02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

A metafora örökéletű
2013.09.10 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS GERGELY ÁGNESSEL

Dolgozott újságíróként, tanított középiskolában és egyetemen, fordított afrikai, ír walesi költőket és tanulmányt, verset és prózát. Utazásairól, a digitális kultúra térhódításainak várható következményeiről, akaratról és szakmai alázatról osztotta meg velünk bölcs, példaértékű gondolatait. 

Gergely Ágnes nevéhez az irodalomkedvelők a költő, prózaíró, esszéista illetve műfordító titulusokat társítják, joggal. Azt talán kevesen tudják, hogy még vasesztergályosként is dolgozott. Hogyan talált önre ez a férfias, korántsem humán attitűdöt igénylő szakma?

Kimaradtam a gimnázium hatodik osztályából. Jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára, előadóművész szerettem volna lenni. Fel is vettek, de a második fordulónál nem jutottam tovább. Az ötvenes évek elején ezt a politikai felvételit rostavizsgának nevezték. Kirostálták azokat, akiket politikailag nem tartottak megfelelőnek.

Ezek szerint nem tudás, sokkal inkább családi háttér alapján hozott döntést a bizottság?

Családi háttér és politikai „megbízhatóság” alapján. Apám újságíró volt, és akkoriban inkább a munkás-paraszti rétegből származó fiatalokra volt szükség az értelmiségi pályákon. Ami nagyszerű, ha olyan tehetségesek, mint Soós Imre vagy Szirtes Ádám.

 Az előadóművészet mint álom szertefoszlott…

Nem keseredtem el. Nézegettem a gyárkapukat. Láttam egy hirdetést a Mozdonygyár kapuján, munkásfelvétel volt. Vasesztergályosokat, lakatosokat, gyalusokat, hegesztőket, marósokat, kovácsokat, öntőket, mintakészítőket kerestek. A marósok tanideje egy év volt, az esztergályosoké két év. A marós szakma nem lenne rossz, gondoltam, de a marós biztosan marólúggal dolgozik. Fogalmam sem volt a vasiparról. Végül esztergályosnak jelentkeztem. Izgalmas két év volt – persze – nem mondom, hogy problémamentes. Eleinte ügyetlen voltam a kétkezi munkához. Szerencsére akadt néhány rokonszenves és türelmes oktató a műhelyben, aki foglalkozott velem. Hála Istennek, végül megbirkóztam a nehezével. Még fogaskereket is tudtam cserélni, ahhoz pedig matematika is kellett. A második évben segédoktató lettem. Emlékszem egy elsőéves tanítványomra, aki mindig énekelt munka közben. Kovács Péternek hívták, később basszista lett az Operaházban.

Ön végzettsége, eredeti hivatása szerint tanár. Tősgyökeres újpestiként módfelett érdekel, melyik újpesti iskolában tanított?

Négy évig tanítottam általános iskolában, majd két évig ugyanabban az épületben, középiskolában. A Kanizsai Dorottya Lánygimnázium később Kanizsai Dorottya Egészségügyi Szakközépiskola és Gimnázium lett. A negyedik kerületben igazán jó iskolák voltak akkoriban, remek tanárokkal: a peremkerületbe száműzték, akit el akartak távolítani a belvárosból.

Miért?

Például mert olasz egyetemen szerzett diplomát, vagy mert a férje arisztokrata volt, vagy több tárgyból Is megszerezte a doktorátust.

Az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1979-ben angol–amerikai–afrikai irodalomból doktorált, 1997-ben pedig újra levizsgázott, hogy az egyetem a doktorátust PhD-vé minősítse. Mikor ragadta magával az afrikai irodalom?

1973-ban, amikor kinn voltam ösztöndíjjal az Egyesült Államokban, összebarátkoztam egy afrikai íróval, aki megszerettette velem ezt a különleges világot, amely már a magyar avantgárd íróit, Kassák Lajost, Dénes Zsófiát is érdekelte. Az egyik legszebb afrikai versfordítást Füst Milánnak köszönhetjük. De én nem afrikai irodalomból akartam doktorálni, hanem az ír költő, William Butler Yeats műveiből, később Nyugat magyarja címmel könyvet is írtam róla. Akkori témavezetőmnek az volt a véleménye, Yeatsről rengetegen írtak, válasszák valami különlegesebb témát. Az afrikai irodalmat választottam. Tudomásom szerint korábban Magyarországon Keszthelyi Tibor doktorált ebből a tárgyból.

Kiválóan beszél angolul, franciául. Esetleg egy afrikai törzs nyelvét is sikerült elsajátítania az évek során?

Próbáltam megtanulni a szuahélit, de beletört a bicskám. A magyar mellett az angol a munkanyelvem, franciául hibásan beszélek. Sajnos, németül és oroszul nem tudok megszólalni. Verset hat-hét nyelvből fordítok, a japán szövegeket angolból fordítom, de mindig kérek a munkához japánul tudó ellenőrző szerkesztőt.

Apropó Japán… Meglehetősen sok helyre látogatott el életében szakmájából kifolyólag. Japánban mennyi időt töltött?

Életem első külföldi útja volt ez a japán út, 1965-ben. Az újpesti iskolából a Magyar Rádióba kerültem, egy apróhirdetésben olvastam, hogy angolul beszélő riportert keresnek. Jelentkeztem, felvettek. Nyolc évig dolgoztam a Rádióban, a Külföldi Adások Főosztályán, a műsorexport szerkesztőségben, rajongtam azért a munkáért, nem kellett politizálni, országépítéssel, művészettel, irodalommal foglalkoztam, szakemberekkel beszélgettem, jártam az országot. A Rádió küldött ki a gyermekkórussal Japánba, két hónapra, angol tolmácsnak, reggeltől éjszakáig tolmácsoltam, sorakoztattam a gyerekeket, rakodtam a ládákba a jelmezeket fellépés előtt, szünetben, fellépés után, mesebeli út volt, csak kimerítő, de fiatalon az ember mindent bír. Aztán a politikai konfliktusok, ahogy Újpesten, a Rádióban Is utolértek, az Élet és Irodalomnál lettem rovatvezető, nagyon szerettem ott dolgozni, de Illés Endre elhívott a Szépirodalmi Könyvkiadóba, lektornak, igényes munka volt, csakhogy normában kellett olvasni, nem bírta a szemem a tempót, utána a Nagyvilágnál voltam újra rovatvezető, onnan mentem nyugdíjba. Nyugdíjasként tizenegy évig tanítottam az ELTE Angol Tanszékének PhD tanfolyamán, ez volt a legszebb munkám. Versfordítást tanítottam és – persze – Yeats költészetét.

Az lowai Egyetem 1974-ben tiszteletbeli taggá választotta. Hogyan emlékszik vissza az ott eltöltött időre?

lowa Citybe, ahogy már említettem, ösztöndíjjal kerültem, a nemzetközi íróműhelybe. Professzorunk felesége kínai volt, sok ázsiai írót hívtak meg. Szász Imre, Karinthy Ferenc és Szabó Magda után én voltam a negyedik író Magyarországról. Borzalmasan féltem Amerikától. „A tél lowában olyan, mint a fehér pokol” – ez állt a meghívó levélben. Nagyon más világ volt. A templomok funkcionáltak mint a kultúra és a társadalmi élet színterei. A szponzorok kedvéért felléptünk az altemplomokban, mindenki a maga országa népdalait énekelte, a dalok nagyon tetszettek a közönségnek.

Sosem gondolt arra, hogy külföldre költözik?

De igen, 1956-ban megfordult a fejemben, olyannyira, hogy a vőlegényemmel már össze is csomagoltunk, útra készen álltunk. Emlékszem, két könyvet akartam betenni a bőröndömbe: a Károli-Bibliát és a Vörösmarty-kötetet. Csomagolás közben véletlenül kiesett a kezemből a Vörösmarty-kötet. Ezt jelnek fogtam fel. A találkozót reggel nyolcra a Nyugati pályaudvarnál beszéltük meg, de a „jel” után nem mentünk sehova. Tulajdonképpen nem bánom. Szeretek itt dolgozni, imádom az anyanyelvemet.

Manapság a fiatalok tucatjával mennek külföldre…

Ha egy nyelvet beszélő, diplomás fiú vagy lány nem kap itthon állást, nyilván elmegy szerencsét próbálni külföldön. Nehéz elviselni a létbizonytalanságot. Talán engem is mozgatna a kalandvágy, az utazás iránti kíváncsiság vagy egyszerűen a munkanélküliség, ha fiatal volnék. Mi be voltunk zárva. Kérdés, hogy lehet-e igazán gyökeret ereszteni külföldön. Főképp, ha író az ember. Más egy sportoló, vagy egy zongoratanár.

Rengeteget írt, ír a mai napig. Sodort az útjába mentort a sors, vagy inkább az élet tanította meg önt a szakmai sikerekhez vezető út önálló kitaposására?

Kellett mentor, de nem abban az értelemben, mint manapság. A könyveket az állam finanszírozta. Olyan mentorok kellettek, akiktől tanulni lehet. Egy régi tanárom kérte, mutassam meg neki a verseimet. Aztán bevitte őket a könyvkiadóba. Egy év múlva megjelent a verseskönyvem. Akkoriban egy év volt a nyomdai átfutás.

Észrevehető, hogy köteteiben, például a Hajtogatósban, a Kobaltországban nagyon erős, jól kidolgozott szerkezet valósul meg, sőt, könyvei dialógust alkotnak egymással. Tudatos írói szerkesztésről van szó?

Igen, ez szándékos, köszönöm, hogy észrevette. Nem csak a prózai szövegek, a verseim is hatnak egymásra, mozgatják egymást. Nagyon vigyázok, hogy ne adjak ki a kezemből olyan művet, amellyel később nem értenék egyet. Az első néhány könyvemből ma már kihagynék egy-két darabot.

Líráját többek között a szürreális látásmód, a képzettársítás, a szimbolizmus jellemzi. A kortárs költők között vannak, akik szerint a 21. századi költészetben és prózában nincs már helye a romantikus eszközöknek, mindez ódivatú. Önnek mi a véleménye?

Azt hiszem, a romantika sohasem megy ki a divatból. Aki azt képzeli, hogy meg tud nélküle lenni, az majd észreveszi, hogy rosszul öregszik. A metafora örökéletű. Néha nem árt elemelni a mondatokat a hétköznapiságtól.

Jelen századunkat rohamosan igyekszik körbefonni a digitális kultúra is. Mi a jóslata a kézzel fogható könyvet és az olvasást illetően?

A digitális világnak előnye, hátránya egyaránt van, bár tartok tőle, hogy az emberi kapcsolatok lazulását, a könyvekkel való fizikai-lelki érintkezés háttérbe szorulását hozza magával. Az az érzésem, a kézírás előbb-utóbb vissza fogja követelni régi főszerepét. Legalábbis az írók világában.

Feltételezem, nem hagyja önmagát megfosztani a papír, toll és kézzel írás szépségétől.

Először mindig kézzel írom le a verseimet, javítom, összefirkálom, élvezem. Fontos, hogy közvetlenül érintkezzek a papírral, a könyvvel, a szótárral. Szeretem érezni a papírlapok illatát, megfogni a borítólapot, megnézni a nyomtatást. Persze ha készen vagyok a kézi munkával, beírom a szöveget a komputerbe, az is jó. Az idén nyáron Londonban láttam egy új irodalmi lexikont, hazajöttem, megrendeltem, gyönyörű.

Hogyan telik egy átlagos napja?

Általában éjszaka dolgozom, ezért reggel, ha módom van rá, későn reggelizem. Így aztán később is ebédelek, az egész nap elcsúszik. Délután olvasok, vagy a barátaimmal találkozom. Összejárok a volt évfolyamtársaimmal, az osztállyal, amellyel együtt érettségiztem, író és művész barátaimmal, akikkel „szentistvános”-t, társasjátékot játszom, és irodalmat tanítok az osztályomnak, amelynek osztályfőnöke voltam több mint ötven évvel ezelőtt…

Optimizmus, bölcsesség és erőt adó mosoly. Mi ad önnek jelenleg erőt ahhoz, hogy pozitív és energikus szemlélettel élje mindennapjait?

A munka. Szeretek írni, szeretek fordítani és szeretek tanítani. A legjobban talán tanítani szeretek. Az írás néha megkínoz, a tanítás soha.

A beszélgetés elején említette, hogy három és fél évig élt „bezárva”, ennyi Ideig dolgozott otthonában a nemsokára megjelenő memoárján. Jelezte előre, babonából nem beszél a kötetről. Annyit azért lehet tudni, mikor kerül a könyvesboltok polcaira?

Valóban babonából nem akarok beszélni erről, de remélhetőleg még ebben az évben megjelenik a könyv, az Európa Könyvkiadó adja ki. A memoár életem huszonkilencedik évéig tart. Akkor befejeződött valami. És akkortájt kezdtem írni.

 Jónás Ágnes


Címke: , , ,
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.25 - tiszatáj

SZLUKOVÉNYI KATALIN: ÁLOMKONYHA
Szlukovényi Katalin 2020-ban, a Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent Álomkonyha című könyve hét év versanyagát gyűjti össze, a kötetben is reflektáltan alanyi líraként működő versek elbeszélője pedig az elmúlt hét évben ledoktorált, negyvenéves lett, családot alapított, részt vett két országgyűlési választáson és rendületlenül írt. Ezek az állapotok és változások adják az Álomkonyha hétköznapi élethelyzetek jeleneteire épített versvilágát, melyet az elbeszélő életközépi válságának létösszegző gyakorlatával szembeni iróniája szervez leginkább egységgé… – VESZPRÉMI SZILVESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

A Magyar Széppróza Napja 2021. évi online programsorozatából ajánljuk a Magyar Írószövetség Arany János alapítványa és a MISZJE (Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület) programját: Hansági Ágnes irodalomtörténésszel, Jókai-kutatóval Kiss A. Kriszta irodalmár készített interjút.

Tovább olvasom >>>
2021.02.23 - tiszatáj

GURUBI ÁGNES: SZÍV UTCA
„Szétcincálom, apró darabokra szedem, elemzem, megmagyarázom, bizonyítékokkal alátámasztom” (132) – elemzi a párkapcsolati konfliktusban a másik felé tett gesztusait Anna, a Szív utca énelbeszélője, az analitikus szemlélet pedig nem csupán tematikai, de metanarratív szinten is központi kérdéssé válik a regényben. A negyvenes, kétgyermekes nő az életén át- meg áthömpölygő problémák eredőit kutatja: azt, hogy hogyan váltak időről időre működésképtelenné a párkapcsolatai, mi okozhatja kamasz lánya, Zsófi autoimmun betegségét, mivel magyarázhatók a szüleiről alkotott sztereotípiái, vagy hogy milyen titkok húzódtak megtört nagyanyja, Bergman Bella konok hallgatása mögött… – FERENCZ-FEHÉR DOROTTYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.22 - tiszatáj

A Magyar Széppróza Napja 2021. évi online programsorozatából ajánljuk: Tallinán Mariann színésszel, íróval, a Mesék az Operából sorozatban megjelent Tűzmadár című könyv szerzőjével Erős Kinga kritikus beszélget.

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő