12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
11.24.
| Duda Éva Társulat EGYPERCESEK >>>
11.23.
| Művészeti mozifilmek a fotelből >>>
NAPI TANDORI

11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>

Farkas Arnold Levente, Kiss László, Szabó Réka Dorottya, Tóth Kinga versei

Fischer Egmont, Pál Sándor Attila, Schillinger Gyöngyvér prózája

FINIS (Böndör Pál 1947–2020)

Figyelem-projekt (Tanulmányok a figyelemről)
Gyimesi Tímea, Fogarasi György, Horváth Márta, Kondor Attila, Mikola Gyöngyi, Szabó Erzsébet, Szmeskó Gábor írásai

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Megyeri Gergő: Jenei Gyula gondolatébresztő szövegére
2020.02.16 - tiszatáj

1.

A világ jelenségeire érzékenyen reagáló pedagógusként óvatosan megkérdeztem egy töriórán, 18-19 éves felnőtt emberektől, hogy hallottak-e már a NAT-ról, és a körülötte kialakult vitáról.

Az egyik srác rövid gondolkodás után azt mondta, teljes tárgyilagossággal:

– Tanár úr, a NAT-tal egyetlen gond van.

(hatásszünet)

Túl kevés az óraszám, és túl sok a tananyag.

Néztem egy nagyot. Mondtam, hogy felkérem, legyen a szóvivőm, mert a dolgozó tanároknak nemigen van ideje a NAT-ról vitatkozni. A kultúra őrmesterei (ahogy Roberto Bolaño egyik mexikói alakja nevezi a tanárokat a Vad nyomozók című regényben) lefokozott értelmiségi státuszukban elszenvedői a fejük fölött vívott nagy ívű harcoknak. Nem vagyunk se kapitányok, se ezredesek, se kultúrtábornokok. Melózunk. Körülöttünk meg mintha megelevenedne Arany János Az elveszett alkotmányának világa, és képregényes filmekből ismerős gyors vágásokkal vívna retorikai háborút a szakpolitikus, a tanárceleb, és az újságíró.
A viccek kezdődnek így, pedig ez nem vicc.

„De most nézzétek – soha nem sírtam – és könnyezek.”
Kossuth Lajos

AZ ÚJSÁGÍRÓ

Egyik újságíró 2020-ban egy 1911-ben íródott és Jászi Oszkár nevéhez köthető, kvázi szabadkőműves szöveget idéz, és azt mondja, hogy azért úgy tanítom, amit, mert egy Jászi Oszkár nevű ember leírta, és én az ő szabadkőműves szellemét tükrözöm. Ezt az újságírót innen üdvözlöm, mert még soha nem találkoztunk.

Másik újságíró már mindenkivel készített interjút, lassan nincs olyan tanárceleb, akivel még nem. Most otthon esténként unottan pörgeti a számokat a telefonjában, és azt nézegeti, hogy ki élő embert lehetne még megkérdezni a témában.

A TANÁRCELEB

A tanárcelebek kategorikus kijelentéseket tesznek. Kicsit félelmetesebbnek tűnnek, mint amennyire azok. Nem veszélyesek.
Várják az újságírók hívását.

A SZAKPOLITIKUSOK

Ide sorolom nemcsak a politikusokat, tudományos szervezeteket, az egyetemeket, az Akadémiát, az oktatáskutatókat, hanem az írókat és az írószervezeteket is, mert hazánkban tízmillió ember tud focizni és tízmillió ember ért az oktatáspolitikához, csecsemők, kisgyerekek is – vigyázat, ezt ők még még nem tudják! Ez akkor is érvényes, ha harminc éve nem járt valaki iskolában, sőt akkor különösen. Attól, hogy valaki olvasta az Iskola a határont, még csak egy kicsit lesz tanár…

Ennyi lenne a nem vicc.

 

2.

A kötelező oktatás biztosítja az alapot, hogy mindenki kritizálhassa azt, mivel az állampolgárok javának le kellett húznia pár évet egy vagy több nevelő célzattal megalkotott intézményben. Igen, amint azt a börtönben szokás! Ez az iskola-börtön metafora egyébként része a szlengnek, a diákok és ezáltal a tanárok mindennapjainak is. Pedig tanítani jó, és a megfelelő körülmények között tanulni is. A börtönkoszt viszont sosem lesz az igazi.

Túlbonyolítják-e a szakpolitikusok ezt a kérdést? Elegendő lenne meglátogatniuk bármelyik iskolát, hogy fel tudják mérni, milyen szemlélet az uralkodó: amilyet a tanár tanít. Ezen egyik NAT sem tud érdemben változtatni. Nincsenek zugkommunisták a tanműhelyekben, nincsenek elrejtőzve Herczeg Ferenc és Wass Albert-árusok az iskolák melletti dombok mögött, és senki sem hallgattat el senkit… Azért fontos ezt megjegyezni, mert sokan a NAT ideológiai szemléletformáló erejét különböző szerzők tanításában és nem tanításában látják, mintha a névsor önmagában, tartalom és didaktika nélkül már meg is rontotta volna az oktatást.

A középfokú érettségire felkészítő irodalom- és történelemtanítással kapcsolatban a nagyobbik probléma az előbbivel van, a kisebbik pedig az utóbbival. Csak egy példa a kisebbik problémára: a történelem 9-10. évfolyamos tananyagának mennyiségéről több száz tanár részvételével tudományosan ki lehetne mutatni, hogy aránytalan az elosztása, nem kényelmes, időzavarba hozza a tanárt, lehetetlen heti két órában (háromban sem lenne egyszerű) normálisan, lelkiismeretesen feldolgozni. Ez tény, nem vélemény. A nagyobbik gond az irodalommal van, amihez nagyon hiányzik egy a Gardián: Gordonkaiskolához hasonló igényességű, szövegválasztékában a kortárs irodalmi motívumokat a nagy klasszikusokkal ötvöző, érettségi kimenetre felkészítő rendszer, ami még logikus is. Ezt bármilyen NAT-ra rá lehetne építeni, még a mostanira is. Örülnék neki, ha születne egy államilag elismert, kortárs alternatív tantervi adatbázis, ahová mindenki feltölthetné, ami bevált, az új megjelenésű olvasmányokat, amivel dolgoznak, és a tanítás próbáját kiállt kortárs verseket szintén. Elolvasni és tanítani azt, ami inkább tetszik. Csak ehhez tudnunk kéne, hogy mi az, ami tetszik.

Egyébként Jenei Gyulától eltérően úgy gondolom, erőfeszítéseket kell tenni arra, hogy megmutassuk a diákoknak az élő irodalmat, még ha ízlésük ellen is való, akár a popzenei dalszövegektől kezdve a poszthumán textusokig bezárólag. Ki kell szélesíteni a tanítható szövegkorpuszt, el kell rugaszkodni attól, hogy a kortárs a szomorú, a kis példányszámú, véletlenül felfedezett kincs, mert ez is örökség, és annak a (hát  hmm.. régi motoros) tanárnak az öröksége, aki nem azért utálja Kertészt, mert annyira hülye, hogy nem értené, hanem mert nem akarja. A nyitottság hiányába nem törődni bele nem kis feladat. Ki vállalná? Persze valójában kisiskolás bolhacirkusz dolog ezen vitatkozni. Aki utál, az utál, és ha az utálat tárgya egy regény, akkor tényleg ne tanítsa. Szerencse, hogy a Sorstalanság nem kötelező.

Akár nagyobb teret lehetne adni az esszé, a tényirodalom, valamint a kritika tanításának is, és a kritika kritikájának is, mert a dank, a szürreál, és a szociokritikus mémeken röhögő diákok korában végtelenül normie (normáliskodó) dolog tudomást se venni arról, hogy létezik kritikai párbeszéd. Kertész Imre már szóba került, ott van tőle a Valaki más, a Holocaust mint kultúra, és az esszéi jelentős része is… de hát ezt feleslegesen írom le, csupa jó mű, ezt tudjátok mind, csak a teljesség kedvéért írtam. A műkritika tanítása tehát nagyobb szerepet kaphatna.

Meg annyi minden más is…
Összegezve, én is csak bővíteni tudnám a NAT-ot, vagyis a rossz logikámmal gondolkozom. De ebben a februári időszakban, a félévi zárás közelében, farsangi szezon közepében, a középiskolai felvételi eljárás küszöbén, influenzaszezonban, amikor sokat kell helyettesíteni, nincs energia jó művekből adatbázist, gondolatot, második életet fejleszteni. Pedig kinek kellene ezt megtenni, ha nem a gyakorló tanároknak? Újabb paradoxon, írjuk fel – a kevés óraszám, meg a túl sok tananyag mellé.

