Gráf Dóra versei
két ablakod van,
mindkét ablakodból ugyanaz a kilátás,
errefelé különösen hosszúak a nappalok,
lefekvés előtt magamra öltöm az internetet
– régi 3D-s szemüveg, torzít kicsit, de jól áll –,
és esti sétára indulok a városban,
szembejön a magyarok Istene,
üres bevásárlókocsiban tologatja Európát,
félrenéznék, de rám mosolyog
[…]
itt a vége
két ablakod van,
mindkét ablakodból ugyanaz a kilátás,
errefelé különösen hosszúak a nappalok,
lefekvés előtt magamra öltöm az internetet
– régi 3D-s szemüveg, torzít kicsit, de jól áll –,
és esti sétára indulok a városban,
szembejön a magyarok Istene,
üres bevásárlókocsiban tologatja Európát,
félrenéznék, de rám mosolyog,
valami zörög odalent a járdán,
kinézel az ablakon, á csak az Isten,
kinézel a másikon is, ott meg én megyek,
levelet írsz: „szia Kedves, ha ennek vége,
találkozunk a Kárpátokon innen, az Eurózónán túl,
ahol elvirágoznak a lehetőségek, de ismerős a háziúr,
és boldogan élünk, amíg…” de félbehagyod,
talán majd később, később majd feladod,
egyre megfoghatóbb dolgok
választanak el minket egymástól,
a távolság visszanyeri eredeti jelentését,
a falak újjáépülnek, az idegenek előtt
többé nem nyílnak ki az ajtók,
esténként, amikor hazaérek, kirakok egy képet,
jó volt ez a séta, virágok, naplemente, ilyesmi,
hát így néz ki a vége, sötétkék az ég,
hova fussak előle, nem futhat ki felnőtt,
tetszem neked, mint az elvonuló felhők
nyaralás
amikor közelebb lépsz, feltámad a szél a tó fölött,
amikor hátralépsz, eloszlik a tükörről a pára,
vannak lezárt határok és megnyitott határok,
és olyanok, ahol órákat kell várakozni,
mert kinyitják a csomagtartót,
felbontják a dobozokat,
vannak rossz helyre húzott határok,
és folyékony, folyton változó határok,
vannak falak, és a falakon kapuk,
vannak kerítések és szögesdrótok,
határőrök és csempészek,
a határaink megvédenek minket,
határőreink több nyelven beszélnek,
vannak egyirányú határok,
körbezáró és elválasztó határok,
és vannak határok, amiket nem illik átlépni,
vannak emberek, akik feszegetik a határokat,
akik nem tudják, hol a helyük,
nem tudják, ki miért felelős,
a határátlépésről beszélni sem szabad,
a határátlépéssel kezdődik a nyaralás,
amikor változnak az idők, a határok elmosódnak,
az emberek körbenéznek, azt se tudják,
melyik oldalon várakoznak,
a tó fölött a levegő összesűrűsödik,
és közöttünk, a senkiföldjén,
keresztülvágnak az őzek