03.09.
| REÖK – Rendőrség – avagy a helyzet egyre hülyébb >>>
03.06.
| Trafó – Artman vol.7. – 20 kép >>>
03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.23.
| Pannon Filharmonikusok – Vidovszky 75 >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

A metafora örökéletű
2013.09.10 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS GERGELY ÁGNESSEL

Dolgozott újságíróként, tanított középiskolában és egyetemen, fordított afrikai, ír walesi költőket és tanulmányt, verset és prózát. Utazásairól, a digitális kultúra térhódításainak várható következményeiről, akaratról és szakmai alázatról osztotta meg velünk bölcs, példaértékű gondolatait. 

Gergely Ágnes nevéhez az irodalomkedvelők a költő, prózaíró, esszéista illetve műfordító titulusokat társítják, joggal. Azt talán kevesen tudják, hogy még vasesztergályosként is dolgozott. Hogyan talált önre ez a férfias, korántsem humán attitűdöt igénylő szakma?

Kimaradtam a gimnázium hatodik osztályából. Jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára, előadóművész szerettem volna lenni. Fel is vettek, de a második fordulónál nem jutottam tovább. Az ötvenes évek elején ezt a politikai felvételit rostavizsgának nevezték. Kirostálták azokat, akiket politikailag nem tartottak megfelelőnek.

Ezek szerint nem tudás, sokkal inkább családi háttér alapján hozott döntést a bizottság?

Családi háttér és politikai „megbízhatóság” alapján. Apám újságíró volt, és akkoriban inkább a munkás-paraszti rétegből származó fiatalokra volt szükség az értelmiségi pályákon. Ami nagyszerű, ha olyan tehetségesek, mint Soós Imre vagy Szirtes Ádám.

 Az előadóművészet mint álom szertefoszlott…

Nem keseredtem el. Nézegettem a gyárkapukat. Láttam egy hirdetést a Mozdonygyár kapuján, munkásfelvétel volt. Vasesztergályosokat, lakatosokat, gyalusokat, hegesztőket, marósokat, kovácsokat, öntőket, mintakészítőket kerestek. A marósok tanideje egy év volt, az esztergályosoké két év. A marós szakma nem lenne rossz, gondoltam, de a marós biztosan marólúggal dolgozik. Fogalmam sem volt a vasiparról. Végül esztergályosnak jelentkeztem. Izgalmas két év volt – persze – nem mondom, hogy problémamentes. Eleinte ügyetlen voltam a kétkezi munkához. Szerencsére akadt néhány rokonszenves és türelmes oktató a műhelyben, aki foglalkozott velem. Hála Istennek, végül megbirkóztam a nehezével. Még fogaskereket is tudtam cserélni, ahhoz pedig matematika is kellett. A második évben segédoktató lettem. Emlékszem egy elsőéves tanítványomra, aki mindig énekelt munka közben. Kovács Péternek hívták, később basszista lett az Operaházban.

Ön végzettsége, eredeti hivatása szerint tanár. Tősgyökeres újpestiként módfelett érdekel, melyik újpesti iskolában tanított?

Négy évig tanítottam általános iskolában, majd két évig ugyanabban az épületben, középiskolában. A Kanizsai Dorottya Lánygimnázium később Kanizsai Dorottya Egészségügyi Szakközépiskola és Gimnázium lett. A negyedik kerületben igazán jó iskolák voltak akkoriban, remek tanárokkal: a peremkerületbe száműzték, akit el akartak távolítani a belvárosból.

Miért?

Például mert olasz egyetemen szerzett diplomát, vagy mert a férje arisztokrata volt, vagy több tárgyból Is megszerezte a doktorátust.

Az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1979-ben angol–amerikai–afrikai irodalomból doktorált, 1997-ben pedig újra levizsgázott, hogy az egyetem a doktorátust PhD-vé minősítse. Mikor ragadta magával az afrikai irodalom?

1973-ban, amikor kinn voltam ösztöndíjjal az Egyesült Államokban, összebarátkoztam egy afrikai íróval, aki megszerettette velem ezt a különleges világot, amely már a magyar avantgárd íróit, Kassák Lajost, Dénes Zsófiát is érdekelte. Az egyik legszebb afrikai versfordítást Füst Milánnak köszönhetjük. De én nem afrikai irodalomból akartam doktorálni, hanem az ír költő, William Butler Yeats műveiből, később Nyugat magyarja címmel könyvet is írtam róla. Akkori témavezetőmnek az volt a véleménye, Yeatsről rengetegen írtak, válasszák valami különlegesebb témát. Az afrikai irodalmat választottam. Tudomásom szerint korábban Magyarországon Keszthelyi Tibor doktorált ebből a tárgyból.

Kiválóan beszél angolul, franciául. Esetleg egy afrikai törzs nyelvét is sikerült elsajátítania az évek során?

Próbáltam megtanulni a szuahélit, de beletört a bicskám. A magyar mellett az angol a munkanyelvem, franciául hibásan beszélek. Sajnos, németül és oroszul nem tudok megszólalni. Verset hat-hét nyelvből fordítok, a japán szövegeket angolból fordítom, de mindig kérek a munkához japánul tudó ellenőrző szerkesztőt.

Apropó Japán… Meglehetősen sok helyre látogatott el életében szakmájából kifolyólag. Japánban mennyi időt töltött?

Életem első külföldi útja volt ez a japán út, 1965-ben. Az újpesti iskolából a Magyar Rádióba kerültem, egy apróhirdetésben olvastam, hogy angolul beszélő riportert keresnek. Jelentkeztem, felvettek. Nyolc évig dolgoztam a Rádióban, a Külföldi Adások Főosztályán, a műsorexport szerkesztőségben, rajongtam azért a munkáért, nem kellett politizálni, országépítéssel, művészettel, irodalommal foglalkoztam, szakemberekkel beszélgettem, jártam az országot. A Rádió küldött ki a gyermekkórussal Japánba, két hónapra, angol tolmácsnak, reggeltől éjszakáig tolmácsoltam, sorakoztattam a gyerekeket, rakodtam a ládákba a jelmezeket fellépés előtt, szünetben, fellépés után, mesebeli út volt, csak kimerítő, de fiatalon az ember mindent bír. Aztán a politikai konfliktusok, ahogy Újpesten, a Rádióban Is utolértek, az Élet és Irodalomnál lettem rovatvezető, nagyon szerettem ott dolgozni, de Illés Endre elhívott a Szépirodalmi Könyvkiadóba, lektornak, igényes munka volt, csakhogy normában kellett olvasni, nem bírta a szemem a tempót, utána a Nagyvilágnál voltam újra rovatvezető, onnan mentem nyugdíjba. Nyugdíjasként tizenegy évig tanítottam az ELTE Angol Tanszékének PhD tanfolyamán, ez volt a legszebb munkám. Versfordítást tanítottam és – persze – Yeats költészetét.

Az lowai Egyetem 1974-ben tiszteletbeli taggá választotta. Hogyan emlékszik vissza az ott eltöltött időre?

lowa Citybe, ahogy már említettem, ösztöndíjjal kerültem, a nemzetközi íróműhelybe. Professzorunk felesége kínai volt, sok ázsiai írót hívtak meg. Szász Imre, Karinthy Ferenc és Szabó Magda után én voltam a negyedik író Magyarországról. Borzalmasan féltem Amerikától. „A tél lowában olyan, mint a fehér pokol” – ez állt a meghívó levélben. Nagyon más világ volt. A templomok funkcionáltak mint a kultúra és a társadalmi élet színterei. A szponzorok kedvéért felléptünk az altemplomokban, mindenki a maga országa népdalait énekelte, a dalok nagyon tetszettek a közönségnek.

Sosem gondolt arra, hogy külföldre költözik?

De igen, 1956-ban megfordult a fejemben, olyannyira, hogy a vőlegényemmel már össze is csomagoltunk, útra készen álltunk. Emlékszem, két könyvet akartam betenni a bőröndömbe: a Károli-Bibliát és a Vörösmarty-kötetet. Csomagolás közben véletlenül kiesett a kezemből a Vörösmarty-kötet. Ezt jelnek fogtam fel. A találkozót reggel nyolcra a Nyugati pályaudvarnál beszéltük meg, de a „jel” után nem mentünk sehova. Tulajdonképpen nem bánom. Szeretek itt dolgozni, imádom az anyanyelvemet.

Manapság a fiatalok tucatjával mennek külföldre…

Ha egy nyelvet beszélő, diplomás fiú vagy lány nem kap itthon állást, nyilván elmegy szerencsét próbálni külföldön. Nehéz elviselni a létbizonytalanságot. Talán engem is mozgatna a kalandvágy, az utazás iránti kíváncsiság vagy egyszerűen a munkanélküliség, ha fiatal volnék. Mi be voltunk zárva. Kérdés, hogy lehet-e igazán gyökeret ereszteni külföldön. Főképp, ha író az ember. Más egy sportoló, vagy egy zongoratanár.

Rengeteget írt, ír a mai napig. Sodort az útjába mentort a sors, vagy inkább az élet tanította meg önt a szakmai sikerekhez vezető út önálló kitaposására?

Kellett mentor, de nem abban az értelemben, mint manapság. A könyveket az állam finanszírozta. Olyan mentorok kellettek, akiktől tanulni lehet. Egy régi tanárom kérte, mutassam meg neki a verseimet. Aztán bevitte őket a könyvkiadóba. Egy év múlva megjelent a verseskönyvem. Akkoriban egy év volt a nyomdai átfutás.

Észrevehető, hogy köteteiben, például a Hajtogatósban, a Kobaltországban nagyon erős, jól kidolgozott szerkezet valósul meg, sőt, könyvei dialógust alkotnak egymással. Tudatos írói szerkesztésről van szó?

Igen, ez szándékos, köszönöm, hogy észrevette. Nem csak a prózai szövegek, a verseim is hatnak egymásra, mozgatják egymást. Nagyon vigyázok, hogy ne adjak ki a kezemből olyan művet, amellyel később nem értenék egyet. Az első néhány könyvemből ma már kihagynék egy-két darabot.

Líráját többek között a szürreális látásmód, a képzettársítás, a szimbolizmus jellemzi. A kortárs költők között vannak, akik szerint a 21. századi költészetben és prózában nincs már helye a romantikus eszközöknek, mindez ódivatú. Önnek mi a véleménye?

Azt hiszem, a romantika sohasem megy ki a divatból. Aki azt képzeli, hogy meg tud nélküle lenni, az majd észreveszi, hogy rosszul öregszik. A metafora örökéletű. Néha nem árt elemelni a mondatokat a hétköznapiságtól.

Jelen századunkat rohamosan igyekszik körbefonni a digitális kultúra is. Mi a jóslata a kézzel fogható könyvet és az olvasást illetően?

A digitális világnak előnye, hátránya egyaránt van, bár tartok tőle, hogy az emberi kapcsolatok lazulását, a könyvekkel való fizikai-lelki érintkezés háttérbe szorulását hozza magával. Az az érzésem, a kézírás előbb-utóbb vissza fogja követelni régi főszerepét. Legalábbis az írók világában.

Feltételezem, nem hagyja önmagát megfosztani a papír, toll és kézzel írás szépségétől.

Először mindig kézzel írom le a verseimet, javítom, összefirkálom, élvezem. Fontos, hogy közvetlenül érintkezzek a papírral, a könyvvel, a szótárral. Szeretem érezni a papírlapok illatát, megfogni a borítólapot, megnézni a nyomtatást. Persze ha készen vagyok a kézi munkával, beírom a szöveget a komputerbe, az is jó. Az idén nyáron Londonban láttam egy új irodalmi lexikont, hazajöttem, megrendeltem, gyönyörű.

Hogyan telik egy átlagos napja?

Általában éjszaka dolgozom, ezért reggel, ha módom van rá, későn reggelizem. Így aztán később is ebédelek, az egész nap elcsúszik. Délután olvasok, vagy a barátaimmal találkozom. Összejárok a volt évfolyamtársaimmal, az osztállyal, amellyel együtt érettségiztem, író és művész barátaimmal, akikkel „szentistvános”-t, társasjátékot játszom, és irodalmat tanítok az osztályomnak, amelynek osztályfőnöke voltam több mint ötven évvel ezelőtt…

Optimizmus, bölcsesség és erőt adó mosoly. Mi ad önnek jelenleg erőt ahhoz, hogy pozitív és energikus szemlélettel élje mindennapjait?

A munka. Szeretek írni, szeretek fordítani és szeretek tanítani. A legjobban talán tanítani szeretek. Az írás néha megkínoz, a tanítás soha.

A beszélgetés elején említette, hogy három és fél évig élt „bezárva”, ennyi Ideig dolgozott otthonában a nemsokára megjelenő memoárján. Jelezte előre, babonából nem beszél a kötetről. Annyit azért lehet tudni, mikor kerül a könyvesboltok polcaira?

Valóban babonából nem akarok beszélni erről, de remélhetőleg még ebben az évben megjelenik a könyv, az Európa Könyvkiadó adja ki. A memoár életem huszonkilencedik évéig tart. Akkor befejeződött valami. És akkortájt kezdtem írni.

 Jónás Ágnes


Címke: , , ,
2019.02.19 - tiszatáj

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA
A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben… – ALE ILDIKÓ MEGNYITÓJA

>>>
2019.02.19 - tiszatáj

BORSODI L. LÁSZLÓ:
MASZK ÉS SZEREPJÁTÉK
Egy időtálló költői életmű léte dinamikus, folyamatosan dialógusképes, hiszen állandóan megújuló értelmezéseiben létezik, ilyen értelemben soha nem lehet lezárt, befejezett – tartja az irodalomkritika egyik alaptézise. Igaz ez a dinamikus lét Baka István életművére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újabb fontos állomásához érkezett a Baka-kritika: Nagy Gábor 2001-es monográfiája után ismét egy szintetizáló jellegű mű látott napvilágot… – NAGY MÁRTA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.17 - tiszatáj

DOBÓ KATA FILMJE
A Kölcsönlakással bármilyen kapcsolatot tartó bohózatok közös gondja nem a hihetőség, hanem az, hogy a történet a szükség- és törvényszerű csavarokat, kalamajkákat, félreértéseket és egyebeket miként tudja tálalni. Természetesen érdemes mindazt, amit látunk, a saját tapasztalatainkkal összevetni, a néző ezt rutinszerűen megteszi, de készek vagyunk minden olyasmit nevettetőnek látni, ami mégiscsak szokatlan, mégiscsak olyasmi, amivel nemcsak hogy nem találkoztunk soha, de még elképzelni sem tudjuk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport (Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője) végezte. A kiállításon visszaköszön a gondos és elmélyült előkészítés, a tárlat az életmű teljességét mutatja meg. Párhuzamosan látható Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművész tárlata a Szentendrei Képtárban Mégis legyen kiállítás… címmel […]

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

OPERAHÁZI BOHÉMÉLET SZEGEDEN
Elvileg koncertszerű előadásban, gyakorlatilag előadásszerű koncerten turnéztatja a Magyar Állami Operaház Puccini Bohéméletét. A budapesti amúgy alighanem a világ legrégebben futó operaprodukciója, 1937-ben állította színre Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A főszerepeket akkor többek között Osváth Júlia, Pataky Kálmán, Losonczy György és Székely Mihály énekelték. Az Operaház vezetői nagyon büszkék erre a produkcióra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő