02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.20.
| Átírt városok – Kettős könyvbemutató az E-MIL szervezésében >>>
01.18.
| Szabadon szárnyaló karmester, óramű pontos alkotó >>>
01.16.
| Bereményi Géza mesél az első Cseh Tamás-lemezről >>>
01.13
| Beethovent ünnepli a világ >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
01.10.
| Impróműhely, mesedélelőtt, hangszersimogató – januárban indul a második STARTfeszt! >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>
01.14.
| A Fiatal Írók Szövetségét Antal Nikolett és Pataki Viktor vezetik tovább társelnöki rendszerben >>>
01.13.
| Az Élősködők hat kategóriában Oscar-jelölt! >>>
01.04.
| Tandori Ágnes emlékére >>>
12.28.
| Lukács Sándor kapta idén a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt >>>
12.22.
| Elkészült a Kecskeméti Katona József Múzeum digitális gyűjteményi adatbázisa >>>
12.20.
| Idén Czakó Julianna kapta a Domján Edit-díjat >>>

Fenyvesi Orsolya, Mezei Gábor, Nagy Lea, Payer Imre, Sokacz Anita versei

Balogh Gyula, Bogdán László prózája

Tanulmányok Juhász Ferencről (Borsik Miklós, Csehy Zoltán, Kabdebó Lóránt, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Németh Zoltán, Pomogáts Béla, Varga Emőke)

Kőszegfalvi Ferenc Tornyai János humoráról

>>>

éjszaka van – negyven
kihűlt vagonnal és három fűtöttel
száguld a vonat

bár az én fülkém hideg
jobbat kívánnom
nem visz rá a lélek
mert száguldva szépek
az elszáradt tájak
s az elnagyolt árnyak
olyanok mint valami
földöntúli szabályosság síkidomai
[…]

>>>

Hinni vagy nem hinni
2012.12.30 - tiszatáj

ANG LEE: PI ÉLETE

„Hinni fog, mire a történetem végére érek” – ígéri Pi Patel a csodás sztorit lejegyző írónak. Ang Lee filmje ennek megfelelően kalandos és érzéki látványmozi, amely ugyan valóságosnak ható digitális képvilágával lenyűgözi nézőjét, de a spiritualitás terén csak közhelyekre futja tőle.

A Pi élete egy indiai fiú története, aki 227 napot bírt ki egy mentőcsónakban az Atlanti-óceánon – egy bengáli tigris társaságában. Ez pedig olyan vérbeli high concept, hogy szinte könyörög a filmadaptációért. Yann Martel regénye ráadásul hamar bestsellerré vált, talán mert ígérete szerint egy csodálatos momentumokkal teli, az élet kalandját elregélő történetet sűrített lapjaira, amelyben a racionalitással felvértezett realizmus és a kalandokkal dúsított spiritualizmus úgy fért meg egymás mellett, mint Pi Patel és a Richard Parker nevű tigris a mentőcsónakban. Már maga a főszereplő neve is erre utalt: a pi egy egzakt matematikai fogalom, amely mégis egy végtelen számot rejt, vagyis maga a racionalitás fátylában fellépő irracionális. A regény ezzel a tudatosan végigvitt kettősséggel mesél: az első rész szabadságról szóló eszmefuttatásai között is olyan zoológusi precizitással mutatja be a Patel-család állatkertjének lakóit és szokásaikat, mint később a tengeri, hajótörött lét mindennapi rutinfeladatait. Nem kendőzi el a magára maradt Pi kiszolgáltatottságát, tévedéseit, és kétségbeesett próbálkozásait sem: amikor étel híján a tigris ürülékére fanyalodik, vagy amikor a szintén a mentőcsónakban ragadt zebrát megöli egy hiéna, Martel a részletekre kiterjedő akkurátussággal dokumentálja egy mélyen vallásos fiatalember földhözragadt kálváriáját.

Ang Lee adaptációja azonban pont a realizmust lúgozza ki a történetből, és csupán a kalandnarratívát tartja meg. A 12-es korhatár-besoroláshoz finomítja filmjét, és kivesz mindent, ami esetleg ártalmas lenne a néző lelki nyugalmára: Lee filmjében nem kell aggódnunk, hogy véres állattetemeket, exkrementumot, netán a természet ragadozói által produkált borzalmat pillantunk meg. A brutalitás, amely ugyanúgy az élet része, mint a vallásos meggyőződés, mindig a képen kívülre szorul. Lee filmje ráadásul történetvezetésében is konvencionálisabb: egy teljesen felesleges szerelmi szállal bővíti az alapanyagot, valamint a Pi-t emberibb, egyenetlenebb karakterré alakító jellemhibákat, mellényúlásokat is elhagyja portréjából. A regény szövegét és dialógusait amúgy szinte egy az egyben átvevő film tehát nem sokat kockáztat: a Pi gyerekkorát bemutató részeket kedélyes családi moziként, a tengeri túlélés napjait szemkápráztató kalandként, a tanulságot pedig előrágott spirituális bölcsességként tálalja.

Akkor mégis mit tudott hozzátenni a film az alaptörténethez? A válasz egyértelmű: a vizualitást. A 3D és a CGI, amit filmkritikusok előszeretettel kárhoztatnak gyakorta öncélú, felesleges alkalmazásuk miatt, ezúttal tökéletesen működik. Pi óceáni sodródása, halvadászata, tigrisidomítása, vagy a rókamanguszták által lakott sziget botanikai anomáliája lenyűgöző, festői képekben tárul elénk. A nyugodt éjszakai tenger, a medúzák által színre vitt „fényshow”, vagy az óriásbálna semmiből való felbukkanása az áhítat állapota felé terelik az elveszett főhőst. Ám amit látunk, az egy National Geographic ismeretterjesztő film elegánsan megkoreografált és művészire stilizált verziója, és amit spiritualitásként elad, az közelebb áll az érzelemvallásokhoz, mint a kereszténységhez, az iszlámhoz vagy a buddhizmushoz (amiket Pi válogatás nélkül követ). Hiszen ha közelebbről megnézzük, itt nem istenkeresésről van szó: Pi csak fizikailag van elveszve, valójában már kisgyermek kora óta hívő, aki utazása során egyszer sem kérdőjelezi meg komolyan a hitét. Hogy családja meghalt, csupán egy éjszakai, delíriumos flashbackben köszön vissza a lélekrajzban – de a film ezt is olyan megkapó szenzualitással ábrázolja, hogy a nézőnek eszébe sem jut a karakter tragédiájával foglalkozni.

Martell könyve a relatíve unalmas kalandok és a főszereplő karakterének elnagyoltsága mellett azon vérzett el, hogy fennen hangoztatott célját – miszerint mind a fiktív Írót, mind az olvasóközönséget meggyőzi Isten létezéséről – nem teljesítette. Amit olvasunk/látunk, szinte semmiben nem különbözik egy átlagos hajótörött-történettől, és hiába erőlködik mind Martell, mind Lee azon, hogy a természet csodáit vagy a látványos kalandokat megcáfolhatatlan istenérvként állítsa be, a regény és a film csupán azokat győzheti meg, akik már eleve vallásos alapállásról közelítenek a történethez. Se Martell, se Lee nem igyekszik elidőzni tehát Pi vallásmániáján, az általa  párhuzamosan követett három vallás okozta konfliktusokon, vagy a hit megpróbáltatásain. Azonban nem csak a spirituális, de a fizikai kaland is csorbul azáltal, hogy mind a regény, mind a film egy keretszerkezetbe ágyazza történetét, és már az elején biztosít róla: ennek a sztorinak a végén happy end várja a nézőket. Az óceáni túlélés ezáltal tétjét veszti, hiszen az alkotók mindig emlékeztetnek rá, hogy főhősünk életben marad, így a zsigeri izgalom is kiköltözik a képsorokból. Marad helyette a technikai bravúrok által maximalitásig fokozott, zavarbaejtően szép látványosság, és tényleg, a Pi élete-nek attraktivitása sokszor még az Avatar vizuális csodáit is feledtetni tudja. Ám mélyenszántó tartalom akkor se lesz mögötte, ha a (forgatókönyv)író 10 percenként egy velős közhellyel próbál súlyt adni a történetnek, és a hollywoodi aranyszabálynak megfelelően háromszor is elismétli: hinni fogsz, hinni fogsz, hinni fogsz. A mai néző persze csak a szemének hisz, a 3D-nek és a komputertechnikának: a Karácsony környékére időzített premier pedig azt is feledtetni igyekszik, hogy – hiába a nyilvánvaló allegóriát és túlzásokat leleplező csavar a fináléban – a Pi élete nem egy látványos mese, csupán egy mesés látványosság.

Soós Tamás

 


Címke: , , ,
2020.01.17 - tiszatáj

MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS
Van abban némi igazság, hogy Marjane Satrapi nem grafikus memoárként definiálja pályafutása főművét: a 2007-es, Vincent Paronnaud társrendezésében fogant, cannes-i zsűridíjjal jutalmazott rajzfilmadaptáció forrásanyaga ugyanis jóval rövidebb intervallumot ölel fel annál, minthogy rögtön számvetésről beszéljünk. Körülbelül 15 évet fog át a cselekménytelen, inkább színesítő-részletező momentumokra húzott narratíva… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOGDÁN ÁRPÁD FILMRENDEZŐVEL
A játékfilm, a színház és az irodalom világából érkező Bogdán Árpád filmrendező, egykor tíz évet élt a nyolcadik kerület mélyén. Legújabb dokumentumfilmjében ezt a miliőt és két erős karakterét mutatja be a nézőknek. Az interjú során a beszélgetés többek között kitér a történetmesélés fontosságára, a roma emberek jelenkori ábrázolhatóságára és a segítségnyújtás igényének alapvető fontosságára… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

A ROMÁN KULTÚRA NAPJÁN FOTÓKIÁLLÍTÁS NYÍLT A DUGONICS TÉREN
A Budapesti Román Kulturális Intézet Szegedi Fiókszervezete a Purcărete világa című multidiszciplináris projekttel – fotókiállítással, filmvetítéssel és a hozzá kapcsolódó beszélgetéssel – ünnepelte szerdán a Román Kultúra Napját. A tárlat február 17-ig tekinthető meg a szervezet Dugonics téri székhelyén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.14 - tiszatáj

GONDOLATOK SZILÁK ANDREA BUNKER CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL
A művész jelenlegi kiállításnak előkészítése során a galéria terében egy olyan urbánus természeti képződményre talált, amit bunkerré lehet tenni – vagy legalábbis kihasználta azokat az adottságait, amik lehetővé teszik, hogy bunkerként is funkcionálhasson. Jelentősebb környezetalakítás nélkül birtokba vette ezt a helyet (vagy ide menekült), és berendezett benne egy otthont, egy helyet, ahol túl lehet élni… – VIDRA RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BALCZÓ PÉTER ÉS HANCZÁR GYÖRGY A COSI FAN TUTTÉBAN
Kettős szereposztásban mutatja meg Mozart Cosi van tutte című operáját a Szegedi Nemzeti Színház. Két olyan művész osztozik Ferrando jelmezén, akik régi ismerősök, pályájuk Szegeden indult. Balczó Péter főképp a budapesti Magyar Állami Operaházban énekel. Hanczár György viszont inkább külföldi színpadokon énekelt az elmúlt időszakban. Régebben is voltak már váltótársak egy szerepben. A tenorokra gyakran jellemző féltékenység és rivalizálás azonban szerencsére nem bántja őket… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BÁTHORI CSABA: SE FELEDÉS, SE ÁLOM
Báthori Csaba 2019 december végén jelentkezett újabb verseskötettel. Két évvel a vaskos Melankólia c. szonettkötet után most egy filigrán könyvecskével, amelyben szintén a szonett műfaj dominál. Az összesen hatvan versből csupán 4-5 más műfajú. Költői habitusához illő műfaj, kötött, fegyelmezett, klasszikus, egyszerre nehéz és tágas. A verskép közel egyforma, a tartalmak változatosak… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.01.12 - tiszatáj

BOTRÁNY
Önmagában sosem a szebbik nem felvonultatása garantálja a femme power-narratívájú történetek sikerét. Poszterszöveggé redukálni a hölgykaraktereket a rideg férfiszemszögnek alárendeléssel felérő áldozatpozíció – az emancipációs fabulák, legyen bármennyire elcsépelt szlogen, továbbra is ügyesen kontúrozott szereplőkkel, okosan írt szkripttel érvényesülhetnek… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.12 - tiszatáj

GÖMÖRI KRISZTIÁN MÁGNÁS MISKA UTÁN DÖBRÖGI SZEREPÉRE KÉSZÜL
A Mágnás Miska szerepében parádés alakítást nyújtó Gömöri Krisztiánnak ez a huszonharmadik évada a Szegedi Nemzeti Színházban. A népszerű színész régóta vágyott rá, hogy a lovászfiú bőrébe bújhasson, most élvezi a sikert. Lúdas Matyi szerepéről lekésett, így a legközelebbi premieren már Döbrögiként mutatkozik be… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő