02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.20.
| Átírt városok – Kettős könyvbemutató az E-MIL szervezésében >>>
01.18.
| Szabadon szárnyaló karmester, óramű pontos alkotó >>>
01.16.
| Bereményi Géza mesél az első Cseh Tamás-lemezről >>>
01.13
| Beethovent ünnepli a világ >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
01.10.
| Impróműhely, mesedélelőtt, hangszersimogató – januárban indul a második STARTfeszt! >>>
01.18.
| Különleges Kakaókoncerttel készült a Miskolci Nemzeti Színház >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>
01.14.
| A Fiatal Írók Szövetségét Antal Nikolett és Pataki Viktor vezetik tovább társelnöki rendszerben >>>
01.13.
| Az Élősködők hat kategóriában Oscar-jelölt! >>>
01.04.
| Tandori Ágnes emlékére >>>
12.28.
| Lukács Sándor kapta idén a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt >>>
12.22.
| Elkészült a Kecskeméti Katona József Múzeum digitális gyűjteményi adatbázisa >>>

Fenyvesi Orsolya, Mezei Gábor, Nagy Lea, Payer Imre, Sokacz Anita versei

Balogh Gyula, Bogdán László prózája

Tanulmányok Juhász Ferencről (Borsik Miklós, Csehy Zoltán, Kabdebó Lóránt, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Németh Zoltán, Pomogáts Béla, Varga Emőke)

Kőszegfalvi Ferenc Tornyai János humoráról

>>>

éjszaka van – negyven
kihűlt vagonnal és három fűtöttel
száguld a vonat

bár az én fülkém hideg
jobbat kívánnom
nem visz rá a lélek
mert száguldva szépek
az elszáradt tájak
s az elnagyolt árnyak
olyanok mint valami
földöntúli szabályosság síkidomai
[…]

>>>

A nagy amerikai mítosz
2014.01.17 - tiszatáj

1. RÉSZ: ISTENEK ÉS SZÖRNYETEGEK

Clint Eastwood mondta egyszer, hogy csak két igazán egyedi, amerikai művészi forma létezik: a jazz és a western. Mindenki, aki tisztában van vele, hogy a jelmezes igazságosztók milyen tekintélyes szeletet ha­sí­tot­tak ki maguknak a világ popkultúrájából az utóbbi bő 75 évben, hogy milyen legendás, ikonikus, a mindenkori társadalomra reflektáló fi­gu­rák váltak belőlük, tudja, hogy nincs igaza. A szuperhősök immár el­választ­hatatlanok Amerikai identitásától, a szabadság, az egyenlőség, az igazságosság, a nagyszerűség legnagyobb fiktív zászlóvivőiként szövik át az ország önmagáról kialakított képét, túlnőttek képregényeiken, filmjeiken, az őket ábrázoló pólókon és a velük eladott Mc­Donald’s menükön. Belőlük állt össze a nagy, modern amerikai mítosz. Ennek a so­ro­zat­nak az a célja, hogy áttekintse a szuperhősök történetét, egészen az ősi legendákba eresztett gyökereiktől Superman felbukkanásán és a ’90-es évek válságán át a jelenlegi helyzetig – és előretekintve a potenciális jövőbe.

nagyam01Hogy a szuperhősök koncepciója a több ezer éves mítoszok héroszaiig nyúlik vissza, azt maga Jerry Siegel, Superman egyik teremtője is világosan megfogalmazta, amikor egy interjúban elmondta, hogy a kriptoni Acélember alakjához többek közt Sámson és Herkules karakterét használta fel. A fantasztikus tetteket véghez vivő félistenek, az em­berfeletti bajnokok szájról szájra adott tör­té­ne­tei világmagyarázatként szolgáltak, segítettek meg­érteni az embereknek az őket körülvevő mindennapi káoszt, és morális iránytűként funkcionáltak benne. Mindez, noha a sztorik terjedésének mikéntje nyilván drasztikusan megváltozott, igaz a modern szuperhősökre is, akár konkrét párhuzamok is vonhatók: pl. az őrületében saját gyermekeit lemészároló Héraklész és a közvetetten nagybátyja halálát okozó Pókember mindketten vezeklésszerűen vetik bele magukat a hősök életébe. A mí­to­szok­ban sok szuperhős-toposz eredete is fellelhető, a főhős melletti segítőtől, azaz sidekicktől (Gilgames – Enkidu), a szupergonoszon át (Grendel) a több karaktert összegyűjtő szu­per­csa­pa­tig (az argonauták), sőt, egy-egy istenpanteon megfeleltethető a különböző kép­regény­kiadók hőspalettájának, és a szereplőknek az egymás történeteibe való átjárásaira is volt példa, ahogy a kontinuitás is ismert volt (ld. Iliász, Odüsszeia).

nagyam04

A mítoszok bajnokaiból azonban sokszor hiányoztak azok az értékek, amik a mai szuperhősöket oly markánsan jel­lem­zik. Önzőek, arrogánsak és dicsőségre éhesek (Beowulf) vagy egyenesen zsarnokok voltak (Gilgames), küzdelmeiket nem annyira a jó ügy érdekében, és mások védelmében vívták – személyes motivációk vezérelték őket. Ezek ugyan a jelmezes igazságosztóknál is tetten érhetők (a szülők meggyilkolása, a nagybácsi halála), ám esetükben inkább csak katalizátorokról van szó későbbi, önzetlen tetteikhez, konkrét küldetésükhöz. Márpedig az önzetlenség és a küldetéstudat a szuperhős leg­fon­to­sabb tulajdonságai közt vannak.

nagyam02

A másik tényező, ami eltávolítja az ősi héroszokat Supermantől és társaitól, az éppen az „ősi” mivoltuk. Hiába voltak történeteik univerzális példázatok, túl „messze” voltak a több száz évvel ezelőtti amerikai telepesek és a XX. század eleji bevándorlók számára is. A felvilágosodás korával egyébként is hanyatlani kezdett a mítoszok ereje (még ha el nem is fogyott soha), a szedett-vedett újvilágba szakadt európaiakra pedig főleg jellemző volt, hogy inkább fordultak fo­ga­dott otthonuk emberi hőseihez, vagyis az alapító atyák­hoz, Benjamin Franklinhoz, Thomas Jeffersonhoz, George Washingtonhoz és tár­sa­ik­hoz, akik konkrétabb, kézzel foghatóbb útmutatással szolgáltak az ismeretlen föld meg­hódí­tá­sá­hoz. A köztünk járó, „hétköznapi hősök” koncepciója, illetve az abból egyenesen kö­vetkező „bárkiből lehet hős” gondolat (amire különösen Stan Lee képregényíró és Marvel-legenda érez majd rá a ’60-as években) máig az amerikai nemzeti öntudat egyik alapköve.

nagyam03A mítoszok mellett a szuperhősök másik nagy előképe a XIX. és XX. századi ponyvairodalomban lelhető fel, ami számtalan különleges képességű, nem egyszer maszkban tevékenykedő önkéntes igazságosztót adott a világnak. De előtte még ki kell térni a XIX. századi sci-fi iro­da­lomra, és főleg, Robin Hoodra. Utóbbi, noha jelentőségét, angol, és nem újvilági népi hős lévén, az amerikai szakirodalom szereti némileg csökkenteni, kétségkívül óriási hatással volt Superman és társai születésére. Robin Hood elsőként foglalta magába egyszerre a szuperhős olyan fontos aspektusait, mint a morális kód, a törvény keretein kívüli igazságosztás (akár a törvényi berendezkedés konkrét ellenében is), a kettős sze­mély­azo­nos­ság, az elnyomottak és a szegények melletti síkraszállás. Az, hogy Douglas Fairbanks, részben éppen Robin Hood megformálásával, mintaként szolgált Superman és Batman megalkotásához (noha utóbbi esetében a színész Zorrója nagyobb súllyal esett latba), szin­tén nem véletlen.

nagyam05

Mary Shelley Frankensteinje és H. G. Wells A lát­­ha­tat­lan embere is jelentős előképe a szu­per­hős-iro­da­lom­nak, minthogy emberfeletti képességű sze­rep­lő­ket mozgatnak, és immár nem is a rég­múlt­ban, hanem kortárs közegben (ez lényeges té­nyező a jelmezes igazságosztók esetében), ráadásul a modern tudomány eszközeit felhasználva. Ezek a történetek azonban az „emberfelettiséget” rend­sze­re­sen horrorisztikus közegbe helyezték, A lát­ha­tat­lan ember és a Frankenstein pedig éppen ennek a közegnek a két pólusát jelenti. Shelley kreatúrája tragikus, meg nem értett, mássága és természetfelettisége miatt űzött figura, Wells Griffinje pedig egy gazember, a Nietzsche-féle Übermensch, aki a maga em­ber­felet­ti­sé­gé­ben meghaladni véli az emberi társadalmat, annak erkölcseivel és törvényeivel együtt. Érdekes adalék, hogy Superman alkotói, Jerry Siegel és Joe Shuster is ez utóbbi mederben írták meg illusztrált novellájukat, a The Reign of the Supermant, évekkel az Acélember születése előtt. A sztoriban egy Bill Dunn nevű nincstelen önkéntes kísérleti nyula lesz egy tudósnak, és miután telepatikus erőre tesz szert, világuralomra tör. A különleges képességű emberek ezekben a történetekben vagy önszántukból álltak kívül a társadalmon, vagy az eleve kivetette őket magából: a konklúzió mindkét esetben az volt, hogy a „szörnyeket” el kell pusztítani, mert veszélyeztetik a status quo-t, az emberi világ fennmaradását; az evo­lú­ció erodálja a humanizmust.

nagyam06Ez a szemlélet a XX. században kezdett megváltozni, többek közt Wells egy másik regénye, Az istenek eledele hatására. A könyvben a címbeli anyag hatására a Földet óriássá vált polgárok lepik el, akiket, noha egyáltalán nincsenek gonosz szándékaik, csak szeretnék békében élni az életüket, a normál emberek megkísérelnek el­pusz­tí­tani. A harc kényszerű békével, és annak sugallatával ér véget, hogy az óriások szaporodásának következtében a régi világ és a „régi ember” kihalásra ítéltetett. Vagyis a bevett társadalmi rend itt is végveszélybe kerül, ám ez a tudománnyal felturbózott, vagyis egyfajta „majdnem természetes” evolúció, és nem a „szörnyek” rosszindulatának kö­vet­kez­mé­nye. Innen csak egy lépés az a morálisan pozitív előjelű emberfeletti ember, aki még csak akaratlanul sem fenyegeti a status quo-t, hanem együtt él vele, vagy akár: védelmezi azt.

Rusznyák Csaba

 

comicfigure0004_by_pagodacomics-d6weerzMiért gondoljuk, hogy képregényt olvasni ciki? Mert elveszi a gye­rekek kedvét az olvasástól. Ja?! Értem. Miért, a képregényt csak ol­vas­sák? Nem, végül is rajzolják is. Meg hát olvassák is. Miért, a képregényt csak a gyerekek olvassák?
Nem, hát vannak felnőtt képregények is. Nos igen, tehát a kép­regé­nyek szövege van, meg képe van, és az egyik legizgalmasabb mű­vé­szi forma, a legváltozatosabb kifejezési formákkal. És mi – Rusz­­nyák Csaba és Szekeres Niki – főképpen azt szeretnénk, hogy mi­nél többen találkozzatok a kép­regénnyel, legyen az noir vagy mar­vel, felnőtt vagy gyerek, populáris vagy művészi.
Induljon hát a Comics Trip!
(Logo: Anticia Pago)

Címke: , , , ,
2020.01.20 - tiszatáj

KOVÁCS ANITA KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
Fiatal alkotónk munkáiban: nem csupán bizonyos textúrák változatos alkalmazása és progresszív vonások keresztezése a fő cél. Műveiben az elemi (rejtett) erők és az ösztönös feltárások játéka formál meg egy-egy összképet, mely részletei mögül gyakran sejlenek fel különféle alakzatok… – Az alkotó portfólióját ím-ígyen próbálják megközelíteni bizonyos mesterek, poéták – és mű-vész-et-tört-én-ész-ek…

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

HÁROM DARAB A SZEGEDI KORTÁRS BALETT VÁGY-ESTJÉN
Vágy címmel három darabból álló bemutatóra készül február végén a Szegedi Kortárs Balett. Roberto Galvan argentin koreográfus az elmúlt napokban Szegeden járt, hogy betanítsa a mostani táncosoknak az Astor Piazzola zenéjére komponált, 1992-ben már óriási sikert aratott Koncert tangóharmonikára és zenekarra című művét… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Keresem a kapcsolatot a két művész alkotásai között. Rajcsók a hiányra épít, Esse Bánki a nem látható, de láthatóvá tett vonalakra, fénycsíkokra, fénypászmákra. A csutka mint hiány. Van egész alma is, kivágva egy rész belőle, egymás mellett vannak, rész és egész, az egész mint hiány. A rágás nyomai, az égig érő csutka, mint Jákob lajtorjája, felfele kell nézni […]

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ELIA SULEIMAN FILMRENDEZŐVEL 
Szeptember 17-én, a CineFesten láthatta először a hazai közönség a cannes-i zsűri különdíjával honorált A mennyországnak kell lennie című egzisztencialista tragikomédiát. Rendezője nevéhez korábban olyan alkotások fűződtek, mint az Egy eltűnés krónikája, a Deus ex machina és A hátralévő idő, de közülük Magyarországon csak a másodikat játszották a mozik 16 évvel ezelőtt. Suleimant aktuális remekműve 2020. február 20-án debütál a filmszínházakban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS
Van abban némi igazság, hogy Marjane Satrapi nem grafikus memoárként definiálja pályafutása főművét: a 2007-es, Vincent Paronnaud társrendezésében fogant, cannes-i zsűridíjjal jutalmazott rajzfilmadaptáció forrásanyaga ugyanis jóval rövidebb intervallumot ölel fel annál, minthogy rögtön számvetésről beszéljünk. Körülbelül 15 évet fog át a cselekménytelen, inkább színesítő-részletező momentumokra húzott narratíva… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOGDÁN ÁRPÁD FILMRENDEZŐVEL
A játékfilm, a színház és az irodalom világából érkező Bogdán Árpád filmrendező, egykor tíz évet élt a nyolcadik kerület mélyén. Legújabb dokumentumfilmjében ezt a miliőt és két erős karakterét mutatja be a nézőknek. Az interjú során a beszélgetés többek között kitér a történetmesélés fontosságára, a roma emberek jelenkori ábrázolhatóságára és a segítségnyújtás igényének alapvető fontosságára… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

A ROMÁN KULTÚRA NAPJÁN FOTÓKIÁLLÍTÁS NYÍLT A DUGONICS TÉREN
A Budapesti Román Kulturális Intézet Szegedi Fiókszervezete a Purcărete világa című multidiszciplináris projekttel – fotókiállítással, filmvetítéssel és a hozzá kapcsolódó beszélgetéssel – ünnepelte szerdán a Román Kultúra Napját. A tárlat február 17-ig tekinthető meg a szervezet Dugonics téri székhelyén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.14 - tiszatáj

GONDOLATOK SZILÁK ANDREA BUNKER CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL
A művész jelenlegi kiállításnak előkészítése során a galéria terében egy olyan urbánus természeti képződményre talált, amit bunkerré lehet tenni – vagy legalábbis kihasználta azokat az adottságait, amik lehetővé teszik, hogy bunkerként is funkcionálhasson. Jelentősebb környezetalakítás nélkül birtokba vette ezt a helyet (vagy ide menekült), és berendezett benne egy otthont, egy helyet, ahol túl lehet élni… – VIDRA RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BALCZÓ PÉTER ÉS HANCZÁR GYÖRGY A COSI FAN TUTTÉBAN
Kettős szereposztásban mutatja meg Mozart Cosi van tutte című operáját a Szegedi Nemzeti Színház. Két olyan művész osztozik Ferrando jelmezén, akik régi ismerősök, pályájuk Szegeden indult. Balczó Péter főképp a budapesti Magyar Állami Operaházban énekel. Hanczár György viszont inkább külföldi színpadokon énekelt az elmúlt időszakban. Régebben is voltak már váltótársak egy szerepben. A tenorokra gyakran jellemző féltékenység és rivalizálás azonban szerencsére nem bántja őket… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő