Audre Lorde: Atya, Fiú és Szentlélek

(1976)

Sohasem láttam az apám sírját.

Nem mintha elfelejtettem

volna azokat a feddő szemeket,

sem a hatalmas keze nyomát

az esti kilincseinken

minden éjjel félig elfordulnak

és ő jönne

besározva világi dolgoktól

zömök, szótlan

mintha egész nap csak várnám

felkészülten, hogy újraformálja

mindannyiunk alakját

de most az esti kilincsek némák

nem ismernek fel minket,

ahogy elhaladunk mellettük.

Minden héten egy másik nő

csak a szokásos, mint a gyors itala

minden este

csendes növekedésében tépi ki a füvet

és gaznak nevezi.

Minden héten egy másik nőé

anyám arca,

és apám,

akinél az idők nem változnak,

biztos ámult,

ő, aki csak egyvalakit ismert

és szeretett.

Csendesen halt meg az apám

a szeretett teremtés

és találó válasz

élt   még mindig ő dönt

családi ügyekben

és meghalt   tudtommal

egy január 15-i napon.

Csak ne úgy hulljak a porba,

hogy sohasem láttam a sírját.

Father Son and Holy Ghost (1976)

I have not ever seen my father’s grave.

Not that his judgment eyes

have been forgotten

nor his great hands’ print

on our evening doorknobs

one half turn each night

and he would come

drabbled with the world’s business

massive and silent

as the whole day’s wish

ready to redefine

each of our shapes

but now the evening doorknobs

wait    and do not recognize us

as we pass.

Each week a different woman

regular as his one quick glass

each evening

pulls up the grass his stillness grows

calling it weed.

Each week    a different woman

has my mother’s face

and he

who time has    changeless

must be amazed

who knew and loved

but one.

My father died in silence

loving creation

and well-defined response

he lived    still judgments

on familiar things

and died    knowing

a January 15th that year me.

Lest I go into dust

I have not ever seen my father’s grave.

Vasas Tamás fordítása