05.20.
| Közös, szolidaritáson alapuló kampány indult >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
05.22.
| Táncold körbe Magyarországot online! >>>
06.18.
| Világszerte elérhető lesz a Müpa Wagner-fesztiválja >>>
05.14.
| Ezen a héten a Hóhérokat adja a Miskolci Nemzeti Színház! >>>
05.15.
| Új MADOKE-akció >>>
05.08.
| Vírushelyzet vs. szerzői jog >>>
06.12.
| A Quasimodo költőverseny fesztivállá növi ki magát. >>>
05.11.
| 25 éves a Söndörgő >>>
05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
05.04.
| OSZK – Trianon 100 – Történelmünk tragikus sorsú művészeti alkotásai >>>
NAPI TANDORI

05.28.
| Elhunyt Dr. Diószegi István történész >>>
05.26.
| Ezek a könyvek esélyesek az idei Merítés-díjra >>>
05.26.
| Wa(l)king the city – Pályázati kiírás >>>
05.22.
| Online tárlaton láthatók a szegedi Táblaképfestészeti Biennálé alkotásai >>>
05.21.
| Könyvtárak az álhírek ellen a koronavírus-járvány idején is >>>
05.18.
| Elindult a Cinego >>>
05.13.
| Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesText >>>
05.12.
| Nádasy Erika kapta idén a Déryné díjat! >>>
05.05.
| Elstartolt az 1749.hu >>>
05.04.
| Értéket ment és munkahelyeket teremt a Népi Építészeti Program >>>
04.28.
| Zene otthonmaradáshoz – Lounge remix album a Kerekes Bandtől >>>

Aczél Géza, Samuel Martin Eno Belinga, Gömöri György, Julesz János, Rékai Anett, Vajsenbek Péter versei

Bene Zoltán, Kovács Katalin, Nyerges Gábor Ádám prózája

Bartha-Kovács Katalin, Éles Árpád, Nagy Fruzsina tanulmánya

Bakonyi István, Baráth Tibor, Kabdebó Lóránt, Lukács Barbara, Sántha József, Széchenyi Ágnes kritikája

>>>

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>

Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
2019.12.04 - tiszatáj

(RÉSZLET)

Angyal

Tizenkét éves voltam, amikor először láttam angyalt. Akkoriban nem aludtam. Nem rémálmok tartottak ébren, és nem csak pár órán át voltam fent, egész éjjel ébren voltam, minden éjjel ültem az ágyamban, és néztem az olvadó árnyékokat a szomszédos házak tetején. Nem zajongtam, anyám nem is tudta, mit csinálok, de minden nap egyre sápadtabb voltam, úgyhogy pár hét múltán a tanárnőm gyanakodni kezdett. Először azt gondolta, beteg vagyok, de anyám megnyugtatta, hogy az égvilágon semmi baj nincs velem. Akkor a tanárnő úgy döntött, elküld az iskolaorvoshoz. Tudtam, hogy az anyám haragudni fog, és nem akartam menni, de nem volt más választásom. Az orvos egy férfi volt. Sokat kérdezett. Udvariasan válaszolgattam neki, és soha nem néztem a szemébe. Nem voltam hajlandó levenni a pólómat, hogy megvizsgálhasson. Továbbküldött egy pszichológushoz.

Napsütéses délután volt, a pszichológus váróterme tele volt fénnyel és árnyékkal. Az árnyékoknak férfi- és nőformájuk volt. Én voltam az egyetlen gyerek, egyedül ültem egy műanyag széken. A tanárnő elkísért, de utána otthagyott, és anyámnak kellett értem jönni a beszélgetés után. Azt hiszem, akkor már nagyon aggódhattak értem az iskolában, ha maga a tanárnő vitt el a pszichológushoz, de akkoriban ezen nem gondolkodtam el. Az anyám miatt aggódtam. Nem tudtam, hogyan magyarázzam meg neki, miért vagyok egy pszichológus várótermében. Nem csináltam semmi rosszat, ebben biztos voltam, de az anyám ezt soha nem hitte volna el nekem.

Azt kívántam, bárcsak megúszhatnám ezt az egészet. Bámultam ki az ablakon a perzselő napsütésbe. Egy régi bérház ötödik emeletén voltam, alattunk az utcán apró hangyaszerű lényeknek tűntek az emberek. Próbáltam kivenni az arcukat, figyeltem, hogy az anyám nincs-e közöttük, nem mászik-e egyre közelebb és közelebb, hogy amikor ideér, leszidjon. Akkor láttam meg az angyalt. Egyetlen pillanat volt, egy fehér villanás, egy mosoly emléke a valaha látott legboldogabb arcon. Valahonnan a mi épületünkből startolhatott el, és kitárt karral repült a járda felé. Nem láttam, hol ért földet, csak az izgalmat, amit az utcán a hangyák között keltett.

Végül nem kellett bemennem a rendelőbe, mert a pszichológus nem tudott fogadni, de így is még egy órát vártam, amíg anyám megérkezett. A váróterem kiürült, aztán mentősök és rendőrök árnyékával telt meg. A recepciós sírt, és én nem tudtam, hogyan mondhatnám el neki, milyen mosolyt láttam a vakító naptól megvilágított arcon.

Azon az éjjel, miután az anyám hazavitt, lefeküdtem az ágyamba, és nem néztem a háztetőkre. Attól kezdve újra tudtam aludni.

 

Angel

The first time I saw an angel, I was twelve. In those days, I didn’t sleep. It wasn’t nightmares waking me up, it wasn’t just some sleepless hours in the middle of the night, I did not sleep at all. I stayed up all night, every night, sitting upright in my bed, watching the melting shadows on the rooftops of the neighbouring houses. I did not make any noise, my mother did not know, what I was up to, but I grew paler every day, and after some weeks, my teacher got wind of it. First she thought I was ill, but my mother assured her, that there was nothing in the world wrong with me. Then the teacher decided to send me to the school doctor. I knew my mother will be angry, and I did not want to go, but there was no choice. The doctor was a man. He asked me questions. I answered him politely, and I never looked him in the eyes. I also refused to take off my T-shirt. He sent me to a psychologist.

It was a sunny afternoon, the waiting room of the psychologist was full of light and shadow. The shadows had the shape of men and women. I was the only kid there, sitting alone on a plastik chair. My teacher accompanied me, but she left and it was my mother who had to pick me up after the session. They must have been really worried about me, by then in the school, if the teacher herself brought me to the psychologist, but at that time, it did not bother me. I was more concerned about my mother. I did not know how to explain her, me being there, in a psychologist’s waiting room. I did not do anything naughty, this much was sure, but my mother would never believe me.

I wished I could get out of the situation. I looked out of the window in the blazing sunsine. I was on the fifth floor of an old townhouse, the people in the street below us seemed small ant-like creatures. I tried to make their face out, to see, if one of them is my mother, crawling closer and closer to tell me off. Then I saw it. The angel. It was only a glimpse, a flash of white, the impression of a smile, on the happiest face I ever saw. It took off from somewhere in our building, and started a spread-armed flight down to the pavement. I did not see, where it landed, only the sudden excitement among the ants in the street.

I did not have to go into the consulting room, after all, because the psychologist couldn’t see me, but I waited for another hour until my mother arrived. The waiting room emptied, then filled again with the shadows of paramedics and policemen. The receptionist cried, and I did not know how to tell her about the smile on that face, lit by the blinding sunshine.

That night, after my mother brought me home, I went to bed, and I did not even look at the rooftops. From that afternoon, I could sleep again.

(A könyv a Prae Kiadónál jelenik meg)

 

A szerző fotója Bach Máté munkája


Címke: , , , ,
2020.05.28 - tiszatáj

J. M. W. TURNER THOMSON’S AEOLIAN HARP (THOMSON ÆOLHÁRFÁJA)
„William Turner minden idők egyik leghíresebb és legeredetibb művésze; festészetével kapcsolatban a szakirodalom többsége szuperlatívuszokban fogalmaz. A művészettörténetben a „fény őrültjeként” emlegetik, „aki valóságos katalógusát adta a fenségesnek”, és aki „a végsőkig kifinomult ábrázolásaival ajándékozott meg minket”. Turner munkássága és hagyatéka azonban nemcsak képzőművészeti, de lírai alkotásokat is tartalmaz – amint erre elenyészően kevesen, de az utolsó ötven év kutatásai közül többen is felhívták a figyelmet […]

>>>
2020.05.27 - tiszatáj

RÉVÉSZ EMESE: SIMI ÉS A RENDETLEN BETŰK
Révész Emese nevével eddig leggyakrabban művészettörténeti kontextusban találkozhattunk, a gyermekkönyvek kapcsán is leginkább művészettörténeti, illusztrációs kérdésekkel összefüggésben. Most megjelent könyvével a gyermek- és ifjúsági irodalom platformján jelentkezett, az elemzői oldalról az alkotói oldalra térve át. Könyvének főhőse Simi, az óvodából iskolába kerülő kisfiú, akinek iskolakezdő éve jelentősen különbözik osztálytársaitól… – KATONA ANDREA KRITIKÁJA

>>>
2020.05.26 - tiszatáj

BÖDECS LÁSZLÓ: AZ ÁRVÍZ HELYE
Bödecs László második kötete is a hiány esztétikájára épít, ahogy számos műalkotás a XX. század elejétől egészen napjainkig. A hiányérzet, a töredezettség, szétesettség, az értékvesztettség tapasztalatából táplálkozó művek a világot, a dolgokat in absentia ábrázolják. A hiány azonban olyan jel nélküli jelölet, olyan üres hely, lyuk, hézag, repedés, űr stb., amely mindig a valamivel – az artikulálhatóval, jelenlévővel – szembeállítható. A semmi is a valamivel, mindennel szemben megképződő nemlét… – VISY BEATRIX KRITIKÁJA

>>>
2020.05.25 - tiszatáj

AZ ELSŐ ÁRULÓ

Radikális baloldaliként indult, Pasolini barátjaként tartották számon az idén 81 éves Marco Bellocchiót, jóllehet tavalyi maffiadrámája végképp nem bír semmilyen újító, pláne felforgató szándékkal: Az első áruló olykor csúnya kilengésekkel, de összességében biztos kézzel felépített biopic, amelynek esélye sincs, sőt, talán soha nem is akart a legnagyobbak közé emelkedni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL
Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

GERGELY ÁGNES: A SZOMJÚSÁG ÁRA. KÉT REGÉNY
Gergely Ágnes lírája, tárcái, memoárja és regényei szorosan összetartoznak, írásainak mélyrétegeiben beforratlan, újra meg újra feltépett sebek sejlenek fel. Regényei szereplőinek az életét egyéni és kollektív traumák, a személyiséget eltörölni próbáló hatalmi rendszerek alakítják. „Mi is megtapasztaltuk a már elfelejtett szavak – mint éhség, szomjúság és hazátlanság – elemi jelentését” – írja Pilinszky János. Gergely Ágnes azt tárja elénk, mi lett ennek a gyötrelmesen megtapasztalt, majd elfelejteni próbált elemi szomjúságnak az ára… – POLGÁR ANIKÓ KRITIKÁJA

>>>
2020.05.16 - tiszatáj

CAPONE
5 év karrierpokol után új filmmel jelentkezett Az erő krónikájával hirtelen felkapottá, majd gyorsan kegyvesztetté vált Josh Trank. Szerzői kommentárokkal dúsított anti-gengsztermozijában végig ott lüktet fiaskójának összes zöngéje: drogmámoros, alkoholgőzben pácolt, kreatív nézeteltérésekkel, végül idegösszeomlással dúsított rendezőpályáját a szesztilalom legismertebb gengszterének hattyúdalával állítja párhuzamba… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő