07.15.
| Capa Központ – MIAU! >>>
07.16.
| Kossuth Kiadó – A karanténnapok hordaléka… >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Hinni vagy nem hinni
2012.12.30 - tiszatáj

ANG LEE: PI ÉLETE

„Hinni fog, mire a történetem végére érek” – ígéri Pi Patel a csodás sztorit lejegyző írónak. Ang Lee filmje ennek megfelelően kalandos és érzéki látványmozi, amely ugyan valóságosnak ható digitális képvilágával lenyűgözi nézőjét, de a spiritualitás terén csak közhelyekre futja tőle.

A Pi élete egy indiai fiú története, aki 227 napot bírt ki egy mentőcsónakban az Atlanti-óceánon – egy bengáli tigris társaságában. Ez pedig olyan vérbeli high concept, hogy szinte könyörög a filmadaptációért. Yann Martel regénye ráadásul hamar bestsellerré vált, talán mert ígérete szerint egy csodálatos momentumokkal teli, az élet kalandját elregélő történetet sűrített lapjaira, amelyben a racionalitással felvértezett realizmus és a kalandokkal dúsított spiritualizmus úgy fért meg egymás mellett, mint Pi Patel és a Richard Parker nevű tigris a mentőcsónakban. Már maga a főszereplő neve is erre utalt: a pi egy egzakt matematikai fogalom, amely mégis egy végtelen számot rejt, vagyis maga a racionalitás fátylában fellépő irracionális. A regény ezzel a tudatosan végigvitt kettősséggel mesél: az első rész szabadságról szóló eszmefuttatásai között is olyan zoológusi precizitással mutatja be a Patel-család állatkertjének lakóit és szokásaikat, mint később a tengeri, hajótörött lét mindennapi rutinfeladatait. Nem kendőzi el a magára maradt Pi kiszolgáltatottságát, tévedéseit, és kétségbeesett próbálkozásait sem: amikor étel híján a tigris ürülékére fanyalodik, vagy amikor a szintén a mentőcsónakban ragadt zebrát megöli egy hiéna, Martel a részletekre kiterjedő akkurátussággal dokumentálja egy mélyen vallásos fiatalember földhözragadt kálváriáját.

Ang Lee adaptációja azonban pont a realizmust lúgozza ki a történetből, és csupán a kalandnarratívát tartja meg. A 12-es korhatár-besoroláshoz finomítja filmjét, és kivesz mindent, ami esetleg ártalmas lenne a néző lelki nyugalmára: Lee filmjében nem kell aggódnunk, hogy véres állattetemeket, exkrementumot, netán a természet ragadozói által produkált borzalmat pillantunk meg. A brutalitás, amely ugyanúgy az élet része, mint a vallásos meggyőződés, mindig a képen kívülre szorul. Lee filmje ráadásul történetvezetésében is konvencionálisabb: egy teljesen felesleges szerelmi szállal bővíti az alapanyagot, valamint a Pi-t emberibb, egyenetlenebb karakterré alakító jellemhibákat, mellényúlásokat is elhagyja portréjából. A regény szövegét és dialógusait amúgy szinte egy az egyben átvevő film tehát nem sokat kockáztat: a Pi gyerekkorát bemutató részeket kedélyes családi moziként, a tengeri túlélés napjait szemkápráztató kalandként, a tanulságot pedig előrágott spirituális bölcsességként tálalja.

Akkor mégis mit tudott hozzátenni a film az alaptörténethez? A válasz egyértelmű: a vizualitást. A 3D és a CGI, amit filmkritikusok előszeretettel kárhoztatnak gyakorta öncélú, felesleges alkalmazásuk miatt, ezúttal tökéletesen működik. Pi óceáni sodródása, halvadászata, tigrisidomítása, vagy a rókamanguszták által lakott sziget botanikai anomáliája lenyűgöző, festői képekben tárul elénk. A nyugodt éjszakai tenger, a medúzák által színre vitt „fényshow”, vagy az óriásbálna semmiből való felbukkanása az áhítat állapota felé terelik az elveszett főhőst. Ám amit látunk, az egy National Geographic ismeretterjesztő film elegánsan megkoreografált és művészire stilizált verziója, és amit spiritualitásként elad, az közelebb áll az érzelemvallásokhoz, mint a kereszténységhez, az iszlámhoz vagy a buddhizmushoz (amiket Pi válogatás nélkül követ). Hiszen ha közelebbről megnézzük, itt nem istenkeresésről van szó: Pi csak fizikailag van elveszve, valójában már kisgyermek kora óta hívő, aki utazása során egyszer sem kérdőjelezi meg komolyan a hitét. Hogy családja meghalt, csupán egy éjszakai, delíriumos flashbackben köszön vissza a lélekrajzban – de a film ezt is olyan megkapó szenzualitással ábrázolja, hogy a nézőnek eszébe sem jut a karakter tragédiájával foglalkozni.

Martell könyve a relatíve unalmas kalandok és a főszereplő karakterének elnagyoltsága mellett azon vérzett el, hogy fennen hangoztatott célját – miszerint mind a fiktív Írót, mind az olvasóközönséget meggyőzi Isten létezéséről – nem teljesítette. Amit olvasunk/látunk, szinte semmiben nem különbözik egy átlagos hajótörött-történettől, és hiába erőlködik mind Martell, mind Lee azon, hogy a természet csodáit vagy a látványos kalandokat megcáfolhatatlan istenérvként állítsa be, a regény és a film csupán azokat győzheti meg, akik már eleve vallásos alapállásról közelítenek a történethez. Se Martell, se Lee nem igyekszik elidőzni tehát Pi vallásmániáján, az általa  párhuzamosan követett három vallás okozta konfliktusokon, vagy a hit megpróbáltatásain. Azonban nem csak a spirituális, de a fizikai kaland is csorbul azáltal, hogy mind a regény, mind a film egy keretszerkezetbe ágyazza történetét, és már az elején biztosít róla: ennek a sztorinak a végén happy end várja a nézőket. Az óceáni túlélés ezáltal tétjét veszti, hiszen az alkotók mindig emlékeztetnek rá, hogy főhősünk életben marad, így a zsigeri izgalom is kiköltözik a képsorokból. Marad helyette a technikai bravúrok által maximalitásig fokozott, zavarbaejtően szép látványosság, és tényleg, a Pi élete-nek attraktivitása sokszor még az Avatar vizuális csodáit is feledtetni tudja. Ám mélyenszántó tartalom akkor se lesz mögötte, ha a (forgatókönyv)író 10 percenként egy velős közhellyel próbál súlyt adni a történetnek, és a hollywoodi aranyszabálynak megfelelően háromszor is elismétli: hinni fogsz, hinni fogsz, hinni fogsz. A mai néző persze csak a szemének hisz, a 3D-nek és a komputertechnikának: a Karácsony környékére időzített premier pedig azt is feledtetni igyekszik, hogy – hiába a nyilvánvaló allegóriát és túlzásokat leleplező csavar a fináléban – a Pi élete nem egy látványos mese, csupán egy mesés látványosság.

Soós Tamás

 


Címke: , , ,
2020.07.13 - tiszatáj

GUILLAUME MÉTAYER TÜRELEMÜVEG CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Guillaume Métayer-t hazájában irodalomtörténészként, Fried­rich Nietzsche fordítójaként, a magyar irodalom (például József Attila és magyar kortárs szerzők) francia tolmácsolójaként is ismer(het)ik, és nem mellesleg költőként is, aki nemrégiben a Magvetőnek köszönhetően a magyar olvasóknak is bemutatkozott az Időmérték címet viselő sorozatban. Debütálás tehát ez a vékonyka, kabátzsebbe illő kötet… – ÉLES ÁRPÁD KRITIKÁJA

>>>
2020.07.12 - tiszatáj

A HALHATATLAN GÁRDA
Csúcsra járatta üzletpolitikáját a Marvel Moziverzum: a Végtelen háború és a Végjáték téren-időn átívelő, ősgonoszt földbe tipró és sajnálatosan gügye humorú szuperhős-megalomániái nemcsak rekordbevételt gyűjtöttek össze, hanem az egykor csillogó páncélzatú Bosszúállók hitelét is lerombolták. Tavaly még a hírét is alig lehetett hallani, a Netflix viszont nemcsak az év eddigi talán legnagyobb sleeper hitjével örvendeztet, de hathatós szintézist is nyújt a megafilm-panelekbe fáradtaknak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő