12.18.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
NAPI TANDORI

11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>

Farkas Arnold Levente, Kiss László, Szabó Réka Dorottya, Tóth Kinga versei

Fischer Egmont, Pál Sándor Attila, Schillinger Gyöngyvér prózája

FINIS (Böndör Pál 1947–2020)

Figyelem-projekt (Tanulmányok a figyelemről)
Gyimesi Tímea, Fogarasi György, Horváth Márta, Kondor Attila, Mikola Gyöngyi, Szabó Erzsébet, Szmeskó Gábor írásai

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Ismeretlen szerző: Terrorista regényírás
2020.05.31 - tiszatáj

 

Ez a XVIII. század végéről származó anonim szatirikus vitairat a korabeli regényirodalomban normává lett félelemkeltéssel szemben íródott. Noha közvetlen céltábláját az ún. „gótikus regények” adják, kritikai gesztusa áttételesen az ekkoriban ugyancsak divatossá váló rémdrámákra és rémballadákra is vonatkoztatható. Jelentőségét emellett az angol nyelven pár évvel korábban először Edmund Burke által használt, politikai értelmű „terrorista” jelző sajátosan művészeti, pontosabban irodalmi alkalmazásában láthatjuk. A fordítás alapja: „Terrorist Novel Writing”, The Spirit of the Public Journals for 1797, London: Printed for James Ridgway, 1802, 227–229. – A ford.

 

Uram,

nem szokásom panaszt emelni a divat miatt, ha a külsőségekre korlátozódik: egy kalap formájára vagy egy hajtóka szabására, egy paróka színére vagy egy ballada dallamára; ám amikor azt látom, hogy még a könyvírásban is eluralkodik a divat, akkor talán mégiscsak itt az ideje, hogy megpróbáljuk emlékeztetni az írókat a józan ész ősrégi határaira.

A regényeknek főként arra az özönére gondolok, uram, melyekkel tele vannak kölcsönkönyvtáraink, és roskadásig a szalonasztalok, s melyekben divattá vált általános gyakorlattá tenni a terrort azzal,[1] hogy a hősöket és hősnőket ködös régi várakba zárjuk, melyek telis-tele vannak kísértetekkel, lidércekkel, szellemekkel és halottak csontjaival. Annyira gyakori ez manapság, hogy az írók szinte szégyellik, ha normális menetében zajlik le egy menyegző, ezért a boldog párt inkább hosszú és veszélyes folyosókon vezetik keresztül, ahol a gyertyák kéken égnek, mennydörgés robajlik, a folyosó végi hatalmas ablakon át pedig egy gyilkosság áldozatának borzalmas arcát látni, aki dermesztő nyögéseket hallat és döbbenetes titkokat tár elő. Ha hőseink elhúznak egy függönyt, vérző test van mögötte; ha kinyitnak egy ládát, csontvázat találnak benne; ha bármi zajt hallanak, valaki épp halálos ütést kap; s ha elalszik a gyertya, biztosak lehetünk benne, hogy helyébe villámlás fénye lép. Hűvös kezek ragadnak meg minket a sötétben, szobrokat látunk mozogni, s páncélruhákat leszállni állványukról, miközben a szél hangosabban süvít, mint Händel bármelyik kórusa, a moccanatlan levegő pedig mélabúsabb, mint a halotti menet a Saulban.

Hát ilyen öltözetben és ékítményekkel mutatkozik a modern regény, mely – miként Bayes mondja[2] – „felemelni és meglepni” próbál, ám ezzel az ifjú olvasó képzeletét a rémségek oly zűrzavarába kergeti, hogy az már ártalmas. Bizony nem sok értelme volt megtiltani, hogy szolgálóink kísértetekről és koboldokról szóló történeteket meséljenek gyermekeinknek, ha egyszer képtelenek vagyunk olyan regényt adni a kezükbe, amely ne volna telezsúfolva képzeletbeli szörnyekkel, ijesztőbbekkel, mint amiket Glanvillnél, atyáink nagy rémisztgetőjénél találunk.[3]

Egy regénynek, ha egyáltalán bármi hasznosat várunk tőle, az emberi élet és viselkedés ábrázolását kell nyújtania, mert csak így lehet képes irányítani döntéseinket az élet fontos kérdéseiben, és helyrehozni a baklövéseket. De képtelen vagyok felfogni, miféle útmutatást szedjünk össze elmebajosok torz képzeteiből. Vajon oda jutottunk, hogy a „Ne ölj” maradt az egyetlen parancsolat, amit ismételgetni kell? Annyira megváltoztak volna a feladatok, miket az élet ró ránk, hogy a fiataloknak egyedül azt kell megtanulniuk, hogyan járjanak éjnek évadján egy régi vár ormán, hogyan másszanak végig négykézláb egy szűk járaton és találkozzanak annak végén az ördöggel? Annyira férfias és erős vajon a női nem testi alkata, hogy holt tetemek, fagyos kezek és izzadságtól nyirkos tagok érintése kell ahhoz, hogy meglágyuljon? Semmi hasznosabb nem tanítható fiatal hölgyeinknek az életben, mint az, hogyan aludjanak vártömlöcben, mérgező csúszómászók között, hogyan sétáljanak át orgyilkosok védvonalán és vigyenek zsebükben véres tőrt tűpárna és tűkészlet helyett?

Minden abszurditásnak vége van egyszer, s mivel úgy látom, manapság majdnem minden regény a rémítő fajtából való, remélem, hogy ugyanazon mumusok üres ismételgetése végül majd gyógyulást hoz. Addig is azonban, ha bármely nőolvasója esetleg meg szeretné lovagolni a rémségek divathullámát, az alábbi recept alapján igen csinos köteteket komponálhat, kettőt-hármat is akár:

Végy – Egy ódon várat, felerészt romosat.

Egy hosszú folyosót, sok-sok ajtóval, egyik-másik titkos legyen.

Három hullát (gyilkosságból származót), viszonylag frisseket.

Ugyanannyi csontvázat, szekrényekben és ládákban.

Egy vénasszonyt nyakánál felakasztva, elmetszett torokkal.

Orgyilkosokat és banditákat, quant. suff.[4]

Neszeket, suttogásokat és nyögéseket, legalább hatvanat.

Keverd össze őket, három kötetté; beveendők bármely tengerparti üdülőhelyen, lefekvés előtt. Probatum est.[5]

Fogarasi György fordítása

(Megjelent a Tiszatáj 2019. áprilisi számában)

 

JEGYZETEK

[1] [A make terror the order of the day kifejezés a Robespierre-féle mettre terreur à l’ordre du jour angol megfelelője. A francia kifejezés szó szerint a terror „napirendre tűzését” jelenti, valamivel tágabban azonban – ahogy itt is – az adott intézkedésnek (például az 1793. szeptember 5-i dekrétumokban meghirdetett intézkedéseknek) nemcsak az előterjesztésére utal, hanem konkrét bevezetésére vagy megvalósítására is, azaz a terror normává emelésére vagy hétköznapi gyakorlattá tételére. – A ford.]

[2] [Bayes önelégült színjátékíró figura George Villiers A próba (The Rehearsal, 1672) című komédiájában. Művészi célja „felemelni” és „meglepni” a közönséget. Az idézett kifejezést azonban valójában nem ő, hanem egy Johnson nevű másik karakter használja a darab nyitójelenetében. – A ford.]

[3] [Joseph Glanvill angol író és bölcselő a Saducismus Triumphatus című, 1681-ben posztumusz megjelent könyvében a boszorkányok és lidércek létezésének bizonyítására tett kísérletet. – A ford.]

[4] [quantum sufficit: „szükséges mennyiségben” (a gyógyszerészetben használatos latin rövidítés). – A ford.]

[5] [Probatum est: „Kibróbálva” (ugyancsak a latin gyógyszerészeti szakzsargon része). – A ford.]


Címke: , , ,
2020.12.04 - tiszatáj

GONDOLATOK BARTHA ÁGNES ZOMÁNC-ÖTVÖS-ÉKSZER MŰVÉSZETÉRŐL
A görögök a mű megvalósításának folyamatát is szellemi teljesítménynek tartották, Ferenczy Noémi szerint pedig: „minden mű visszaadja, sugározza azt az érzést, amivel csinálódott.” Nos, Bartha Ágnes munkáiban épp ez az alkotói extázis manifesztálódik. Az önfeledt játék, az anyagok sikeres megszelídítésének öröme ott ragyog minden munkáján. Ám az alkotó tudja: kiváló mesterségbeli tudás kell ahhoz, hogy az álom, a gondolat az anyagban megszólaljon… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2020.12.04 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS NEMES Z. MÁRIÓVAL
A poszthumanizmus változatai, Barokk Femina, Ektoplazma. Három kötet, amely részben vagy egészben Nemes Z. Márió nevéhez kötődik. E megjelenések kapcsán a költővel a poszthumanizmusról, nyelvről, képzőművészetről és a megjelent kötetiről beszélgettünk… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.03 - tiszatáj

A HAZUGSÁG SZÍNE
Lételméleti problémák boncolgatására tökéletesen alkalmas a tágabb értelemben vett bűnügyi zsáner. Hosszú irodalmi tradíciókra visszatekintő történelme során a műfaj több módosuláson esett át Chandler hard boiled-regényeitől és Simenon erkölcsfilozófiai fejtegetésétől Thompson pszichotikus antihősöket mozgató ponyvanoirjain át a grandiózusan perverz Ellroy-tablókig… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

KUTASI TÜNDE SZOBRÁSZMŰVÉSZ MŰHELYSZÖKEVÉNYEK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A bronz beavatott suttogása átszivárog a lélegzet-nyomok és időgyomok ágyásain, s belehelyezkedik a komponált idő-töredékek (helyspecifikus) zeg-zugaiba… Egy-egy sarok magába fordul, az ívek, a hasítékok, az éles gondolatok lecsendesednek… – Elmélkedik a leíró, miközben a művésznő portfólióját lapozva, belső lépéseket téve, kronológiát elvetve halad, így tekintve át az eddigi életmű kiemelt alkotásait… – NAGY ZOPÁN MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

Farkas Arnold Levente, Kiss László, Szabó Réka Dorottya, Tóth Kinga versei

Fischer Egmont, Pál Sándor Attila, Schillinger Gyöngyvér prózája

FINIS (Böndör Pál 1947–2020)

Figyelem-projekt (Tanulmányok a figyelemről)
Gyimesi Tímea, Fogarasi György, Horváth Márta, Kondor Attila, Mikola Gyöngyi, Szabó Erzsébet, Szmeskó Gábor írásai

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

SZÖVEGDISZKÓ – SZÖVEGKLIPEK
A Tiszatáj online és a Homo Ludens Project bemutatja: A Szövegdiszkó egy színházi előadássorozat, pontosabban egy színházi performansz, amelyben az irodalom, az intermédiaművészet, a zene és a film műfaja keveredik. Fúzió, ahogyan ezt említeni szokták, akár ezen lap hasábjain is. Viszont a tél a hópelyhek és jégvirág helyett a karantént hozta el. Újra. Ismét bezártság, ismét korlátozások. Nem állunk le, mondogattuk egymás között, és lett kamera, lett kiaknázatlanná vált színházterem, és lettek lelkes alkotók […]

Tovább olvasom >>>
2020.11.29 - tiszatáj

VIDA CERKVENIK BREN: WHY DON’T WE DO IT IN THE ROAD
Van, aki tanítja, van, aki tudja, és van, aki csinálja: a 2019 tavaszán megjelent, Why dont’ we do it in the road: A personal guide to outdoor interactive theatre szándéka szerint mindezen halmazokat kívánja megszólítani. És hatékonyan teszi is: a szerző Vida Cerkvenik Bren a 2006-ban született neves szlovén előadó-művészeti csoport, a Kud Ljud alapítója és alkotója. A szabadtéri akciókban utazó csapat mindegyik projektje a negyedik fal lebontásán munkálkodó érdemi megmozdulás… – JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.28 - tiszatáj

PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA TURCZI ISTVÁNNAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
A Műhelyinterjú sorozatban magyar irodalmi tehetséggondozó műhelyek vezetőivel beszélget Pánczél András az általuk végzett munkáról, céljaikról, eredményeiről. A sorozat rálátást biztosít a tehetségazonosítás és a tehetséggondozás folyamatában részt vevő személyek és szervezetek munkájára. Bemutatja azt az egymástól leginkább függetlenül, jórészt civilek által működtetett tehetséggondozó rendszert, mely hozzájárul az irodalmárok pályakezdéséhez.

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő