12.13.
| Cintányéros cudar világ jön a Szegedi Nemzetiben >>>
11.28.
| Asztali beszélgetések… – In memoriam Radnóti Miklós >>>
11.19.
| Novemberi Sikersztorik a JATE Klub színpadán >>>
11.17.
| Háború utáni és kortárs művekből rendez aukciót a Virág Judit Galéria >>>
11.15.
| Nepp Józsefet ünnepli 2019-ben az Országos Rajzfilmünnep >>>
11.13.
| SZTE – Indul az AudMax Esték előadássorozat >>>
11.12.
| Tompa Andrea nyitja meg a 16. Verzió Filmfesztivált >>>
11.12
| Lásd élesebben! – Jön a 16. Verzió Filmfesztivál >>>
11.11.
| Szabó Kimmel Tamás zenés előadása a függőségekről Szegeden >>>
11.08.
| Japán meseillusztrációk a Deák17 Galériában >>>
11.07.
| Már elérhetők az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál 2020 jegyei >>>
11.05.
| Budapest Debut Film Forum a Friss Hús filmfesztiválon – várják a filmterveket >>>
10.29.
| Karácsony a Szegedi Szabadtérivel: már kaphatók a kedvezményes bérletek >>>
10.27.
| Felavatták a felújított kökösi unitárius templomot >>>
10.25.
| Alföldi Róbert rendezi a szegedi West Side Story-t >>>
10.24.
| Művészettörténeti szenzáció a kárpátaljai Visken >>>
10.17.
| New Flash >>>
10.10.
| Plusz előadás a Jézus Krisztus Szupersztárból a Dóm téren >>>
10.10.
| Olga Tokarczuk és Peter Handke kapja a 2018-as és a 2019-es irodalmi Nobel-díjat >>>
10.09.
| Elhunyt Vekerdy Tamás író, pszichológus >>>

Benesóczky László, Boda Magdolna, Csontos Márta, Kurdy Fehér János, Mohai V. Lajos, Nagy Márta Júlia, Nagy Zopán, Schneider Éva, Simon Bettina, Szegedi Eszter versei
Ferdinánd Zoltán, Szakács Réka, Tóbiás Krisztián prózája
Interjú Danyi Zoltánnal
Franciák, figurák, fordítások (Kovács Eszter, Kovács Ilona, Penke Olga tanulmányai)
Perovics Zoltán Artopédlandia című kiállítása

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Novembertől útjára indul a JATE Sikersztorik második évada, ahol közismert személyekkel és izgalmas témákkal találkozhat a szegedi közönség. November 19-én, 20 órától a Pro Jure Egyesület és a JATE Sikersztorik közös szervezésében Puzsér Róbert és Ragány Zoltán, az SZTE ÁJTK oktatója vitázik a jogászság kulturális megítéléséről…

>>>

November 13-án 18 órakor kezdődik a szegedi bölcsészkar és a Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány közös programsorozata, az AudMax Esték. Első alkalommal Prof. Dr. Racsmány Mihály pszichológus tart előadást…

>>>

Robotzsaru
2014.03.12 - tiszatáj

Masszív fanyalgás fogadta az új Robotzsarut, amit sokan Paul Verhoeven kultikus eredetijének meggyalázásaként könyveltek el. Pedig csak az történt, hogy sokan nem láttak tovább a családbarát korhatár-besorolásnál és a remake szónál – az ultrabrutális Elit halálosztókon edződött José Padilha ugyanis újragondolta és aktuális problémákra programozta át az eredeti Robotzsaru áramkörét.

A most szent tehénként kezelt Verhoeven-film sem tökéletes: a 80-es évekbeli akciófilmek logikátlanságai, szabados cselekménykezelése és a már akkor sem az élvonalhoz sorolt technikai trükkök hiányosságai még jobban kiütköznek az újranézéskor. De a Robotzsarut nem is a tömegfilmes körítés, hanem az a gúnyban ázó, dühtől tajtékzó szerzői hang tette erőssé, amivel a Hollywoodba érkezett holland rendező a nagykapitalista vállalkozások logikáját, az automatizált igazságszolgáltatásban gyökerező fasiszta felhangokat és a szabadidős szórakozás szerves részévé vált erőszakkultúrát kritizálta. Nem véresen komolyan, hanem maró szatírában: mai napig találóak például a cselekmény szövetébe nem szervesülő, csupán ironikus kommentárként beékelt reklámblokkok, amikben egy-egy háborús hír után például a Nuke ’Em nevű, nukleáris hadviselésre csábító családi társasjáték tévészpotja kapott helyet. Verhoeventől a törtető Wall Street-nemzedék (ld. a robotzsaru ötletét pénzre és elnökhelyettesi posztra váltó Bob Morton karakterét), az olcsó showműsorok („I’d buy that for a dollar”) és a termékfetisizmus (a rosszfiúk mind egy 6000-es kocsira áhítoznak) is megkapja a magáét. Alapkoncepciója ráadásul máig érvényes: a detroiti bűnvároshoz újabb kerületet építő, majd azt szervezett bűnözéssel kizsigerelő vállalati logika a kapitalizmus mindent felzabáló és morális különbségeket eltörlő attitűdjét koncentrálta magában.

