Papírra vetett szorongások

KAFKA TITKAI A FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁRBAN

Franz Kafkát talán nem túlzás géniusznak nevezni, és Kafka-kultuszról beszélni sem az. Ungvári Tamás azt mondja, Kafka nagy tanuló volt, aki irodalmi mestereitől és magánélete szereplőitől egyaránt rengeteget tanult, mégis legalább annyi követője van, mint ahány példaképe, kiemelkedő személyisége volt annak a huszadik századnak, amelyből nem sokat élhetett meg.

„Én intenzíven magamba szívtam annak a kornak minden negatív elemét, amelyben éltem” – ez az idézet jut eszembe a Kafkára való emlékezéssel kapcsolatban. Az író 130 éve született, a Prágai Kafka Centrum ebből az alkalomból rendez kiállítást Kafka Prágában címmel a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár átriumában. Ebből az alkalomból emlékezik rá telt ház előtt a központi könyvtár nagytermében egy irodalmi est keretében az életét és írásait is kiválóan ismerő Ungvári Tamás Fullajtár Andrea és Kulka János felolvasásaival kiegészítve.

Az estet Fodor Péter könyvtárigazgató nyitja meg rövid köszöntővel, majd Ungvári a megjelent cseh és az osztrák vendégekre is utalva a Monarchia képzeletbeli újraegyesítésének gondolatával vezeti be az estet. Bár Magyarországon csak átutazóban járt, Kafkát valóban könnyebb a régen darabjaira hullott állam polgárának tekinteni, mint bármelyik nemzet fiának. Prágában született, a családja egyszerre volt prágai német és német zsidó. Beszélt csehül, műveit németül írta, ez a prágai német azonban eltért a klasszikus némettől, a Hochdeutsch-tól, illetve az Ausztriában beszélt némettől is.

Életműve tehát nehezen helyezhető el a német nyelvű irodalmon térképén, mindenesetre írói példaképei között szerepel például Goethe, és nem csak azért, mert érett férfiként szintén fiatal lányokat csábított el. Kafka a klasszikus irodalomból táplálkozott ugyan, de ő maga sokkal inkább az abszurd, az avantgárd előfutárának tekinthető. Érdekelte a zsidó kultúra is, bár ő maga nem beszélt jiddisül. Ahogy Ungvári elmondja, a másodgenerációs zsidóknál előfordul, hogy vallásuktól elszakadnak, legfeljebb a cionizmus köti össze őket, és ez volt jellemző Kafka családjára is. Ő maga inkább metafizikai dimenzióban gondolkodott zsidóságáról, Istennel való titkos szövetségként tekintett rá.

Hanyatlónak tűnő és idegennek érzett világban élt, ebből fakadt az a gondolata, hogy ennek a világnak teljes szétzúzása lehetetlen ugyan, de abban élni is lehetetlen. Tanúja volt az első világháborúnak és a Monarchia szétesésének is, és bár a második világégést már nem érte meg, Ungvári jósként tekint rá. Kafka félelmei, szorongásai, bizarr történetei, írásainak világvége-hangulata mind abba az irányba mutattak, amely később valóban újabb pusztításhoz vezetett. Félelmei tehát nem voltak alaptalanok, két nővére és több barátja is Auschwitzban halt meg…

A környezet, amelyben Kafka felnőtt, és amelyben felnőttként élt, a Monarchia soknemzetiségűsége miatt heterogén, a határok átrendezése miatt változó volt. Nem érezte otthon magát ebben a világban, és nyomasztotta családja patriarchális volta is, amely elől szeretett volna menekülni. Ez volt az egyik oka Berlinbe költözésének. Szorongásait szintén táplálta a Monarchia bürokráciája, amellyel kapcsolatban elgondolkodtató Ungvári megjegyzése, miszerint mai szemmel nem is lehetett az annyira szörnyű, és talán túlzó a kijelentés, hogy az egykori állam felbomlásához vezető első világháború még mindig nem ért véget…

Az est folyamán természetesen Kafkának a gyengébb nemhez való viszonyáról és Milena Jesenská írónővel való kapcsolatáról is szó esik. Az író csúnyának tartotta magát, külsejével mégis sikereket aratott. Bár úgy tűnhet, félt a nőktől, valójában a kapcsolatoktól rettegett, és a házassághoz is ambivalens érzések fűzték. Az est nem véletlenül kapta a Kafka titkai címet, vitatott például, hogy született-e gyereke a szeretőjétől – előfordult ugyanis, hogy szeretőt tartott, sőt prostituáltakkal is akadt dolga. Ezeknél közismertebb tény viszont, hogy sokat betegeskedett.

Halála előtt barátját, Max Brod írót bízta meg, hogy még nem publikált műveit semmisítse meg. Ungvári szerint azonban Brod jó zsidó volt, távolt állt tőle a könyvek, a teleírt lapok elégetése, így aztán neki köszönhető, hogy életművének addig nem ismert része is fennmaradhatott. Fullajtár Andrea és Kulka János felolvasásaival megelevenedik Kafka világa, Ungvári Tamás méltató szavai pedig pátosz nélkül állítanak emléket neki, megemlítve, hogy nemcsak írásai, de leginkább személyisége tette a huszadik század géniuszává. Kafka a félelmeit írta ki magából, ezzel dokumentálva nemcsak saját magának, de korának egyetemes szorongásait, emberi kapcsolatainak elidegenedését és hétköznapi életének abszurditásait.

Szarka Károly