Wisława Szymborska: Sírfelirat
A közelmúltban elhunyt Nobel-díjas lengyel költőnőre, Wisława Szymborskára emlékezünk ezzel a verssel, amely a Tiszatáj folyóirat áprilisi – lengyel tematikájú – számában olvasható.
A közelmúltban elhunyt Nobel-díjas lengyel költőnőre, Wisława Szymborskára emlékezünk ezzel a verssel, amely a Tiszatáj folyóirat áprilisi – lengyel tematikájú – számában olvasható.
Nagrobek
Tu leży staroświecka jak przecinek
autorka paru wierszy. Wieczny odpoczynek
raczyła dać jej ziemia, pomimo że trup
nie należał do żadnej z literackich grup.
Ale też nic lepszego nie ma na mogile
oprócz tej rymowanki, łopianu i sowy,
Przechodniu, wyjmij z teczki mózg elektronowy
i nad losem Szymborskiej podumaj przez chwilę.
Sírfelirat
Ódivatúan, mint egy vessző, itt fekszik és hallgat
e pár sor szerzője. Örök nyugodalmat
adott neki a jó föld, bár ez a tetem
nem tartozott az irodalmi klikkek egyikéhez sem.
De hát puszta sírhantján nincs is semmi persze
e versikén kívül, csak kuvik szól ott, meg lapu nő.
Utas, táskádból komputer-agyad vedd elő,
és Szymborska sorsán merengjél el egy percre.
Gömöri György fordítása
* Wisława Szymborska (1923–2012) Poznan közelében született, élete nagyrészét Krakkóban töltötte. Lengyel irodalmat és szociológiát tanult a Jagiello-egyetemen. 1953 és 1981 közt a Zycie Literackie c. lap irodalmi szerkesztője volt. 1952-es bemutatkozása után számos verseskötete jelent meg, 1996-ban elnyerte az irodalmi Nobel-dijat. Verseit a világ minden fontosabb nyelvére fordították, magyarra először Kerényi Grácia, majd főleg Csordás Gábor és Gömöri György.