imagesdf-06204

Ahogy a Robotzsaru visszatükrözte és vér­gőzös szatírába csomagolta a korszakot, ami­ben fogant, úgy José Padilha újrázása sem tesz mást. Csak épp a tiszteletlen, ironikus szemléletet cserélte le komoly, néhol már fi­lozófiai hangvételre. A váltás nem zökkenő­mentes, de legalább dicséretes: Padilha fogta Verhoeven koncepcióját, és újragondolta azt a drone-háborúk és a ’80-as évekbelinél sok­kal nagyobb mértékben automatizált és digi­talizált környezetünkben. Már a prológ leszö­gezi az újrafilm témáját: Teheránban robo­tokkal végeztetik a katonák munkáját, akik előbb lőnek, és aztán se kérdeznek. Élő adás­ban lövik le a terroristavezér ártatlan fiát is, akit a gép potenciális veszélyforrásnak minő­sít – a műsorvezető viszont ebben a robotok hatékonyságának bizonyítékát látja. A prob­léma mindössze annyi, hogy a szenátus és a közvélemény sem akar robotokat bevetni amerikai földön. Ezért jön nekik ka(m)póra a rendőrségen belüli korrupció után kutató, és közben felrobbantott Alex Murphy és cafa­tokban lógó teste. A nagyvállalati kapitaliz­mus min­den­hatóságát hirdető OmniCorp igazgatója, Sellars a géptestbe bújtatott em­bert, azaz a ro­bot­zsarut használja fel, hogy el­törölje a Dreyfus-törvényt, ami tiltja a robo­tok bevetését hazai földön.

imagesdf-02686

Padilha olvasatában a félig gép, félig ember Murphy csupán egy termék a nagyvállalat ke­zében, amit pozícionálni, eladni kell. A bra­zil rendező viszont nem ironizál (pedig meg­tehetné: az eredeti Robotzsaru-figura maga is eladható akciófigura lett, amit még koreai reklámokban is előszeretettel hasz­náltak fel), hanem filozofál: a „gép vagy em­ber” örök­zöld science fiction toposzát veszi elő. Azt fir­tatja, mi a különbség a robot és a robot­ember kö­zött, a kérdésben pedig sike­resen játszatja el az ördög ügyvédjét Gary Oldmannel. A leg­frissebb agykutatások is azt vallják, amit Nor­ton doktor: a szabad akarat illúzió, a test előbb cselekszik, mint ahogy arra az agyunk parancsot ad, a tudat pedig leginkább arra kell, hogy utólag visszaiga­zolja az embernek, hogy ő irányít. Ugyanez a robotzsaru problé­mája: gépteste automatára vált, ha harcol, de közben meg van róla győ­ződve, hogy saját aka­ra­tából cselekszik.

A leginkább az akcióhalmozásra törekvő remake-ekkel szembemegy a mostani Robotzsaru, hiszen kérdéseit kifejezetten ráérősen boncolgatja, ráadásul a játékidő első hányadát teljes mértékben erre áldozza. Padilha a szabad akarat kérdésköréhez igazítja a Robotzsaru-filmek másik közkeletű témáját is, nevezetesen a közvélemény-manipulációt. Pat Novak műsorvezető a Fox Newshoz hasonló, manipulatív véleményvezér mintapéldánya, aki a robotrendőrök bevezetése mellett érvel – közben műsorában úgy tesz, mintha mindkét félt megszólaltatná a kérdésben, de (el)vágással sulykolja saját nézőpontját. A szavazásra és szabad véleménynyilvánításra alapuló demokrácia is illúzió lesz csupán: a voksolás végkimeneteléről a média és az olyan befolyásos vállalatok gondoskodnak, mint az OmniCorp. Aligha új vagy eredeti gondolat, de Padilha egy álomgyári blockbusterben, az elcsépelt CGI-akciójelenetek kárára (!) göngyölíti ezt végig, egészen következetesen.

imagesdf-01054_r

Ezért is kár, hogy a második órában már mu­száj behódolnia a hollywoodi stúdió­aka­rat­nak: a menetrendszerűen érkező, video­játék shoot-outra emlékeztető akciók tel­jes­ség­gel színtele­nek. Míg az Elit halál­osz­tók bru­tális, realista erő­szakábrázolása gyomor­for­gató viszolyérze­tet keltett a nézőben, addig az idei Ro­bot­zsaru­ban az akció csupán a né­zői igé­nyek kielé­gí­té­sét szolgálja. Ezzel pe­dig szem­bemegy Ver­hoe­ven koncep­ció­já­val, aki egy­szerre vette hor­ro­risz­tikusan túlzóra és bur­leszkesen humorosra az akciókat. Az erő­szak élét azzal vette el az erő­szak­ábrázolást kritizáló művében, hogy túl­stilizálta azt.

Az ember vs. gép kérdéskör is ellaposodik a film végére, mikor a remake rááll ugyanarra a pályára, mint az eredeti, vagyis amikortól a Robotzsaruban elkezd küzdeni az ember a gép, a program ellen. Ami az eredetiben a korlátozott technikai fejlettség miatt még hihető forgatókönyv volt, az ma már inkább csak a hollywoodi logika könyörtelen érvényesítése, amely megköveteli, hogy a főhős küzdelme győzelemmel záruljon. Murphy-t ugyanis a gyártó cége már egy gombnyomással le tudja kapcsolni, ezért egészen görbe utakon kell terelni a cselekményt ahhoz, hogy a film kivonja a robotrendőrt készítői fennhatósága alól. Padilha ráadásul azzal is csalódást kelt, hogy Murphy belső hasadtságát, identitás­konfliktusát a filozófiairól egy egészen szentimentális síkra tereli, és emberségre ébredését a családjával való viszonyában fogja meg.

Kétségtelen: a 2014-es Robotzsaru nem olyan tökös és nem olyan dühös, mint az 1987-es eredeti. Padilhának ugyan takarékra kellett tenni szerzői megfontolásait (pedig könnyű listába gyűjteni az Elit halálosztók-széria és a Robotzsaru közti hasonlóságokat), de még így is tudott annyi scifi-filozófiát és aktuálpolitikai intést csempészni művébe, hogy kiemelje művét az amerikai akciófilmek tömkelegéből.

Soós Tamás

 


Címke: , , ,
2019.11.09 - tiszatáj

KISS JUDIT ÁGNES: A HALÁL MILONGÁT TÁNCOL
Tizenöt éves koromban, konfirmációi előkészítőn a lelkészünk azt a kérdést tette fel nekünk, mihez kezdenénk, ha megtudnánk, hogy 24 óra van már csak hátra az életünkből, és jön a világvége. A többség nagy része szendén megadta a pc választ: kibékülnék a haragosaimmal, elmondanám a szeretteimnek, mennyire fontosak nekem, rendbe tenném a dolgaimat, imádkoznék Istenhez stb. Egy lány volt csak közöttünk, aki ki merte mondani a frankót, én bizony kipróbálnám a kábítószert és a szexet, mert nem akarok úgy meghalni, hogy egyikben sem volt részem… – ISTÓK ANNA KRITIKÁJA

>>>
2019.11.07 - tiszatáj

A XXIX. PLEIN AIR NEMZETKÖZI ALKOTÓTELEP KIÁLLÍTÁSA ELÉ
Tudjuk, hogy egy művésztelepet elindítani és működtetni nem egyszerű dolog. Munka van vele. Sokba kerül. Akkor mégis miért szeretne Csongrád városa művésztelepet magának – Európa és Magyarország sok más településével együtt? Talán azért, mert csupán a művészet képes időtállóan és hitelesen dokumentálni egy időszakot, egy kort. Hogy a művészet maradéktalanul tiszta, romlatlan és igazmondó lenne? Szó sincs róla. De még mindig ez a legjobb megoldás. Ahogyan a demokrácia… – GYARMATI GABRIELLA MEGNYITÓJA

>>>
2019.11.06 - tiszatáj

MAJOROS SÁNDOR: AZ ELLENSÉG FÖLDJE
A második világháború mindmáig képes regények és elbeszélések témájául szolgálni. Érdekes irodalomtörténeti pillanat, ahogyan literatúránk éppen most fedezi fel a nagy világégés utóéletét, azokat az eseményeket, amelyeket korábban önnön ingerküszöbe alá száműzött a közgondolkodás, mivel egyértelműen cáfolták volna azokat a mítoszokat, amelyek a második világháború tragédiáját degradálták a politikai öndefiníció eszközévé… – HAKLIK NORBERT KRITIKÁJA

>>>
2019.11.03 - tiszatáj

INTERJÚ A HOMO LUDENS PROJECT ALKOTÓIVAL
A Homo Ludens Project kompániájáról nehéz úgy beszélni, hogy ne személyes emlékek, tapasztalatok sora rohamozzon meg. Több elsőjénél ott voltam, és egészen felemelő látni, merre haladnak. Ahogy ott ülök a megbeszélt helyünkön Benkő Imolára és Szilágyi Szabolcsra várva, az jut eszembe, hogy ők is olyan emberek, akikkel ott tudom felvenni a beszélgetés fonalát, ahol leejtettük. Két folyton mozgó figura, akik folyamatosan feszegetik a határaikat, ezzel bevállalva olyan élethelyzeteket akár szakmai téren, akár civil életükben, amelyekre lehet, hogy ők sem számítottak eddig… – TÓTH EMESE INTERJÚJA

>>>
2019.11.02 - tiszatáj

VIRÁG ZOLTÁN: PRÓBÁRA TETT EMLÉKEZET
Virág Zoltán irodalomtörténész új könyve utólagos szerkesztői tevékenység eredménye, amelyben az élőbeszéd és a rögzítettség kettősségével szembesül az olvasó, aki még írott formában is átéli a „jó beszélgetés” lüktetését. A beszélgetőkönyv kapcsán kiemelhető az a „szellemi-szemléleti” feszültség, amelyet Balassa Péter Nádas Párbeszédéről állapított meg, noha Virág Zoltán kötetében erősebben kirajzolódik a válaszadó szubjektuma… – HÓZSA ÉVA KRITIKÁJA

>>>
2019.11.01 - tiszatáj

GONDOLATOK NÁDAS ALEXANDRA KIÁLLÍTÁSÁRÓL
Nádas Alexandra a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán végzett 2000-ben, és ugyanebben az évben jelentkezett országos kiállításokon első kőnyomataival és mezzotintóival. Az épített környezet motívumait feldolgozó Korlátok és keresztek sorozatában is a belső terek ábrázolásának problémáját elemezte. A 2001 és 2003 közötti nyomataiban és vegyes technikával készült táblaképeiben a téri problémákat különböző árnyalatú és faktúrájú téglalapok és íves formák egymásba hatásaként dolgozta fel, amely technikai megoldás már előrevetítette a tíz évvel későbbi munkáinak egyes vizuális gondolatait… – NAGY IMRE ÍRÁSA

>>>
2019.11.01 - tiszatáj

Benesóczky László, Boda Magdolna, Csontos Márta, Kurdy Fehér János, Mohai V. Lajos, Nagy Márta Júlia, Nagy Zopán, Schneider Éva, Simon Bettina, Szegedi Eszter versei
Ferdinánd Zoltán, Szakács Réka, Tóbiás Krisztián prózája
Interjú Danyi Zoltánnal
Franciák, figurák, fordítások (Kovács Eszter, Kovács Ilona, Penke Olga tanulmányai)
Perovics Zoltán Artopédlandia című kiállítása

>>>
2019.10.30 - tiszatáj

TÓBIÁS KRISZTIÁN: A WILKINSON PENGE 
Ha a borítóterv direktsége és túlzásai kapcsán lehetnek is fenntartásaink, Tóbiás Krisztián negyedik kötete mind a külső formajegyeket, mind a tartalmat tekintve eleget tesz a címének: a vékonynak tűnő, acélszürke kötet versanyaga szenvelgés nélkül vág bele a felsejlő délvidéki emlékezet húsába, élesen boncolgatja az idő természetét, mi több, annyi eredendő titokzatosságot vegyít magába, amennyit egy kétszer ilyen vastag kötet is megirigyelne… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő