11.30.
| Téli mesevilág és végtelen szórakozás vár minden korosztályt a Müpa Kultúr Kültéren >>>
11.29.
| Vándorutak a Müpában >>>
11.28.
| Függetlenségi nyilatkozat – Juhász Kata különös műfaji kísérlete >>>
11.28.
| ZUG – Kerekasztal Színház: Vitaszínház a környezettudatosságról >>>
11.28.
| Asztali beszélgetések… – In memoriam Radnóti Miklós >>>
11.28.
| Kerekasztal Színház – Vitaszínház a környezettudatosságról >>>
11.21.
| ZUG művészeti tetthely – Homo Ludens Projekt: Humánia >>>
11.21.
| A 16. Verzió Filmfesztivál szegedi programjai >>>
11.20.
| Grand Café – Próza Nostra Irodalmi Estek: Moskát Anita és Brandon Hackett >>>
11.19.
| Novemberi Sikersztorik a JATE Klub színpadán >>>
11.16.
| Átadták a 16. Verzió Filmfesztivál díjait! >>>
11.15.
| Átadták az ARTtransfer-díjat – A Ludwig Múzeum a kortárs művészet közvetítésének elismerésére alapított új díját >>>
11.14.
| Fergeteges Molière-komédia az Újszegedi Szabadtéri Színpadon >>>
11.07.
| Már elérhetők az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál 2020 jegyei >>>
11.05.
| Budapest Debut Film Forum a Friss Hús filmfesztiválon – várják a filmterveket >>>
10.29.
| Karácsony a Szegedi Szabadtérivel: már kaphatók a kedvezményes bérletek >>>
10.27.
| Felavatták a felújított kökösi unitárius templomot >>>
10.25.
| Alföldi Róbert rendezi a szegedi West Side Story-t >>>
10.24.
| Művészettörténeti szenzáció a kárpátaljai Visken >>>
10.17.
| New Flash >>>

Benesóczky László, Boda Magdolna, Csontos Márta, Kurdy Fehér János, Mohai V. Lajos, Nagy Márta Júlia, Nagy Zopán, Schneider Éva, Simon Bettina, Szegedi Eszter versei
Ferdinánd Zoltán, Szakács Réka, Tóbiás Krisztián prózája
Interjú Danyi Zoltánnal
Franciák, figurák, fordítások (Kovács Eszter, Kovács Ilona, Penke Olga tanulmányai)
Perovics Zoltán Artopédlandia című kiállítása

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Hinni vagy nem hinni
2012.12.30 - tiszatáj

ANG LEE: PI ÉLETE

„Hinni fog, mire a történetem végére érek” – ígéri Pi Patel a csodás sztorit lejegyző írónak. Ang Lee filmje ennek megfelelően kalandos és érzéki látványmozi, amely ugyan valóságosnak ható digitális képvilágával lenyűgözi nézőjét, de a spiritualitás terén csak közhelyekre futja tőle.

A Pi élete egy indiai fiú története, aki 227 napot bírt ki egy mentőcsónakban az Atlanti-óceánon – egy bengáli tigris társaságában. Ez pedig olyan vérbeli high concept, hogy szinte könyörög a filmadaptációért. Yann Martel regénye ráadásul hamar bestsellerré vált, talán mert ígérete szerint egy csodálatos momentumokkal teli, az élet kalandját elregélő történetet sűrített lapjaira, amelyben a racionalitással felvértezett realizmus és a kalandokkal dúsított spiritualizmus úgy fért meg egymás mellett, mint Pi Patel és a Richard Parker nevű tigris a mentőcsónakban. Már maga a főszereplő neve is erre utalt: a pi egy egzakt matematikai fogalom, amely mégis egy végtelen számot rejt, vagyis maga a racionalitás fátylában fellépő irracionális. A regény ezzel a tudatosan végigvitt kettősséggel mesél: az első rész szabadságról szóló eszmefuttatásai között is olyan zoológusi precizitással mutatja be a Patel-család állatkertjének lakóit és szokásaikat, mint később a tengeri, hajótörött lét mindennapi rutinfeladatait. Nem kendőzi el a magára maradt Pi kiszolgáltatottságát, tévedéseit, és kétségbeesett próbálkozásait sem: amikor étel híján a tigris ürülékére fanyalodik, vagy amikor a szintén a mentőcsónakban ragadt zebrát megöli egy hiéna, Martel a részletekre kiterjedő akkurátussággal dokumentálja egy mélyen vallásos fiatalember földhözragadt kálváriáját.

Ang Lee adaptációja azonban pont a realizmust lúgozza ki a történetből, és csupán a kalandnarratívát tartja meg. A 12-es korhatár-besoroláshoz finomítja filmjét, és kivesz mindent, ami esetleg ártalmas lenne a néző lelki nyugalmára: Lee filmjében nem kell aggódnunk, hogy véres állattetemeket, exkrementumot, netán a természet ragadozói által produkált borzalmat pillantunk meg. A brutalitás, amely ugyanúgy az élet része, mint a vallásos meggyőződés, mindig a képen kívülre szorul. Lee filmje ráadásul történetvezetésében is konvencionálisabb: egy teljesen felesleges szerelmi szállal bővíti az alapanyagot, valamint a Pi-t emberibb, egyenetlenebb karakterré alakító jellemhibákat, mellényúlásokat is elhagyja portréjából. A regény szövegét és dialógusait amúgy szinte egy az egyben átvevő film tehát nem sokat kockáztat: a Pi gyerekkorát bemutató részeket kedélyes családi moziként, a tengeri túlélés napjait szemkápráztató kalandként, a tanulságot pedig előrágott spirituális bölcsességként tálalja.

Akkor mégis mit tudott hozzátenni a film az alaptörténethez? A válasz egyértelmű: a vizualitást. A 3D és a CGI, amit filmkritikusok előszeretettel kárhoztatnak gyakorta öncélú, felesleges alkalmazásuk miatt, ezúttal tökéletesen működik. Pi óceáni sodródása, halvadászata, tigrisidomítása, vagy a rókamanguszták által lakott sziget botanikai anomáliája lenyűgöző, festői képekben tárul elénk. A nyugodt éjszakai tenger, a medúzák által színre vitt „fényshow”, vagy az óriásbálna semmiből való felbukkanása az áhítat állapota felé terelik az elveszett főhőst. Ám amit látunk, az egy National Geographic ismeretterjesztő film elegánsan megkoreografált és művészire stilizált verziója, és amit spiritualitásként elad, az közelebb áll az érzelemvallásokhoz, mint a kereszténységhez, az iszlámhoz vagy a buddhizmushoz (amiket Pi válogatás nélkül követ). Hiszen ha közelebbről megnézzük, itt nem istenkeresésről van szó: Pi csak fizikailag van elveszve, valójában már kisgyermek kora óta hívő, aki utazása során egyszer sem kérdőjelezi meg komolyan a hitét. Hogy családja meghalt, csupán egy éjszakai, delíriumos flashbackben köszön vissza a lélekrajzban – de a film ezt is olyan megkapó szenzualitással ábrázolja, hogy a nézőnek eszébe sem jut a karakter tragédiájával foglalkozni.

Martell könyve a relatíve unalmas kalandok és a főszereplő karakterének elnagyoltsága mellett azon vérzett el, hogy fennen hangoztatott célját – miszerint mind a fiktív Írót, mind az olvasóközönséget meggyőzi Isten létezéséről – nem teljesítette. Amit olvasunk/látunk, szinte semmiben nem különbözik egy átlagos hajótörött-történettől, és hiába erőlködik mind Martell, mind Lee azon, hogy a természet csodáit vagy a látványos kalandokat megcáfolhatatlan istenérvként állítsa be, a regény és a film csupán azokat győzheti meg, akik már eleve vallásos alapállásról közelítenek a történethez. Se Martell, se Lee nem igyekszik elidőzni tehát Pi vallásmániáján, az általa  párhuzamosan követett három vallás okozta konfliktusokon, vagy a hit megpróbáltatásain. Azonban nem csak a spirituális, de a fizikai kaland is csorbul azáltal, hogy mind a regény, mind a film egy keretszerkezetbe ágyazza történetét, és már az elején biztosít róla: ennek a sztorinak a végén happy end várja a nézőket. Az óceáni túlélés ezáltal tétjét veszti, hiszen az alkotók mindig emlékeztetnek rá, hogy főhősünk életben marad, így a zsigeri izgalom is kiköltözik a képsorokból. Marad helyette a technikai bravúrok által maximalitásig fokozott, zavarbaejtően szép látványosság, és tényleg, a Pi élete-nek attraktivitása sokszor még az Avatar vizuális csodáit is feledtetni tudja. Ám mélyenszántó tartalom akkor se lesz mögötte, ha a (forgatókönyv)író 10 percenként egy velős közhellyel próbál súlyt adni a történetnek, és a hollywoodi aranyszabálynak megfelelően háromszor is elismétli: hinni fogsz, hinni fogsz, hinni fogsz. A mai néző persze csak a szemének hisz, a 3D-nek és a komputertechnikának: a Karácsony környékére időzített premier pedig azt is feledtetni igyekszik, hogy – hiába a nyilvánvaló allegóriát és túlzásokat leleplező csavar a fináléban – a Pi élete nem egy látványos mese, csupán egy mesés látványosság.

Soós Tamás

 


Címke: , , ,
2019.11.20 - tiszatáj

BÁCS EMESE ALKOTÁSAI
A SAN MARCO GALÉRIÁBAN
Bács Emese Pályám című kiállítása olyan önálló tárlat, mely nemcsak a kollázs és a klasszikus festészet hagyományait tiszteletben tartó eszközkezelés kifinomult egymásra építkezésére példa, hanem arra is, hogy miként tud a művészet kiáltvánnyá válni. Bács úgy emeli be az alkotásaiba a másnak felesleges, sőt szemétnek tűnő, általa azonban talált, gyűjtött és megbecsült tárgyakat, hogy azok túllépnek a ready-made 20. századi értelmezésén… – GALAMBOS ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.19 - tiszatáj

A SZAVAK EREJE
Carl Hunter első nagyjátékfilmes rendezése semmilyen meglepetést nem tartogat azok számára, akik bizonyos elvárásokkal ülnek le elé: A szavak ereje a száraz angol humort és a helyzetekből fakadó finom melankóliát hibátlanul ötvözi, igaz, ezen felül semmi különlegeset nem nyújt. Frank Cottrell Boyce szkriptje és a fineszes színészgárda azonban élővé varázsolja a kiszámítható cselekményt… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.19 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SÜVEGES RITÁVAL ÉS ZILAHI ANNÁVAL
Október 28-án két, klímaváltozást tematizáló alkotás bemutatójának adott otthont a Nyugi. Az esemény után az extrodæsia szerkesztőivel, az xtro realm művészcsoport tagjaival, Süveges Ritával és Zilahi Annával készítettünk interjút a kötet létrejöttéről, intermedialitásáról és a nemzetközi diskurzushoz való viszonyáról… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2019.11.18 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS SINKÓ JÁNOS FESTŐMŰVÉSZEK KÖZÖS TÁRLATA
Hetvenkedők címmel nyílt kiállítás nemrég a szegedi Fischer Galériában, ahol két festőművész alkotásait szemlézhetik meg az érdeklődők. A vagány címadásból sejthetjük, hogy az alkotók e jubileumi kiállítást nem szánták afféle ünnepélyes összegzésnek, inkább egy állomásnak, ahol kicsit megpihennek, hogy aztán erőt gyűjtve tovább folytassák a nagy kalandot… – PACSIKA EMÍLIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.11.17 - tiszatáj

MADELINE A MÉLYBEN
Lerágott csont őrület és művészet egybefonódása, ám szerencsére – mint rengeteg egyéb témában – itt is akad új a nap alatt. Josephine Decker tavalyi Sundance-szenzációja hipnotikus és zsigeri élménnyel kecsegtető független diadal, a Madeline a mélyben unalomig ismert coming-of-age story-dramaturgiát bont részelemeire, hogy saját kötőanyagából valami teljesen újszerűt, meglepőt alkosson… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.16 - tiszatáj

OLGA TOKARCZUK ÉS PETER HANDKE VILÁGAI A GRAND CAFÉBAN
A szegedi Grand Café 2019. november 12-én irodalmi beszélgetéssel köszöntötte a friss Nobel-díjasokat, Olga Tokarczukot és Peter Handkét. A beszélgetést Erdélyi Ágnes, a Kép-Szín-Ház Művészmozi Alapítvány vezetője moderálta. A két, magyarul csak részben olvasható életművet a szerzők szakértő rajongói, Bombitz Attila és Keserű Gizella mutatták be a közönségnek… – KOVÁCS KRISZTINA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.11.15 - tiszatáj

SZÍVEK KIRÁLYNŐJE
Zöldbe és szürkébe bugyolált erdei részlet – első körben rögtön a harmóniára asszociálnánk, csakhogy a dán-egyiptomi May el-Toukhy erotikus melodrámájának nyitánya fejtetőre állítja az elvárásainkat. Pörögni kezd a felvevőgép, szimbolikusan érezzük, beköszöntött a káosz, valami rossz készülődik,,, SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.15 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
aatoth franyo tárgyaival, képeivel provokálja és sokkolja a nézőt, gondolatban cselekvésre ösztönzi, amit lát, az most valami előtt vagy után, vagy valami helyett létezik? Nem egy színpadi előadás díszletét tárja elénk a művész, hanem mást, egyfajta mágiát, érzékenységet a természet szépsége iránt […]

>>>
2019.11.13 - tiszatáj

KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ: APRÓMUNKA EGY PALOTÁÉRT
Úgy tűnik, a Krasznahorkai-univerzum súlyosan és rendíthetetlenül, csupán a maga törvényeinek engedelmeskedve gravitál az irodalmi térben, és e kikezdhetetlen alkotói szuverenitás a független gondolkodás és létezés etikáját írja bele az életmű egészébe. A periféria, a margó határvidékén történő berendezkedés nem csak a szerzői autonómia, hanem az aktuális irodalmi divatokat következetesen figyelmen kívül hagyó szövegek tekintetében is a szabadság megőrzésének egyik lehetséges biztosítéka… – SZABÓ GÁBOR KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő