05.22.
| Táncold körbe Magyarországot online! >>>
06.18.
| Világszerte elérhető lesz a Müpa Wagner-fesztiválja >>>
05.14.
| Ezen a héten a Hóhérokat adja a Miskolci Nemzeti Színház! >>>
05.15.
| Új MADOKE-akció >>>
05.08.
| Vírushelyzet vs. szerzői jog >>>
06.12.
| A Quasimodo költőverseny fesztivállá növi ki magát. >>>
05.11.
| 25 éves a Söndörgő >>>
05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
05.04.
| OSZK – Trianon 100 – Történelmünk tragikus sorsú művészeti alkotásai >>>
04.28.
| Alternatív valóság közösségi filmezéssel >>>
NAPI TANDORI

05.22.
| Online tárlaton láthatók a szegedi Táblaképfestészeti Biennálé alkotásai >>>
05.21.
| Könyvtárak az álhírek ellen a koronavírus-járvány idején is >>>
05.18.
| Elindult a Cinego >>>
05.13.
| Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesText >>>
05.12.
| Nádasy Erika kapta idén a Déryné díjat! >>>
05.05.
| Elstartolt az 1749.hu >>>
05.04.
| Értéket ment és munkahelyeket teremt a Népi Építészeti Program >>>
04.28.
| Zene otthonmaradáshoz – Lounge remix album a Kerekes Bandtől >>>
04.24.
| Dalközpontú urbánus album Subicz Gábortól és zenekarától >>>
04.22.
| Nádasdy Ádám Aegon-díjas >>>

Aczél Géza, Samuel Martin Eno Belinga, Gömöri György, Julesz János, Rékai Anett, Vajsenbek Péter versei

Bene Zoltán, Kovács Katalin, Nyerges Gábor Ádám prózája

Bartha-Kovács Katalin, Éles Árpád, Nagy Fruzsina tanulmánya

Bakonyi István, Baráth Tibor, Kabdebó Lóránt, Lukács Barbara, Sántha József, Széchenyi Ágnes kritikája

>>>

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>

Robotzsaru
2014.03.12 - tiszatáj

Masszív fanyalgás fogadta az új Robotzsarut, amit sokan Paul Verhoeven kultikus eredetijének meggyalázásaként könyveltek el. Pedig csak az történt, hogy sokan nem láttak tovább a családbarát korhatár-besorolásnál és a remake szónál – az ultrabrutális Elit halálosztókon edződött José Padilha ugyanis újragondolta és aktuális problémákra programozta át az eredeti Robotzsaru áramkörét.

A most szent tehénként kezelt Verhoeven-film sem tökéletes: a 80-es évekbeli akciófilmek logikátlanságai, szabados cselekménykezelése és a már akkor sem az élvonalhoz sorolt technikai trükkök hiányosságai még jobban kiütköznek az újranézéskor. De a Robotzsarut nem is a tömegfilmes körítés, hanem az a gúnyban ázó, dühtől tajtékzó szerzői hang tette erőssé, amivel a Hollywoodba érkezett holland rendező a nagykapitalista vállalkozások logikáját, az automatizált igazságszolgáltatásban gyökerező fasiszta felhangokat és a szabadidős szórakozás szerves részévé vált erőszakkultúrát kritizálta. Nem véresen komolyan, hanem maró szatírában: mai napig találóak például a cselekmény szövetébe nem szervesülő, csupán ironikus kommentárként beékelt reklámblokkok, amikben egy-egy háborús hír után például a Nuke ’Em nevű, nukleáris hadviselésre csábító családi társasjáték tévészpotja kapott helyet. Verhoeventől a törtető Wall Street-nemzedék (ld. a robotzsaru ötletét pénzre és elnökhelyettesi posztra váltó Bob Morton karakterét), az olcsó showműsorok („I’d buy that for a dollar”) és a termékfetisizmus (a rosszfiúk mind egy 6000-es kocsira áhítoznak) is megkapja a magáét. Alapkoncepciója ráadásul máig érvényes: a detroiti bűnvároshoz újabb kerületet építő, majd azt szervezett bűnözéssel kizsigerelő vállalati logika a kapitalizmus mindent felzabáló és morális különbségeket eltörlő attitűdjét koncentrálta magában.

imagesdf-06204

Ahogy a Robotzsaru visszatükrözte és vér­gőzös szatírába csomagolta a korszakot, ami­ben fogant, úgy José Padilha újrázása sem tesz mást. Csak épp a tiszteletlen, ironikus szemléletet cserélte le komoly, néhol már fi­lozófiai hangvételre. A váltás nem zökkenő­mentes, de legalább dicséretes: Padilha fogta Verhoeven koncepcióját, és újragondolta azt a drone-háborúk és a ’80-as évekbelinél sok­kal nagyobb mértékben automatizált és digi­talizált környezetünkben. Már a prológ leszö­gezi az újrafilm témáját: Teheránban robo­tokkal végeztetik a katonák munkáját, akik előbb lőnek, és aztán se kérdeznek. Élő adás­ban lövik le a terroristavezér ártatlan fiát is, akit a gép potenciális veszélyforrásnak minő­sít – a műsorvezető viszont ebben a robotok hatékonyságának bizonyítékát látja. A prob­léma mindössze annyi, hogy a szenátus és a közvélemény sem akar robotokat bevetni amerikai földön. Ezért jön nekik ka(m)póra a rendőrségen belüli korrupció után kutató, és közben felrobbantott Alex Murphy és cafa­tokban lógó teste. A nagyvállalati kapitaliz­mus min­den­hatóságát hirdető OmniCorp igazgatója, Sellars a géptestbe bújtatott em­bert, azaz a ro­bot­zsarut használja fel, hogy el­törölje a Dreyfus-törvényt, ami tiltja a robo­tok bevetését hazai földön.

imagesdf-02686

Padilha olvasatában a félig gép, félig ember Murphy csupán egy termék a nagyvállalat ke­zében, amit pozícionálni, eladni kell. A bra­zil rendező viszont nem ironizál (pedig meg­tehetné: az eredeti Robotzsaru-figura maga is eladható akciófigura lett, amit még koreai reklámokban is előszeretettel hasz­náltak fel), hanem filozofál: a „gép vagy em­ber” örök­zöld science fiction toposzát veszi elő. Azt fir­tatja, mi a különbség a robot és a robot­ember kö­zött, a kérdésben pedig sike­resen játszatja el az ördög ügyvédjét Gary Oldmannel. A leg­frissebb agykutatások is azt vallják, amit Nor­ton doktor: a szabad akarat illúzió, a test előbb cselekszik, mint ahogy arra az agyunk parancsot ad, a tudat pedig leginkább arra kell, hogy utólag visszaiga­zolja az embernek, hogy ő irányít. Ugyanez a robotzsaru problé­mája: gépteste automatára vált, ha harcol, de közben meg van róla győ­ződve, hogy saját aka­ra­tából cselekszik.

A leginkább az akcióhalmozásra törekvő remake-ekkel szembemegy a mostani Robotzsaru, hiszen kérdéseit kifejezetten ráérősen boncolgatja, ráadásul a játékidő első hányadát teljes mértékben erre áldozza. Padilha a szabad akarat kérdésköréhez igazítja a Robotzsaru-filmek másik közkeletű témáját is, nevezetesen a közvélemény-manipulációt. Pat Novak műsorvezető a Fox Newshoz hasonló, manipulatív véleményvezér mintapéldánya, aki a robotrendőrök bevezetése mellett érvel – közben műsorában úgy tesz, mintha mindkét félt megszólaltatná a kérdésben, de (el)vágással sulykolja saját nézőpontját. A szavazásra és szabad véleménynyilvánításra alapuló demokrácia is illúzió lesz csupán: a voksolás végkimeneteléről a média és az olyan befolyásos vállalatok gondoskodnak, mint az OmniCorp. Aligha új vagy eredeti gondolat, de Padilha egy álomgyári blockbusterben, az elcsépelt CGI-akciójelenetek kárára (!) göngyölíti ezt végig, egészen következetesen.

imagesdf-01054_r

Ezért is kár, hogy a második órában már mu­száj behódolnia a hollywoodi stúdió­aka­rat­nak: a menetrendszerűen érkező, video­játék shoot-outra emlékeztető akciók tel­jes­ség­gel színtele­nek. Míg az Elit halál­osz­tók bru­tális, realista erő­szakábrázolása gyomor­for­gató viszolyérze­tet keltett a nézőben, addig az idei Ro­bot­zsaru­ban az akció csupán a né­zői igé­nyek kielé­gí­té­sét szolgálja. Ezzel pe­dig szem­bemegy Ver­hoe­ven koncep­ció­já­val, aki egy­szerre vette hor­ro­risz­tikusan túlzóra és bur­leszkesen humorosra az akciókat. Az erő­szak élét azzal vette el az erő­szak­ábrázolást kritizáló művében, hogy túl­stilizálta azt.

Az ember vs. gép kérdéskör is ellaposodik a film végére, mikor a remake rááll ugyanarra a pályára, mint az eredeti, vagyis amikortól a Robotzsaruban elkezd küzdeni az ember a gép, a program ellen. Ami az eredetiben a korlátozott technikai fejlettség miatt még hihető forgatókönyv volt, az ma már inkább csak a hollywoodi logika könyörtelen érvényesítése, amely megköveteli, hogy a főhős küzdelme győzelemmel záruljon. Murphy-t ugyanis a gyártó cége már egy gombnyomással le tudja kapcsolni, ezért egészen görbe utakon kell terelni a cselekményt ahhoz, hogy a film kivonja a robotrendőrt készítői fennhatósága alól. Padilha ráadásul azzal is csalódást kelt, hogy Murphy belső hasadtságát, identitás­konfliktusát a filozófiairól egy egészen szentimentális síkra tereli, és emberségre ébredését a családjával való viszonyában fogja meg.

Kétségtelen: a 2014-es Robotzsaru nem olyan tökös és nem olyan dühös, mint az 1987-es eredeti. Padilhának ugyan takarékra kellett tenni szerzői megfontolásait (pedig könnyű listába gyűjteni az Elit halálosztók-széria és a Robotzsaru közti hasonlóságokat), de még így is tudott annyi scifi-filozófiát és aktuálpolitikai intést csempészni művébe, hogy kiemelje művét az amerikai akciófilmek tömkelegéből.

Soós Tamás

 


Címke: , , ,
2020.05.25 - tiszatáj

AZ ELSŐ ÁRULÓ

Radikális baloldaliként indult, Pasolini barátjaként tartották számon az idén 81 éves Marco Bellocchiót, jóllehet tavalyi maffiadrámája végképp nem bír semmilyen újító, pláne felforgató szándékkal: Az első áruló olykor csúnya kilengésekkel, de összességében biztos kézzel felépített biopic, amelynek esélye sincs, sőt, talán soha nem is akart a legnagyobbak közé emelkedni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL
Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

GERGELY ÁGNES: A SZOMJÚSÁG ÁRA. KÉT REGÉNY
Gergely Ágnes lírája, tárcái, memoárja és regényei szorosan összetartoznak, írásainak mélyrétegeiben beforratlan, újra meg újra feltépett sebek sejlenek fel. Regényei szereplőinek az életét egyéni és kollektív traumák, a személyiséget eltörölni próbáló hatalmi rendszerek alakítják. „Mi is megtapasztaltuk a már elfelejtett szavak – mint éhség, szomjúság és hazátlanság – elemi jelentését” – írja Pilinszky János. Gergely Ágnes azt tárja elénk, mi lett ennek a gyötrelmesen megtapasztalt, majd elfelejteni próbált elemi szomjúságnak az ára… – POLGÁR ANIKÓ KRITIKÁJA

>>>
2020.05.18 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNESSEL BENCSIK ORSOLYA BESZÉLGET
Vannak írók, akik a különböző műfajok és műnemek között az átfedéseket keresik, abból építkeznek, és olyan írók is, akikre azt szoktuk mondani, hogy „folyton ugyanazt a szöveget írják”. Én azt hiszem, hogy egyik sem vagyok, és az, hogy különböző műfajokban is dolgozom, éppen amiatt van, hogy a különbözőségük érdekel. Egyébként azt szoktam mondani, mert ez tényleg így van, hogy engem az irodalom egésze izgat. Már kamasz koromban is volt bennem egy ilyen éhség, hogy kipróbáljam a verset, a prózát, az esszét, a levelet, a naplót, a műfordítást, a kritikát és mindent, ami csak az irodalom része […]

>>>
2020.05.17 - tiszatáj

„Villányi László korokat, érzéslehetőségeket, letöréseket, vígságokat, pontos képeket és képzelgéseket ad, ámulatos a változatossága… Egyre olvasom, egyre jobban csodálom. Villányi a mindenkori élvonalak egyik írója, érzelmi felhangjai-lényege révén nem is olyan bő – másképp, persze, tágas – társaságban.” – írta Tandori Dezső… – JANÁKY MARIANNA SOROZATA

>>>
2020.05.16 - tiszatáj

CAPONE
5 év karrierpokol után új filmmel jelentkezett Az erő krónikájával hirtelen felkapottá, majd gyorsan kegyvesztetté vált Josh Trank. Szerzői kommentárokkal dúsított anti-gengsztermozijában végig ott lüktet fiaskójának összes zöngéje: drogmámoros, alkoholgőzben pácolt, kreatív nézeteltérésekkel, végül idegösszeomlással dúsított rendezőpályáját a szesztilalom legismertebb gengszterének hattyúdalával állítja párhuzamba… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.13 - tiszatáj

RESET – AZ IRODALOM MOST IS ÖSSZEKÖT Mi történik akkor, ha megnyomjuk a reset gombot és a rendszer leáll, újraindul? Mi történik a társadalommal, a mindennapokkal, a kapcsolatokkal, a világ megszokott működésével? Az idén, második alkalommal szeptemberre tervezett PesText Nemzetközi […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő