Sopotnik Zoltán versei
Ki kellene sétálnia a kertbe, leszedni a cseresznyét a fáról, szögelni valamit a kamrában, nem baj, ha nincsen, elszundítani közben, kicsit megütni az ujját kalapáccsal, ahogy az istenek szokták, így emlékezni fontos dolgokra, amik foltot hagynak a röntgenképen, szétszálazni a sápadt elmét, gereblyézni a fakéreg-felhőket, mosolyogni, na, igen, tejet önteni a vidám macskának […]
Hamvas Béla/film/nap/kert
Ki kellene sétálnia a kertbe, leszedni a cseresznyét
a fáról, szögelni valamit a kamrában, nem baj, ha
nincsen, elszundítani közben, kicsit megütni az
ujját kalapáccsal, ahogy az istenek szokták, így
emlékezni fontos dolgokra, amik foltot hagynak a
röntgenképen, szétszálazni a sápadt elmét, gereblyézni
a fakéreg-felhőket, mosolyogni, na, igen, tejet önteni
a vidám macskának, nem baj, ha nincsen, elgondolkodni a tört
filmen, nap mint nap, kegyetlen tekercseket befűzni, megkergetni
a korhely mítoszlopókat, vinnék fillérekért a hagyatékot,
üvölteni, hogy kísértsd őket, Béla, lélekszakadásig, vedd el
az árnyékukat, nem baj, ha nincsen.
Hamvas Béla/film/nap/vízöntő
A Vízöntő széléről figyelni a tömeget,
kilúgozni a leértékelődött fantáziát, nem
tudni semmi biztosat a világ fejlődéséről,
de azt mindenképpen tudni, hogy akár egy
fejlövés, olyan. Vagy A fejlövés. Egy könyvtár
tetejére kiállni villámhárítónak, rendíthetetlenül
állni szélben, viharban, világforgató filozófiában.
Nem csak egyben, naná, hogy nem csak egyben.
Mindeközben nem állni szóba azért akárkivel,
így szédülni az origóba le, átlyuggatva egy
forradalom matracát; a hatalmas, markos rugók
szúrják csak át a diktátorok torkát szépen. Ha
lehet úgy, ha lehet az szép. Lehet. Lefejezésre
készülődik a nép, de lehet.
Megjelent a Tiszatáj 2014/10. számában