Tiszatájonline | 2019. október 9.

Világslágerek hárfára és énekhangra

NAGY SIKER TANDI FLORA ÉS OLASZ FLÓRA SZEGEDI KONCERTJE
A Szomorú vasárnaptól Lara Fabian Je T’aime című daláig sok világsláger felcsendült hétfő este Szegeden, az IH Rendezvényközpont nagytermében Tandi Flora és Olasz Flóra nagy sikerű, telt házas közös koncertjén. A népszerű énekes és a már több nemzetközi versenyen díjat nyert hárfás országos turnét is tervez a különleges produkcióval… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

NAGY SIKER TANDI FLORA ÉS OLASZ FLÓRA SZEGEDI KONCERTJE

A Szomorú vasárnaptól Lara Fabian Je T’aime című daláig sok világsláger felcsendült hétfő este Szegeden, az IH Rendezvényközpont nagytermében Tandi Flora és Olasz Flóra nagy sikerű, telt házas közös koncertjén. A népszerű énekes és a már több nemzetközi versenyen díjat nyert hárfás országos turnét is tervez a különleges produkcióval.

– Kinek az ötlete volt az énekhangot a hárfamuzsikával összekapcsoló különleges koncert?

Tandi Flora: – Az én őrült ötletemből született a koncert. Arra gondoltam, milyen jó lenne, ha a klasszikus zenei hangszerként ismert hárfát belecsempésznénk a könnyűzenébe, ami persze nem is annyira könnyű. Nyáron megkerestem régi barátomat, Olasz Flórát, aki egyébként rólam kapta a nevét. Az is nem titkolt szándékom volt, hogy visszaüljön a hangszeréhez, mert az utóbbi években kicsit elhanyagolta. Ez a koncert az első kis fúziónk, de úgy gondolom, lesz folytatása a közös munkának.

– Épp tíz éve innen indult a pályafutása, vagyis a jubileum is apropója lehet a koncertnek.

T. F.: – Ugyanígy, október első hétfőjén volt az a koncert, most a hideg futkos a hátamon, ha belegondolok, mennyi minden történt azóta velem. Tíz év alatt kiadtam két lemezt, most készül a harmadik. Bejártam a világot, és jó érzés most újra szülővárosomban, Szegeden fellépni, ahol már két éve nem koncerteztem.

Olasz Flóra: – Régóta terveztük, hogy majd egyszer csinálunk egy közös koncertet. Egyszer már adódott lehetőségünk együtt fellépni egy jótékonysági koncerten, ami után biztosak voltunk abban, ennek folytatása kell, hogy legyen. Hálás vagyok Florának, hogy létrejött ez a produkció, ami igaz öröm- és szeretetzenélés mindkettőnk számára.

– Zeneiskolásként kiugróan sikeres volt, sorra számolt be a sajtó a nagy nemzetközi versenyeken elnyert díjairól. Mi történt utána?

O. F.: – Hattól tizenhárom éves koromig évente három-négy nagy nemzetközi versenyen részt vettem. A hárfát különben annak idején nem is én választottam, hanem az édesanyám, akinek régi, nagy álma vált ezzel a hangszerrel valóra. Közben persze hamar megszerettem én is a hárfajátékot. Zongorázni is tanultam, más hangszereket is kipróbáltam, de soha, semmi nem adta ugyanazt az óriási örömet, mint a hárfa. Ugyanakkor az intenzív próbákba, koncertezésbe, versenyzésbe kicsit belefáradtam, ezért tizennégy éves koromban abba is hagytam a hárfatanulást. Kellett egy kis szünet. Ma már úgy látom, talán nem szabadna annyira fiatalon, annyira intenzíven versenyezni. Persze a zene személyiségfejlesztő ereje hatalmas, és csodálatos élményt jelentettek a nemzetközi megmérettetések. Moszkvában például a Csajkovszkij Zeneakadémián zenekarral játszani szinte hihetetlen csoda volt. Wales pedig mindig is a szívem csücske volt, azután pedig pláne, hogy tizennégy évesen sikerült megnyernem az ottani nemzetközi hárfaversenyt. Utána pályát módosítottam, most negyedéves vagyok a Szegedi Tudományegyetem Fogorvostudományi Karán. Amikor újra elkezdtem hárfán játszani, már nem a versenyekre való szisztematikus felkészülés érdekelt, hanem maga az örömet adó zene.

– Hogyan lehetett ezt a két meglehetősen különböző repertoárt egy koncertprogramba összefésülni?

T. F.: – A próbák során hamar kiderült, ez a két zenei világ, amit mi képviselünk, nem is áll olyan távol egymástól. A hárfa teljesen új ízt adott a daloknak. A főpróbát meghallgatta az egyik barátnőm, ő mondta utána, hogy nehéz elképzelni, milyen együtt az ének és a hárfa a könnyűzenében. Hallani kell, mert olyan különleges frissessége van, amit talán nem is gondolna az ember.

O. F.: – Úgy válogattuk össze a műsort, hogy mindketten hoztuk a kedvenc dalainkat, és a próbákon gyorsan megszerettük azt is, amit a másik ajánlott.

T. F.: – Kitűnő zenész kollégák lépnek még fel a produkcióban: billentyűn Gombkötő Ede, cajonon Anka Dávid, a Jolly Jokerünk pedig Molnár Gábor a Fool Moon vokálegyüttesből, aki vokálozik, klarinétozik, szaxofonozik és még furulyázik is az este folyamán.

– Sok magas színvonalon muzsikáló orvosról tudunk, lehet, hogy hárfásként valamelyik orvos zenekarral játszik majd a jövőben?

O. F.: –Lehetséges, két-három éve a Zeneakadémián már felléptem egy orvosokból álló zenekarral. Ha lehetőség adódik hasonlóra, biztosan vállalom.

– Tandi Flora is a kiváló karvezetőként Szegeden közismert édesanyja álmát valósította meg az énekléssel?

T. F.: – Nem, sőt ő nem is nagyon örült annak, hogy ezt a pályát választottam. Hatéves korunktól zeneiskolába járattak bennünket a testvéremmel, kilenc évig zongoráztam, utána magánének szakra jártam. Édesanyám egyáltalán nem szerette volna, hogy az éneklést hivatásul válasszam. Amikor mentorom, Miklósa Erika is azt mondta, érdemes ezzel foglalkoznom, akkor megenyhültek otthon is.

– Mi lesz a következő közös projektjük Miklósa Erikával?

T. F.: – A tízéves jubileumunkra szerettünk volna egy karácsonyi nagy szimfonikus koncertet összehozni, de Erika a Partitúra című műsort forgatja, így az elvitte az idejét. Talán majd a tizenöt éves jubileumra összejön. A készülő harmadik lemezemen viszont énekel majd velem Erika is.

– Tényleg úgy van, ahogy mondják: Belgiumban és Franciaországban már szinte jobban ismerik, mint idehaza?

T. F.: – Sajnos vagy nem sajnos, de így van. Sokkal több a külföldi koncertem, mint a hazai. Ennek persze sok oka van. A koncertkultúra is közrejátszik ebben. Talán idehaza kicsit megfoghatatlannak is találják, amit én csinálok: nem olyan popzene, mint amit a rádiók játszanak, nem is klasszikus zene. Igényes könnyűzenének aposztrofáltuk, de ez is szubjektív, hogy kinek mi az igényes. Kint ezt könnyűzenének hívják, és semmi meglepő nincs benne. Ráadásul külföldön sokkal jobban, professzionálisabban működik a koncertélet is, mindent jobban felépítenek. Cikkek jelennek meg rólam, rádióműsorokba hívnak, leadják a videóklipjeimet. Így akár ismeretlen előadóként is van közönségem, mert ez a szervezőknek is érdeke, ezért elvégzik az ehhez szükséges promóciós munkát.

– Prágába készül, mit lehet tudni arról a fellépésről?

T. F.: – Október 16-án Prága szívében egy csodálatos koncertteremben lépek majd fel, ahol előzenekarként a neves énekesnő, Heather Nova lemezbemutató turnéjához csatlakozunk. A magyar közönség a Szomorú vasárnap című filmből ismerheti, ő énekelte benne a világslágerré lett címadó dalt. Ezen a koncerten mindketten elénekeljük majd a legendás slágert, ő angolul, én pedig magyarul.

– Jogászként végzett a szegedi egyetemen, jelenleg mivel foglalkozik az éneklés mellett?

T. F.: – A mai magyar könnyűzenei életben nagyon jó, ha az embernek van valami civil pénzkereső foglalkozása. Egy cégnél, amely egyben a szponzorom is, dolgozom rugalmas munkaidőben jogászként. Társadalmi szerepvállalásként komolyan foglalkozom az ember jogok és az egyenlőség kérdésével. Idén az ENSZ-ben is jártam a női jogi csúcstalálkozón. A harmadik lemezem címe: Fifty-Fifty, és a diszkrimináció egyes formáira világítanak majd rá a dalok. Tudom, hogy nem én fogom megoldani ezeket a problémákat, de ha egy-egy dal kapcsán elindul egy diskurzus, talán az is segíthet. Úgy gondoltuk, az egyik dal, már csak az üzenete miatt is, az Eurovíziós Dalfesztiválra való, ezért pályázunk majd vele.

– A nagy énekesek közül kik a példaképei?

T. F.: – Lara Fabian. Az ő menedzsmentjével már tárgyaltunk is egy jövőbeni közös dalról. A másik nagy kedvencem Céline Dion, akinek a budapesti koncertjére természetesen már megvan a jegyünk. Párizsban két koncertjét is láttam, és élőben is ugyanolyan csodálatos volt, mint a lemezein.

– Milyen terveik vannak a Flora&Flóra koncertprodukcióval?

T. F.: – Szeretnénk országos koncertturnéra indulni vele. Sok olyan jó koncertterem van Magyarországon, ami szerintem megtölthető ezzel a fajta igényes zenével.

Hollósi Zsolt

  
  
  
 

(Az Őszi Kulturális Fesztivál rendezvénye)