Tiszatájonline | 2020. július 4.

Száz éves lobogás

CSONTOS MÁRTA: TRANSZCENDENCIA ÉS KÜLDETÉSTUDAT REMÉNYIK SÁNDOR KÖLTÉSZETÉBEN
„Zászlók a szélben” címmel jelent meg idén, Csontos Márta legújabb könyve, a Hungarovox Kiadó gondozásában.  Ez most nem egy új verseskötet a költőnőtől, hanem egy költőről és annak verseiről ír; egészen pontosan: a múlt században élt, erdélyi alkotóról, Reményik Sándorról van szó. Közel 300 oldalas monográfiáról beszélünk. Ahhoz képest, hogy doktori disszertáció, olvasmányos és izgalmas mű. Szép, előkelő stílusban írta meg Csontos Márta… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

CSONTOS MÁRTA: „ZÁSZLÓK A SZÉLBEN” – TRANSZCENDENCIA ÉS KÜLDETÉSTUDAT REMÉNYIK SÁNDOR KÖLTÉSZETÉBEN

„Zászlók a szélben” címmel jelent meg idén, Csontos Márta legújabb könyve, a Hungarovox Kiadó gondozásában.  Ez most nem egy új verseskötet a költőnőtől, hanem egy költőről és annak verseiről ír; egészen pontosan: a múlt században élt, erdélyi alkotóról, Reményik Sándorról van szó.

Közel 300 oldalas monográfiáról beszélünk. Ahhoz képest, hogy doktori disszertáció, olvasmányos és izgalmas mű. Szép, előkelő stílusban írta meg Csontos Márta. Hogy mi késztette az írónőt, hogy éppen erről, ebben a témában írjon, időt és energiát nem sajnálva magától, az kiderül könyvből; mint a kötet elején lévő ajánlásban írja: „(…) Kegyelettel emlékezem Balázs Tibor kiadóvezetőre, aki segítségemre volt a téma kiválasztásában.” A sajnálatosan korán elhunyt Balázs Tibor (aki az Accordia és a Littera Nova Kiadó vezetője volt), adta ki ugyanis a legtöbb kötetét a költőnőnek.

„A tanulmány szerzőjének, filológiai érdemei mellett, átfogó képet sikerült kialakítania a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom eszmevilágáról és politikai törekvéseiről” – írja Pomogáts Béla, a hátsó borító szövegében. Valóban, ez az időszak politikailag-történelmileg nagyon érzékeny időszak volt, Erdélyben (is).

Reményik Sándor küldetéstudata, éppen ebben a minden szempontból legmegfelelőbb időben – hogy úgy mondjam – fakadt ki, és terebélyesedett gyorsan lombbá. Ezt hívják szerencsés időnek. De csak egy bizonyos értelemben. Hiszen, aki ismeri a Trianont közvetlenül megelőző pár évet, és a Trianon utáni helyzetet, egész Nagymagyarország viszonylatában, az semmi esetre sem nevezheti ezt szerencsés korszaknak. Tehát, konkrétan Erdély sorsát sem. Különös aktualitása van Csontos Márta könyvének. Pontosan száz éve történt a Trianoni békeszerződés „aláírása”. Ez, számunkra, természetesen nem lehet ünnep. „A transzszilván ideológia, az egyetemes erkölcsi normák követése a kisebbségi élethelyzetben végig kíséri Reményik egész pályáját”. (34.) – írja Csontos Márta, mintegy a költő alapeszményét és alappozícióját foglalva egyetlen, kerek mondatba.

Meg kell vizsgálnunk azt a kérdést, és pont Reményik Sándor kapcsán, hogy – nem akkor, persze, de éppenséggel – ma mennyire hat anakronisztikusan az ő attitűdje, vagyis hát az ő küldetéstudata. Hiszen, ezt tovább gondolva, azt a kérdést is feltehetjük, hogy egyáltalán: a költő (akármely költő) ma, vajon nem tekinthető-e, vagy nem hat-e anakronisztikusnak? Ma, amikor siratják a verset (régen is siratták); és mindenhonnan azt károgják a fülünkbe, hogy nincsenek már költők (bár, régen is ezt károgták); stb. stb. Ám itt többről van itt szó. Manapság olyan feliratokat olvashatunk a tüntetők kezeiben (ún. molinókat), amelyeken például ez áll: „Isten nincs, csak szeretet van!”; vagy: „Szeretkezz, ne háborúzz!”; és még folytathatnám. Ha olyan világban élünk, ahol, mondjuk, az a normális, aki más, akkor nyilván az következik ebből, hogy aki „a régi értékrendet” vallja, az lesz immáron a más. Valahogy furcsán kifordult a világ, ezt láthatjuk. És elkövetkeztünk oda, hogy miért is szúrtam közbe ezt a bekezdést: először is feltenném a kérdést; vajon mit szólna ehhez, ami itt van, Reményik Sándor, a magyar, keresztény, és költő?

„A ’Zászló vagyok a zászlók között’ kijelentésben érezhető, kiválasztottnak érzi magát a kiválasztottak között” (126.) – fogalmaz Csontos Mária. És lám, száz évnek sem kellett eltelnie, de az előbbi mondat elején a verssor, máris el kell, hogy gondolkodtasson bennünket. Ennyi idő alatt ekkorát ugrott volna hát az emberi kultúra-evolúció, hogy az eredendő pátosz átmenjen valami lesajnált vagy megmosolyogni-való nem-tudom-mibe? Bizony, elkeserítő dolgok ezek.

Egy biztos: Reményik Sándornak ott a helye a mi irodalmunkban (mint ahogy az újjá-alkotott Nemzeti Alaptantervben is). A „Zászlók a szélben”, tehát Csontos Mária munkája is helyet követel a köztudatban. Ez a szellemi gesztus, vagy több is mint gesztus, tisztelgés a régi költő felé – egy nagy visszaemelő aktus. És egyben int: mondjanak bármit, de a zászlók, az alkotók, akkor is itt lobognak körülöttünk.

Jahoda Sándor

Hungarovox Kiadó

Budapest, 2020

2500 Ft