01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Gömöri György: Mit jelent nekem a szabadság?
2019.12.26 - tiszatáj

 

SZABADSÁG / SLOBODA / HÜRRIYET / SWOBODA / FREEDOM / SVOBODA / LIBERTATE / СЛОБОДА

A PesText SZABADSÁG szövegei az International Visegrad Fund támogatásával születtek meg a 2019-es PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál felkérésére.

Gömöri György (1934) magyar költő, műfordító, irodalomtörténész. Legutóbbi kötete magyarul: Erdélyi arcok (2019)

 

A „szabadság” szó minden nyelven kicsit mást jelent, más jelentésárnyalatai vannak. Az angolban két szó van rá: „freedom” és „liberty”, utóbbit „politikai függetlenség” értelemben is használják. A magyarban ez egy szláv szóból (svoboda) képzett főnév, a politikainál bővebb jelentéssel: az angol „leave” helyett a magyarban „szabadságra” megy a katona, vagy a hivatali alkalmazott, vagyis ez a kifejezés a kötöttségektől való megszabadulást is jelenti. Bár a 14.században már feltűnik egy iratban, újabb kori használatban csak a 18.században, a Felvilágosodás idején terjed el a korábban használt libertas helyett. II. Rákóczi Ferenc, amikor a „hazáért és a szabadságért” (pro patria et libertate) harcol, ezt a magyar függetlenségre és a nemesi szabadságra érti. Eredeti értelmében aki „szabad”, az nem (rab)szolga, olyan ember, aki az ország törvényein kívül minden alávetettségtől mentes. De ahogy Montesquieu megfogalmazta: „A szabadság (la liberté) nem teljes függetlenség, de nem is féktelen szabadság (licence)”, más szóval bizonyos kompromisszum minden (másokra nem káros) cselekedet és az adott társadalom erkölcsi és politikai normái között.

A magyar  (és a lengyel) köztudatban sokáig élt az „arany szabadság” legendája, pedig az 1222-es Aranybulla csak nemesi ellenállási jogokat rögzített az esetleges királyi zsarnoksággal szemben. De már a reformkor költői és politikusai tisztában vannak vele, hogy az „arany szabadság” a múlté – helyette joggá lesz a véleményszabadság és a sajtószabadság.  A személyi szabadságjogok legfontosabb formája a magyar történelemben mégis csak a vallásszabadság, amit először a tordai országgyűlés iktat törvénybe 1563-ban. Ez  összefügg azzal, hogy Erdély akkori fejedelme, János Zsigmond, a szentháromság-tagadó unitáriusok felé hajlott, ezért lett a negyedik bevett vallás a katolikus, evangélikus és református mellett az unitárius – emellett „megtűrt” vallás volt az izraelita és a görögkeleti.  Ettől kezdve évszázadokon át harcolni kellett a teljes vallásszabadságért, ami  mindig a centralizáló politikai rendszerek ellenállásába ütközött.  Nem csak a Habsburgok erőszakos katolizálása ellen kellett küzdeni, de a reformereknek a protestáns vallásokon belüli központi hatalommal is: lásd Apáczai Cseri János esetét II. Rákóczi Györggyel.

Mivel a francia forradalom hármas jelszava közül a harmadik a szabadság, ennek a szellemében nő fel a reformkor két nemzedéke: a személyes szabadságért száll síkra, amiben a politikai véleményszabadságon kívül benne van a gyülekezési és sajtószabadság is, az, hogy az államrend ellen „lázító szellemű” írásokért és könyvekért senkit se lehessen bebörtönözni. És éppen Táncsics Mihály, Kossuth Lajos és Petőfi Sándor lesznek a rendbontók, akik azért harcolnak, hogy a röghöz kötött jobbágy felszabadulhasson,birtoka lehessen és megkaphassa a szabad költözés jogát. Végül a politikai szabadságjogok csak úgy lesznek teljesek, ha minden felnőtt (nemre való tekintet nélkül) megkapja a választójogot, s így demokratikus szavazataikkal felhatalmazhassák képviselőjüket, hogy az egyszerre képviselje saját és a nemzet érdekeit. Mindez csak a huszadik században valósul meg, és akkor sem egyformán minden európai országban: Magyarországon például „vegyes” (a városokban titkos, falun nyílt) választási rendszerben. A Horthy-rendszer valóságos képét rajzolja meg József Attila, amikor „Hazám” című versében ezt írja: „Cicáznak a szép csendőrtollak/ mosolyognak és szavatolnak/ megírják ki lesz a követ, //hisz „nyíltan” dönt ki ezer éve, /magával kötve,mint a kéve/ sunyít vagy parancsot követ”.

Az én nemzedékem tapasztalata a szabadságról meglehetősen relatív: csak nagyon rövid időszakokban vált tapasztalatunkká például a már 1848-ban követelt teljes sajtószabadság. A Horthy-korszakban börtönbüntetést lehetett kapni „lázító” vagy szeméremsértő versekért, írásokért, a második világháború alatt teljes gőzzel működött az állami cenzúra. Ez csak némileg enyhült 1945 után, amikor a koalíciós kormányok idején 1948-ig megvalósult egy jobbra erősen lehatárolt, de mégis elég széleskörű véleményszabadság – ennek köszönhetjük például Bibó István legjobb tanulmányait. A két munkáspárt egyesülése után (1948 júniusában) a cenzúra hirtelen megerősödött, számos lapot betiltottak, köztük az egyetlen „ellenzéki” vicclapot, a kitűnő Szabad szájat is. Öt éven át folytak a letartóztatások, az ún. koncepciós perek, a napilapok (az orwelli újbeszél szellemében) csak nevükben voltak szabadok (Szabad nép, Szabad ifjúság stb.). Ez az állapot Sztalin halála után megváltozott: az első Nagy Imre- kormány 1953 júniusában alakult, és igaz, hogy szovjet utasításra, de az új kormány által bevezetett reformok és engedmények lehetővé tették a személyi szabadság és ezzel együtt a sajtószabadság jelentős bővülését. Felszámolták például az internálótáborokat, köztük a hirhedt recski munkatábort, a Budapestről kitelepítettek jelentős része pedig elhagyhatta kényszerlakhelyét. 1953 második felében irodalmi viták kezdődtek a nagyobb írói szabadság problémáit feszegetve.

Ez a korábbinál sokkal szabadabb időszak lényegében 1955 márciusáig tartott. Nagy Imrét részben betegsége, részben állítólagos politikai hibái miatt leváltották és kizárták az MDP-ből. Rákosi tehát megint maga alá gyűrte a pártapparátust, de a nemzetközi „olvadás” légkörében már nem tudta meggátolni az ún. „revizionista”, más szóval reformkommunista újságírók és írók lázadását, nem tudta visszanyomni a szellemet a palackba. Nemzedékünk túlnyomó többsége az 1955-56-os időszakot a sztálinizmus és a szólásszabadság korlátozása elleni küzdelemként élte át, Nagy Imre és barátai és a további reformok mellett. Bár nem reménykedtünk abban, hogy az adott viszonyok között a nyugati típusú demokrácia lehetséges Magyarországon, a Szovjetuniótól függetlenebb szocialista demokráciát és ezzel együtt (jugoszláv mintára) semlegességet reméltünk. Ez a remény és a cselekvésre való elszántság, úgy gondolom, jobban előkészítette az ötvenhatos forradalmat, mint a Szabad Európa rádió adásai.

Fordulópontot jelentett ebben az antisztalinista küzdelemben a XX. Kongresszus és az ezen elhangzott titkos beszéd, Nyikita Hruscsov leleplezései a korábban teljhatalmú és rajongva dicsőített Sztalinról. Ez 1956. február 25-én hangzott el, egy hónappal később egy budapesti pártértekezleten pedig Litván György tanár már lemondásra merte felszólítani Rákosi Mátyást. Utóbbi még pár hónapig tartotta magát, de a Petőfi-kör emlékezetes sajtóvitája és a poznańi munkásfelkelés után moszkvai utasításra leváltották. Úgy éreztük, ezzel közelebb kerültünk Nagy Imre rehabilitálásához és visszatéréséhez a hatalomba, de a magyar pártvezetés időre játszott és eleve rossz lapokkal. Sokan elfelejtik, hogy 1956. október 22-én Gerő Ernő, az MDP főtikára és Kádár János budapesti titkár éppen Belgrádban jártak, bocsánatkérő látogatáson Tito marsallnál. És mivel pár héttel korábban, október 6-án, Rajk László ünnepélyes újratemetése után  néhány százan hivatalosan nem engedélyezett tüntetést rendeztünk, 22-én úgy gondoltuk, mi, magyar egyetemisták nem kockázatunk sokat, amikor újabb tüntetést  szervezünk a lengyel változások és az ígért reformok mellett.

Magam kezdeményező szerepet vállaltam a pesti egyetemisták október 23-i tüntetésében, ami a budai műegyetemistákkal egyesülve, a Bem-téri gyűlésben ért tetőpontjára. A további események ismertek, de hadd tegyem még hozzá, amikor a forradalmi napokban az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság fölkért az Egyetemi ifjúság című hetilap napilapi szerkesztésére, ezt a József Attila idézetet írattam a fejléc fölé: „Jöjj el szabadság!, Te szülj nekem rendet! / Jó szóval oktasd, játszani is engedd, / Szép,komoly fiadat!” Szerkesztőtársaim közt volt, aki ezt feleslegesnek vélte, hiszen, úgymond, már itt van a szabadság, de én tudtam, szabadságunk csak pillanatnyi, törékeny, amíg törvénybe nem iktatják az összes szabadságjogokat. Sajnos, nekem lett igazam, eljött november negyedike és a Moszkvába rendelt, még sokáig pórázon tartott Kádár János és „megreformált” kommunista rendszere.

Nem akarom itt elemezni a Kádár-rendszer 36 évét, pedig a véres kezdetek után ezen belül is voltak  nemcsak kozmetikai, de lényeges változások is: például az Új Gazdasági Mechanizmus 1968-as kísérlete. Ha ez sikerül, bizonyos függetlenséget biztosított volna Moszkvától. Pár év alatt kiderült, hogy ez a reformpróbálkozás nem sikerülhet, mint ahogy a csehszlovákiai reformkísérlet is hamvába holt. De a Rákosi-rendszerhez képest Kádár alatt is bővültek a szabadságjogok: a hatvanas évek közepétől megugrott a külföldi utazások száma, és kulturális téren is szélesedett a véleményszabadság. Ezt tükrözte a „három T elve” a könyvkiadásban: a támogatott, tűrt és tiltott kategória. Jóllehet Konrád, Esterházy és Nádas művei inkább a megtűrt kategóriába sorolhatók, hatásuk a magyar köztudatra igen nagynak bizonyult, szellemileg előkészítette az 1989/90-es rendszerváltást.

Azóta eltelt 30 év, megint vegyes tapasztalatokkal. Először hirtelen lehetővé vált a sajtó- és véleményszabadság, amit sokáig egyetlen  kormány sem kívánt korlátozni – ebbe még szélsőjobboldali és szélsőbaloldali lapok, szervezetek is belefértek. A Magyar Gárda megalakulásával azonban a szabadság egy időre átcsapott szabadosságba, úgy látszott, feléled vele a harmincas évek erőszakkultusza. A szocialista-liberális kormányok mulasztása, hogy keveset tettek az egyre harciasabb szélsőjobb visszaszorításáért. Ezt részben megtette a második Fidesz-KDNP kormány, de ami a szabadságjogokat illeti, a 2010 után is megmaradt jogokkal (pl. a költözési és utazási szabadság) szemben például a sajtószabadságot adminisztratív és anyagi eszközökkel korlátozták. Ebben a folyamatban fontos lépésnek látom a Népszabadság megszüntetését és a megyei lapok kormánykézbe kerülését, a nagymúltú Magyar Nemzet drasztikus átalakításáról nem is beszélve. A túlzott centralizálás sohasem kedvez a szabadságnak – ma Magyarországon ebből a szempontból rosszabb a helyzet, mint akár 1990-ben, akár 2002-ben volt.

 


Címke: , , ,
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

BARTÓK IMRE: JERIKÓ ÉPÜL
Formabontó posztapokaliptikus-poszthumanista trilógiájának sokatmondóan vegyes fogadtatása után Bartók Imre az új keretek között sem hagyja el azokat a törekvéseket és irányvonalakat, amelyek előző köteteit vezették és meghatározták. A Jerikó épül családregény, fejlődésregény, de már összetettségét és merészségét tekintve is érdemes összevetni A Patkány évével kezdődő, nagyszabású, transzgresszív trilógiával… – VIDOSA ESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő