02.20.
| Kortárs szlovák irodalom a Tiszatáj és a Kalligram című folyóiratokban >>>
02.29.
| Übü, a király a REÖK Stúdiószínpadán >>>
02.27.
| Asztali beszélgetések… – Beszélgetés a művészetről >>>
02.18.
| Borsos Miklós emlékkiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban >>>
02.13.
| Két díva, ha találkozik: Ute Lemper és a legendás Marlene Dietrich „randevúja” a Müpában >>>
02.12.
| A Homo Ludens Project és a ZUG Színház februári programjai >>>
02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
02.05.
| Kilencedszer érkezik a Finn Filmnapok >>>
02.03.
| MADOKE – 5+1 ingyen nézhető doku vasárnapig! >>>
02.01.
| „Lét-közeli” művészet a Reök-palotában >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
NAPI TANDORI

02.14.
| Vitray Tamás Händel operában lép színpadra >>>
02.14.
| Kézzelfogható múlt, megújuló tájházak és szakralitás: a népi építészetről tartottak konferenciát >>>
02.11.
| Müpa – A jazz nagyágyúi Budapesten >>>
02.11.
| Az olvasáskultúra védelmében >>>
02.10.
| Történelmet írt az Élősködők című dél-koreai film >>>
02.01.
| Elhunyt Tornai József író, költő, a nemzet művésze >>>
01.31.
| A FOMO rendezője, Hartung Attila az Ivan & The Parazol dalához készített klipet >>>
01.18.
| Különleges Kakaókoncerttel készült a Miskolci Nemzeti Színház >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>

Böndör Pál, Lövétei Lázár László, Máhr Gábor, Meliorisz Béla, Szöllősi Mátyás, Tandori Dezső, Werner Nikolett versei

Abafáy-Deák Csillag, Ferdinand von Schirach, Vincze Ferenc prózája

VOLTAM, SZÓLTAN – Tandori Dezső emlékére
(Debreczeni György, Dukay Barnabás, Fried István, Györe Balázs, Jász Attila, Szabó Marcell)

>>>

Első gong. Még el kell mennem pisilni. Lehúzom a cappuccinot, a mignont szép gyorsan belapátolom a számba. Második gong. Elindulok a mosdó felé, nincs sor. Kézmosás után próbálom helyreállítani arcom evés és ivás előtti állapotát. Harmadik gong. Előhalászom retikülömből a már félig gyűrött jegyet, megpróbálok javítani a helyzeten. Hét óra múlt két perccel. Nem baj, sose kezdik időben […]

>>>

Akut közlési pánik
2013.11.21 - tiszatáj

MÁSODIK ORSZÁGOS SLAM POETRY BAJNOKSÁG

Huszonnégy slammer a magyar nyelvterületről, három zsűri a szakmából (Ladik Katalin, Keszég László, Bencsik Ádám „Ponza”) és kettő a közönségből, egy darab három perc tizenöt másodperces slam, majd a legjobb öt számára még egy – ezek voltak a péntek esti Második Országos Slam Poetry Bajnokság paraméterei. Plusz: konferált Mavrák Kata „Hugee” és és Németh Péter „Zeek”, a háttérzenét az Amoeba zenekar biztosította.

Gondolhatnánk, olyan ponthoz érkezett ezzel a magyar slam-mozgalom, ahol már nem az a kérdés, hogy „mi a slam”, „miért állunk ki”, „mit mondjak” (esetleg milyen új meghatározást találjanak ki az újságírók, amikor a már-már rituálissá vált slam-definícióikkal indítják a cikkeiket), hanem az, mennyiben veti fel a slamben megfogalmazódó problémákat a „mondás” egyfajta természetessége, autenticitása? És mennyiben bújnak el a slammerek egy olyan önreflexivitás mögé, mely pusztán divatból kérdez rá önmagára?

Lelombozó volt észrevenni, hogy Simon Márton biztató kezdése után hogyan fordul át az alapjáraton nyitott és demokratikus slam öncélú tetszelgésbe, tutimondásba (ahogy Bock Balázs fogalmazta meg találóan: „A slam az új pogó”). Az ilyen performanszok a társadalomkritikát már-már stílusalakzatként, poénként, műfaji jellemzőként használják, hogy elfedhessék a szövegek egyenetlenségeit, megússzák a három percet és elbújjanak a közhangulat mögé. Így születhet meg csodás nyelvi leleményként Petőfi instrumentalizálása (Müller Péter „Sziámi”), a sehonnai bitang slammer vagy a csokihorthy, de ugyanezen logika alapján olvas fel Horváth Gergő „Gege” Budapest-slamet („Pestből lettem s Pestté leszek”). Tanúi vagyunk a slammer-identitás minden járulékos kellékének: jelen van a telefonról felolvasott szöveg, a kötelező AKPH-utalások; mindezek mögött viszont nem jön létre igazi párbeszéd a közönséggel.

Legszembetűnőbben talán Horváth Kristóf „Színész Bob” lépett ki pénteken kényelmes, rezonőri szerepből. Első slamje az est egyik fénypontja volt; látszik, hogy akar valamit kezdeni a közönséggel; nem megerősít, hanem elgondolkodtat, megkérdőjelez. Pontosan behatárolja azt a közeget, amelyhez szólni akar, címzettje az a kollektív mi, akik „egyenes derékkal köpködünk, hogy a rovásírás vérciki, a magyarzászló vérciki, gyerekkoromban az évzárón egyszer bekönnyeztem a himnuszon, de ma már tudom: vérciki. Anyú! A náci elvette az öntudatomat és nem adja vissza! Soha többé nem leszek magyar!”. Nem kínál bejáratott értelmezési keretetet, nem osztja fel a világot jókra és rosszakra, hanem tükröt tart és összegez: „Tudod, amikor ilyeneket mondasz, elfog a gyanú, hogy csak divatból nyalod a cigányok seggét”.

 

 

Ám a slam nem csak közéleti kérdésekről szólt péntek este, és jól is volt ez így. Hogy a slam mit kezd a testtel és milyen nemzetközi utalásokat épít be magába, az Basch Péter „kövér” szövegéből kiderül. A versenyen kívüli Pion István és Szlávy Eszter slam-torna produkciója mutat teljesen újat, amilyet még slam-esten nem láttam, Pion szövegét Szlávy nem csak illusztrálja, hanem azzal együtt is lélegzik, és fura módon hozza össze Gyurcsány Ferencet, Dopemant, a pápát a hazával és a szeretettel: „Arra jutottam, hogy maradjak nyugton a seggemen. Alatta úgyis a hazám van. És a hazám én is vagyok, és Dopeman én bennem is lakozzék. […] Ferenc tudta, hogy gyűlölködő vagyok. De mindez nem számít már, csak a szeretet”.

 

 

Ez a fajta slam nem egy jól körbeírt „akut párzási pánik” (Győrfi Kata), mesteri szerep-líra, amely naivitást színlelve illeszkedik be egy jól meghatározott világképbe, nem is patetikus világfájdalom, „meddő húsú illegális sodróüzem” (Szabó Márton), mely a képzavaron kívül semmit sem állít, és nem is a szintén műfaji kellékké degradált kézfelemelős gesztus (Molnár Péter – versenyen kívül) látszatdemokráciája. Ez a produkció itt döntési gesztus, mint Süveg Márk „Saiid” „Itt vagyok, itt leszek, nem kellek senkinek” mondatai. Sőt, Bock Balázs slamje akaratán kívül párbeszédbe elegyedik az előtte fellépő Kemény Zsófi szövegével, aki a számára kijelölt három percet a bővebb családi háttérrel való leszámolásra szánta – most sikertelenül, hiszen pont az ellentéte jött át: van egy belterjes közeg, melytől nem tud szabadulni, de talán nem is akar.

Ha ezek a slamek kérdezni szeretnének – mert nyelvileg remekbe szabottak, kidolgozottak –, úgy Keményé precízebben teszi ezt, mint Győrfi Katáé, viszont a válasz, amit kapnánk, hiteltelen, csinált, virtuális. André Ferenc pontosan ettől a hiteltelenségtől csömörlik meg („mert nyelvetélt hangzatvíz bármi, ami mondható, úgy beszélünk a világról, mintha bármire volna szó, […] és ha a torokra is odaszárad a lélegzethinta, szertefolynak a szavak mind, s ujjainkra sárgul ki a nikotinta. Passz.), de szövege annyira hermetikusan zárt, hogy a poénok félperces késéssel esnek le, és az előadásmóddal ezen nem segít, talán pont ellenkezőleg.

Saiid viszont ebben is erős. Egész figurája nem mondani akar (lásd Attack Literacy-s póló), hanem érzékeltetni. Egyszerre vagont, szívdobogást, imádságot, levegővételt („Baruch ata Adonai. […] Ho-va-visz-nek. […] visznek víznek, visznek szappan, visznek, kattan. Szívnek, szívnek, vagon, vakon.”), mindezt úgy, hogy a lehető legkevesebb eszközzel teszi, csak a hangját használja, néha a mozdulatait. Az érvelés a második körre marad.

 

 

A verseny szabálya szerint a legtöbb pontot kapó öt slammer egy újabb fordulón vehet részt, újabb szöveggel. Aki arra számított, hogy itt a bejutottak remekelni fognak, tévedtek. A döntős szövegekből hármat már korábbi slam-estekről ismertünk (pl. a Csider István Zoltán reggeli strandpapucsos szövegét), vagy jelentősen rosszabbak voltak az első körben elmondottnál (Színész Bob). Egyedül Tengler Gergely TG alkotott nagyot, az első felvonásban mondott ön- és slamparódia után ismét megcsillogtatva sámánköltői oldalát. Az alaphangot mégis Saiid ütötte le azzal, hogy ironikus köszönetnyilvánítását slamként adta el, amely ugyanúgy értelmezhető volt győzelmének, de esetleges visszavonulásának jeleként is.

Összességében nem mondhatom, hogy elégedetten távoztam volna a versenyről. Mert milyen országos döntő az, ahol a zsűri és a közönség véleménye néha fényévekre esik egymástól, és a pontozási skála is következetlen? De elégedett voltam magával az estével, pár előadott szöveggel, melyek egymástól függetlenül, eltérő témákban, hangulatban voltak jók. Szilágyi Domokost idézve várom kíváncsian, hogy mi fog ezután következni: „csak a szó (ez a tett most)”.

Székely Örs

slamkep


Címke: ,
2020.02.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ ISTVÁNNAL ÉS SÁNDOR PÁLLAL
Egy orvosprofesszor visszatér a szülőfalujába és körzeti orvosként próbál dolgozni. Szabó István Zárójelentés című filmjének a történetét a valóságból vette. Az Oscar-díjas rendező új filmének érdekessége, hogy a produceri feladatokat, pályatársa, Sándor Pál vállalta. A szegedi bemutató idején a Szeged Televízió vendégei voltak, ez a páros interjú annak a beszélgetésnek az írott változata.

>>>
2020.02.16 - tiszatáj

HORVÁTH VERONIKA:
MINDEN ÁTJÁRHATÓ
A grillázspoézis olvadós-ragadós, édes-keserű és törhető. A grillázspoézisnek is van költői énje, aki ragadós-olvadós, keserű-édes és törékeny. Leélni, felélni, megélni, elélni, átélni próbál. A próbaköveken végigmenni. Grillázstestbe szorult létezését leírni, kiírni, felírni, megírni, átírni, szétírni. Egy elsőkötetes szerző munkájáról kritikát írni grillázs-súlyos feladvány, ugyanakkor édes teher. Horváth Veronika Minden átjárható grillázskötete igazi magával ragadó(s) életcukrászdai csemege… – LAJTOS NÓRA KRITIKÁJA

>>>
2020.02.14 - tiszatáj

ÜNNEPELTÉK A NÉZŐK SZABÓ ISTVÁN ÚJ FILMJÉT SZEGEDEN
Tapsviharral köszöntötték a nézők az alkotókat csütörtök este Szabó István új filmje, a Zárójelentés közönségtalálkozóján a Belvárosi moziban. Az Oscar-díjas rendező az országos premier előtti telt házas vetítésen megköszönte a szegediek hozzájárulását, segítségét a mai társadalmunkról is látleletet adó filmjéhez… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2020.02.13 - tiszatáj

Vállalkozásunk, mely Tandori Dezső „kezdetlen és végetlen” jelenlétének felidézését tűzte ki célul, nem keres kezdő- és végpontokat, a viszonyítás mindig mesterséges menedékeit, melyekhez tartva magát felméri a nehezen felmérhetőt, Tandori hozzájárulását az elmúlt évtizedek magyar- és világkultúrájához… – TÓTH ÁKOS

>>>
2020.02.13 - tiszatáj

PETRI GYÖRGY UTOLSÓ TANDORI-VERSE
A Búcsúsorok Dezsőnek című vers nemrégiben került elő Petri György hagyatékából, alighanem a költő utolsó alkotásainak egyike. Írásom címéül pedig a költő egy másik – a pálya első szakaszában íródott, a Körülírt zuhanásban napvilágot látott – versének címét választottam, mégpedig két okból is.

>>>
2020.02.11 - tiszatáj

A SZEGEDI MESTERTANÁR TANKÖNYVSOROZATÁT TALÁLTÁK
A LEGJOBBNAK A VILÁGON
Óriási sikert ért el Gárdián Gábor gordonkaművész, a szegedi Király-König Péter Zeneiskola mestertanára: a világ egyik legnagyobb zeneműkiadója, a Shanghai Music Publishing House megállapodást kötött vele a Gárdián Gordonkaiskola című tankönyvsorozatának kínai kiadásáról, és tervezik az angol–magyar verziót is a nyugati piac meghódítására… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
2020.02.11 - tiszatáj

A BÚCSÚ
Önéletrajzi ihletésű dramedy-vel robbant be tavaly a köztudatba Lulu Wang. Sundance-en debütált családregénye, A búcsú csírájában először 2016-ban a This American Life című rádióműsor részeként hallható What You Don’t Know-ban jelent meg. 100 percessé duzzasztott vallomása azonban – leszámítva a nyitó „valódi hazugság alapján” felütést – kevéssé méltó egy igazán érzékeny mementóhoz… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.02.10 - tiszatáj

Meglepetésre az Élősködők című dél-koreai alkotás kapta a legjobb filmnek járó díjat a 92. Oscar-gálán vasárnap Los Angelesben. Bong Dzsun Ho műve az első az amerikai filmakadémia rangos elismerésének történetében, amely nem angol nyelvű filmként diadalmaskodott a legjelentősebb kategóriában.

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő