10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Akut közlési pánik
2013.11.21 - tiszatáj

MÁSODIK ORSZÁGOS SLAM POETRY BAJNOKSÁG

Huszonnégy slammer a magyar nyelvterületről, három zsűri a szakmából (Ladik Katalin, Keszég László, Bencsik Ádám „Ponza”) és kettő a közönségből, egy darab három perc tizenöt másodperces slam, majd a legjobb öt számára még egy – ezek voltak a péntek esti Második Országos Slam Poetry Bajnokság paraméterei. Plusz: konferált Mavrák Kata „Hugee” és és Németh Péter „Zeek”, a háttérzenét az Amoeba zenekar biztosította.

Gondolhatnánk, olyan ponthoz érkezett ezzel a magyar slam-mozgalom, ahol már nem az a kérdés, hogy „mi a slam”, „miért állunk ki”, „mit mondjak” (esetleg milyen új meghatározást találjanak ki az újságírók, amikor a már-már rituálissá vált slam-definícióikkal indítják a cikkeiket), hanem az, mennyiben veti fel a slamben megfogalmazódó problémákat a „mondás” egyfajta természetessége, autenticitása? És mennyiben bújnak el a slammerek egy olyan önreflexivitás mögé, mely pusztán divatból kérdez rá önmagára?

Lelombozó volt észrevenni, hogy Simon Márton biztató kezdése után hogyan fordul át az alapjáraton nyitott és demokratikus slam öncélú tetszelgésbe, tutimondásba (ahogy Bock Balázs fogalmazta meg találóan: „A slam az új pogó”). Az ilyen performanszok a társadalomkritikát már-már stílusalakzatként, poénként, műfaji jellemzőként használják, hogy elfedhessék a szövegek egyenetlenségeit, megússzák a három percet és elbújjanak a közhangulat mögé. Így születhet meg csodás nyelvi leleményként Petőfi instrumentalizálása (Müller Péter „Sziámi”), a sehonnai bitang slammer vagy a csokihorthy, de ugyanezen logika alapján olvas fel Horváth Gergő „Gege” Budapest-slamet („Pestből lettem s Pestté leszek”). Tanúi vagyunk a slammer-identitás minden járulékos kellékének: jelen van a telefonról felolvasott szöveg, a kötelező AKPH-utalások; mindezek mögött viszont nem jön létre igazi párbeszéd a közönséggel.

Legszembetűnőbben talán Horváth Kristóf „Színész Bob” lépett ki pénteken kényelmes, rezonőri szerepből. Első slamje az est egyik fénypontja volt; látszik, hogy akar valamit kezdeni a közönséggel; nem megerősít, hanem elgondolkodtat, megkérdőjelez. Pontosan behatárolja azt a közeget, amelyhez szólni akar, címzettje az a kollektív mi, akik „egyenes derékkal köpködünk, hogy a rovásírás vérciki, a magyarzászló vérciki, gyerekkoromban az évzárón egyszer bekönnyeztem a himnuszon, de ma már tudom: vérciki. Anyú! A náci elvette az öntudatomat és nem adja vissza! Soha többé nem leszek magyar!”. Nem kínál bejáratott értelmezési keretetet, nem osztja fel a világot jókra és rosszakra, hanem tükröt tart és összegez: „Tudod, amikor ilyeneket mondasz, elfog a gyanú, hogy csak divatból nyalod a cigányok seggét”.

 

 

Ám a slam nem csak közéleti kérdésekről szólt péntek este, és jól is volt ez így. Hogy a slam mit kezd a testtel és milyen nemzetközi utalásokat épít be magába, az Basch Péter „kövér” szövegéből kiderül. A versenyen kívüli Pion István és Szlávy Eszter slam-torna produkciója mutat teljesen újat, amilyet még slam-esten nem láttam, Pion szövegét Szlávy nem csak illusztrálja, hanem azzal együtt is lélegzik, és fura módon hozza össze Gyurcsány Ferencet, Dopemant, a pápát a hazával és a szeretettel: „Arra jutottam, hogy maradjak nyugton a seggemen. Alatta úgyis a hazám van. És a hazám én is vagyok, és Dopeman én bennem is lakozzék. […] Ferenc tudta, hogy gyűlölködő vagyok. De mindez nem számít már, csak a szeretet”.

 

 

Ez a fajta slam nem egy jól körbeírt „akut párzási pánik” (Győrfi Kata), mesteri szerep-líra, amely naivitást színlelve illeszkedik be egy jól meghatározott világképbe, nem is patetikus világfájdalom, „meddő húsú illegális sodróüzem” (Szabó Márton), mely a képzavaron kívül semmit sem állít, és nem is a szintén műfaji kellékké degradált kézfelemelős gesztus (Molnár Péter – versenyen kívül) látszatdemokráciája. Ez a produkció itt döntési gesztus, mint Süveg Márk „Saiid” „Itt vagyok, itt leszek, nem kellek senkinek” mondatai. Sőt, Bock Balázs slamje akaratán kívül párbeszédbe elegyedik az előtte fellépő Kemény Zsófi szövegével, aki a számára kijelölt három percet a bővebb családi háttérrel való leszámolásra szánta – most sikertelenül, hiszen pont az ellentéte jött át: van egy belterjes közeg, melytől nem tud szabadulni, de talán nem is akar.

Ha ezek a slamek kérdezni szeretnének – mert nyelvileg remekbe szabottak, kidolgozottak –, úgy Keményé precízebben teszi ezt, mint Győrfi Katáé, viszont a válasz, amit kapnánk, hiteltelen, csinált, virtuális. André Ferenc pontosan ettől a hiteltelenségtől csömörlik meg („mert nyelvetélt hangzatvíz bármi, ami mondható, úgy beszélünk a világról, mintha bármire volna szó, […] és ha a torokra is odaszárad a lélegzethinta, szertefolynak a szavak mind, s ujjainkra sárgul ki a nikotinta. Passz.), de szövege annyira hermetikusan zárt, hogy a poénok félperces késéssel esnek le, és az előadásmóddal ezen nem segít, talán pont ellenkezőleg.

Saiid viszont ebben is erős. Egész figurája nem mondani akar (lásd Attack Literacy-s póló), hanem érzékeltetni. Egyszerre vagont, szívdobogást, imádságot, levegővételt („Baruch ata Adonai. […] Ho-va-visz-nek. […] visznek víznek, visznek szappan, visznek, kattan. Szívnek, szívnek, vagon, vakon.”), mindezt úgy, hogy a lehető legkevesebb eszközzel teszi, csak a hangját használja, néha a mozdulatait. Az érvelés a második körre marad.

 

 

A verseny szabálya szerint a legtöbb pontot kapó öt slammer egy újabb fordulón vehet részt, újabb szöveggel. Aki arra számított, hogy itt a bejutottak remekelni fognak, tévedtek. A döntős szövegekből hármat már korábbi slam-estekről ismertünk (pl. a Csider István Zoltán reggeli strandpapucsos szövegét), vagy jelentősen rosszabbak voltak az első körben elmondottnál (Színész Bob). Egyedül Tengler Gergely TG alkotott nagyot, az első felvonásban mondott ön- és slamparódia után ismét megcsillogtatva sámánköltői oldalát. Az alaphangot mégis Saiid ütötte le azzal, hogy ironikus köszönetnyilvánítását slamként adta el, amely ugyanúgy értelmezhető volt győzelmének, de esetleges visszavonulásának jeleként is.

Összességében nem mondhatom, hogy elégedetten távoztam volna a versenyről. Mert milyen országos döntő az, ahol a zsűri és a közönség véleménye néha fényévekre esik egymástól, és a pontozási skála is következetlen? De elégedett voltam magával az estével, pár előadott szöveggel, melyek egymástól függetlenül, eltérő témákban, hangulatban voltak jók. Szilágyi Domokost idézve várom kíváncsian, hogy mi fog ezután következni: „csak a szó (ez a tett most)”.

Székely Örs

slamkep


Címke: ,
2021.09.21 - tiszatáj

RED ROCKET
Jó ideje nyilvánvaló: Sean Baker a kortárs amerikai független szcéna koronázatlan királya. Cannes-ban debütált tragikomédiája privát és nemzeti szinten boncolgatja az Egyesült Államok hátsóudvarában döglődők sehová nem tartó hétköznapjait… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA
„Petőcz András ugyanis olyan költő, aki egyszerre hisz a nemzeti és az európai értékekben. […] Költőnk nagyon is magyar és nagyon is európai gondolkodó” – olvashatjuk Bakonyi István Petőcz András újabb korszaka című kismonográfiájában. Egyetérthetünk a szerző megállapításával, mert Petőcz András életműve nem csupán a magyar költői-prózai hagyományt, hanem az európai, sőt világirodalmi (elsősorban amerikai) szerzők újításait egyaránt kamatoztatja művészetében… – SEBŐK MELINDA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.21 - tiszatáj

CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN
Barnák László szegedi Sirály-rendezése sokszínű tragikomédiaként tálalja a Csehov-darabot. A kisszínház színpadán szinte naturalista módon jelenik meg a 19. század végi orosz világ, ahol a vágyak beteljesületlenek maradnak és mindenki mást szeret… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)