Juhász Erika: Ájtatos

A PÁLYÁZATON I. HELYEZÉST ELÉRT MŰ

Valaki friss vért locsol a hóra,

elcsúszik, leönti magát.

A nyaki artériák egyikének átvágásával,

tenyérnyire a szegytől – mutatja a böllér,

majd orjára, karajra, abálni, nagy szelet,

jól beleválasztottál, nyúlánk, szigorú,

sápadt, ez az arc megfelelő lesz.

Járomívek és állgödör között

szájszerv, finom bemetszés.

Valaki hermetikus ösztönökbe zárt,

most lányhajával bélelt kabátot viselsz,

szeretők bőrét húztad koponyádra,

kik hetykén szétdobált karokkal

emberi testet szavaztak neked.

Mielőtt az én vacsorámba is

bénító konkolyt hintenél,

nőstény sálként megszállom válladat,

cipzárba akadok, nem tudsz levakarni,

utcán, házban szólongatni foglak:

Hé, ájtatos!

Utánunk néznek, hogy miféle név,

de én szaporán ismételgetem,

így leszel egyre ártalmatlanabb,

hízelgek, becukrozlak.