Online KULTúrázás
Március 29 és 30-a között került sor a József Attila kör és a kulter.hu közös, KULTOK elnevezésű konferenciájának második felvonására. A KULTOK II középpontjában a webes kultúraközvetítés állt, melyet igen sokrétűen, a szerzőt, a szerkesztőt és a befogadót is érintve […]
Március 29 és 30-a között került sor a József Attila kör és a kulter.hu közös, KULTOK elnevezésű konferenciájának második felvonására. A KULTOK II középpontjában a webes kultúraközvetítés állt, melyet igen sokrétűen, a szerzőt, a szerkesztőt és a befogadót is érintve értelmeztek a jelenlévők.
Az összejövetel már első pillanataiban is izgalmakat rejtett számomra. Az online folyóiratoknál közlőkkel ugyanis gyakran megesik, hogy olyan emberekkel kerülnek online kapcsolatba, akikkel még sohasem találkoztak azelőtt élőben: ez a konferencia pedig lehetőséget adott a személyes kontaktra is, testet adott azoknak a digitális identitásokat, akiket eddig csak a levelezésünkből ismertünk.
Ez azért is hasznos, mert a digitális identitás nem feltétlenül ugyanaz, mint a személyes énünk, sőt, ahogyan Pogrányi Péter KULTOK előadásában kifejtette, ráadásul nem is központosítható, folyton változó, megfoghatatlan és az egyén ráhatásaitól független létező. Az online jelenlét következményeit pedig az írók/költők esetében jól mutatja az is, mi minden íródhat be az életműbe egy-egy lájk, egy Facebook-oldal vagy csak magának a test megmutatásának hatására, vagy abból kifolyólag, ha valaki mondjuk megnyeri az Irodalmi Jelen online szépségversenyét.
Az életműbe íródásnak persze más aspektusai is felmutathatóvá vállnak, elég csak arra gondolnunk, hogy mennyire megváltozott az írás folyamata az elmúlt évtizedben a médiumváltások hatására. Székelyhidi Zsolt találó szövege éppen ezeknek a technikáknak és az ő – még nem a számítógépek közé született – generációjának találkozásáról beszélt. Bár konkrét, szöveget érintő eltérésekről nem volt szó, előadása mégis jól rávilágított arra, hogy maga az alkotó hogyan válik a monitorok sokaságának és információáramlás intenzitásának áldozatával és hogyan küzd önnön türelmetlenségével. „John Székelyhidi Connor”, ahogyan magát jellemezte, persze próbálja átélni az y és a z generáció helyzetét, és a felolvasásokon bohócspakát húzva hatással lenni rájuk, ám a mindennel foglalkozó, de semmiben nem elmerülő generációk lekötése komoly kihívásnak bizonyul.
Persze a két nap alatt többször is felmerült a kérdés, vajon a cél-e a ezeknek az olvasóknak a lekötése és a lájkok gyűjtése? Egyáltalán, mennyit ér egy lájk? Olvasó-e a lájkoló? A problémát többen, több online felülettől is próbálták megoldani, ahogyan Veress Dani jogos második napi szekciókritikájában meg is fogalmazta, kicsit túl sok szó is esett a lájk gyűjtésről és menedzsment kérdésekről, miközben a konkrét szövegeket érintő változásokat taglaló előadások száma csekély maradt. Ám ebbe a körbe tartozott Podmaniczky Szilárd előadása is, aki Librariusnál végzett felmérései alapján azt tudta megállapítani, hogy az emberi történeteket megjelenítő hírek, illetve az aktuális eseményekre reflektáló irodalmi művek nagyobb népszerűségnek örvendenek. Egy másik fontos megállapítás volt részéről, hogy az emberek olyan művekre szívesebben kattintanak, ahol puszta szövegek mellé magyarázat is került, például, hogy milyen szituációban született meg egy vers vagy novella. Így nyilvánvalónak tűnik, hogy a közönség valóban a jelenlétérzést keresi az online felületek esetében is, illetve ebben az y generáció egyedítési vágyainak nyomát is felfedezhetjük.
A könnyebb webes tájékozódás és a kritikák gyorsabb elérése is vonzóbbá teheti az irodalmat, irodalomértést ennek a fiatal generációnak, így Sörös Borbála ötlete is igazán relevánsnak bizonyul ebben a közegben. Az általa vázolt kritikagyűjtő portál koncepciója egyszerűbb, de demokratikus elérést nyújtana a kritikákhoz. Míg ő útvesztőként látta a portálok által nyújtott sokféleséget, Csuka Botond inkább már a kritikaírás intézményesüléséről beszélt és arról, hogy kevés az innováció a kritikaírók részéről, hiszen mindenki sémákat használ a kritikaírás során. (Ellenpéldaként azért mindenképpen szeretném idelinkelni egy – a konferencia egyik szünetében emlegetett – igazán kreatív beszámolót. http://kulter.hu/2012/10/kit-erdekel-meg-egy-kozepkoru-feher-ferfi/ )
Teszem ezt a linkelést annak okán is, hogy a rendezvényen többször is felvetődtek az online felületek együttműködési lehetőségei is. Egyrészt felmerült annak lehetősége, hogy a kritikák szerzőinek maguknak is mindenképpen kellene reagálnia más online kritikusok írásai, másrészt esetleg a szerkesztők is linkelhetnék a szövegek alá más portálokon található munkákat. Persze itt Székelyhidi Zsolt gondolatai mentén újra felmerül: vajon hogyan fogjuk azt a generációt több kritika elolvasására ösztönözni, akit a mű elolvasására is alig tudunk rávenni? Végül Gaborják Ádám az együttműködés jegyében egy ismert szerző művének portálokon átívelő közlését jelentette be.
A szerzőség, illetve a szerzők kinevelése is többször felmerülő téma lett a két napos program során, hiszen az internettel és az online felületek megjelenésével a profik mellett a félprofi kategóriában alkotók is teret kaptak, mind kritikákról és beszámolókról, mind szépirodalomról beszélünk, másrészt pedig a gyakran félprofi réteget képviselő fiatal felnőtt generáció ebbe a világba születve könnyebben tájékozódik, így megkerülhetetlen részét képezi ennek a kultúrának. A Kortárs Online képviseletében mind Zólya Andrea, mind pedig Vágó Marianna kiemelték a szerzőgondozás szükségességét, hiszen bár a generáció pozitívumaként Zólya Andrea lelkesedést és a lendületet emelte ki, a konferencián nem egyszer az önérzetességü(n)k került előtérbe. A dokk.hu kapcsán pedig az, hogy gyakran nem tanulni vágynak az írással a fiatalok, hanem inkább egyszerűen megmutatni óhajtják már kialakult(nak hitt) írásaikat.
A színházi kritikák kapcsán a gyakorlottság, a színházi szemiotikai túlterheltség merült fel, mint a jó kritikus ismérve, illetve Mihók Nóra Zsófia beszélt arról, hogy esetükben a pályakezdő kritikusokat igyekeznek olyan színházi előadásokra küldeni, melyek már ismert irodalmi szövegekre épülnek, így ezeket támaszként használva könnyebben értelmeződhetnek az előadások.
Persze nem csak a szerzők alakultak át az online megjelenés hatására, hanem – ahogyan Boldog Zoltán fogalmazott – az olvasó rehabilitációjára is sor került. Az online kultúrákban sokkal jelentősebb az interaktivitás lehetősége, hiszen itt már nem lehet megkerülni az olvasókat: még ha maguk a portálok nem is adnak lehetőséget a kommentálásokra vagy lájkolásokra, a facebook demokratizálja a lehetőségeket.
Az olvasói kiszolgálást szolgáló technikai újításként Pál Dániel Levente az Eötvös Kiadó Olvasd, Tanuld, Vidd magaddal programját vázolta, melynek legérdekesebb újító lépése, hogy az okostelefonokon és tableteken olvashatóság mellé egy GPS rendszer kiépítését tervezik, mely lehetővé tenné, hogy a használó által meglátogatott helyhez is társuljon olvasnivaló, így például az órára siető diáknak az óra helyszínén máris a megfelelő kiadvány váljon láthatóvá.
Az esemény néhány momentuma igazán érdekesnek bizonyult, mert a megszokottabb vonalakat követő irodalomértői attitűdtől eltérő utakat jártak végig. Drótos Richárd A Vörös Postakocsi Online munkatársa a honlapok ritmikájára, azaz a külső strukturáltságukra figyelt, mely alapján három csoportba osztotta az online folyóiratokat a teljesen minimalista megjelenésűektől (pl. alfoldfolyoirat.hu) egészen a „profi liga” tagjaiig, akik teljes mértékben kiszolgálják az olvasókat interaktivitásukkal és folyton frissülő bejegyzéseikkel (librarius.hu, port.hu).
Az előadások zöme bár kiemelte az online felületek előnyeit és hátrányait, a szerzőkre és az olvasókra gyakorolt hatásait, mégis úgy tűnt, hogy maguk a szövegek változása mégsem bizonyul olyan erőteljesnek, hogy az online megjelenéssel kapcsolatban gyakran használt forradalmi retorika vagy a paradigmaváltás fogalmának használata indokolttá váljon. A lájkok és a marketing stratégiák bő tárházának emlegetése azonban megalapozottá teszi Braun Barna állítását, miszerint ebben az új környezetben az irodalmi művek élményjószágként jelennek meg. (Barna előadásának anyaga itt: http://prezi.com/mdzm_hxlsbma/miert-hulye-nadas-peter/ )
A kétnapos intenzív rendezvény egy záró slam poetry esttel ért véget, amelynek legnagyobb különlegessége, hogy Simon Márton, Süveg Márk Saiid és Závada Péter mellett a „debreceni újonc”, Asbóth Balázs is bemutatkozott. (videó: http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=XwVTa7lLuf0 )
A videó később azért is bizonyult érdekesnek, mert szemtanúi lehettünk, ahogyan a facebook linkelései radikálisan eltérő kritikák mellett kerültek ki az üzenőfalakra, ahol már az azt publikáló Irodalmi Jelennek nincs hatalma. Ilyen linkelésekkel válunk mi a „nagy, szabad” online térben egyszerre szerzővé, szerkesztővé és kritikussá. És még élvezzük is, hogy egyre több a „munkánk”.
KULTOK II. – Online kulturális folyóiratok, Debrecen, MODEM, Multimédia Terem és Előtér, 2013. március 29-30.
Farkas Evelin
