02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Mesterré kell szelídülni…
2021.02.19 - tiszatáj

 

 

 

 

 

 

 

A Műhelyinterjú sorozatban magyar irodalmi tehetséggondozó műhelyek vezetőivel beszélget Pánczél András az általuk végzett munkáról, céljaikról, eredményeiről. A sorozat rálátást biztosít a tehetségazonosítás és a tehetséggondozás folyamatában részt vevő személyek és szervezetek munkájára. Bemutatja azt az egymástól leginkább függetlenül, jórészt civilek által működtetett tehetséggondozó rendszert, mely hozzájárul az irodalmárok pályakezdéséhez.

 

BESZÉLGETÉS WEINER SENNYEY TIBORRAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL

Weiner Sennyey Tibor költő, író, a DRÓT főszerkesztője, a Rajk Szakkollégium művésztanára beszél irodalmi tehetséggondozásról, az általa vezetett irodalmi műhely tapasztalatairól.

Mióta foglalkozik irodalmár tehetséggondozással? Melyek voltak a fő állomások?

Az első DRÓTot 2000. március 9-én jelentettük meg, amiben már akkor is fontos szempont volt, hogy teret adjunk a tehetséges alkotóknak. Mi magunk is olyan fiatalok voltunk akkoriban, akiknek lapos volt a puszta, hegyekbe és tengerekre vágytunk, magasságot és távlatokat kerestünk, a magyar irodalmi élet mély és sivár zárványaihoz képest. Húsz évesen, húsz éve így éreztük, ha úgy tetszik lázadtunk és ezért alapítottunk egy saját lapot, közösséget, amit négy évig tudtunk fenntartani. Aztán a szegedi egyetemen szerkesztettem barátaimmal a bölcsészkar havilapjait. Ott is, mint irodalmi-művészeti szerkesztő, majd pedig öt évig az Irodalmi Jelennél voltam szerkesztő. Nagyon sokat tanultam ezalatt az idő alatt, a nyomtatott és az online sajtóról, a fiatal tehetségek nehézségeiről és lehetőségéről is. 2014-ben újraindítottuk a DRÓTot, már nem lázadásból, hanem megfontoltan, igaz még mindig a friss és új kísérletek felé fordulva. Arra gondoltam az elején, hogy a dialóguskényszer és a publikálási lehetőség segíthet kilátni a képzetek labirintusából, a tanulás segíthet saját hibáinkat és tévedéseinket meghaladni. Arra gondoltam, hogy alkothatunk egy olyan fórumot, amiben fiatal tehetségek megjelenhetnek kellő súllyal, anélkül, hogy bármilyen politikai oldalnak, kánonnak elköteleződnének, csak és csupán az alkotásaikkal, s ezek az alkotások eljuthatnak a közönséghez még az online világ zajában is. Ez részben sikerült. Mindeközben elkezdtem tanítani kreatív írást, az irodalom és a történelem kapcsolódásait, a gondolkozás szeretetét a Rajk Szakkollégiumban, ahol most a hatodik szemeszterben kortárs magyar irodalom a tematika.

– Kérem, mutassa be a DRÓT portált mint tehetséggondozó műhelyt!

– A DRÓT története immár húsz éves saga, de a lényeg, hogy igyekszünk a saját buborékunkon kívülről is közölni szerzőket, lehetőséget adni olyanoknak, akik szeretnének az online térben egy független, minőségi, nagy eléréssel rendelkező portálon megjelenni. Ugyanakkor el kell, hogy mondjam, a beérkező írások, kb. 10%-át jelentetjük meg, vannak olyan rohamok, amikor annyi anyag érkezik, hogy a DRÓT alkotókör segít nekem szelektálni, ezért néha nagyon lassan válaszolok. Elnézést ezért mindenkitől. Az az igazság, hogy ez nem egy egyszerű történet, de nagyon hálás vagyok a barátaimnak, akik segítenek a DRÓTot életben tartani, fejleszteni, bővíteni, mert ez tényleg egy független és szabad civil projekt, úgy is mondhatnám, hogy szabad, emberi párbeszéd az élet fontos dolgairól, vagy másképpen fogalmazva a DRÓT „a szellem vezetéke”.

– A kreatív írás kurzusok esetében milyen előnyöket tudott biztosított az intézményi háttér?

– A Szakkollégium kezdettől nagyon támogató volt, bejöttek megnézni egy-egy órámat, illetve mindig van a diákokkal visszajelző kör, de sokat elmond, hogy az én óráimról nem nagyon szokott hiányozni senki. Szóval egy ilyen, mint én, mondjuk úgy, hogy „művésztanár” –  mert ez a pontos kifejezés –  vezette szemináriummal akkor tesznek a legjobbat, ha békén hagynak, szabad kezet adnak és a végén kifizetnek. Ez eddig mindig így történt. Ha máshol tanítanék ott is csak ennyit kérnék. Nem csoda, hogy nem nagyon hívnak máshova.

– Oktatóként hány ember vett részt a teljes oktatási folyamatban? Milyen szerepet töltöttek be? Kiválasztásuk milyen szempontrendszer alapján történt?

– Az én óráim szabadon választhatóak a Szakkollégium hallgatóinak, bár már volt olyan félév, hogy egy-két nem szakkollégistának is megengedtük, hogy felvegye a kurzust.  Az óráimat egyedül tartom, de a tanítványok aktív közreműködésével és bevonásával, akik szabadon jelentkezhetnek, de nem szeretem, ha velem együtt hétnél többen vagyunk. A tömegképzés zsákutca. A tudás kerüli a tömeget, de az egyén éhezi a tudást. A tanítás során a gondolkodás gyakorlása és szokássá tétele a cél.

– Milyen formában valósult meg a képzés folyamata?

– Rendes egyetemi szemeszterek vannak, tizenkét alkalom és a félév végén elmegyünk kirándulni valahova, ezt hívjuk kurzushétvégének. A félév elvégzésének feltétele az aktív jelenlét a kurzuson, minimum egy, de inkább kettő szemináriumi referátum (15-30 perc) és a félév végére egy egyedi témában megírt esszé vagy mélyinterjú valamelyik választott szerzővel/ről és/vagy könyvéről. A félév végén szokásunkhoz híven nem érdemjegyet vagy százalékot, hanem szöveges értékelést kap minden kurzustag.

– Ad akkreditációt a kurzus a végzett hallgatóknak?

– Reményeim szerint az éltere akkreditál, amit tanítok.

– Mennyiben különbözik, illetve mik az azonosságok az Ön által vezetett és más, hasonló jellegű műhely és a kreatív írás kurzusok között?

– Nem ismerem az összes kreatív írás kurzust, de az én óráim hagyományosak a szó görög értelmében, mondhatni tradicionálisak, amennyiben a „Szókratészi-modellt” követem. Beszélgetünk, olvasunk, írunk, kérdezek, ők is kérdeznek, sokkal inkább jó kérdéseket keresünk, mint rossz válaszokat. Közösen gondolkodunk nem könnyű dolgokról.

– A hallgatók kiválasztásánál milyen szempontok érvényesültek? Mely korosztály volt a legjellemzőbb, milyen iskolai előtanulmányokkal, s milyen irodalmi előélettel, tapasztalattal rendelkeztek a résztvevők?

– A hallgatók kiválasztásánál fő szempont, hogy –  mint említettem –  nem szeretem, ha túl sokan vagyunk. Úgy tudunk egymásra figyelni, mert nem csak én tanítom őket, hanem ők is egymást. A félévek elején el szoktam mondani, hogy egyetlen egy limitált erőforrásunk van, s ez pedig az idő, méghozzá az értékes életidő. Ne pazaroljuk felesleg dolgokra, s tiszteljük meg egymást azzal, hogy amikor együtt vagyunk és egymásnak ajándékozunk az értékes életidőnkből, akkor maximális és kölcsönös figyelmet nyújtjuk egymásnak. Ez a leghelyesebb.

Meg kell jegyezzem, hogy szerintem az igazi nagy mester-és-tanítvány viszony csak egy-egy ember között jöhet létre, de ehhez több dolognak kell teljesülnie. A mesternek mesterré kell szelídülnie, illetve a tanítványnak fel kell ébrednie és meg kell találnia mesterét, aztán kölcsönösen el kell fogadniuk egymást. Ez ritkán történik meg. Ritkák az igazi mesterek és még ritkábbak az igazi tanítványok. Ritka a teljes szellemi-lelki elfogadás. Ez az én elképzelésemben, nagyon szigorú, lassú és nehéz folyamat.

A Rajk Szakkollégiumban természetesen minden tanítványom fiatal, tehetséges, szorgalmas egyetemista, és azt szoktam mondani, hogy szerencsés vagyok velük, mert az elitképzésben vagyok művésztanár. Megjegyzem, megtisztelő meghívásoknak és felkéréseknek eleget téve, szoktam rendhagyó irodalom órákat tartani iskolákban és könyvtárakban, főleg az általam is szeretett szerzőkről, és ott mindenféle korosztály van.

– Mennyire volt jellemző az eddigi tanulócsoportokban a fluktuáció?

– Semennyire.

– Hogy értékeli a sikerét a végzett hallgatók részéről? Van-e valamiféle nyomon követés a pályájuk alakulása folyamán, esetleg tartósabb együttműködések valósultak-e meg?

– Vannak, akikkel azóta is váltok egy-egy levelet, néha találkozunk. Többen sokféle pályára mentek, de azért remélem, hogy a költészetről, életről és világról alkotott tudásuk, amely az én óráimon remélhetőleg bővült, azóta is elkíséri őket. Talán eszükbe jutnak néha a beszélgetéseink. Nem tudom, erről őket kellene megkérdezni.

– Ön szerint a tehetséggondozás, fejlesztés sikerének mik lehetnek a sarokkövei, milyen feltételrendszernek kell ennek érdekében megvalósulni?

– Nagyon fontos a tehetségek támogatása, de ez önmagában kevés. Saját példával élve, szerencsésnek mondhatom magam, mert az életem eddigi majd minden fázisában támogatták tehetségem kibontakozását: gyerekkoromban édesanyám, az iskolában néhány tanárom, az egyetemen professzorom, az egyetem után barátaim. Elmondhatom, hogy mögém beálltak emberek és segítettek, lelkileg és anyagilag is, hogy megvalósítsam művészeti elképzeléseimet. Kaptam értékes ösztöndíjakat és díjakat, írásaim megjelenhetnek. Ahogy az sem mellékes, hogy szerető és támogató családban élek, odaadó társsal, ahol nem kell megmagyaráznom külön, hogy amikor napokig hordozok, formálok magamban egy-egy sort, vagy az éjszaka közepén felriadok leírni egy álmodott verset, akkor nem hülye vagyok, hanem csak költő. De a szerencse és a támogatás is kevés, ha nincs szorgalom és tehetség. Utóbbi kettő viszont az egyén felelőssége, amit nem készen kap meg, hanem folyamatosan tennie kell érte. Nem adhatom meg a tanítványaimnak azt, hogy nagy írók, költők, alkotók legyenek, az igazság az, hogy számomra komikusan is hat az ilyen „nagyság”, mert „minden nagyság kicsinység is”, de inspirálhatom őket arra, hogy elgondolkodjanak azon, hogyan lehetnének nem csupán sikeresek, hanem valóban élő, eredeti gondolkodó, együtt érző és végső soron boldog emberek –  és ehhez az írás és az olvasás remek eszköz.

Páncél András


Címke: , , , , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő