05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
04.19.
| REÖK – Meghosszabbítva a Táblaképfestészeti Biennálé jelentkezési határideje >>>
04.18.
| Alkotói pályázatot hirdet a Trafó >>>
04.15.
| 6 fesztiválfellépést lehet nyerni a debreceni tehetségkutatón >>>
04.06.
| Online videókkal segíti az oktatást a szekszárdi német színház >>>
04.02.
| Bogyó és Babóca 4. ‒ Tündérkártyák ‒ 13 + 1 új mese bemutatója >>>
03.31.
| Magyarországi kulturális javakat tesz elérhetővé a Digipédia >>>
03.31.
| A virtuális térbe költözött a Kazinczy Múzeum >>>
03.30.
| Segíts te is menteni a magyar webet! >>>
NAPI TANDORI

04.02.
| Szolidaritásra buzdítanak a hazai zenészek >>>
04.01.
| Az interneten rendezik meg idén a Krakkói Filmfesztivált >>>
04.01.
| Elindul az színházi háttérszakmák áthidaló támogatására a FESZ Segélyalap >>>
03.31.
| Európai Örökség címet adományozott Szentendrének az Európai Bizottság >>>
03.24.
| Online fesztivált rendez a Friss Hús a korábbi évek filmjeiből >>>
03.23.
| Ingyenesen nézhető díjnyertes magyar természetfilmek >>>
03.23.
| Számos kulturális intézmény jelentkezik online tartalmakkal >>>
03.22.
| Több száz hangoskönyv lett ingyenesen hallgatható az MTVA Archívumában >>>
03.20.
| A mellékelt példa – A Tiszatáj Diákmellékletei >>>

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>

Beszarni könnyű, de jól összecsinálni magad, na arra nem mindenki képes. Elengeded, had folyjék, aztán lesz ami lesz. Ehhez nem kell tudomány. Csurog a combon, csurog a térden, egy kicsi a bokára, egy kicsi a szőnyegre, ahogy esik, úgy tottyan. De ahhoz, hogy csupa szar legyen minden körülötted, azt már nem tudja bárki jöttment szarógalamb. Technika, rátermettség, elhivatottság és egészséges öntudat. Ezek szükségeltetnek egy tisztességes beszaráshoz. […]

>>>

Akut közlési pánik
2013.11.21 - tiszatáj

MÁSODIK ORSZÁGOS SLAM POETRY BAJNOKSÁG

Huszonnégy slammer a magyar nyelvterületről, három zsűri a szakmából (Ladik Katalin, Keszég László, Bencsik Ádám „Ponza”) és kettő a közönségből, egy darab három perc tizenöt másodperces slam, majd a legjobb öt számára még egy – ezek voltak a péntek esti Második Országos Slam Poetry Bajnokság paraméterei. Plusz: konferált Mavrák Kata „Hugee” és és Németh Péter „Zeek”, a háttérzenét az Amoeba zenekar biztosította.

Gondolhatnánk, olyan ponthoz érkezett ezzel a magyar slam-mozgalom, ahol már nem az a kérdés, hogy „mi a slam”, „miért állunk ki”, „mit mondjak” (esetleg milyen új meghatározást találjanak ki az újságírók, amikor a már-már rituálissá vált slam-definícióikkal indítják a cikkeiket), hanem az, mennyiben veti fel a slamben megfogalmazódó problémákat a „mondás” egyfajta természetessége, autenticitása? És mennyiben bújnak el a slammerek egy olyan önreflexivitás mögé, mely pusztán divatból kérdez rá önmagára?

Lelombozó volt észrevenni, hogy Simon Márton biztató kezdése után hogyan fordul át az alapjáraton nyitott és demokratikus slam öncélú tetszelgésbe, tutimondásba (ahogy Bock Balázs fogalmazta meg találóan: „A slam az új pogó”). Az ilyen performanszok a társadalomkritikát már-már stílusalakzatként, poénként, műfaji jellemzőként használják, hogy elfedhessék a szövegek egyenetlenségeit, megússzák a három percet és elbújjanak a közhangulat mögé. Így születhet meg csodás nyelvi leleményként Petőfi instrumentalizálása (Müller Péter „Sziámi”), a sehonnai bitang slammer vagy a csokihorthy, de ugyanezen logika alapján olvas fel Horváth Gergő „Gege” Budapest-slamet („Pestből lettem s Pestté leszek”). Tanúi vagyunk a slammer-identitás minden járulékos kellékének: jelen van a telefonról felolvasott szöveg, a kötelező AKPH-utalások; mindezek mögött viszont nem jön létre igazi párbeszéd a közönséggel.