 

(A szerző középiskolai tanár, Budapest)


Címke: , , , , ,
2020.12.01 - tiszatáj

KUTASI TÜNDE SZOBRÁSZMŰVÉSZ MŰHELYSZÖKEVÉNYEK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A bronz beavatott suttogása átszivárog a lélegzet-nyomok és időgyomok ágyásain, s belehelyezkedik a komponált idő-töredékek (helyspecifikus) zeg-zugaiba… Egy-egy sarok magába fordul, az ívek, a hasítékok, az éles gondolatok lecsendesednek… – Elmélkedik a leíró, miközben a művésznő portfólióját lapozva, belső lépéseket téve, kronológiát elvetve halad, így tekintve át az eddigi életmű kiemelt alkotásait… – NAGY ZOPÁN MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

Farkas Arnold Levente, Kiss László, Szabó Réka Dorottya, Tóth Kinga versei

Fischer Egmont, Pál Sándor Attila, Schillinger Gyöngyvér prózája

FINIS (Böndör Pál 1947–2020)

Figyelem-projekt (Tanulmányok a figyelemről)
Gyimesi Tímea, Fogarasi György, Horváth Márta, Kondor Attila, Mikola Gyöngyi, Szabó Erzsébet, Szmeskó Gábor írásai

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

SZÖVEGDISZKÓ – SZÖVEGKLIPEK
A Tiszatáj online és a Homo Ludens Project bemutatja: A Szövegdiszkó egy színházi előadássorozat, pontosabban egy színházi performansz, amelyben az irodalom, az intermédiaművészet, a zene és a film műfaja keveredik. Fúzió, ahogyan ezt említeni szokták, akár ezen lap hasábjain is. Viszont a tél a hópelyhek és jégvirág helyett a karantént hozta el. Újra. Ismét bezártság, ismét korlátozások. Nem állunk le, mondogattuk egymás között, és lett kamera, lett kiaknázatlanná vált színházterem, és lettek lelkes alkotók […]

Tovább olvasom >>>
2020.11.29 - tiszatáj

VIDA CERKVENIK BREN: WHY DON’T WE DO IT IN THE ROAD
Van, aki tanítja, van, aki tudja, és van, aki csinálja: a 2019 tavaszán megjelent, Why dont’ we do it in the road: A personal guide to outdoor interactive theatre szándéka szerint mindezen halmazokat kívánja megszólítani. És hatékonyan teszi is: a szerző Vida Cerkvenik Bren a 2006-ban született neves szlovén előadó-művészeti csoport, a Kud Ljud alapítója és alkotója. A szabadtéri akciókban utazó csapat mindegyik projektje a negyedik fal lebontásán munkálkodó érdemi megmozdulás… – JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.28 - tiszatáj

PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA TURCZI ISTVÁNNAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
A Műhelyinterjú sorozatban magyar irodalmi tehetséggondozó műhelyek vezetőivel beszélget Pánczél András az általuk végzett munkáról, céljaikról, eredményeiről. A sorozat rálátást biztosít a tehetségazonosítás és a tehetséggondozás folyamatában részt vevő személyek és szervezetek munkájára. Bemutatja azt az egymástól leginkább függetlenül, jórészt civilek által működtetett tehetséggondozó rendszert, mely hozzájárul az irodalmárok pályakezdéséhez.

Tovább olvasom >>>
2020.11.24 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÁL SÁNDOR ATTILÁVAL
A Törzsasztal Műhely – kihasználva az utolsó lehetőségek egyikét – november elején tartotta az év utolsó személyesen látogatható műhelyét és kötetbemutatóját a Jazz Kocsmában. Az irodalmi sorozat vendége ezúttal Pál Sándor Attila volt, akivel Bíró-Balogh Tamás beszélgetett. A szerzővel az esemény után készítettünk interjút Balladáskönyv című kötetéről… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.24 - tiszatáj

FUSS
Nehéz spoiler nélkül beszélni Aneesh Chaganty előző filmje, a Keresés legnagyobb csavarjáról, ugyanis e fordulat rögtön új munkájának origóját képezi. Második thrillerének premisszája az ottani tettes archetípusával, illetve, ha még konkrétabbak szeretnénk lenni, a látszólagos gyermeki támogatás, sőt, túlzott szeretet, majd az ebből fakadó burokban élés dilemmakörével indít… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.20 - tiszatáj

KINEK A HÁZA?
Háttérben suhanó rémalak, későn megforduló, gyanútlan karakterek, fény-árnyék játék, ritkásan világított terek. Jó ideig csupán primitív hatáskeltő mechanizmusokkal operál Remi Weekes Kinek a háza? című horrorja. Szerencsére nem is tévedhetnénk nagyobbat: a rendező Netflixen startolt kísértettörténete, pontosabban szellemházas horrorja ugyanis végül előnyt kovácsol a hiányosságaiból, jócskán túllendülve a sablonok eszköztárán… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő