Bulinovellák a kilencvenes évekből

HARTAY CSABA REGÉNYÉNEK BEMUTATÓJA

Szarvas ötven árnyalata. Akár ez is lehetne a címe Hartay Csaba első regényének, ha erotikus bestsellert akart volna írni, de a Lerepül a hülye fejetek sem kevésbé figyelemfelkeltő cím. A budapesti Roham Bárban a költőtárs, Bajtai András beszélget a szarvasi illetőségű szerzővel a könyvről, amely bulinovellákból áll össze, és ezeket olvasva a kilencvenes éveket élheti újra az olvasó.

„Mik azok az ábrák, meg betűk, összekapcsolva vonalakkal? Atomok. Na persze. Felrobban, mi? Olyan ez is, mint az Isten. Még nem látta senki, de mindenhol ott van. Na, majd poénból küldök egy atomot az izmos kémiatanárnak. Kinyitja a borítékot, na, mi van benne? Atom, bazmeg. Mondjuk a magnézium az totál oké. Rímel rá, hogy megnézem. Az arzénra meg az, hogy azért. Tetszik ez a film, majd magnézium. Miért? Hát arzén. Fasza lenne, ha erre a szösszenetre az izmos kémiatanár rányomná, mondjuk, hogy négyötöd. Fater nem fenyegetne a derékszíjával. Messze van még február, kár aggódni, addig még bármi lehet. Dédi mondja tótul, hogy volacsolem bugye, vagy valami ilyesmi. Azt jelenti, majd lesz valahogy. Apám sváb, kurvára utálja ezeket a tót dumákat.”

A könyvből Nagy Péter színész olvas fel részleteket, a Roham Bár közönsége dől a nevetéstől. A történet nem túl bonyolult: adott egy kamasz fiú, Shado, aki nem szeret iskolába járni, sőt egy idő után nem is jár, mert azt mondják neki, hogy nem kötelező. Amúgy is bukásra áll szinte mindenből. Hartay Csaba írás közben természetesen saját életéből merít, próbál visszaemlékezni rá, mi is történt. Emlékszik például arra, amikor népdalok éneklésével zaklatták a lakótelepet, vagy arra a jelenetre, amikor gyerekek gyülekeznek a játszótéren, és az egyik srác hoz néhány tollbetétet. Elmagyarázza a többieknek, hogy ha a tollbetétről leszedik a tollhegyet, kifújják belőle a tintát, aztán gyufafejről lekapart foszfort tömnek bele, majd elkalapálják a végeit és beledobják a tűzbe, nagyot fog robbanni. „Akkorát fog szólni, hogy lerepül a hülye fejetek!”. Hát innen a cím.

Ezek a novellák, vagy ahogy a beszélgetőtárs, Bajtai András a műfajt pontosítja, bulinovellák először a Librarius honlapján jelentek meg, aztán összeálltak egy kötetté, bár eredetileg nem volt ilyen cél. Öröm hallgatni Hartayt, aki szórakoztatóan mesél, és ahogy a felolvasott részletekből megítélhető, szórakoztatóan ír prózát is. Sokkötetes költőként és elsőkötetes regényíróként kijelenti, hogy mindig is utálta a regényeket, különösen azokat, amelyekben feleslegesen sok a tájleírás, vagy ahol öt oldalon keresztül azt olvashatjuk, hogy egy nagy barna szekrény nyikorog. A regények nehezek, vastagok, hosszúak és unalmasak. Shado, vagyis Csaba nemcsak iskolába nem járt hónapokig, olvasni sem szeretett, ezért is érdekes, bár nem feltétlenül ellentmondásos, hogy végül maga is írni kezdett. A beszélgetés során szóba kerül Sárándi József, a keveset emlegetett költő, mint Hartay mentora.

A kilencvenes években játszódik a könyvben szereplő sztorik legnagyobb része, de ezek nem időrendben követik egymást, inkább különálló, lazán egymáshoz kapcsolódó emlékképek a közelmúltból. Emlékezetes berúgások, kalandos horgászélmények. Utóbbiakkal nem spórol a kötet, nem véletlen, hogy Nagy Péter a pecázós történetek közül is felolvas egyet. Bajtai szerint vannak írók, akik azért írnak, mert tudják, hogyan kell, és vannak, akik élvezetből teszik mindezt. A Lerepül a helye fejetek szerzője élvezetből ír, az egyszerű alapigazság motiválja, miszerint történetet mesélni jó. A mesélés egyébként végig dialógusokban valósul meg, szinte alig tűnik fel egy-egy rövid leíró részlet. A fő téma a kamaszkori bandázás, a további szereplők Shado haverjai, a helyszín többnyire Szarvas, illetve a Körös holtága.

Bajtai csúnya irodalomnak nevezi, amit barátja művel, mivel a szöveg valóban tele van káromkodásokkal, bár ezek csak hitelesebbé teszik a kamaszok párbeszédeit. A felvetésre, hogy a cím tulajdonképpen lehülyézi-e az olvasót, Hartay azt feleli, hogy nem ez volt a szándéka. Egyszerűen csak „odabaszós” címet szeretett volna adni, és szerinte a hülye szó nélkül ez nem sikerült volna. Bajtai felveti, hogy akár Szarvas ötven árnyalata is lehetett volna a cím, ha E. L. James regényhez hasonlóan lennének benne erotikus jelentek, ezek azonban hiányoznak a könyvből. Az író kamaszként élte meg a kilencvenes éveket, elmondása szerint ez volt az az évtized a haveri kör számára, amikor majdnem megfogták a lányok mellét, de aztán valahogy ez nem történt meg.

A műsorvezetőnek eszébe jut Salinger Zabhegyezője, és abból egy idézet: „Soha senkinek ne mesélj el semmit. Ha elmeséled, mindenki hiányozni fog”. Adódik a kérdés, hogy van-e olyan szereplő, aki hiányzik a szerzőnek. Megtudjuk, hogy van: az egyik barátja, akinek karaktere szerepel a könyvben, néhány évvel ezelőtt autóbalesetben halt meg. Az amúgy végig vidám hangulatú könyvbemutató kevésbé feszegeti a kérdést, hogy a kötet mennyire szól a kilencvenes évek társadalmáról, és hogy nemzedéki regénynek nevezhető-e, de azért elhangzik a megállapítás, hogy benne van mindannyiunk fiatalkora.

Szarka Károly

[nggallery id=276]