Legszembetűnőbben talán Horváth Kristóf „Színész Bob” lépett ki pénteken kényelmes, rezonőri szerepből. Első slamje az est egyik fénypontja volt; látszik, hogy akar valamit kezdeni a közönséggel; nem megerősít, hanem elgondolkodtat, megkérdőjelez. Pontosan behatárolja azt a közeget, amelyhez szólni akar, címzettje az a kollektív mi, akik „egyenes derékkal köpködünk, hogy a rovásírás vérciki, a magyarzászló vérciki, gyerekkoromban az évzárón egyszer bekönnyeztem a himnuszon, de ma már tudom: vérciki. Anyú! A náci elvette az öntudatomat és nem adja vissza! Soha többé nem leszek magyar!”. Nem kínál bejáratott értelmezési keretetet, nem osztja fel a világot jókra és rosszakra, hanem tükröt tart és összegez: „Tudod, amikor ilyeneket mondasz, elfog a gyanú, hogy csak divatból nyalod a cigányok seggét”.

 

 

Ám a slam nem csak közéleti kérdésekről szólt péntek este, és jól is volt ez így. Hogy a slam mit kezd a testtel és milyen nemzetközi utalásokat épít be magába, az Basch Péter „kövér” szövegéből kiderül. A versenyen kívüli Pion István és Szlávy Eszter slam-torna produkciója mutat teljesen újat, amilyet még slam-esten nem láttam, Pion szövegét Szlávy nem csak illusztrálja, hanem azzal együtt is lélegzik, és fura módon hozza össze Gyurcsány Ferencet, Dopemant, a pápát a hazával és a szeretettel: „Arra jutottam, hogy maradjak nyugton a seggemen. Alatta úgyis a hazám van. És a hazám én is vagyok, és Dopeman én bennem is lakozzék. […] Ferenc tudta, hogy gyűlölködő vagyok. De mindez nem számít már, csak a szeretet”.

 

 

Ez a fajta slam nem egy jól körbeírt „akut párzási pánik” (Győrfi Kata), mesteri szerep-líra, amely naivitást színlelve illeszkedik be egy jól meghatározott világképbe, nem is patetikus világfájdalom, „meddő húsú illegális sodróüzem” (Szabó Márton), mely a képzavaron kívül semmit sem állít, és nem is a szintén műfaji kellékké degradált kézfelemelős gesztus (Molnár Péter – versenyen kívül) látszatdemokráciája. Ez a produkció itt döntési gesztus, mint Süveg Márk „Saiid” „Itt vagyok, itt leszek, nem kellek senkinek” mondatai. Sőt, Bock Balázs slamje akaratán kívül párbeszédbe elegyedik az előtte fellépő Kemény Zsófi szövegével, aki a számára kijelölt három percet a bővebb családi háttérrel való leszámolásra szánta – most sikertelenül, hiszen pont az ellentéte jött át: van egy belterjes közeg, melytől nem tud szabadulni, de talán nem is akar.

Ha ezek a slamek kérdezni szeretnének – mert nyelvileg remekbe szabottak, kidolgozottak –, úgy Keményé precízebben teszi ezt, mint Győrfi Katáé, viszont a válasz, amit kapnánk, hiteltelen, csinált, virtuális. André Ferenc pontosan ettől a hiteltelenségtől csömörlik meg („mert nyelvetélt hangzatvíz bármi, ami mondható, úgy beszélünk a világról, mintha bármire volna szó, […] és ha a torokra is odaszárad a lélegzethinta, szertefolynak a szavak mind, s ujjainkra sárgul ki a nikotinta. Passz.), de szövege annyira hermetikusan zárt, hogy a poénok félperces késéssel esnek le, és az előadásmóddal ezen nem segít, talán pont ellenkezőleg.

Saiid viszont ebben is erős. Egész figurája nem mondani akar (lásd Attack Literacy-s póló), hanem érzékeltetni. Egyszerre vagont, szívdobogást, imádságot, levegővételt („Baruch ata Adonai. […] Ho-va-visz-nek. […] visznek víznek, visznek szappan, visznek, kattan. Szívnek, szívnek, vagon, vakon.”), mindezt úgy, hogy a lehető legkevesebb eszközzel teszi, csak a hangját használja, néha a mozdulatait. Az érvelés a második körre marad.

