11.30.
| Téli mesevilág és végtelen szórakozás vár minden korosztályt a Müpa Kultúr Kültéren >>>
11.29.
| Vándorutak a Müpában >>>
11.28.
| Függetlenségi nyilatkozat – Juhász Kata különös műfaji kísérlete >>>
11.28.
| ZUG – Kerekasztal Színház: Vitaszínház a környezettudatosságról >>>
11.28.
| Asztali beszélgetések… – In memoriam Radnóti Miklós >>>
11.28.
| Kerekasztal Színház – Vitaszínház a környezettudatosságról >>>
11.21.
| ZUG művészeti tetthely – Homo Ludens Projekt: Humánia >>>
11.21.
| A 16. Verzió Filmfesztivál szegedi programjai >>>
11.20.
| Grand Café – Próza Nostra Irodalmi Estek: Moskát Anita és Brandon Hackett >>>
11.19.
| Novemberi Sikersztorik a JATE Klub színpadán >>>
11.16.
| Átadták a 16. Verzió Filmfesztivál díjait! >>>
11.15.
| Átadták az ARTtransfer-díjat – A Ludwig Múzeum a kortárs művészet közvetítésének elismerésére alapított új díját >>>
11.14.
| Fergeteges Molière-komédia az Újszegedi Szabadtéri Színpadon >>>
11.07.
| Már elérhetők az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál 2020 jegyei >>>
11.05.
| Budapest Debut Film Forum a Friss Hús filmfesztiválon – várják a filmterveket >>>
10.29.
| Karácsony a Szegedi Szabadtérivel: már kaphatók a kedvezményes bérletek >>>
10.27.
| Felavatták a felújított kökösi unitárius templomot >>>
10.25.
| Alföldi Róbert rendezi a szegedi West Side Story-t >>>
10.24.
| Művészettörténeti szenzáció a kárpátaljai Visken >>>
10.17.
| New Flash >>>

Benesóczky László, Boda Magdolna, Csontos Márta, Kurdy Fehér János, Mohai V. Lajos, Nagy Márta Júlia, Nagy Zopán, Schneider Éva, Simon Bettina, Szegedi Eszter versei
Ferdinánd Zoltán, Szakács Réka, Tóbiás Krisztián prózája
Interjú Danyi Zoltánnal
Franciák, figurák, fordítások (Kovács Eszter, Kovács Ilona, Penke Olga tanulmányai)
Perovics Zoltán Artopédlandia című kiállítása

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Három dühös ember
2019.10.07 - tiszatáj

ISTEN KEGYELMÉBŐL

Francois Ozon pályáját végigkíséri a melodráma zsáneréhez való ragaszkodás. Erotikától túlfűtött női film (Swimming Pool), veszteség-feldolgozással, múlt és jelen relációjával historikus keretek között foglalkozó Lubitsch-átirat (Frantz), családi tragédia (A házban), illetve melankolikus időskori gyászmunka (Homok alatt) egyaránt található a repertoárjában. Legutóbb a férfimelodráma került sorra, ilyen rangban épp az Isten kegyelméből legnagyobb potenciállal kecsegtető szálára bökhetünk.

Jó nézni, ahogy a gyakran enervált francia direktor kivételesen egy gördülékeny, hatásos cselekmény szolgálatába állítja zömmel visszafogott formanyelvét. Igaz történeten alapuló drámájában kiváló alakításokra ösztönzi színészeit, Manu Dacosse operatőr esőáztatta, szürkében halványuló snittekkel nyomatékosítja figurái bánatát. Lendülete ugyan nem tart ki a csaknem 140 perces játékidő végéig és a rendező végül átlagos ritmussal, konzervatív képi fogásokkal artikulálja témáit, a lényeget sosem veszíti szem elől. A gyermekmolesztálással vádolt Bernard Preynat atya és felettese, Barbarin bíboros ellen küzdő három, immár felnőtt áldozat története több érdekes gondolatot is felvet. Szó esik megbocsátás kontra igazságtétel ellentétéről, terítékre kerül a család szerepe, Ozon szülő-gyerek relációval bíbelődik, plusz a gázlángolás, vagyis a nagyhatalmú egyházi intézmény manipulációja és e megtévesztés szülőket befolyásoló, az áldozatokat hallgatásra és passzivitásra ítélő ereje sem hever parlagon.

A mélyen vallásos, fiait is e szellemben nevelő Alexandre, a liberális Francois és az édesanyjával szoros kapcsolatot ápoló Emmanuel habitusát, gondolatvilágát több mint 30 év múltán is fertőzi a papok – múlt és jelen összefűződését hangsúlyozó, ügyesen időzített cserkésztábori flashbackekkel kiemelő – szexuális bűne, így az Isten kegyelméből maszkulinitást fejtetőre állító karaktertanulmánynak/ szenvedélyfilmnek sem utolsó. Kétféle módon ábrázolja a férfiasság-imágót: egyrészt a keserűséget cipelő hétköznapi emberek síkján, másrészt a hatalmával visszaélő lyoni gyülekezet korrupciójának indexeként. Egyén és hatalom összezördülését vehetjük észre Alexandre és a hipokrata egyházfők ideológiai viadalában: az előbbi próbálna élni, feleséghez, barátnőhöz, idős mamához szeretettel fordulni, örökséget továbbadni és jó útra téríteni a gyerekeit, míg az utóbbi homokba dugott fejjel, gusztustalanul játszott tudatlansággal, pozícióját féltve tagadja baklövéseit. Beszédes – Thomas Vinterberg A vadászatát ellenpontozó – jelenet, amikor a felelősségre vont Preynat úgy érvel, jobb, ha nem szólnak a bűneiről, ugyanis az a napjainkban és a régen abuzált gyerekek szüleinek dühét vonná maga után, a népharag pedig ellene irányuló fizikai erőszakhoz vezetne – Ozon ilyenkor tényleg kiválóan építi a szüzsét, pingál jellemrajzot és navigál morális szürkezónákban. Rámutat, a felnőtt gyerekeket nemcsak a múlt leírhatatlansága tépi szét, továbbra is érzelmi rabszolgaságra kényszerítené őket a Felsőbb Hatalom, tudomást sem véve arról, hogy pszichológiai-lelki tortúrájuk ezer pofonnál is gyötrőbb. Három, vignettaként strukturált történetszállal is bizonyítja ezt a rendező: körülbelül 30-30 perc jut a centrális szereplőkre, az egyik karakternek szentelt szakaszt felváltja a második, aztán a harmadik, Ozon pedig sosem táncol vissza, nem mismásol, minden idegszálával főkaraktereinek rezdüléseit igyekszik átélhetővé tenni.

Transzcendens valláskritika helyett a mindennapok banalitását célzó jellemdrámára voksol a rendező. Látjuk a vallást bármilyen negatív zönge nélkül gyakorló Alexandre és családja vívódását, érezzük, hogyan billen másik irányba a látszólag gondtalan Francois élete (a nyugtalanságát dobolással enyhítő középkorú férfi snittjei találó metaforák), Ozon csúcsformát fut, amikor a Preynat feljelentéshullámáról értesülő, a régi sokktól máig szabadulni képtelen Emmanuelt epilepsziás roham küldi a földre. Dicséretes a tekintetekre, mozdulatokra fókuszáló rendezői metódus, az Isten kegyelméből leginkább a mindent felülíró szituációkra esküszik. Szíven üt, amikor Alexandre felesége kimondja, részéről miért nagy horderejű a pedofilbotrány, komplett szereplőrajz tárul elénk a barátnőjével hangosan veszekedő, az életét folytatni alig bíró, Preynat-t bizalma elárulásáért joggal bíráló Emmanuelről, valamint az egyházfők leleplezését egyszerre lazán, határozottan, bátrabban nyakába vevő Francois-ról. Itt a legtöbb probléma valóságban gyökerező, Ozon a bukott eklézsiavezetőkkel párban utasítja vissza az emelkedett hangvételt.

Dolgozata jobban rokonítható a Pablo Larraín-féle A klubbal, mint a Tom McCarthy jegyezte, tárgyilagosságot csak félsikerrel imitáló Spotlighttal vagy a nevetséges tanulságot hirdető, Barry Levinson dirigálta Sleepersszel: noha ezúttal sem az elkövetők kínlódására esik hangsúly, a hétköznapokra vetített, sebezhető figurákkal népesített történet a progresszív, átlagemberekre összpontosító európai vallásdrámákra rímel, semmint a tradicionális nyelvezetű filmekre. Pontosan ezért hat némi visszalépésnek az Isten kegyelméből második félideje – Ozon krimikbe, helyesebben tárgyalótermi művekbe (vö.: a szubzsánert visszájára fordító Tizenkét dühös ember) illő lózungokat ad Canossát járó figurái szájába, csatárláncot alkotó férfijai nejeket, anyukákat, barátokat magukhoz rendelő, kis híján patetikus szentekké emelkednek. Giccsbe ugyan nem fordul a mozi, az efféle túlhevültség azonban picit ellene megy az addigi hangvételnek, a fősodorbeli tradíció gyengíti a bölcs, hűvös szerzői analízist.

Ozon szerencsére időben észhez tér: a katarzist nyújtó végső igazságtétel elmarad, nyitott befejezése csak egy kételkedést generáló záróinzertnek ad utat, a válaszok legalább olyan kétségesnek tűnnek, mint az életben. Az Isten kegyelméből az ilyen érett momentumok révén lesz autentikus, az áldozatlétet bárki számára testközelbe hozó celluloid-tanulmány – az utolsó nagy bizonytalanságot nem oldja fel a Barbarin felfüggesztett börtönbüntetéséről tudósító szöveg, sem a júliusi cikkek garmadája Preynat ősidők óta esedékes papi felfüggesztéséről.

Szabó Ádám

 

 

 

Grace a Dieu, 2018

Rendező: Francois Ozon

Szereplők: Melvil Poupaud, Denis Ménochet, Swann Arlaud, Éric Caravaca, Bernard Verley

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2019.11.20 - tiszatáj

BÁCS EMESE ALKOTÁSAI
A SAN MARCO GALÉRIÁBAN
Bács Emese Pályám című kiállítása olyan önálló tárlat, mely nemcsak a kollázs és a klasszikus festészet hagyományait tiszteletben tartó eszközkezelés kifinomult egymásra építkezésére példa, hanem arra is, hogy miként tud a művészet kiáltvánnyá válni. Bács úgy emeli be az alkotásaiba a másnak felesleges, sőt szemétnek tűnő, általa azonban talált, gyűjtött és megbecsült tárgyakat, hogy azok túllépnek a ready-made 20. századi értelmezésén… – GALAMBOS ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.19 - tiszatáj

A SZAVAK EREJE
Carl Hunter első nagyjátékfilmes rendezése semmilyen meglepetést nem tartogat azok számára, akik bizonyos elvárásokkal ülnek le elé: A szavak ereje a száraz angol humort és a helyzetekből fakadó finom melankóliát hibátlanul ötvözi, igaz, ezen felül semmi különlegeset nem nyújt. Frank Cottrell Boyce szkriptje és a fineszes színészgárda azonban élővé varázsolja a kiszámítható cselekményt… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.19 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SÜVEGES RITÁVAL ÉS ZILAHI ANNÁVAL
Október 28-án két, klímaváltozást tematizáló alkotás bemutatójának adott otthont a Nyugi. Az esemény után az extrodæsia szerkesztőivel, az xtro realm művészcsoport tagjaival, Süveges Ritával és Zilahi Annával készítettünk interjút a kötet létrejöttéről, intermedialitásáról és a nemzetközi diskurzushoz való viszonyáról… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2019.11.18 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS SINKÓ JÁNOS FESTŐMŰVÉSZEK KÖZÖS TÁRLATA
Hetvenkedők címmel nyílt kiállítás nemrég a szegedi Fischer Galériában, ahol két festőművész alkotásait szemlézhetik meg az érdeklődők. A vagány címadásból sejthetjük, hogy az alkotók e jubileumi kiállítást nem szánták afféle ünnepélyes összegzésnek, inkább egy állomásnak, ahol kicsit megpihennek, hogy aztán erőt gyűjtve tovább folytassák a nagy kalandot… – PACSIKA EMÍLIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.11.17 - tiszatáj

MADELINE A MÉLYBEN
Lerágott csont őrület és művészet egybefonódása, ám szerencsére – mint rengeteg egyéb témában – itt is akad új a nap alatt. Josephine Decker tavalyi Sundance-szenzációja hipnotikus és zsigeri élménnyel kecsegtető független diadal, a Madeline a mélyben unalomig ismert coming-of-age story-dramaturgiát bont részelemeire, hogy saját kötőanyagából valami teljesen újszerűt, meglepőt alkosson… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.16 - tiszatáj

OLGA TOKARCZUK ÉS PETER HANDKE VILÁGAI A GRAND CAFÉBAN
A szegedi Grand Café 2019. november 12-én irodalmi beszélgetéssel köszöntötte a friss Nobel-díjasokat, Olga Tokarczukot és Peter Handkét. A beszélgetést Erdélyi Ágnes, a Kép-Szín-Ház Művészmozi Alapítvány vezetője moderálta. A két, magyarul csak részben olvasható életművet a szerzők szakértő rajongói, Bombitz Attila és Keserű Gizella mutatták be a közönségnek… – KOVÁCS KRISZTINA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.11.15 - tiszatáj

SZÍVEK KIRÁLYNŐJE
Zöldbe és szürkébe bugyolált erdei részlet – első körben rögtön a harmóniára asszociálnánk, csakhogy a dán-egyiptomi May el-Toukhy erotikus melodrámájának nyitánya fejtetőre állítja az elvárásainkat. Pörögni kezd a felvevőgép, szimbolikusan érezzük, beköszöntött a káosz, valami rossz készülődik,,, SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.15 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
aatoth franyo tárgyaival, képeivel provokálja és sokkolja a nézőt, gondolatban cselekvésre ösztönzi, amit lát, az most valami előtt vagy után, vagy valami helyett létezik? Nem egy színpadi előadás díszletét tárja elénk a művész, hanem mást, egyfajta mágiát, érzékenységet a természet szépsége iránt […]

>>>
2019.11.13 - tiszatáj

KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ: APRÓMUNKA EGY PALOTÁÉRT
Úgy tűnik, a Krasznahorkai-univerzum súlyosan és rendíthetetlenül, csupán a maga törvényeinek engedelmeskedve gravitál az irodalmi térben, és e kikezdhetetlen alkotói szuverenitás a független gondolkodás és létezés etikáját írja bele az életmű egészébe. A periféria, a margó határvidékén történő berendezkedés nem csak a szerzői autonómia, hanem az aktuális irodalmi divatokat következetesen figyelmen kívül hagyó szövegek tekintetében is a szabadság megőrzésének egyik lehetséges biztosítéka… – SZABÓ GÁBOR KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő