10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

2014.06.14 - tiszatáj

BUDAPEST – 2014. JÚNIUS 13. 

Ha valaha nekem szegeznék a kérdést (nem fogják), hogy hova járok szoliba, gondolkodás nélkül vághatom majd rá, hogy a Könyvhétre. Csak a mai napon két dózisnyi barnulás került rám, de erről majd később.

Fiatal (és ez sajnos a naplózóról még többet árul el, hogy már magamhoz képest is használhatom ezt a jelzőt) költőkolléga kérdi úgy fél hét magasságában, immáron forma-egyes szakzsargonnal szólva: a levezető körünket futva, szóval kérdi, hogy és akkor most azt írod meg, hogy itt nézelődsz, meg vannak könyvek? Felelem, hogy igen, meg hogy aztán itt voltatok ti is és együtt is nézelődtünk. Lelkiismeretes naplózót persze ennél mélyebb filozófiai tekintetben is el kell gondolkodtasson a kérdés. Nevezetesen, valóban, miről is szól, miről is szóljon egy ilyen napló.

 

5

 

És itt hozakodnék elő azzal, amivel eddig annyira nem akartam, kerültem, ódzkodtam mindenfajta ilyen giccselődéstől. Most azonban mégis ez jön. Mégpedig, hogy mikor megírom, ki mindenkivel találkoztam, milyen jókat dumáltunk, de jó volt örjöngeni az előző napi japán bíró miatt (és hát tényleg abzug!) Papp Zsigával, még a magvetős est előtt váltani pár szót Darvasi Ferivel, vagy dedikáltatni Aczél Gézával, piromkodó, kislányos zavaromban és hasonlóképp Varga Mátyással, vagy például tegnap, mikor kezemben egy Verejték van a szobrokon kötetet szorongatva félszegen szarakodva nem akartam megzavarni Nádasdy Ádámot, s az éppen akkor érkező Spiró György mutatta előzékenyen, hogy ott a háta mögött vár még egy olvasó… Szóval, mikor az ilyesmikről számolok be, az nem pusztán (bár főleg nyilván) magánérdekű hencegés, hanem valami másról is szól. Ahogy az ekkor-akkor befutó barátokkal, a csak pillanatokra (de milyen jó pillanatokra) feltűnő Fráter Zolival, Torma Máriával, Evellei Katával, Vass Norbival, Palágyi Lacival (többek közt) beszélgettünk pár mondatnyit, ezek mind-mind bírnak valami többletjelentéssel – legalább az én számomra.

 

6

 

Nagyjából annyival, amennyivel maga a Könyvhét is. Mert hogy könyvet venni ott a könyvesbolt. Dedikáltatni az író-olvasó találkozók. Ha pusztán ennyi volna, nem kéne ez az egész szerencsétlenkedés a kegyetlenül tűző napon. De itt bizony a közösségről van szó, és félreértés ne essék, nem pusztán valamiféle belterjes, irodalomszakmai bájolgásról. A belterjesség ugyanis a teljes közösségé, mindannyiunké, akik könyveket fogunk a kezünkbe. A találkozások öröméé, de hogy ne csak a giccs álljon itt, akár a tülekedéseké is, a finom vagy erősebb taszigálásoké, amikor egy olvasó melletted elsietve még bocsánatot kérni se szól vissza, mert oda kell érnie egy dedikálás végére, el kell csípnie ezt vagy azt az írót, hallani akarja a nagyszínpadot, megvenni, mielőtt elfogyna, valamiből az utolsó példányt. Ez itt a lényeg, ezért járjuk le tövig a lábunkat, ezért párolgunk a pokolmelegben.

 

7

 

Az már csak a hab a tortán, amikor a naplózó renitenskedik, például mert a nap első felében ellógja könyvheti tudósítói műszakja felét, mert épp dedikálni van beosztva, a tervezett idő kétszereséig (majd két példányt gyorsan még túlórában is, immáron asztal nélkül). Ilyenkor aztán megtörténik a szerepcsere: ezúttal épp nem ő az izguló és kíváncsi olvasó. Megszokhatatlan gyönyör, de igyekszem nem túldicsekedni, csak visszaélni e hasábokkal is, hogy megköszönjem mindenkinek, amiért vette a fáradságot (és a könyvet), eljött és összefirkáltatta velem. Aztán a szerep(vissza)csere: dedikáltatok Tinkó Mátéval, a büszke örömapával, a friss elsőkötetessel.

 

8

 

Vagy például ilyesmi a pillanat, amikor dedikálásom félidejében a Kabai Lóritól kapott sörrel (amit ezúton is külön köszönök, a folyadékháztartásom szempontjából is életmentő volt), cigivel az árnyékban Lórival és az épp arra vetődő Kukorellyvel beszélgetünk egy picit, mielőtt befut a második adag dedikálandó könyv és “visszaülök a műszakba”.

 

9

 

Lelkiismeretes dedikáló és naplózó is vagyok, ma egy rövid fröccsnyi kitérővel (igen, sörre bor, nem elegáns dolog, de korántsem esett rosszul) kétszer is lesültem a könyvhéten, röhögött is egy-két szembejövő grillcsirkeszerű ábrázatomon. Na hát ide járok én szolizni, sokezer barátom közé, legtöbbükkel vadidegenek vagyunk egymásnak, mégis, ezen az egy (hét napnál amúgy rövidebb) héten cinkosan összekacsintó, belterjes szekta büszke tagjai vagyunk. Kétlábonjáró, és mint mohó kisgyerek a cukorkaboltban, vidám, izgága (esetenként kétszersült) könyvhetesek.

 

10

 

Nyerges Gábor Ádám


Címke: , , , ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)