 

 

A verseny szabálya szerint a legtöbb pontot kapó öt slammer egy újabb fordulón vehet részt, újabb szöveggel. Aki arra számított, hogy itt a bejutottak remekelni fognak, tévedtek. A döntős szövegekből hármat már korábbi slam-estekről ismertünk (pl. a Csider István Zoltán reggeli strandpapucsos szövegét), vagy jelentősen rosszabbak voltak az első körben elmondottnál (Színész Bob). Egyedül Tengler Gergely TG alkotott nagyot, az első felvonásban mondott ön- és slamparódia után ismét megcsillogtatva sámánköltői oldalát. Az alaphangot mégis Saiid ütötte le azzal, hogy ironikus köszönetnyilvánítását slamként adta el, amely ugyanúgy értelmezhető volt győzelmének, de esetleges visszavonulásának jeleként is.

Összességében nem mondhatom, hogy elégedetten távoztam volna a versenyről. Mert milyen országos döntő az, ahol a zsűri és a közönség véleménye néha fényévekre esik egymástól, és a pontozási skála is következetlen? De elégedett voltam magával az estével, pár előadott szöveggel, melyek egymástól függetlenül, eltérő témákban, hangulatban voltak jók. Szilágyi Domokost idézve várom kíváncsian, hogy mi fog ezután következni: „csak a szó (ez a tett most)”.

Székely Örs

slamkep


Címke: ,
2020.04.05 - tiszatáj

A PLATFORM
Színdarabnak készült, Galder Gaztelu-Urrutia azonban 2 év alatt felturbózta az alapanyagot és filmmé gyúrta át. Nem váltja meg a világot a Netflixen kikötő A platform, jobbára serényen illeszkedik a kortárs spanyol zsánerfilmek sorába, horror-és suspense-elemekkel tűzdelt társadalombírálata viszont nagyrészt jól működik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.04.03 - tiszatáj

BATYKÓ RÓBERT: RHOMBUS HEAD
Batykó konzekvensen épülő festészeti életművében nemrég új lépcsőfokot jelentettek a képein megjelenő enigmatikus képterek és rejtélyes kompozíciók. Legújabb képein – amiket a Rhombus Head sorozatban láthatunk – is továbbviszi poszt-digitális festészeti gyakorlatát: amíg eddigi sorozataiban a virtuális valóságban fellelhető képi formák festészeti újrafogalmazásán dolgozott, új művei már határozottan az ábrázolhatóság kérdéseit feszegetik… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.04.03 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS AJÁNLÓJA

Ligeti György: Viola Sonata
Brácsa: Daniele Colombo
A borítókép Hans Hofmann festménye

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE
KONRÁD GYÖRGGYEL 
…a merészebbek fél lábbal kívül voltak a rendszeren, de fél lábbal belül. Nekem viszont az egyik lábam sem volt benn. Úgyhogy amikor a Csoóri Sanyi először próbálkozott a Hitel megalapításával, mondtam neki, ezt soha nem fogjátok megkapni, majd adnak helyette valami kockacukrot. Legalább állítsatok össze egy számot, és azt tegyétek le a Széchenyi Könyvtárban, hogy legyen valami kézzelfogható. Mondtam Sanyinak, hogy a legjobb az volna, ha szamizdatban megcsinálnátok, de erre nem vállalkozott.

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>
2020.03.31 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

>>>
2020.03.30 - tiszatáj

Hogy egy olyannyira világgal-foglalkozó költő aktualitásáról beszélünk (hirtelen?), amilyen fokig e kritérium Szabó Lőrincnek legalább három kötetére illhet, vajon az így vizsgált líra megnövéséről az időben, vagy az idők „jelleges változásáról” (globali­zá­ciós és egyéb napjainkat tekintve: romlásáról) szól-e?
Válaszunkat előrevetítve: globálisan sem-sem, beállt korunkat (kinek-kinek tetszé­sére bízzuk, az idő készülődését tekintve huszonvalahány évet, netán tizenegy, tíz stb. évet számol-e így), a már valóban tagadhatatlan, múlandónak nem remélhető jellegeket tekintvén igencsak, igen-igen […]

>>>
2020.03.29 - tiszatáj

TERÉZIA MORA: SZERELMES UFÓK
A tíz elbeszélést felsorakoztató Szerelmes ufók mérföldkőnek tekinthető a leginkább regényeivel (el)ismertté vált Terézia Mora pályáján: novellákkal kezdte pályafutását, s immáron kanonizált szépíróként visszatért alkotói origójának műfajához. Az összehasonlítás apropója így adott, sőt egyenesen kikerülhetetlen. Az eltelt tizenhét év eredménye pedig az írói kibontakozás vonatkozásában – Mora történeteivel és hőseivel ellentétben – egyértelműen optimizmusra ad okot… – HAJNAL ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő