04.22
| Vadlovak – Hortobágyi mese >>>
01.27.
| A Homo Ludens Project a Szövegdiszkó maratonnal zárja a telet >>>
01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Borban a hazugság
2021.01.06 - tiszatáj

MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK

Zenitjén már túljutott az egyik legünnepeltebb kortárs dán rendező, ettől függetlenül Thomas Vinterberg vígdrámája szoros kezekkel összetartott, potens szerzői teljesítmény, amely mindenképpen a pályakép jobban sikerült darabjai között foglal helyet.

A nagy ugrást előidéző Születésnap óta nyilvánvaló: Vinterberg profilja a közösségi szellem feltérképezése, helyesebben a látszólag olajozottan működő családi, baráti, ismerősi felállások ízekre bontása. Szülő-gyermek ellentétet, régi traumákat okád felszínre Dogma-stílben az egyik sarj bejelentése, alkoholista felmenők csúf örökségét próbálják rendezni a főkarakterek (Submarino), parányi félreértés révén bolydul fel a pedáns kisváros és ugyanez okoz életre szóló traumát (A vadászat), netán a jóléti társadalom nyomása, hazugságai elől az ellenkultúrába rohanók kénytelenek felülvizsgálni döntéseiket (A kommuna). Igaz, férfimelodrámai hangütéssel korábban is zsonglőrködött a direktor, valószínűleg kurrens tragikomédiájában fekszik rá legjobban öröm, valamint háttérbe alig szorítható bánat egyszerre felszabadult és ólomsúlyú összjátékára – a COVID-19 előtt cannes-i piros betűsnek szánt Még egy kört mindenkinek néha cassavetesi (Férjek) húrokat pengető, középkorú alfahímek próbáltatásairól daloló, hamisítatlanul európai guy cry.

Tónusából következik, hogy Vinterberg egyik célja a maszkulinitás lebontása: négy jóbarátot vesz elő, Martin, Tommy, Nikolaj és Peter gimnáziumi tanerőkként döbbennek rá, hogy már nem megy úgy, mint régen. Gödörből kecmergési szándékuk azonban illuzórikus: eleve fásultan reagálnak a problémáikra, de a cselekmény világossá is teszi, életjobbító nekiveselkedésük korántsem jelent gyógyírt kedvtelenségükre. Legfőbb kérdésként tehát az fogalmazható meg, milyen következményekkel jár, ha egykori szokásainknak, baráti és rokoni kapcsolatainknak felelőtlenül búcsút intünk és egy olyan új miliőbe ugrunk fejest, amely valójában nem a sajátunk, így habitusunktól távol eső élettérként egyre nehezebben kontrollálható. Nagyjából ugyanezzel a premisszával kecsegtetett – részben a programadó Lars von Trier polgárpukkasztásának hatására – a Születésnap is: Vinterberg természetes fénnyel, eszköztelen színészi játékkal, mesterséges elemeket száműző kézikamerás hozzáállással arra kereste a választ, milyen következményekkel bír igazság és hazugság kipattanása és az, ha a főkarakter nyilvánosan sározza erkölcstelen, hajlott korú apját? Vagyis a Még egy kört mindenkinek laza szálakkal az 1998-as remekmű tematikai rokonaként bonyolódik, pláne, hogy a centrális négyesfogat szintén úgy dönt, trollkodni, bohóckodni fognak tovaszállt vitalitásuk, fiatalságuk megőrzéséért, így egykori konzervatív létformájuk helyébe – remélhetőleg – valami jobb, új percepciós forma lép.

 

 

Pontosan ez siklik félre: e dramedyben ugyanis a félreértések, hibás felvetések okoznak melodrámai túlzásokat és mivel önmagukat határozottnak vélő férfiak rángatják magukat hazugságba, maszkulin rátermettségük is kritika tárgyává válik. Életközépi válságról (midlife crisis) szóló tragikomédiaként célszerűbb boncolgatni e filmet, sosem a mértéktelen alkoholfogyasztás leegyszerűsítő propagandadarabjaként: rengeteget nyom még a latban a negyvenesek, ötvenesek szürke monotóniájának elkerülése, a család felbomlása, így nyilvánvaló, Vinterberg tágabb spektrumban elemzi az ivászat mellékhatásait. Leszolgált hősei ugyanis Finn Skarderud norvég pszichológus amúgy is vitatott teóriájával próbálják szétfeszíteni mikroközösségük kereteit, azaz 0,05%-nyi szeszbevitellel akarnak oldott társas lényekké formálódni, miután a szülők és a kollégák szerint a történelmi, pszichológiai, ének, illetve tornatanári végzettséggel rendelkezők komolysága lerontja az osztályátlagot. Csakhogy lépésről lépésre tisztázódik: a Még egy kört mindenkinek végkövetkeztetésében egy szélsőséges helyzetre nem egy újabb extrém szituációval tanácsos felelni, mivel az nem megszünteti, hanem csak tovább súlyosbítja a problémákat. Csakúgy, mint az alkoholizmus – ideig-óráig bújhatunk ki a bőrünkből, de idővel felszínre bukkannak, sőt, halmozódnak a problémák, tehát a direktor konkrét és absztrakt voltában is tanulmányozza filmje választott témáját.

Különböző módozatait veszi észre a főszereplők lerongyolódásának: Nikolaj jó humorúként veszi az akadályokat, Peter joviálisan időben leteszi a poharat, a legnagyobb drámai, sőt, könnyfacsarókba illő próbatételen azonban Martin és Tommy esnek át. Az őket játszó színészek nem is hagyják ki a ziccert – ugyan Mads Mikkelsen a tőle szokott profizmussal alakít, de a mozi legnagyobb sztárja, pontosabban meglepetésembere a Születésnap galád Michaeljeként ismert Thomas Bo Larsen. Fokozatos lecsúszása szívszaggató: gyerekek mentorává formálódó példaképként lép elénk, majd szenvedélybetegsége egyre jobban legyűri, hogy Vinterberg a végtelen tenger messzeségében köszönjön el tőle. Rögvest melodrámainak tűnik a hányattatása, akárcsak Martin passiója – ő a famíliája széthullását tapasztalja ijesztő közelségből, e ponton a Még egy kört mindenkinek tanácstalan kamaszfiúkkal, csalódott, indulatos feleséggel vértezett családi melodrámaként realizálódik.

 

 

Vinterberg rendezése azonban legalább annyira régimódi, mint újszerű és filmjének pontosan ez az egyetlen, jól kiszúrható bökkenője. Szórt fényekkel, ritkásan bevilágított szobabelsőkkel, drámaiatlanul rögzített hétköznapi jelenetekkel (remegő kéz, sebekkel borított arc sallangmentes kiemelése) mutat rá a férfiak hanyatlására, ugyanakkor lemond az igazi tabudöntésről, kivált a súlyos, mindent felülíró drámai helyzetekről. Pusztán hibátlanul teljesítő szerepformálók élvezetes mesterkurzusa pereg a szemünk előtt hagyományosan fotorgrafált, plánozott vizualitással, a Még egy kört mindenkinek így a későmodern, mind tradicionálisabb francia polgári drámák szabálykövető iskoláját, mint az ugyancsak több évtizedes Dogma-mozgalom stiláris fricskáit követi. Ugyan metagesztusokkal él a történet – fekete háttéren okostelefon-üzenetek villannak fel, az öregfiúk piakísérlete naplószerűen, számozottan, konklúziólevonásokkal kap írásbeli nyomatékot –, Vinterberg, csakúgy, mint vele egyidős antihősei, jobbára „late boomer”-ként csodálkozik rá az italtól lazább, zabolátlanabb karakterek lődörgésére. Javára írandó, hogy a témáját nem hazudja el és sokkal több időt szentel az önbecsapásba merültek ábrázolásának, mint a táncikáló ötveneseknek, mégis, inkább a tisztességgel őszült, ifjonci határsértéseit filmtörténeti parancsolatkövetésre cserélő Bille August (Hódító Pelle, Legjobb szándékok) utódjaként és A kommuna egyszer-kétszer szappanoperai hatáskeltőjeként definiálja magát Vinterberg, semmint 30 éves, pezsgőt, vodkát és vörösbort szürcsölgető újjászületett önmagaként. A Még egy kört mindenkinek egy konszolidált, immár az ötödik X-be lépett úr jelen idejű portréja. Önanalízse ráadásul különösen helytálló, lévén az új film ügyesen rejtegeti szerzői kommentárjait: a rendező autóbalesetben elhunyt 19 éves lányának, Idának dedikálta a művet, gyermeke osztálytermében forgatott, plusz Mikkelsen és Larsen képében régi színészhaverokat trombitált össze, akik játékuk frissességéért picit fáradtan, de törve nem bámultak YouTube-os részegvideókat.

Nagyvonalú formatagadás és kényszeres szabálymímelés allegorikus vászonütköztetéseként szintén indokolt hivatkozni az új Vinterberg-filmre: igaz, a cselekmény olykor akarva, netán öntudatlanul emel kalapot Fernando León de Aranoa keserédes hispán dramedy-je, a Napfényes hétfők előtt (Thomas Bo Larsen jelenlegi figurájának sorsa már-már patologikusan rokonul az ottani tragikus végzetű, piás, feleségét oktalanul hazaváró Celso Bugallo-alak karakterívével), az utolsó felvonás bizarr módon szabadsághoz intézett ódaként cseng le. Fiatal és idősebb rendelődnek egymás mellé, hajszálpontosan úgy, ahogy egy klasszikus melodrámában összegyűlnek a szereplők és gyakorlatilag bajtársiasan kezet ráz a világ. A jazzbalett-betéttel spékelt Mikkelsen-fináléban épp az a vitalitás feszül, amit a Még egy kört mindenkinek szomorú drámai pillanatképekkel helyettesített – a kimerevítéssel (freeze frame) lezárt sztori végül a dicső, jó baráti viszonyokat és példás apaszerepeket ünneplő dramedy-k terepére vetődik, nyitott befejezése megint csak stílustörés kontra formatisztelet örök párviadalaként olvasható, egyetlen hibátlan beállításba sűrítve.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Druk, 2020

Rendező: Thomas Vinterberg

Szereplők: Mads Mikkelsen, Thomas Bo Larsen, Magnus Millang, Lars Ranthe, Maria Bonnevie

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.01.25 - tiszatáj

MARK WAID, ALEX ROSS:
A TE ORSZÁGOD
Waid és Ross 1996-os szuperhősképregénye briliáns munka. Részben Alan Moore hagyományait szövi tovább, ugyanakkor önértékén is lenyűgöző: hagyománytörő darabként ugyanolyan emlékezetes, mint egyenes vonalvezetésű meseként… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.24 - tiszatáj

A Balassi Kiadónál megjelent kötet címében, tartalmának egyes részeiben, illetve nyomdai megjelenési formáját tekintve kapcsolódik az ugyancsak itt először 1997-ben napvilágot látott Szimbólumtárhoz. A közös vonatkozások felsorolása folytatható a genius locival, hiszen a főszerkesztők révén mindkettő a Szegedi (97-ben még József Attila) Tudományegyetem Olasz Tanszéke szellemi közegéből származik… – PÁL JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.23 - tiszatáj

MOESKO PÉTER: MEGYÜNK HAZA
Moesko Péter első novelláskötete kiérlelt, meggyőző bemutatkozás. Az eddigi fogadtatás egyértelműen pozitív, ugyanakkor, hozzá kell tenni, nem túl bőséges: Károlyi Csaba lelkes ÉS-beli rövidkritikáját vagy a moly.hu felületén közzétett olvasói benyomásokat leszámítva nem igazán találkozunk értelmezői megnyilvánulásokkal… – SZÁNTAI MÁRK KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.22 - tiszatáj

ORBÁN JÁNOS DÉNES AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Orbán János Dénes, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó műhely Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának vezetője – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő