lennék, hazaküldeném az üres műanyagtestet apával, hogy az unokatestvére újratölthesse. Ott öntené be, ahol én kiittam. Vagy ha több mézet ennék, lehetne egy maci-gyűjteményem az ágyam felett. Mindegyiken cédula, rajta a dátum. (A tata haverja, aki 87 éves, csinálná hozzá a polcot.)

Anyám szerint túl sok teát iszom, de én mondtam neki, ettől nő a hajam. Apám hozza, Szerbiából. A bioboltos néni szerint apám a legjobb vevő az egész községben. (Topolya községhez Topolyán kívül még 13 falu tartozik, ha nem számítjuk bele Karađorđevót, ahol életemben először láttam szürke gémet apámmal, vagy Zobnaticát, ahol sok a pedofil, de megtűrik őket.) Ha a nővérem azt mondja, hogy a fokhagyma elűzi a vámpírokat, mindig megijedek, és szólok anyáéknak. A mama nem eszik citromot, mert nem bírja a savanyút. Azt mondja, gyomorsava lesz tőle. Apám őrült mennyiségű C-vitamint elrág, anyám hol Béres-cseppezik, hol propoliszozik.

Apám újabban megint mézlepergetőkkel üzletel. Ha úgy van kedve, nyugdíjassága ellenére megint beül a kocsiba, átmegy a határon, és meglátogat. Mindig hoz ezt-azt. Gyógynövényteát, villanyradiátort vagy télikabátot. Nekem meg vidámnak kell lennem, mert apám egy szomorú ember. Ez a szomorúság azonban eltűnik az arcáról, ha krumplit pucolhat, vagy éppen répát, zöldséget, zellert. Ha hagymát hámoz, nem sír, anyám ilyenkor mindig körülötte sürgölődik, és látszik rajta, hogy ő is baromira feldobott. A konyhában kicserélte a függönyöket, pedig apám szerint felesleges pénzkidobás volt. Most a margaréták helyett zöld csíkok fedik az ablakokat. Ha kinézek, a borostyánt látom, benne a rigókat, füttyük, akár a szobrászé. Anna barátnőmnek mutattam a fényképét, ő meg csak annyit mondott, „A fején látszik, hogy nem használ szavakat.” Anna barátnőm szeme körül a nagy, sötét árkok hullámoznak, az évgyűrűk: az értelmiségi nők fáradt szemkörnyezete. Most A szürke ötven árnyalatát olvassa, de lassan halad vele.

Hozzám közel van a Tesco. Gyakran elbicajozok oda, de inkább csak nézelődök, mint vásárolok. A parkolóban számolom a kocsikat, a gyerekeket, a kopaszodó vagy pocakos férfiakat, vagy azokat a nőket, akiknek festett a hajuk, de már csíkban lenőtt, mikor mihez van épp kedvem. Ha lett volna lázcsillapítóm, nem szenvedtem volna annyit. Pedig a nyár folyamán még boldog voltam, és csak utána jött a betegség. Ha hirtelen megiszok egy negyed maci-mézet, mintha a szobrász hiányzó szavai öntenék el a testem. Lefolynak a nyelőcsövemen a gyomromba, hogy végül a vékony-, majd vastagbelek után a klotyóba távozzanak. Ez persze hazugság, de legalább én, sok más ismerősömmel ellentétben, magamnak nem, csak másoknak hazudok. Erre apám tanított meg. Fütyülni viszont még mindig nem tudok, noha anyám gyerekkoromban őrült mennyiségű sárgarépát diktált belém. A sárgarépa kilója most 250 forint. A főzelékem még mindig nem közelíti meg anyámét, a mamáéról meg ne is beszéljünk.

Mielőtt a puncimra helyeztem volna a piros, világító műanyagkoszorút (rajta rózsák, mindegyik közepén pici led), előtte lekapcsoltam a szobámban a villanyt. A szobrász alsógatyáján gyümölcsök, meggy vagy cseresznye, olcsó, kopottas színek, de az illata, akárcsak a mama gyümölcsládáié, melyekbe apám a fehérre vagy feketére festett krumplihéjakat pakolja. „Én egy agresszív nő vagyok”, ezzel kellett volna nyitnom, helyette csak bámultam a szobrászt (üde, lányos szépség, egy kicsit tatáros arccal), száján füttyszó, kezében aranytárgy, mellemen a szétnyíló anyag 20 százalék poliészter, 80 százalék pamut.

2013. október 27-én hagytam el először a lakást. A Cserepesi-soron már hiányoltak, a vevőkkel, akik közül mindegyik nyugdíjas és férfi, meg is beszéltem, ha éppen úgy alakul, házhoz is jöhetnek. A Katona József utcában lakom, az 57-es bérházban, és a lakók egészen rendesek, nem lesz velük gond, ha sokan jönnek hozzám. Csak egy Gorkij Listem volt, meg egy Kruskovácom, de tíz perc alatt elkelt, a bácsik ki voltak már éhezve a szerbiai szeszekre, erre gondoltam, amikor a pénztárcámba (kicsi, műbőr) gyömöszöltem a lóvét. A pénzből rögtön vettem egy új tápegységet a laptopomhoz. Kereken 4000 forint volt, a fitneszszalon melletti elektronikai boltban vásároltam egy negyvenes pasastól. Pedig azt hittem, a régit is meg lehet javítani, de a fickó a számítógépüzletben kiröhögött. Nem akartam mondani neki, noha a nyelvem hegyén volt, „Ismerem a fajtádat”. Anna barátnőmtől tanultam, egy pillanat alatt bekategorizáljuk (néha együtt, néha külön) a férfiakat. Ez a pasas például havonta egyszer dug, a háta meg csomókban szőrös, bele lehet kapaszkodni. Pontosabban bele lehetett, amíg a felesége le nem borotválta. Azt hiszem, az asszony legnagyobb boldogsága az, hogy minden vasárnap, éppen főzés előtt, egy 8 centis, csavarós fejű aranyeszközzel vastag rétegekben húzza le a már kinőtt szálakat. A szobrász nem szőrös, még a farka is csupasz. Barna Szofit szív, és Tamásnak hívják, noha nem is illik hozzá ez a név. „Baromira nem tamásos”, ezt anyám is mondja, pedig csak egyszer találkoztak, amikor megmutattam neki Szerbiát. Ha jobban belegondolok, azóta nem keres, pedig anyám egészen jól viselkedett, apámmal, a nővéremmel és a mamával egyetemben. Vannak ilyen emberek, 40 kilométerre születnek a szerb határtól, és harmincéves korukig nem lépik át, de Nyugat-Európába bezzeg utaznának, ha lenne rá pénzük.

A műanyag virágkoszorút a mama ki akarta vinni a temetőbe, de én meggyőztem, nálam jobb helyen lesz. Akkor még nem tudtam, a szobrász vagy legalábbis a farka maga is egy műalkotás. Biztos van még mit tanulnom Anna barátnőmtől, „A tökéletesség még távol áll tőled”, ilyeneket mond nekem, pedig, ez nem vitás, én valóban igyekszem. Ebben apámra hasonlítok. A fürdőszobámban, a mosdó alatt műanyagflakonban áll a fertőtlenítő, a szobrász hagyta ott, lassan már két hete. Rajta a nyílás vagy öt centis átmérőjű. Ha beleinnék, a nagyja végigcsorogna a szám szélén, le a nyakamon, majd kis erekben folyna szét a mellemen. Ez tuti kiölné belőlem a szavak utáni vágyakozást. Ez most nem hazugság. Én sok ismerősömmel ellentétben magamnak nem, csak másoknak hazudok.

Anyámmal beszélek a Skype-on, apám éppen a piacon, krumplit vesz télire. Vagy 200 kilót. Van valamilyen por, ezzel kell behinteni jó vastagon, ládákba rakni, és akkor eláll. Nem csírázik ki, noha ez a fehér por elég mérgező. Pucolás előtt el kell távolítani, ez is apám feladata, a kiskonyhában mosogatja a krumplikat, megtörli, pucolja, csak utána viheti be a házba, anyám tiszta konyhájába. 2013. október 22-én még azt írtam a szobrásznak, hogy az abszolút boldogság ott kezdődik, ha valakinek az egész testében méz van. Pedig az abszolút boldogság (ennyiben egyre tökéletesebb vagyok) tudom, hogy színtiszta sterilitás, műanyagflakonban tárolt olcsó, átlátszó folyadék. Tamás nem én vagyok.

 


Címke: , , ,
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
2020.07.27 - tiszatáj

ÁCS MARGIT: PÁRBAJ
„Görcsösen óvtam az önálló személyiségem fikcióját – ugyan, kinek van mindenkitől független személyisége?” Az idézet Ács Margit Párbaj című regényéből származik – ebben az eset­ben megfelelő műfaji jelölő a levélregény terminus –, s an­nak ellenére, hogy ez csak egyike a könyvben elhangzó temérdek elgondolkodtató kijelentésnek, mégis egy igen komoly dilemmát helyez a fókuszba… – JANCSOVICS KLAUDIA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.26 - tiszatáj

A K-ARTS ACÉLSZOBRÁSZATI KIÁLLÍTÁSA A REÖK-BEN
A REÖK-ben látható válogatás természetesen a térbeli korlátok miatt a monumentális, köztéri plasztikákból csak korlátozottan vonultathat fel, de a szemle így is érzékelteti, hogy az indusztriális plasztika milyen sokszínű, változatos, kreatív megoldásokra képes. Ahogyan a plasztikai ábrázolások tárgykörében is a tradicionális eszközöket, a vésőt és kalapácsot számos esetben felváltották a plazma és lézer vágók, a CNC megmunkáló eszközök, úgy bizonyos ódivatú fogalmainkat érdemes sutba vágnunk… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

MEDVEVILÁG SZICÍLIÁBAN
Olasz–francia koprodukcióban hozta tető alá Dino Buzzati 1945-ös gyerekkönyvét Lorenzo Mattotti képregényíró és illusztrátor. A tavalyi cannes-i szemle Un Certain Regard-szekciójában bemutatkozott Medvevilág Szicíliában noha bizonyos pontokon eltér a forrásanyagtól, zömmel ahhoz hű adaptáció, mely gyermekek, fiatalok és idősek megszólításában egyaránt jeleskedik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AKÁRKI
A Szegedi Szabadtéri Játékokat annak idején a salzburgi fesztivál mintájára találták ki. Az ottani Dóm előtt minden évben visszatérő darab az Akárki című misztériumjáték. Ez még soha nem ment Szegeden. Idén viszont a koronavírus miatt csonka évadban ebből tartanak előadást. Bemutató pénteken, de csütörtökön már közönség előtt tartottak nyilvános főpróbát… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AGRIPPINA
A jó opera nem olyan bonyolult dolog. Végy egy kitűnő karmestert, néhány nagyszerű és melléjük pár megfelelő énekest! A rendező gondolja végig pontosan miről szól a darab, és miért szól ma, hozzánk! Aztán rendeljetek alá mindent a célnak! Lehet bátran húzni, a szövegen alakítani, újrafordítani! Koncentráljatok a játékra, újrahasznosított díszlet is megteszi, a jelmezeknek fontosabb a karaktere, mint a méregdrága gazdagsága! Ja, és mindebben hinni, kell, hosszan, ámde nyitott szívvel próbálni! A nagy Händel eredeti szándéka másodlagos… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.07.22 - tiszatáj

GARACZI LÁSZLÓ: HASÍTÁS
Garaczi ötödik lemur-kötete mintha a klasszikus fejlődési regények szerkezetét imitálná – a fejezetek hét életkori csomópontot jelölnek ki, kronológiai sorrendet tartva kisgyerekkortól az emberélet útjának – századunkban (ha nem is a kelet/közép-európai társadalmakban) legalábbis remélt feléig, az elbeszélő/főszereplő körülbelül 45 éves koráig. A téma is a tradicionális, XIX. századi Bildungsroman sémába illeszthető: hogyan talál hivatására egy ifjú ember, hogy válik íróvá, milyen buktatókon keresztül lesz a fecniből – ha legépelik – mű… – MOLNÁR ZSUZSA KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő