01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Szijj Ferenc versei
2014.11.10 - tiszatáj

 

Fényleírás / Napfény

BIZTOS TUDAT

 

Vissza kellett volna mennem apámhoz

a kórterembe, miután beszéltem az orvossal,

elmondani neki, hogy mit mondott: túléli,

meg fog gyógyulni, de azt gondoltam,

holnap úgyis jövök megint, majd akkor

elmondom, legalább lesz egy téma, amiről tudunk

beszélni, nemcsak a „hogy aludtál?”, „rosszul”,

és a hallgatás a nyilvánvaló halálfélelemről,

mert elmondhatta neki is az orvos,

és talán nem olyan tárgyilagosan, mint nekem,

hogy rossz állapotban van a mája, „pedig –

magyarázta nekem apám, amikor egyszer

megszólalt önként – ő nem is ivott annyit,

mint”, és mondott egy nevet, valaki a faluból,

de erre se tudtam mit mondani,

csak gondolhattam, hogy az a valaki

nem esett le részegen a bicikliről.

 

Hazafelé menet még büszke is voltam magamra,

hogy lám, most az egyszer mindent jól csinálok,

beszélek az orvossal, pénzt adok neki,

és jó hírt viszek majd a betegágyhoz. Másnap

azonban apám már nem volt magánál. Pedig

mennyire más lett volna, ha ő is a gyógyulás

biztos tudatában veszti el végleg az eszméletét,

mint négy évvel korábban anyám.

 

Amikor beléptem a kórterembe,

először a szomszédasszonyt ismertem fel,

és csak utána, mondhatnám, róla,

amikor, eléggé bizonytalanul, már odamentem

hozzájuk, anyámat. Összetört a protézise,

szája, arca beesett, a haja kócos volt,

úgy feküdt az ablak felőli ágyon,

deréktól lefelé lebénulva. Nehéz volt elhinni,

hogy ő, aki régebben elöl is, hátul is vitt

egy-egy gyereket a biciklin, most nem tud

bevenni egy kanyart, vagy nem tud lefékezni,

megállni, ha kell. És hogy hová igyekezett

éppen, annak sem volt semmi értelme,

egyik dombról le, fel a másikra,

hogy neki ott dolga van, pedig ennyi idősen

már mi dolga lehetne? Persze tudtam,

hogy nem lehet változtatni a megszokáson.

 

Másnap még megkért, hogy simogassam

a lábát, mert mondták neki, hogy az jót tesz,

simogassam csak végig, mindenhol,

fel egészen a combok tövéig,

ne szégyelljem magam, mondta derűsen,

mintha örülne neki, hogy ilyesmire engem

senki más nem biztathat. S hogy a bénulás miatt

majd utókezelésre is szüksége lesz,

felhozzák Pestre. Némileg megnyugodva,

a további törődést az otthon élőkre hagyva

visszautaztam, de alig értem haza,

jött a telefon.

 

 

Fényleírás / Napfény

HAJNAL

 

Várom a hajnalt. Mitől ébredtem meg,

nem tudom, de visszaaludni, ahhoz

egy meleg, állati test kellene mellém

vagy egy lassú gép nagy, olajozott

fogaskerékkel, vagy csak álmodtam,

mi kellene. Most még előtte vagyok a napnak,

tisztább és pontosabb vagyok, mint a tárgyak

a házban, a ház körül, messzebbre pedig

nem gondolok, bár tudom, hogy van,

ahol naponta elszántan tisztogatnak,

és mindent ugyanoda tesznek vissza,

és le van írva az összes emberi tévedés.

 

Mikor oltottak be a többiekkel –

talán megitattak, lefektettek a fűre,

néztem az eget, de egyszer csak elvakított,

és akkor –

 

Amíg nem ér el a hasam aljáig, a fülem belsejéig

és hátul a fejemben a tegnapi emlékekig

a szükség, és nem nyúlok semmihez,

és a dolgok neve magától adódik,

és igazi név vagy nem igazi, mindegy,

mert úgyis csak egyféleképpen fordulhat

a történet, addig jó helyen vagyok.

 

Pedig jobb lett volna, ha egyedül,

a magam erejéből gyarapszom,

mint egy lámpás rádió egy szomorú konyhában,

amely tucatnyi nyelvet és zenét tud behozni

a benne mozgó, fehér pálcikával.

 

Az első fény, még a sötétség

saját szürkesége rögtön elbuktat majd

a kövér mutatóujjával, pedig hogyan

menekülök, irányt váltva minden pillanatban,

ez már volt, meg ez is, az összes kalapot

fel kell próbálnom, végül ott állok eggyel,

fegyvertelen vadász vagyok, egészen közelről

néznek a vadak.

 

Hogy az ő félelmük nyissa ki a szemem,

ha látni akarok, de én nem akartam látni,

se egy arcot először, se egy tágra nyitott szájat

az utolsó feladattal, se a combok közét

a végső intelemmel, hanem mindenkit vakon

eltaszítva csak átkerülni ide.

Megjelent a Tiszatáj 2014/9. számában


Címke: , ,
2021.01.22 - tiszatáj

ORBÁN JÁNOS DÉNES AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Orbán János Dénes, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó műhely Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának vezetője – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

BARTÓK IMRE: JERIKÓ ÉPÜL
Formabontó posztapokaliptikus-poszthumanista trilógiájának sokatmondóan vegyes fogadtatása után Bartók Imre az új keretek között sem hagyja el azokat a törekvéseket és irányvonalakat, amelyek előző köteteit vezették és meghatározták. A Jerikó épül családregény, fejlődésregény, de már összetettségét és merészségét tekintve is érdemes összevetni A Patkány évével kezdődő, nagyszabású, transzgresszív trilógiával… – VIDOSA ESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő