04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Átugrani a határokat: Európa és Afrika bolhaperspektívából
2020.12.19 - tiszatáj

 

 

 

 

BALÁZS ATTILA:
SZÖKÉS A BOLHACIRKUSZBÓL

 

„Most, hogy a kriticizmus, a történetírás és az intellektuális bizonyosság kivénhedt hajléka romokban hever, mindannyian az utakon találjuk magunkat. A gyökerek elvesztésével és az »autenticitás« grammatikájának rákövetkező meggyengülésével szembesülve tágasabb tájakra vándorlunk. A valahova tartozásunk érzete, a magunkban hordozott nyelvünk és mítoszaink megmaradnak, de már nem úgy, mint olyan »eredetek«, az »autenticitás« olyan jelei, amelyek képesek lennének szavatolni az életünk értelmét. Nyomokként, hangokként, emlékekként és morajlásként élnek tovább, összekeveredve más történelmekkel, más epizódokkal, más találkozásokkal.”

(Elisabetta D’Erme)

 

A sváb származású, „eléggé alulról érkezett” Kisbolha Péter, „barátok közt: Petyi (Petyó)”, a világutazó, kalandor bolha (tehát nem háborús menekült, de nem is gazdasági bevándorló) történeteit a fia, Pál (Pali) két fejezetbe rendezi: ez Balázs Attila 2018-ban Szirmai Károly Irodalmi Díjjal kitüntetett Szökés a bolhacirkuszból c. kisregényének kötetszerke­zete.

Az Árkon-bokron át című első fejezetben az apa a családjának tanító jelleggel, a világ (és a nyelv) működésébe való bevezetésként a különböző vendégsztorikkal, anekdotákkal, afrikai mesékkel, csalimesékkel, eredetmondákkal, bibliai tör­ténetekkel, viccekkel, a pikareszk történet során útitársainak (pl. a szkarabeusznak, a dromedárnak, a sivatagi ugróegérnek, a fogatlan, vén oroszlánnak, a hiénának) az elbeszéléseivel megfűszerezett, bolha-szólásokkal és -aforiz­mák­kal (pl. „Kicsi a bolha, de erős!”) megtűzdelt, saját élettörténetét, sorsának eseményeit narrálja: Pál szócsövén keresztül. A mediátor-narrátori funkciónak köszönhetően a fontos helyet kapó, az apa ifjonti utazásainak beszámolója mellett annak kommentálása, illetve az apa szerelmi története, családalapítása, a budapesti bolhapiacon töltött, boldog gyerekkor után az apa elszótlanodása, majd a szomorú vég (az apa halála, a mese vége) is a beszéd (az írás) tárgya lehet. A heterogén anyagból, a vendégsztorik/
-textusok töredékeiből, átirataiból, a kulturális és történeti allúziókból (pl. Antonius és Kleopátra, VIII. Henrik, Attila, az Isten ostora, a Bolygó Hollandi, a bolhacirkuszos órásmester, Marc Scaliot, Kolumbusz, Nikola Tesla, William Shakespeare, Tolsztoj vagy Michelangelo Antonioni történeti és művészeti anyagának nyomaiból) és bizonyos filozófiai, vallási témák (pl. Isten igazságosságáról) körbenjárásából végül egységes élet-/család-/származástörténet­ként áthagyományozódó tudás, egyfajta holisztikus bolha-örökség – a familiáris beszédhelyzet, a didaxis és a humor kevercsén keresztül – az emberi világ kicsinyített tükrét és a szolidaritás erkölcstanát foglalja magába. (A bolhavilág mint az emberi világ kicsinyített tükre elképzelést a CIRCUS MAXIMUS & MINIMUS INTERCONTINENTAL-hoz kapcsolódó, valójában Hermész Trisz­megisztosztól származó filozófiai tétel is alátámasztja. Az tudniillik, hogy „minden, ami nagyban létezik, megvan kicsiben is ezen a világon”.) Az apáról fiúra szálló, lejegyzett, humoros, időnként túlságosan jópofáskodó oral history függeléke vagy második fejezete, a Mesefánk válogatott gyümölcseiből (random) című, ami nemcsak az apa, hanem a dédapa, a nagyapa, illetve a fiú által hallott kulturálisan hibrid, posztmodern meséket tartalmazza – szám szerint hatot. Ezek közül kiemelkedik a témáját tekintve is aktuális Cédrus és Ciprus (mese a Keletiből) című, amely annak fontos művészi dokumentuma, hogy a kígyóként tekeredő szögesdrót-kerítéseken, a torlaszokon is átjutnak a „menekülő mesék” (és a menekültek meséi) vagy azok szorongató hiánytapasztalata.

A mesélésnek, az örömittas fabulázásnak a szövegben és metaszinten több funkciója van: nemcsak puszta unaloműző időtöltés (hogy útközben „valamivel agyonüssék az időt”), nemcsak a felejtés ellenszere („edzi az emlékezetet”) vagy gyönyörködtetésül/nevettetésül és tanításul szolgáló (vö. Aesopus), az életben maradásért folytatott tevékenység (vö. Seherezádé), hanem mindezek mellett identitásépítő cselekvés, hiszen az elbeszélt történetekből derül ki, hogy ennek a világnak a narrátora(i) ki(k) is valójában (vö. narratív identitás). És hogy miért fontos, hogy ennek a szöveguniverzumnak a kitüntetett mesélői, mesefái az emberi nagysághoz képest alig látható, aprócska (populációjukat és mozgásukat tekintve azonban különösen szapora és olykor nagyotmondó) bolhák? Mert a bolhák, akárcsak a száműzöttek, a migránsok, a harmadik világbeliek, képesek átlépni, átugrani a határokon, „áttörni a gondolkodás és a tapasztalat korlátait” (Edward Said).

Balázs Attila kisregényében a már belakott kulturális, történelmi örökséget áthagyományozó és azt (a nyelv, a politika, a kultúra, a tapasztalat történelmét) felülvizsgáló, továbbíró/-alakító, a származási tények (vagy interpretációk) ellenére világlátásukban (és életformájukban) transznacionális bolhák meséléseik és utazásaik, elmozdulásaik során egy olyan érzékeny (politikai és etikai) (erő)teret nyitnak meg, ahol a megismerési vágy, a kalandozás és az úton-levés különböző formációi, a mozgás mint egzisztenciális forma, a mással, a Másikkal való folyamatos szembekerülés, érintkezés és közösségi (szimbiotikus) lét, az alá- és fölérendeltség dinamikus viszonyai, illetve a veszély és a menekülés, a szökés, azaz a túlélés maximája, az élet igenlése tárul fel. Az egyszerre a tanmese és a pikareszk regény hagyományába is illeszkedő prózakötet az arra fogékony olvasónak segít végiggondolni, hogy a napjainkban egyre gyakrabban emlegetett Európa alkonyán mit jelent európainak lenni, és segít belátni, hogy a Más, illetve a Máshol tapasztalatában, a különböző identitások folyamatos párbeszédében a különbségek nem korlátok, hanem „a komplexitás jelei” (Iain Chambers). Balázs Attila választott nyelvi pozíciója az embertől alacsonyabb entitásé: nála bolhák és a bolhanarráción keresztül legfőképpen állatok beszélnek (pl. az ugróegér a fogai között szöszörészik sivatagi eszperantóul, a kígyó úgy sziszeg, hogy „a szavából sem kukkot, sem mukkot nem lehet érteni”), amit időnként megszakít az utazás és a mesélésben való haladás során a fekete emberek karavánja. („Néha sok fekete ember jött velük szemben, ilyenkor félrehúzódtak. Ezek az emberek komorak voltak, s feltűnt, hogy elég sok gyereket cipelnek magukkal. Nem mosolyogtak, csak mentek, mint akik meg se akarnak állni a világ végéig.”) Ez a találó nyelvi gesztus teszi lehetővé, hogy elutasítsa egyetlen narratíva vagy autoritás (nemzet, faj, a Nyugat) az igazság reprezentálására vagy a jelentés kimerítésére tett igényét, illetve ironikusan kiforgassa a nyelv részrehajló attribútumát. Balázs Attila nem eurocentrikus bolhaközössége és a hozzá kapcsolódó állatsereglet egy függelékkel (posztmodern mesegyűjteménnyel) ellátott kisregény műfaji formájában úgy képes ironikusan, humorosan megszólalni, hogy közben teljesíti az európai (nagy)regény műfaji követelményét is, azaz lehetőséget kínál a látásmódunk megváltoztatására. A XX. századi regény látásmód-megváltoztató funkciójáról egyébként Thomka Beáta értekezik széleskörűen az indiai Nobel-díjas író, V. S. Naipaul kérdésfeltevése kapcsán a „Hozott anyag” a regényben c. izgalmas tanulmányában.

A Szökés a bolhacirkuszból a korábbi Balázs Attila-művek művészetfelfogásából, motívumaiból és prózapoétikájából merítkezik, de az a heterogenitás, ami például a nyulak történelmét elbeszélő, az európai és az amerikai kontinensen átívelő Cuniculus nyelvi anyagát (szépirodalmi, szaknyelvi, nyelvjárási diskurzus, élőbeszéd, mindez izgalmas vizuális betétekkel, tipográfiai megoldásokkal) vagy a Kinek Észak, kinek Dél perspektivikusságát, polifonikusságát, széleskörű forrásanyagát (egyszerre szerb, horvát, magyar, német történetírásokat, történelemkönyveket, visszaemlékezéseket, szépirodalmi műveket épít magába) jellemezte, az az új kisregényben redukálódik. A Balázs Attila-i posztmodern mese-próza, mesés krónika, fikciós történetírás formailag és nyelvileg klasszicizálódott. Ez a klasszicizálódás azonban a posztmodern irodalomtól ódzkodó, szélesebb közönség számára is élvezhetővé teszi a kisregényt, sőt az ifjabb olvasók felé is nyit. Hiszen a mesefai kvalitásokkal rendelkező, elfogyhatatlan „Mesemondó szikla”-szerző és a társszerzőnek tekinthető illusztrátor, Igor Lazin egyszerre szórakoztató, érzékenyítő és elgondolkodtató bolha(kép)történeteiben egy gyönyörű, sárgás-zöldes könyvtárgynak köszönhetően utazhatunk.

Bencsik Orsolya

A kutatást az EFOP-3.6.2-16-2017-00007 azonosító számú, Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban című projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap és Magyarország költségvetése társfinanszírozásában valósul meg.

 

(Megjelent a Tiszatáj 2019. novemberi számában)

 

 

zETNA Kiadó

Zenta, 2018

178 oldal  

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.04.21 - tiszatáj

TVERDOTA GYÖRGY: HAGYOMÁNY ÉS LELEMÉNY
Kiemelkedően fontos tanulmánykötet jelent meg éppen két éve. Nagy időhatárokat fog egybe, harminc év terméséből állt össze. Az esetleges rossz nyelvek igyekezetét állítsuk meg rögtön. A gyűjtemény nem egy egyébként létező – tipikus – igyekezet terméke, hogy egy szerzőnek legyen sok év után, akár régi szövegekből is, újból egy kötete. Az egész itt lényegesen nagyobbat ad ki, mint az egyes tanulmányok sejtetnék… – SZÉCHENYI ÁGNES KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.17 - tiszatáj

THE FATHER 
Mielőtt bárki kedvét szegné az esetleges teatralitás, nyugodtak lehetünk: Zeller színdarab-adaptációja nemcsak a formai gyerekbetegségektől szabadul meg, hanem egy tematikai irányzat kurrens csúcsdarabjává is avanzsál… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.16 - tiszatáj

Székely Örs szerény költő, még nincs Wikipédia-szócikke se, de pár adat összegyűjthető róla. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt, a mesterképzést viszont már az ELTÉ-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító vagy service desk agent, ez utóbbi akármit is jelentsen… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő