08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
06.18.
| Világszerte elérhető lesz a Müpa Wagner-fesztiválja >>>
06.12.
| A Quasimodo költőverseny fesztivállá növi ki magát. >>>
05.31.
| Rendhagyó gyermeknap a Müpával >>>
05.22.
| Táncold körbe Magyarországot online! >>>
05.20.
| Közös, szolidaritáson alapuló kampány indult >>>
05.15.
| Új MADOKE-akció >>>
05.14.
| Ezen a héten a Hóhérokat adja a Miskolci Nemzeti Színház! >>>
05.11.
| 25 éves a Söndörgő >>>
05.08.
| Vírushelyzet vs. szerzői jog >>>
05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
NAPI TANDORI

05.29.
| Jövőbe tekint a Szegedi Szabadtéri Játékok >>>
05.28.
| Indiában debütál Goztola Kristina új filmje >>>
05.28.
| Elhunyt Dr. Diószegi István történész >>>
05.26.
| Ezek a könyvek esélyesek az idei Merítés-díjra >>>
05.26.
| Wa(l)king the city – Pályázati kiírás >>>
05.22.
| Online tárlaton láthatók a szegedi Táblaképfestészeti Biennálé alkotásai >>>
05.21.
| Könyvtárak az álhírek ellen a koronavírus-járvány idején is >>>
05.18.
| Elindult a Cinego >>>
05.13.
| Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesText >>>
05.12.
| Nádasy Erika kapta idén a Déryné díjat! >>>
05.05.
| Elstartolt az 1749.hu >>>

Aczél Géza, Samuel Martin Eno Belinga, Gömöri György, Julesz János, Rékai Anett, Vajsenbek Péter versei

Bene Zoltán, Kovács Katalin, Nyerges Gábor Ádám prózája

Bartha-Kovács Katalin, Éles Árpád, Nagy Fruzsina tanulmánya

Bakonyi István, Baráth Tibor, Kabdebó Lóránt, Lukács Barbara, Sántha József, Széchenyi Ágnes kritikája

>>>

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>

Második kötet: második ugrás
2013.09.28 - tiszatáj

POTOZKY LÁSZLÓ NAPPÁ LETT LÁMPAFÉNY CÍMŰ ÚJ KÖTETÉNEK SZEGEDI BEMUTATÓJA

A FISZ szervezésében került sor szeptember 25-én Potozky László új kötetének bemutatójára a szegedi Grand Café mozi termében. A nemrég napvilágot látott kötetről Kovács Flóra, az SZTE Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék oktatója beszélgetett az íróval.

A beszélgetés egyik kulcskérdése a két kötet közötti párhuzam és egyben eltérés, vagyis az Áradáshoz viszonyított változások, új témák megjelenése volt. Mindehhez pedig társult a tény, hogy amíg a fiatal író beköszönő kötete Kolozsvárott jött ki, addig a második ugrás már a Magvető Kiadó gondozásában került az olvasók elé. Ez rang és teher egyszerre. A záró történet is ez okból született és került bele a kötetbe. A súly, amely ezzel jár, azt eredményezte, hogy újabb és újabb ötletek, témák kerültek a kukába, míg végül megszületett egy ötlet: mit érez a téma, amit eldobott? A három szálon futó zárótörténet így voltaképp magát az írást tematizálja. Ez új az előző kötethez képest, ám Kovács Flóra azon kérdésére, hogy várható-e ennek a témakörnek a kifejtése és továbbvitele a készülő regényben, az alkotó nemmel felelt.

Ugyanígy az újdonságok körébe sorolható a színházi tér és idő beemelése, ami, mint kiderült, szintén egy egyszeri élményből fakad. A címadó novellát, bár kézenfekvő lenne, nem az hívta életre, hogy elkezdett járni a szerző a drámaírás magisterire, hanem Julio Cortázar Rendezői utasítások John Howellnek című alkotása ihlette, amelyben a nézőt felhívják a színpadra.„Tudtam, hogy legyen a vége, nem úgy lett, így ez az enyém lett” – fogalmazott ezzel kapcsolatban Potozky.

Az első köteténél főként Bodor Ádám vagy Szabó Róbert Csaba hatását szokták kiemelni, a második kötetre a szerző szerint Houellebecq francia író szövegei hatottak, valamint Borbély Szilárd Nincstelenek című műve, amelyben Potozkyt a villanó képek fogták meg igazán.

A két kötet között azonban hasonlóság is fellelhető, még akkor is, ha az első kötet inkább hozott, biztos anyagokra támaszkodott, az új pedig már saját ihletésű. Olyan párhuzamokat lehet vonni, mint a totalitárius rendszerrel való foglalkozás vagy a kisvárosi történetek előtérbe kerülése; ezzel szorosan összefügg a tömbházak világának a megjelenítése. Ez abból is fakad, hogy az író gyerekkora Csíkszeredához, ehhez a hagyományos székelyföldi kisvároshoz kötődik, amelyet mesterségesen kellett duzzasztani. Az így odakerült tömbházak furcsa hangulatot adtak az egésznek, ők pedig gyerekként mindig köztük mentek haza, mert szerettek félni. Ez a környezet és élet emelődik be újra és újra a novellákba, elbeszélésekbe.

Az est során egyre jobban kikristályosodott az az írói módszer, már ha lehet ezt ilyenformán meghatározni, amelyet Potozky László képvisel. Az egyszeri élmények rendkívül meghatározóak a történetek születésének folyamatában. Az írás során, az író bevallása szerint, a történetek eleje és vége van meg először a fejében, majd a köztes űrt kell telehordani. Az ihlet csupán egy pillanat, akár mozdulat, akár egy mondat vagy tulajdonság. A Kétezer-négyszázharminchármas című írás is erről tanúskodik – „borozgattam valahol, és felemeltem egy poharat (…), így jött az ötlet, hogy ezt meg lehet írni”; „mindent megírok, ami jön”.

Az írói módszerhez szorosan kapcsolódik a kötetek szerkesztési elve, amelyben egyre nagyobb tudatosság fedezhető fel, ahogyan arra Kovács Flóra felhívta a figyelmet. Az Áradáshoz képest itt egy jóval szerkesztettebb kötetet vehet az olvasó a kezébe, amelynek egyik oka, hogy az első kötet Potozky szerint ebből a szempontból leginkább ’tanulókötetnek’ nevezhető. Ott Gáll Attila volt a segítségére, aki sok mindent kihúzott, átírt. A mostani kötetben az előzőnél levont tanulságokat alkalmazta, így már könnyebb dolga volt.

A novella- és elbeszélésfüzéren túllépve – talán a szerkesztéssel is összefüggésben – a következő, várható könyv egy regény lesz. A már elkészülőben lévő alkotás egy fontos kortárs kérdés köré fog szerveződni, központban egy pszichológushallgatóval, aki tervei szerint a sok rossz dolog után, ami vele történik, feljebb jut, mint ahonnan indult.

A beszélgetésnek aktív részese volt a közönség is, az érdeklődők több kérdést intéztek a fiatal alkotóhoz az írás természetéről, az önmegvalósításról, a célokról, díjakról vagy éppen az erdélyi magyar irodalomról. Az utóbbi kérdésre adott feleletre érdemes bővebben kitérni, hiszen folyamatosan felmerül a kérdés különböző fórumokon, hogy létezik-e erdélyi magyar irodalom. Potozky László nézete szerint az irodalmat tematikusan érdemes szemlélni. Ebből a nézőpontból pedig Tamási Áron és Móricz Zsigmond paraszti művei között nem érez különbséget, még ha természetesen látja is a széttartó jegyeket a két alkotó munkáiban.

Ezzel együtt Potozky szerint „Erdélyben indulni jó”, nagyon szűk az irodalmi kör, így hamar megismerik az újak nevét, „tudnak mindenkiről, és a fiatalok között nincsenek erős ellentétek.”

Vagdalt Krisztina

 

[nggallery id=232]


Címke: , , , ,
2020.05.31 - tiszatáj

IRODALOM ÉS FESTÉSZET PAUL KLEE SCHRIFTBILDER CÍMŰ KORSZAKÁBAN
„[Az] Énekek éneke zavarba ejtően más arcát mutatja az alkotónak, hiszen tárgya nem illeszkedik be a Klee-természet fantasztikus idilljébe, a növényvilág, a házak és az emberalakok népes kozmoszába, abba a jól felismerhető figurativitásba, tárgyválasztásba, amiből Klee saját művészkarakterét, saját szobrát tudatosan faragta ki az utókornak. Tehát első ránézésre semmilyen összefüggést nem ismerhetünk fel, ami valamilyen megfejtésre, ikonológiai értelmezésre szorul […]

>>>
2020.05.29 - tiszatáj

AZ IFJÚ AHMED
Szűk, néha klausztrofób terei, valamint a karakterek mozdulatait nyomon követő kézikamerás beállítások miatt a Dardenne fivérek új műve egyrészt realista, szociodrámai igénnyel lép fel, másrészt a pályaképükön végigvonuló legfontosabb témákat, a hétköznapi emberek ábrázolását és a bennük feltárulkozó humánumot sem hagyja parlagon heverni… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.29 - tiszatáj

LOUISE MOILLON: CSERESZNYÉSTÁL, SZILVÁK ÉS SÁRGADINNYE
Hosszú volt az út, amely a Saint-Germain-des-Prés-i apátság felé vezetett. A kocsis lassan bandukolt a hajnali ködben, lába elszokott a gyaloglástól. Megbokrosodott lovát a városkapunál hagyta, a fogadósné gondjaira bízta, míg vissza nem ér. Jól ismerte a Szajna bal partján magasodó kőtemplomot és környékét, az ott élő művészembereket és kereskedőket, akik egymás között sajátos nyelven beszéltek, flamand torokhangokat vegyítettek a francia szavak közé […]

>>>
2020.05.28 - tiszatáj

J. M. W. TURNER THOMSON’S AEOLIAN HARP (THOMSON ÆOLHÁRFÁJA)
„William Turner minden idők egyik leghíresebb és legeredetibb művésze; festészetével kapcsolatban a szakirodalom többsége szuperlatívuszokban fogalmaz. A művészettörténetben a „fény őrültjeként” emlegetik, „aki valóságos katalógusát adta a fenségesnek”, és aki „a végsőkig kifinomult ábrázolásaival ajándékozott meg minket”. Turner munkássága és hagyatéka azonban nemcsak képzőművészeti, de lírai alkotásokat is tartalmaz – amint erre elenyészően kevesen, de az utolsó ötven év kutatásai közül többen is felhívták a figyelmet […]

>>>
2020.05.27 - tiszatáj

RÉVÉSZ EMESE: SIMI ÉS A RENDETLEN BETŰK
Révész Emese nevével eddig leggyakrabban művészettörténeti kontextusban találkozhattunk, a gyermekkönyvek kapcsán is leginkább művészettörténeti, illusztrációs kérdésekkel összefüggésben. Most megjelent könyvével a gyermek- és ifjúsági irodalom platformján jelentkezett, az elemzői oldalról az alkotói oldalra térve át. Könyvének főhőse Simi, az óvodából iskolába kerülő kisfiú, akinek iskolakezdő éve jelentősen különbözik osztálytársaitól… – KATONA ANDREA KRITIKÁJA

>>>
2020.05.26 - tiszatáj

BÖDECS LÁSZLÓ: AZ ÁRVÍZ HELYE
Bödecs László második kötete is a hiány esztétikájára épít, ahogy számos műalkotás a XX. század elejétől egészen napjainkig. A hiányérzet, a töredezettség, szétesettség, az értékvesztettség tapasztalatából táplálkozó művek a világot, a dolgokat in absentia ábrázolják. A hiány azonban olyan jel nélküli jelölet, olyan üres hely, lyuk, hézag, repedés, űr stb., amely mindig a valamivel – az artikulálhatóval, jelenlévővel – szembeállítható. A semmi is a valamivel, mindennel szemben megképződő nemlét… – VISY BEATRIX KRITIKÁJA

>>>
2020.05.25 - tiszatáj

AZ ELSŐ ÁRULÓ

Radikális baloldaliként indult, Pasolini barátjaként tartották számon az idén 81 éves Marco Bellocchiót, jóllehet tavalyi maffiadrámája végképp nem bír semmilyen újító, pláne felforgató szándékkal: Az első áruló olykor csúnya kilengésekkel, de összességében biztos kézzel felépített biopic, amelynek esélye sincs, sőt, talán soha nem is akart a legnagyobbak közé emelkedni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL
Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő