11.07.
| Legéndy Jácint költő performansza a Berlini Falnál >>>
10.18.
| Művek és Mi – vendégünk Kollár Árpád, Mécs Anna és Závada Péter >>>
11.12
| Lásd élesebben! – Jön a 16. Verzió Filmfesztivál >>>
11.07.
| Asztali beszélgetések… – Beszélgetés a művészetről Matzon Ákossal >>>
10.28.
| Sikerdarabok érkeznek Szegedre a következő hónapokban >>>
10.24.
| Asztali beszélgetések… – Toronyi Zsuzsanna és Závada Pál >>>
10.22.
| Velence után a Titanicon, majd a magyar mozikban is bemutatkozik a Déva >>>
10.18.
| Mi is zajlik ma a fenntartható világunkban? >>>
10.18.
| Müpa – Virtus és Extázis >>>
10.15.
| Lenyűgöző koreográfiák és táncpremierek a CAFe Budapesten >>>

10.10.
| Plusz előadás a Jézus Krisztus Szupersztárból a Dóm téren >>>
10.10.
| Olga Tokarczuk és Peter Handke kapja a 2018-as és a 2019-es irodalmi Nobel-díjat >>>
10.09.
| Elhunyt Vekerdy Tamás író, pszichológus >>>
10.07.
| Megjelent a Határtalan Régészet őszi száma >>>
09.30.
| 10 éves a Duda Éva Társulat >>>
09.24.
| Még három napig lehet jelentkezni Szilasi László szépírás kurzusára >>>
09.22.
| Meghalt Sára Sándor, a nemzet művésze >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>

Bakos András, Jahoda Sándor, Kocsis Klára, Szakállas Zsolt, Székelyhidi Zsolt, Tönköl József, Turczi István versei
Antal Balázs prózája
Beszélgetés Konrád Györggyel 
Autopsia – A feldarabolt Isten rekompozíciója
Bajnok/Süllyesztő – Újabb eredmények a Hajnóczy-hagyaték kutatásában

>>>

SZABÓ GÁBOR TÖRTÉNETEINK VÉGE C. KÖTETÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL
Élettörténet és emlékezet – ezek voltak a hívószavai a a Magyar Könyvkiadók Napjának, mely idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Szabó Gáborral Történeteink vége című könyvéről és az emlékezéspolitikáról Melhardt Gergő beszélgetett… – TASKOVICS VIKTÓRIA BESZÁMOLÓJA

>>>

Három dühös ember
2019.10.07 - tiszatáj

ISTEN KEGYELMÉBŐL

Francois Ozon pályáját végigkíséri a melodráma zsáneréhez való ragaszkodás. Erotikától túlfűtött női film (Swimming Pool), veszteség-feldolgozással, múlt és jelen relációjával historikus keretek között foglalkozó Lubitsch-átirat (Frantz), családi tragédia (A házban), illetve melankolikus időskori gyászmunka (Homok alatt) egyaránt található a repertoárjában. Legutóbb a férfimelodráma került sorra, ilyen rangban épp az Isten kegyelméből legnagyobb potenciállal kecsegtető szálára bökhetünk.

Jó nézni, ahogy a gyakran enervált francia direktor kivételesen egy gördülékeny, hatásos cselekmény szolgálatába állítja zömmel visszafogott formanyelvét. Igaz történeten alapuló drámájában kiváló alakításokra ösztönzi színészeit, Manu Dacosse operatőr esőáztatta, szürkében halványuló snittekkel nyomatékosítja figurái bánatát. Lendülete ugyan nem tart ki a csaknem 140 perces játékidő végéig és a rendező végül átlagos ritmussal, konzervatív képi fogásokkal artikulálja témáit, a lényeget sosem veszíti szem elől. A gyermekmolesztálással vádolt Bernard Preynat atya és felettese, Barbarin bíboros ellen küzdő három, immár felnőtt áldozat története több érdekes gondolatot is felvet. Szó esik megbocsátás kontra igazságtétel ellentétéről, terítékre kerül a család szerepe, Ozon szülő-gyerek relációval bíbelődik, plusz a gázlángolás, vagyis a nagyhatalmú egyházi intézmény manipulációja és e megtévesztés szülőket befolyásoló, az áldozatokat hallgatásra és passzivitásra ítélő ereje sem hever parlagon.

A mélyen vallásos, fiait is e szellemben nevelő Alexandre, a liberális Francois és az édesanyjával szoros kapcsolatot ápoló Emmanuel habitusát, gondolatvilágát több mint 30 év múltán is fertőzi a papok – múlt és jelen összefűződését hangsúlyozó, ügyesen időzített cserkésztábori flashbackekkel kiemelő – szexuális bűne, így az Isten kegyelméből maszkulinitást fejtetőre állító karaktertanulmánynak/ szenvedélyfilmnek sem utolsó. Kétféle módon ábrázolja a férfiasság-imágót: egyrészt a keserűséget cipelő hétköznapi emberek síkján, másrészt a hatalmával visszaélő lyoni gyülekezet korrupciójának indexeként. Egyén és hatalom összezördülését vehetjük észre Alexandre és a hipokrata egyházfők ideológiai viadalában: az előbbi próbálna élni, feleséghez, barátnőhöz, idős mamához szeretettel fordulni, örökséget továbbadni és jó útra téríteni a gyerekeit, míg az utóbbi homokba dugott fejjel, gusztustalanul játszott tudatlansággal, pozícióját féltve tagadja baklövéseit. Beszédes – Thomas Vinterberg A vadászatát ellenpontozó – jelenet, amikor a felelősségre vont Preynat úgy érvel, jobb, ha nem szólnak a bűneiről, ugyanis az a napjainkban és a régen abuzált gyerekek szüleinek dühét vonná maga után, a népharag pedig ellene irányuló fizikai erőszakhoz vezetne – Ozon ilyenkor tényleg kiválóan építi a szüzsét, pingál jellemrajzot és navigál morális szürkezónákban. Rámutat, a felnőtt gyerekeket nemcsak a múlt leírhatatlansága tépi szét, továbbra is érzelmi rabszolgaságra kényszerítené őket a Felsőbb Hatalom, tudomást sem véve arról, hogy pszichológiai-lelki tortúrájuk ezer pofonnál is gyötrőbb. Három, vignettaként strukturált történetszállal is bizonyítja ezt a rendező: körülbelül 30-30 perc jut a centrális szereplőkre, az egyik karakternek szentelt szakaszt felváltja a második, aztán a harmadik, Ozon pedig sosem táncol vissza, nem mismásol, minden idegszálával főkaraktereinek rezdüléseit igyekszik átélhetővé tenni.

Transzcendens valláskritika helyett a mindennapok banalitását célzó jellemdrámára voksol a rendező. Látjuk a vallást bármilyen negatív zönge nélkül gyakorló Alexandre és családja vívódását, érezzük, hogyan billen másik irányba a látszólag gondtalan Francois élete (a nyugtalanságát dobolással enyhítő középkorú férfi snittjei találó metaforák), Ozon csúcsformát fut, amikor a Preynat feljelentéshullámáról értesülő, a régi sokktól máig szabadulni képtelen Emmanuelt epilepsziás roham küldi a földre. Dicséretes a tekintetekre, mozdulatokra fókuszáló rendezői metódus, az Isten kegyelméből leginkább a mindent felülíró szituációkra esküszik. Szíven üt, amikor Alexandre felesége kimondja, részéről miért nagy horderejű a pedofilbotrány, komplett szereplőrajz tárul elénk a barátnőjével hangosan veszekedő, az életét folytatni alig bíró, Preynat-t bizalma elárulásáért joggal bíráló Emmanuelről, valamint az egyházfők leleplezését egyszerre lazán, határozottan, bátrabban nyakába vevő Francois-ról. Itt a legtöbb probléma valóságban gyökerező, Ozon a bukott eklézsiavezetőkkel párban utasítja vissza az emelkedett hangvételt.

Dolgozata jobban rokonítható a Pablo Larraín-féle A klubbal, mint a Tom McCarthy jegyezte, tárgyilagosságot csak félsikerrel imitáló Spotlighttal vagy a nevetséges tanulságot hirdető, Barry Levinson dirigálta Sleepersszel: noha ezúttal sem az elkövetők kínlódására esik hangsúly, a hétköznapokra vetített, sebezhető figurákkal népesített történet a progresszív, átlagemberekre összpontosító európai vallásdrámákra rímel, semmint a tradicionális nyelvezetű filmekre. Pontosan ezért hat némi visszalépésnek az Isten kegyelméből második félideje – Ozon krimikbe, helyesebben tárgyalótermi művekbe (vö.: a szubzsánert visszájára fordító Tizenkét dühös ember) illő lózungokat ad Canossát járó figurái szájába, csatárláncot alkotó férfijai nejeket, anyukákat, barátokat magukhoz rendelő, kis híján patetikus szentekké emelkednek. Giccsbe ugyan nem fordul a mozi, az efféle túlhevültség azonban picit ellene megy az addigi hangvételnek, a fősodorbeli tradíció gyengíti a bölcs, hűvös szerzői analízist.

Ozon szerencsére időben észhez tér: a katarzist nyújtó végső igazságtétel elmarad, nyitott befejezése csak egy kételkedést generáló záróinzertnek ad utat, a válaszok legalább olyan kétségesnek tűnnek, mint az életben. Az Isten kegyelméből az ilyen érett momentumok révén lesz autentikus, az áldozatlétet bárki számára testközelbe hozó celluloid-tanulmány – az utolsó nagy bizonytalanságot nem oldja fel a Barbarin felfüggesztett börtönbüntetéséről tudósító szöveg, sem a júliusi cikkek garmadája Preynat ősidők óta esedékes papi felfüggesztéséről.

Szabó Ádám

 

 

 

Grace a Dieu, 2018

Rendező: Francois Ozon

Szereplők: Melvil Poupaud, Denis Ménochet, Swann Arlaud, Éric Caravaca, Bernard Verley

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2019.10.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Aki már járt az utóbbi években a Millenárison az Art Market ideje alatt, tudja, hogy már az épület előtt és a parkban meglepetések, izgalmas köztéri alkotások, installációk fogadják. Idén sem unatkozunk az épület felé haladva, mozgó szobrokat látunk, élőket, égbe nyúló nyakkal, méhkast szimbolizálva, abroncsokkal, hófehér anyagokba burkolózva közöttünk sétáltak, de nem vesznek rólunk tudomást, ahogy egy szoborhoz illik […]

>>>
2019.10.16 - tiszatáj

PATAK MÁRTA: ENYHÍTŐ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT
Minden ember egy kalitkába zárt hal: nem a megfelelő térben, nem a megfelelő időben létezik, mégis lubickol saját világának ketrecében. Akár ezt is sugallhatja Patak Márta 2017-es novelláskötetének borítója. Az Enyhítő körülmények között című kötet a Scolar Kiadó egy új sorozatában, a ScolarLive-ban jelent meg, mely sorozatnak két célja is van: az első az, hogy a pályakezdő alkotók teret kapjanak, a másik pedig azon „már bizonyított” szerzők új kötetének kiadása, akik eddig a megérdemeltnél valami miatt kevesebb figyelemben részesültek… – KOMÁROMI DÓRA KRITIKÁJA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A MAOE DIMENZIÓK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A címben megidézett Umberto Eco könyvére történő utalás nem a véletlen műve, hiszen végignézve a MAOE hatodik tematikus, gigakiállításának a DIMENZIÓK-nak a kolosszális terjedelmű anyagát (hatszázhúsz művész B1 méretben megjelenő reprodukcióival) a REÖK teljes teremsorát felvonultató enteriőrben a vizuális enumerációnak valamilyen hasonló euforikus érzése keríthet hatalmába, mint a három évvel ezelőtt elhunyt, jeles szemiotika tudóst, amikor szöveggyűjteménye előszavában kifejezésre juttatta a listák utáni hajtóvadászatának mámorító hatását… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A WALL STREET PILLANGÓI
Jessica Pressler 2015-ös cikke első pillantásra kiváló alapanyagot szolgáltat a napjainkban egyre népszerűbb girl power-mozikhoz. Az újságírónő New York Magazinban publikált írása igaz történetet dolgoz fel: bepillantást nyerhetünk egy sztriptíz-táncosnő 2007-től 2015-ig húzódó viszontagságos éveibe, benne egymásra találással, karrierépítéssel, gazdasági világválsággal, felemelkedéssel és bukással, illetve újrakezdéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.14 - tiszatáj

BALLA ZSÓFIA ESSZÉKÖTETÉRŐL
Balla Zsófia kötetében sokféle műfajú, hosszúságú írást találni, s mind egy személy, még inkább egy téma, még inkább egy kérdés körül dong, mint darázs a fészkébe igyekezvén. A szövegek műfaj szerinti nagyobb egységeket alkotnak, s azon belül valamelyest követik e megjelenés időrendjét. A költőnő versei pedig újra és újra felbukkannak, mint a színes kavicsok közül a kagylók a tengerparton, gyöngyöt rejtve… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ÍRÁSA

>>>
2019.10.12 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR TÖRTÉNETEINK VÉGE C. KÖTETÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL
Élettörténet és emlékezet – ezek voltak a hívószavai a a Magyar Könyvkiadók Napjának, mely idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Szabó Gáborral Történeteink vége című könyvéről és az emlékezéspolitikáról Melhardt Gergő beszélgetett… – TASKOVICS VIKTÓRIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.10.10 - tiszatáj

JOKER
Fennakadhatunk rajta, hogy szuperhősfilm vitte el a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlánját a Lucrecia Martel vezette zsűritől, mindenki jobban jár, ha inkább magát a kérdéses művet szemrevételezi és a látottak alapján vonja le a következtetéseket: bohócgúnyát húzó ölőmester ide, eredettörténet oda, a Logan óta nem született ilyen érett, hihetetlenül realisztikus, hagyománytagadó feldolgozás egy mainstream képregénykarakterről… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.09 - tiszatáj

NAGY SIKER TANDI FLORA ÉS OLASZ FLÓRA SZEGEDI KONCERTJE
A Szomorú vasárnaptól Lara Fabian Je T’aime című daláig sok világsláger felcsendült hétfő este Szegeden, az IH Rendezvényközpont nagytermében Tandi Flora és Olasz Flóra nagy sikerű, telt házas közös koncertjén. A népszerű énekes és a már több nemzetközi versenyen díjat nyert hárfás országos turnét is tervez a különleges produkcióval… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő