10.01.
| III. Magyar Könyvkiadók Napja >>>
09.24.
| A PesText Fesztivál különleges meghívottjai >>>
09.21.
| Szegedi Nemzeti Színház – Kormányos Ákos: Raktárépület >>>
09.19.
| Asztali beszélgetések… – Konok Tamás 90 >>>
09.16.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
09.04.
| Grand Café – 15. BUSHO Film Festival >>>
07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>
08.22.
| Kiemelkedő művészeti eredmények az idei Szegedi Szabadtérin >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>

BESZÉL ÖN IDEGENÜL?
kortárs román írók

Halasi Zoltán drámarészlete

Nemes Jeles László művészetéről (Fritz Gergely, Sághy Miklós)
Beszélgetés a rendezővel

Andrei Gamart festményei

>>>

2019. október 1–2. Élettörténet és emlékezet címmel harmadik alkalommal rendezi meg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudányi Kara az SZTE Klebelsberg Könyvtárral közösen a Magyar Könyvkiadók Napját. A kétnapos eseménynek 2019. október 1-jén a BTK épülete, míg október 2-án a könyvtár ad otthont. Az esti könyvbemutatókra, beszélgetésekre, illetve az Esterházy […]

>>>

Hinni vagy nem hinni
2012.12.30 - tiszatáj

ANG LEE: PI ÉLETE

„Hinni fog, mire a történetem végére érek” – ígéri Pi Patel a csodás sztorit lejegyző írónak. Ang Lee filmje ennek megfelelően kalandos és érzéki látványmozi, amely ugyan valóságosnak ható digitális képvilágával lenyűgözi nézőjét, de a spiritualitás terén csak közhelyekre futja tőle.

A Pi élete egy indiai fiú története, aki 227 napot bírt ki egy mentőcsónakban az Atlanti-óceánon – egy bengáli tigris társaságában. Ez pedig olyan vérbeli high concept, hogy szinte könyörög a filmadaptációért. Yann Martel regénye ráadásul hamar bestsellerré vált, talán mert ígérete szerint egy csodálatos momentumokkal teli, az élet kalandját elregélő történetet sűrített lapjaira, amelyben a racionalitással felvértezett realizmus és a kalandokkal dúsított spiritualizmus úgy fért meg egymás mellett, mint Pi Patel és a Richard Parker nevű tigris a mentőcsónakban. Már maga a főszereplő neve is erre utalt: a pi egy egzakt matematikai fogalom, amely mégis egy végtelen számot rejt, vagyis maga a racionalitás fátylában fellépő irracionális. A regény ezzel a tudatosan végigvitt kettősséggel mesél: az első rész szabadságról szóló eszmefuttatásai között is olyan zoológusi precizitással mutatja be a Patel-család állatkertjének lakóit és szokásaikat, mint később a tengeri, hajótörött lét mindennapi rutinfeladatait. Nem kendőzi el a magára maradt Pi kiszolgáltatottságát, tévedéseit, és kétségbeesett próbálkozásait sem: amikor étel híján a tigris ürülékére fanyalodik, vagy amikor a szintén a mentőcsónakban ragadt zebrát megöli egy hiéna, Martel a részletekre kiterjedő akkurátussággal dokumentálja egy mélyen vallásos fiatalember földhözragadt kálváriáját.

Ang Lee adaptációja azonban pont a realizmust lúgozza ki a történetből, és csupán a kalandnarratívát tartja meg. A 12-es korhatár-besoroláshoz finomítja filmjét, és kivesz mindent, ami esetleg ártalmas lenne a néző lelki nyugalmára: Lee filmjében nem kell aggódnunk, hogy véres állattetemeket, exkrementumot, netán a természet ragadozói által produkált borzalmat pillantunk meg. A brutalitás, amely ugyanúgy az élet része, mint a vallásos meggyőződés, mindig a képen kívülre szorul. Lee filmje ráadásul történetvezetésében is konvencionálisabb: egy teljesen felesleges szerelmi szállal bővíti az alapanyagot, valamint a Pi-t emberibb, egyenetlenebb karakterré alakító jellemhibákat, mellényúlásokat is elhagyja portréjából. A regény szövegét és dialógusait amúgy szinte egy az egyben átvevő film tehát nem sokat kockáztat: a Pi gyerekkorát bemutató részeket kedélyes családi moziként, a tengeri túlélés napjait szemkápráztató kalandként, a tanulságot pedig előrágott spirituális bölcsességként tálalja.

Akkor mégis mit tudott hozzátenni a film az alaptörténethez? A válasz egyértelmű: a vizualitást. A 3D és a CGI, amit filmkritikusok előszeretettel kárhoztatnak gyakorta öncélú, felesleges alkalmazásuk miatt, ezúttal tökéletesen működik. Pi óceáni sodródása, halvadászata, tigrisidomítása, vagy a rókamanguszták által lakott sziget botanikai anomáliája lenyűgöző, festői képekben tárul elénk. A nyugodt éjszakai tenger, a medúzák által színre vitt „fényshow”, vagy az óriásbálna semmiből való felbukkanása az áhítat állapota felé terelik az elveszett főhőst. Ám amit látunk, az egy National Geographic ismeretterjesztő film elegánsan megkoreografált és művészire stilizált verziója, és amit spiritualitásként elad, az közelebb áll az érzelemvallásokhoz, mint a kereszténységhez, az iszlámhoz vagy a buddhizmushoz (amiket Pi válogatás nélkül követ). Hiszen ha közelebbről megnézzük, itt nem istenkeresésről van szó: Pi csak fizikailag van elveszve, valójában már kisgyermek kora óta hívő, aki utazása során egyszer sem kérdőjelezi meg komolyan a hitét. Hogy családja meghalt, csupán egy éjszakai, delíriumos flashbackben köszön vissza a lélekrajzban – de a film ezt is olyan megkapó szenzualitással ábrázolja, hogy a nézőnek eszébe sem jut a karakter tragédiájával foglalkozni.

Martell könyve a relatíve unalmas kalandok és a főszereplő karakterének elnagyoltsága mellett azon vérzett el, hogy fennen hangoztatott célját – miszerint mind a fiktív Írót, mind az olvasóközönséget meggyőzi Isten létezéséről – nem teljesítette. Amit olvasunk/látunk, szinte semmiben nem különbözik egy átlagos hajótörött-történettől, és hiába erőlködik mind Martell, mind Lee azon, hogy a természet csodáit vagy a látványos kalandokat megcáfolhatatlan istenérvként állítsa be, a regény és a film csupán azokat győzheti meg, akik már eleve vallásos alapállásról közelítenek a történethez. Se Martell, se Lee nem igyekszik elidőzni tehát Pi vallásmániáján, az általa  párhuzamosan követett három vallás okozta konfliktusokon, vagy a hit megpróbáltatásain. Azonban nem csak a spirituális, de a fizikai kaland is csorbul azáltal, hogy mind a regény, mind a film egy keretszerkezetbe ágyazza történetét, és már az elején biztosít róla: ennek a sztorinak a végén happy end várja a nézőket. Az óceáni túlélés ezáltal tétjét veszti, hiszen az alkotók mindig emlékeztetnek rá, hogy főhősünk életben marad, így a zsigeri izgalom is kiköltözik a képsorokból. Marad helyette a technikai bravúrok által maximalitásig fokozott, zavarbaejtően szép látványosság, és tényleg, a Pi élete-nek attraktivitása sokszor még az Avatar vizuális csodáit is feledtetni tudja. Ám mélyenszántó tartalom akkor se lesz mögötte, ha a (forgatókönyv)író 10 percenként egy velős közhellyel próbál súlyt adni a történetnek, és a hollywoodi aranyszabálynak megfelelően háromszor is elismétli: hinni fogsz, hinni fogsz, hinni fogsz. A mai néző persze csak a szemének hisz, a 3D-nek és a komputertechnikának: a Karácsony környékére időzített premier pedig azt is feledtetni igyekszik, hogy – hiába a nyilvánvaló allegóriát és túlzásokat leleplező csavar a fináléban – a Pi élete nem egy látványos mese, csupán egy mesés látványosság.

Soós Tamás

 


Címke: , , ,
2019.09.20 - tiszatáj

A VILÁGÍTÓTORONY
Csupán néhány perc telt el a játékidőből, rögvest feltűnő, mire fektet óriási hangsúlyt Robert Eggers második mozija: A világítótorony nyomatékosan tiszta filmes eszköztárral élő, legfőbb témáját zajjal és karcos snittekkel artikuláló rémálom. Nyugtalanító hangok vetik szét az alig bevillant nyitófőcímet, a helyzet később sem változik… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.09.20 - tiszatáj

Mitől különleges a PesText? Mert olyan nyitott fórumot álmodtak meg a szervezők, ahol sokféle alkotó képes szabadon beszélgetni egymással. Ízelítőt adni a világirodalom gazdagságából, nem megkerülve az aktuális kérdéseket sem. A PesText nem könyvvásár, hanem vérbeli városi fesztivál, mely behálózza Budapest belvárosát. Nem az új könyvmegjelenések alakítják a programot, hanem az izgalmas szerzők találkozásai […]

>>>
2019.09.18 - tiszatáj

SZIL ÁGNES: ÉLETÜNK LEGSZEBB NAPJA
Szil Ágnes Életünk legszebb napja c. kötetében tágasabb világot találunk: az elmaradott tanyasi, falusi, kisvárosi provincializmuson túl, nagyvárosi és külföldi helyszíneken, értelmiségi körökben is játszódnak a referenciális olvasattal is dekódolható, de azon gyakran túlmutató szövegek. Szil egyszerre több nyelvi regiszteren is játszó történetei is behúznak a mélybe, ám a derűsebb színeknek köszönhetően könnyebben eleresztenek… – SOMI ÉVA KRITIKÁJA

>>>
2019.09.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZIL ÁGNESSEL
Első köteted, a 2013-as Tangram egy kínai kombinációs játék lehetőségeit alkalmazza irodalmi szövegekre: felcserélhető, ide-oda tologatható, variálható, valamiképp folyton összekapcsolódó kisprózák laza gyűjteménye a könyv. Legújabb, tavaly megjelent novellagyűjteményed, az Életünk legszebb napja újabb kikacsintás a Távol-Kelet felé, ezúttal a kínai horoszkóp állatai tűnnek fel a címben, a kutyától a sárkányon át a kakasig. Mi vonz ehhez a világhoz, miért érdekes vagy fontos a számodra ennek a kultúrának az irodalomba emelése? – KISS LÁSZLÓ INTERJÚJA

>>>
2019.09.16 - tiszatáj

INTERJÚ KORMÁNYOS ÁKOSSAL
Szeptember 21-én mutatják be ismét a Szegedi Nemzeti Színház balett termében Kormányos Ákos Raktárépület című drámáját Kállai Ákos rendezésében. Az előadás olyan társadalmi problémák bemutatására vállalkozott, melyekről napi szinten értesülhetünk különböző sajtóorgánumokból, ám áfogó stratégia még mindig nem született a probléma hatékony kezelése érdekében. A nemi erőszakról, az arról való közbeszédről, általános társadalmi reakciókról, a színház és a művészet feladatáról beszélgettünk… – TASKOVICS VIKTÓRIA INTERJÚJA

>>>
2019.09.16 - tiszatáj

SZÉLJEGYZETEK A HELIKON FOLYÓIRAT DEHUMANIZÁCIÓ-SZÁMÁRÓL
Megjelent a Helikon folyóirat idei első száma. A Timár Andrea által szerkesztett kiadvány egy konferencia előadásainak anyagából készült, s a Dehumanizáció: az elkövető alakja címet viselve a téma irodalmi reprezentációjával foglalkozik. De miért az elkövetőjével? A huszadik századi történelmi traumák művészi ábrázolásában alapvetően az áldozatot került kitüntetett pozícióba… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.09.14 - tiszatáj

SZUVENÍR
Levelekre, jegyzetekre, régi fotókra és szkriptekre hagyatkozva alkotta meg legutóbbi drámáját a brit rendezőnő, Joanna Hogg. Virtigli szerzői kommentárt, egész pontosan memoárt írt kamerával: a Sundance-en debütált Szuvenír időutazás Hogg fiatalkorába, a ’80-as évek elejére. A film egyik fontos mellékszerepét az életében 10 éves kora óta jelen lévő Tilda Swinton játssza, a hasonlóságok pedig nem állnak meg itt, lévén Hogg éppen a színésznő 22 éves lányában, Honor Swinton Byrne-ben látta meg az alteregóját… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.09.13 - MTI

Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus – tudatta a család pénteken az MTI-vel.

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő