A szerző is brand, a könyv is termék (Szemlélteváltás ON)

MECHIAT ZINA BESZÁMOLÓJA A PRÓZARÁZÁSRÓL

A Prózarázás sorozatában fiatal prózaírók mutatkoznak be, az első est vendége Szabó Tibor Benjamin, az Új Könyvpiac felelős szerkesztője volt, aki többek között a szerző eladhatóságáról is beszélt.

Március 13, Púder Bárszínház, a Falvai Mátyás által szervezett Prózazárás című programsorozat első estje, a vendég Szabó Tibor Benjamin, író, szerkesztő, kritikus. Az újonnan nyílt bár első irodalmi estje olyan sorozat kezdete, ahol a meghívottak prózaírók, a beszélgetés könnyed, nem szakmázás folyik, de szakmailag korrekt hozzászólásokat hallhat a közönség.

Ez önmagában nem történeti jelentőségű, hiszen rengeteg irodalmi programot zajlik hasonló hangnemben, ahol a néző egy pohár bor társaságában, foteljében hátradőlve hallgatja a szerzőket, ahogy életükről, művészetükről beszélnek.  A FISZ és a Púder Bárszínház által szervezett estsorozat ennél többet akar: lehántani a prózaírókról a hollywoodi filmekből táplálkozó sztereotípiákat, ami a mezei olvasó fejében él róluk.

Ez a kép, Falvai roppant plasztikus leírásában, olyan szenvedélybeteg embert takar, aki elég balhés, alkoholista, sármos, és alkotói válságából egy éjszaka alatt kikeveredve megírja könyvét, ami világsiker lesz. Akármilyen tetszetős és pátosszal átitatott is ez a kép, mondanom sem kell, a valósághoz elég kevés köze van.

A prózarázás feladata: helyretenni ezt, finomítani rajta. Az első beszélgetés során, azt hiszem, sikerült.

A moderátor első kérdése arra vonatkozott, a meghívott mennyire ért egyet a fenti képpel. Szabó Tibor Benjamin a populáris mítoszok ledöntésére nem az irodalmi embereket tartja legalkalmasabbnak, sőt, nem is biztos benne, hogy ezeket le kell dönteni. Szüksége van ilyen modern irodalmi legendákra, és helyénvalónak tartja létezésüket, ha nem is reprezentálják pontosan az egész irodalmi életet, csekély, ámde létező réteget képviselnek. Például ha szembe állítjuk a Kerouac-képet mondjuk a Nádas-képpel, azét az íróét, aki megfelel a fenti sztereotípiáknak és azét, aki nem, akkor csak annyit látunk, hogy más csapatban játszanak, de emiatt nem kell értékítéletet mondani az egyik vagy a másik felett. Inkább van szó arról, hogy Nádas Péter olyan, mint Almodóvar, Kerouac pedig mint Walt Disney.

Az esthez készült promóciós videó is a Falvai által interpretált képre és ennek helytelenségére játszik rá, amit a sorozat céljaihoz idomulva igyekszik megváltoztatni – vagy csak megnevettetni a közönséget. Szabó Tibor Benjamin azonban a videóban megjelenő képekből egyet sem érzett magához közelinek, a prózaírás nehézségeit inkább abban látja, hogy nehezen nyer időt ahhoz, hogy ne zökkenjen ki az adott szöveg világából, hogy fenn tudja tartani figyelmét, mondjuk egy regény esetében.

Ehhez egy fehér fal kell, amit bámulhat írás előtt, közben, helyett, ez segít megalkotni a felhasznált képeket, és szükség van még napi több órára, amikor valóban dolgozik az ember.

Egy nagyobb terjedelmű szöveg megírása életmódváltást követel, nem csupán hetekre, hónapokra, hanem adott esetben évekre is. Írásainak utóéletével és általános helyzetével kapcsolatban némiképp rendhagyó a helyzet. Későn kezdett írni, máshogy lépett bele abba az irodalmi gépezetbe, amit egyébként jól ismerünk: folyóirat-megjelenés húsz év körül, aztán antológia, majd az első kötet. Szabó Tibor Benjaminnál ez máshogy indult, előbb volt egy polgári foglalkozása, aztán jött hobbi-szerűen az irodalom. Később az első kötet, és az irodalmi életbe való bebocsátás: nem csak íróként.  Bármi is legyen az irodalmi élet.  Olyan ingovány, ami nem azonos magával az irodalommal, mégis óriási hatása van az írókra. Egy nagy, láthatatlan kéz, aminek hatalma van a szerzők és a művek fölött, az egész kánon fölött.

Sok mindenről esett még szó. Kunderáról, a Bárkáról, Elek Tiborról, arról, hogy az az igazán jó, ha irodalmárokkal nem irodalomról beszélget az ember. A szerző 47 – Démonok ideje című könyvéről. Arról, milyen marketingértéke van egy borítónak, egy címnek, és ebben milyen befolyása van a kiadónak. Fontos és érdekes téma a mai irodalmi élet kapcsán arról beszélni, hogyan árazza be a könyvet a borító, a fülszöveg, a cím, s hogy ezek az elemek nem elválaszthatóak a könyvtől. Ha egy irodalmi produktumról beszélünk, nem szorítkozhatunk csupán arra, amit akkor látunk, ha kinyitjuk a könyvet.

A mai kultúraelméleteknek ez kardinális kérdése, üdítő volt látni, hogy mindez begyűrűzött az irodalomról szóló általános diskurzusba.

Ezek után elérkezett az est ahhoz a ponthoz, ahol nagyobb tétek kerültek terítékre: irodalomszemléletről való érdemi beszéd folyt. Szabó Tibor Benjamin, aki nem csupán író, de az Új Könyvpiac magazin felelős szerkesztője is, arról beszélt, mennyire fontos, hogy eljusson az olvasóhoz a könyv, sokkal fontosabb annál, mint ahogy beszélni szoktunk róla. A meg nem értett alkotó képe (és itt megint kapcsolódunk a sztereotípiákhoz) hibás, az elefántcsonttornyot ideje lerombolni. A szerző brand, az irodalomnak társadalmi funkciói vannak, illetve társadalmi hatása kell, hogy legyen. Ez alapvető funkciója minden kortárs műnek, amit sajnos újabban nem tud gyakorolni az irodalom, a közösségi irodalmi hatás leginkább elmarad. Vissza kell térnünk a felhők közül: a könyv is termék, nem csupán egy égi magaslatokból a földre szállt eszmei gyűjtemény, isteni esszencia.

Falvai ez után kevésbé provokatív vizekre vezette a beszélgetést, az Új Könyvpiacról kérdezte a szerkesztőt, aki beszélt az újság arculatváltásáról, ami illeszkedik a fenti képhez. Igyekszik leszámolni az irodalomban jelen lévő uram-bátyám viszonyokkal, frissebb designt adott a lapnak, és olyan szerzőkről írnak, akik a nagyközönség számára érdekesek, olyan nyelven, amit bárki be tud fogadni, olyan kritikusok tollából, akik komoly szakmai presztízzsel rendelkeznek.

A könnyed beszélgetés komoly kérdéseket feszegetett, és nem csak a szakmai közönség élvezte. A szemléletváltoztatás, azt hiszem, elindult, meglátjuk, a következő esten milyen irányokba indulunk tovább: március 28-án Gerőcs Péterrel beszélget Falvai Mátyás.

[nggallery id=13]