08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
07.10.
| REÖK: Acélos történetek >>>
07.07.
| Pop-up tárlat nyílik magyar fotográfusok koronavírus-helyzetre reflektáló munkáiból >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

„Bízom az emberekben, mást nem is tehetek”
2020.01.04 - tiszatáj

INTERJÚ TAKÁCS MÁRIÁVAL

Takács Mária dokumentumfilm rendező, videós újságíró és LMBT-aktivista a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett tévérendező szakon. Erős társadalmi érzékenységgel nyúl témái kiválasztásához. Provokatív kérdéseket feszegetve tár fel olyan össztársadalmi tabukat, melyekről a magyar lakosság a belföldi közszolgáltató médiában rendszerint csak kis mértékben tájékozódhat. A közéletben is tevékeny rendezővel, legújabb filmjéről, az egész estés A Mandák ház lelkésze című politikailag reflexív dokumentumfilm-szociográfiájáról beszélgettünk.

– Főszereplődet, Bolba Mártát meggyőződéses emberbarátként mutatod be, aki a szociális érzékenységben, a segítségnyújtásban, a párbeszédben hisz. Számodra miért volt fontos ezt a dokumentumfilmet elkészíteni?

– Rácsodálkoztam Márta lelkészként végzett közösségszervező munkájára. Személyesen nem találkoztam még olyan egyházi emberrel, aki gyakorlatban is ennyire nyitott a körülötte lévő problémákra. Nem csak problémameglátásai vannak, de elképzelései is, hogyan oldjuk meg ezeket. Az például nagyon tetszett ahogy teret ad a Mandák Házban azoknak a közösségeknek, akiknek nincs hova menniük. Munkanélküliek álláshoz jutását segítő csoportnak, hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozóknak, baba-mama körnek stb. Kíváncsi a problémáikra, lehetőséget ad nekik, de nem akarja őket kontrollálni.

– Milyen háttérmunkálatok és kutatások előzték meg a film forgatását? Kikkel dolgoztál együtt témád kibontásánál, szoktál-e szakemberekkel, szociológussal egyeztetni?

– Márta 2017-ben indult az időközi önkormányzati választáson. Egy aktív, a kerület problémáira érzékeny civil csapat segítette ebben, ezt az összefonódást nagyon izgalmasnak találtam. Egy lelkész, aki együttműködik egy világi, szakmai kis körrel és a hitből fakadó elveket egy csapattal fordítja át konkrét megoldásokra.

Két kollégámmal, Rab Lászlóval és Seregély Ágnessel kezdtünk Mártával interjúzni és videós anyagokat készíteni a nyolc óra negyven című Facebook oldalunkra. Később a dokumentumfilmnél Dr. Schwarcz Gyöngyi néprajzos-szociológus lett a dramaturg (korábbi egész estés filmjeim munkatársa), vele konzultáltunk sokat a film tematikájáról.

– Előző dokumentumfilmjeid, az Eltitkolt évek és a Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák, témájukban emberi jogi aspektusból párhuzamba állíthatóak a legújabb alkotásoddal, viszont a filmek szerkezetében és a témák feldolgozásában különbségeket vélek felfedezni. Dokumentumfilmjeid készítésének módszere vagy a megközelítésmódod, ahogyan egy témát kibontasz, változott-e az évek során?

– Fontos megemlíteni, hogy míg az Eltitkolt évek és a Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák a múltat próbálta megidézni, addig A Mandák Ház lelkésze a jelenben játszódik. Márta és közössége egy évét követtük, ez egészen más megközelítési és feldolgozási szempontokat igényelt. Mártával intenzíven tartottam a kapcsolatot a forgatási időszak alatt, el kellett döntenem melyik esemény és miért lesz fontos ahhoz, hogy a lehető legteljesebben bemutassuk a munkásságát, valamint mindezeket úgy megközelíteni, hogy a film dramaturgiailag egyben építkezni is tudjon.

Az első két filmemnél viszont visszafele kellett gondolkodnom, sokkal kiszámíthatóbb volt, hogy dolgozzuk fel a szereplők élettörténeteit, illetve a Meleg Férfiakban a sok szereplő és a generációs különbségek miatt egyfajta játékosságot, kreatív jeleneteket is belevihettünk a történetmesélésbe.

– Filmed a budapesti nyolcadik kerületben játszódik és egy különlegesnek számító lelkészre összpontosít, annak különböző csoportjaira és segítőire, valamint családjára, miközben a film nagy vonalakban bemutat egy organikusan fejlődő közösségi teret, ahol a józsefvárosi egyházközség mint független, plurális közösség jelenik meg, továbbá kortárs politikai kérdések is hangot kapnak. Ha a dokumentumfilm társadalmi diagnózis, A Mandák ház lelkésze szerinted mire világított rá leginkább?

– Aktivista filmesnek, vagy funkcionalista filmesnek is szoktam magamat nevezni. Számomra azoknak a filmeknek van igazán értéke, melyek társadalmi kérdésekkel foglalkoznak, azokat dolgozzák fel, vagy éppen próbálják követni és bemutatni. A Mandák Ház lelkésze azt mutatja meg, individualista társadalmunkban mennyire szükségünk van közösségre, szeretetteli, befogadó közegre. Ahol nem a társadalmi különbségek (osztály, etnikum, vallásos – nem vallásos) számítanak, hanem a kölcsönös elfogadás, a másik iránti nyitottság. Annak a felismerése, hogy bármilyen életszínvonalbeli, politikai nézetkülönbség ellenére is csak egy a fontos, az ember és az ő méltósága.

– Dokumentumfilmedben szimbolikus értékkel bír az a filmrendezői szemlélet, ami az érintettséget tanúsító, politikailag is reflexív dokumentumfilmes ábrázolást újfent megpróbálja honosítani a hazai filmkultúrában. Szabad, szókimondó, a regnáló hatalommal szemben szelíd hangnemben, következetes pedagógiát gyakorló, az elesettekkel és migránsokkal szemben az egyenlőséget hirdető filmed, szerinted olyan alkotói atmoszférát működtet, ami Magyarországon nehezebben tud érvényesülni, mint máshol?

– A Média Mecenatúra program Ember Judit dokumentumfilmes alapja és a Holland Nagykövetség emberi jogi alapja támogatta a filmünket. Az előbbi szabályzatában benne van, hogy kortárs politikai kérdésekkel az általa támogatott filmekben nem lehet foglalkozni, ez büntetést von maga után. Ennek ellenére én nem gyakoroltam öncenzúrát, bele tettük a filmbe Márta politikai állásfoglalását is, mely a 2018-as országgyűlési választásokról szólt. Meg is büntettek emiatt, az utófinanszírozást, mely 1 millió forint lett volna és előre el kellett saját pénzből költenünk, nem fizették ki.

A mostani rendszer bünteti azokat, akik az övétől eltérő közéleti és politikai állásfoglalást fogalmaznak meg. Ennek ellenére kritikusan gondolkodó értelmiségiként mindenfajta fenyegetés ellenére azt tartom fontosnak, hogy elmondjuk a véleményünket, kérdezzünk, ha valamivel nem értünk egyet. Finoman szólva sem vagyok túl jó véleménnyel azokról, akik lefekszenek (bármilyen) hatalomnak.

Hogy más országokban a filmkészítés terén ez hogy lehet, arra csak a politikai helyzetükből tudok következtetni. Általában szerencsések az alkotók, ha független (nem államilag támogatott) filmeket tudnak készíteni. De pl. egy televíziós csatorna által finanszírozott alkotásba meg más kritériumok alapján szólhatnak bele a végső vágásba. Egyik sem könnyű.

– A film készítése, mennyire volt kihatással a résztvevők életére? Mivel tud egy dokumentumfilmes hozzájárulni az alkotás mögötti valóság alakításához, hol itt a mérhető társadalmi haszon? A mai magyarországi kulturális közszolgáltató közeg mennyire támogatja ezt a tevékenységet és hol található filmjeid nyilvánossága?

– A filmtervet eredetileg a Hír TV fogadta be 2017-ben. A pályázathoz kötelező volt egy elsődleges médiaszolgáltató befogadó nyilatkozata. 2018-ban a Hír Tv-nél tulajdonosi váltás történt, az új vezetés a tartalma miatt elutasította az elkészült film vetítését. Hirtelen találtuk meg az RTL Klubot, mely 2019 júniusában bemutatta a filmet. Ugyanebben a hónapban számos fővárosi és vidéki moziba szerveztünk vetítést és közönségtalálkozót. Nagyon fontos volt nekem is és Mártának is az élő párbeszéd, ahol a film mentén megbeszélhettük a közönséggel személyes tapasztalatainkat, ki hogy érzi magát saját közösségében, egyáltalán léteznek-e elfogadó, működő közösségek körülöttük. Ősszel az Ars Sacra Filmfesztivál, a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál és a Faludi Filmszemle tűzte programjára a filmet.

A jövőben a Summa Artium támogatásával folytatjuk a közönségtalálkozókat, igyekszünk vidékre vinni a filmet, ahova kevésbé jutnak el kortárs kérdésekkel foglalkozó dokumentumfilmek. Beszélgetünk a helyiek tapasztalatairól, az alulról építkező közösségek fontosságáról.

– A média és a szórakoztatóipar mára, talán jobban, mint valaha, a láthatatlan kultúra részévé tette a szabadidős tevékenységek közül a komoly, elgondolkodtató, klasszikus középosztálybeli tartalmak zömét. Szerinted ebből egy dokumentumfilmes hogyan „profitálhat”? Milyen a helyes hozzáállás egy értékek mentén építkező „kultúrharcos” számára?

– A helyes hozzáállás a nehezebb út választását jelenti, nem bízom abban, hogy az újonnan alakuló állami filmkomplexum támogatni fogja a társadalmilag kritikus filmek elkészítését. A kis- és nagyjátékfilmekben elvétve jelenik meg egy-egy kritikusabb hang, ezek is inkább egzisztenciális kérdéseket érintenek.

Itthon nincsenek kisebb filmes/audiovizuális alapítványok (kiv. a Magyar Művészeti Akadémia pályázatai talán) mint pl. Hollandiában, ahova legalább az induláshoz elegendő kisebb összegért lehetne pályázni. Maradnak a külföldi pályázatok, külföldi TV-s csatornák támogatásai, illetve a magántőke, mint a kezdéshez és egy leendő koprodukció megvalósulásához szükséges önerő.

– A főszereplőt a film folyamatosan, mint kommunikátort ábrázolja. Ezt a tevékenységet Márta egyik legalapvetőbb cselekvőképességének is tekinted, ami a film formai és tartalmi egységét erősíti?

– Az események követése során fontos volt, hogy ezekre Márta szóban is reflektáljon, ezeket értelmezze, további gondolatokat fogalmazzon meg. Derüljön ki a néző számára, mit gondol ez a progresszív lelkész a közéletről, az olyan fontos társadalmi kérdésekről, mint lakhatás és szegénység.

Miért tartja fontosnak, hogy aktív állampolgár legyen az ember: legyen felelős a családjáért, munkájáért és a körülötte lévő világ alakulásáért. Az ember tudatos, alkotó, aktív polgár legyen.

Lelkészekről, egyházi emberekről amúgy alig készül dokumentumfilm, ha készül is egy ilyen a néző jellemzően valami csodabogárként nézi ezeket az embereket. Nekünk szerencsénk volt, Márta közvetlen személye és személyes élettörténetének alakulása segítheti a nézőt a közeledésben a lelkésznő által felvetett kérdésekkel való azonosulásban.

– Ahogyan ezt jelezted egy interjúban a filmet szeretted volna tovább forgatni. De a tényfilm, talán a „befejezetlensége” okán, szemlélhető nemcsak úgy, mint ami – Márta bemutatásával – a problémákra kielégítő megoldásokkal szolgál, hanem úgy is, mint ami újabb aktuális társadalmi kérdéseket tesz fel? Hogy látod, a film által érintett témák és kérdések, újabb kérdéseket generáltak a közéletben? Számítottál erre a hatásra vagy úgy érzed, ez a film ebben a formában nem teljes értékű? Mi az, ami kimaradhatott? Szerinted melyek a filmed által árnyalt legfontosabb tények, kérdések?

– Márta gyülekezetének egyik tagja, aki amúgy gimnáziumi tanár is, úgy fogalmazott mikor megnézte a filmet, hogy ez a film egyszerre állít és kérdez. Ennek a meglátásnak nagyon örültem, tényleg így van. Általam fontosnak tartott értékek vannak benne kimondva és finoman megkérdezve: te néző mit gondolsz ezekről, mennyit teszel a személyes életedben mindezekért.

Amit még lehetett volna forgatni a lelkésznő hétköznapjainak dilemmáit, ott lenni a kamerával ezekben az apró pillanataiban. És talán azokban a „lelkészi helyzetekben” amikor Márti egy személyes beszélgetéssel segít megerősíteni, talpra állítani egy hozzáfordulót. Nagyon erős személyes megnyilvánulásai vannak, sokszor szerettem azokat a pillanatokat, amikor dühös lett pl. egy igazságtalan helyzet hallatán, ilyenkor nagyon sok erő jön belőle. Ezeket a „jeleneteket” sajnos nem sikerült lencsevégre kapnunk.

– Mit üzentek a számodra a filmeddel szemben megfogalmazott kritikák? Pl.: Mártával egyetértésben, mondhatjuk, hogy ma egy harcos keresztényi kiállás indokolt és szerencsés az, ha egy lelkész ilyen intenzitással vesz részt civilként a közéletben?

– Nekem ez a hozzáállás nagyon tetszik, de nem mondanám azt, hogy minden lelkésznek ez a dolga. Ezt mindenki maga érzi. Az biztos, hogy Márta nekem kaput nyitott az egyház (nem csak az evangélikus) mai tevékenységének megfigyelésére. Szerintem a jól működő egyház élő közösséget teremt, olyat, ahol az emberek mindenféle kétségükkel együtt szabadon lélegezhetnek. A mai közélet nem ilyen, de egy „privát templom”, vallásos közösség a maga határain belül megteremtheti ezt a szabadságot, egészséges társadalmi sejtként működhet.

– Filmed, mint megannyi kortárs dokumentumfilm, azt a trendet követi, miszerint az alkotó együtt érez, megérti szereplőjét és segít a helyes mederbe terelni ügyét. Filmes és lefilmezett alanya vagy tárgya egy valóságban léteznek. Mintha a film egy újabb kommunikációs, cselekvő és cselekvésre késztető valóságszintet teremtene, ami tulajdonképpen egyenlő a szabad, individuális, szerzői aspektusból bemutatott nyers valósággal?

– Igen 🙂

– A végeredményt nézve, filmedben az antagonista tulajdonképpeni hiányára a film felépítéséből adódóan, dramatikus eszközként, lehetőségként tekintettél vagy az ellenpont kihagyására a párbeszédtől eleve elzárkózó, ámbár látható „másik oldal” kényszerített? A mindenkori közszolgálatban alkalmazott pedagógiának ezt a Márta által bemutatott, „másik oldal” felé irányított szigorát, mint büntetést tudom elképzelni, ahol a hitelét vesztett körüli empátia elfogyott. Számodra rendezőként ebben az értelemben mi volt a felismerés?

– Itt a rendező valóban főszereplője pártolója, tényleg sok mindenben egyetértettünk, de az opponens hangok hiánya a film készítése során engem is elgondolkodtatott. Ugye ezek csak Mártán keresztül szólalnak meg (az egyházból néhányan kárhoztatják, hogy miért jár tüntetésekre, a filmben konkrétan a Lakhatásért tüntetésen jelenik meg), sajnos nem volt olyan élő helyzet, ahol mondjuk egy ilyen, pl. kérdőre vonó párbeszédet elcsíphettünk volna. De az is lehet, hogy a kamera jelenlétében ez nem törtét volna meg, nem tudom, most már csak találgatni tudok. Az a tapasztalatom, hogy a konfrontációt kevesen vállalják, pedig sokszor jót tenne a tisztánlátásnak.

– Hogy tapasztalod, hol tart ma Magyarországon az emberek polgári önazonosságának érési folyamata? Mintha ez a dokumentumfilm ennek a gondolatnak a továbbérlelője lenne és a fejlődésre rámutató valóságnak a hírnökeként vesz részt a közéletben. Tehát, ha fogalmazhatok így, Márta és Mária filmjének aktuális tabukat feszegető, a problémákat kibeszélő, új és veszélyes a szemlélete, mert nyíltan a hatalom ellen tör pálcát a humánum, az igazság és hitelesség nevében, de hát nem pont ez az egyik legfontosabb manifesztuma a dokumentumfilm-szociográfiáknak?

– Én bízom az emberekben, mást nem is tehetek. Az őszi folyamtok is azt mutatták meg a nyolcadik kerületben, ahol Márta és én is lakom, hogy ha az embereket személyesen szólítják meg, őszintén kíváncsiak a problémáikra, akkor létrejöhet egy bizalmi alap ami mentén változást lehet elérni, alulról szerveződve, a szolidaritás mentén egymásra emberként, közösségként tekinteni.

Dokumentumfilmünk is ezt a folyamatot támogatja, ezért is szervezünk közönségtalálkozókat, lehet minket hívni bárhova, most van is erre támogatásunk ahogy fentebb írtam. A film Facebook-oldalán közzétettük a felhívást, ezen keresztül bárki elér minket.

– Mik a jövőbeni terveid? Márta tevékenységét és a Mandák ház közösségének az életét a jövőben is figyelemmel fogod kísérni?

Mártával és gyülekezete néhány tagjával nagyon jó ma is a kapcsolatunk. A szerdai vacsorákon néha mi főzünk, ez közös öröm. Mivel Márta nemrég szülte meg harmadik gyermekét, ezért most visszafogottabb életet él. De ha visszatér az átlagos hétköznapokba és valami nagyobb, a társadalmi folyamatokat is érintő tevékenységbe kezd bele, akkor szerintem mi kamerástul ott leszünk.

Szász Csongor

 

A Mandák ház lelkésze
magyar dokumentumfilm, 70 perc, 2019

Takács Mária
Tímár Magdi
Trencsényi Klára
Almásy Péter
Bodoky Eszter
Balog Gallusz
Román Péter

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
2020.07.05 - tiszatáj

DEMUS GÁBOR: EGY GANG SARKÁBÓL
A költő mindig lesben áll, akkor is, ha nyíltan szemlélődik. Demus Gábor költői lesállása egy gang: a nagybetűs, lakásokra osztott létezés sűrűjében figyel. A titkos megfigyelő azonban nem csak kifelé lát, hanem, ahogy a nyitó vers is jelzi, beszabadul mások létezésébe, amin keresztül önmagát is érzékelni tudja. Annyit ismer magából, amennyi másokban tükröződik. „Ez a gang a sorsom lett” – indít, majd fokozatosan metaforizálódik a lépcső, a berendezés: önmagunk berendezése és az önmagunk megismeréséhez vezető lépcsőfokok… – CSEHY ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
2020.07.05 - tiszatáj

Ma 80 éves Tolnai Ottó, a kortárs magyar irodalom egyik legeredetibb alkotója. Olvasóinkat arra kérjük, születésnapja alkalmából alkossuk meg közösen a Tiszatáj olvasók Tolnai-szófelhőjét. Kérjük, hogy Tiszatájonline oldalán osszák meg velünk kommentben legkedvesebb Tolnai-szavaikat, mi pedig a leggyakoribb 80 szóból elkészítjük a Tolnai 80 szófelhőt […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő