05.22.
| Táncold körbe Magyarországot online! >>>
06.18.
| Világszerte elérhető lesz a Müpa Wagner-fesztiválja >>>
05.14.
| Ezen a héten a Hóhérokat adja a Miskolci Nemzeti Színház! >>>
05.15.
| Új MADOKE-akció >>>
05.08.
| Vírushelyzet vs. szerzői jog >>>
06.12.
| A Quasimodo költőverseny fesztivállá növi ki magát. >>>
05.11.
| 25 éves a Söndörgő >>>
05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
05.04.
| OSZK – Trianon 100 – Történelmünk tragikus sorsú művészeti alkotásai >>>
04.28.
| Alternatív valóság közösségi filmezéssel >>>
NAPI TANDORI

05.22.
| Online tárlaton láthatók a szegedi Táblaképfestészeti Biennálé alkotásai >>>
05.21.
| Könyvtárak az álhírek ellen a koronavírus-járvány idején is >>>
05.18.
| Elindult a Cinego >>>
05.13.
| Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesText >>>
05.12.
| Nádasy Erika kapta idén a Déryné díjat! >>>
05.05.
| Elstartolt az 1749.hu >>>
05.04.
| Értéket ment és munkahelyeket teremt a Népi Építészeti Program >>>
04.28.
| Zene otthonmaradáshoz – Lounge remix album a Kerekes Bandtől >>>
04.24.
| Dalközpontú urbánus album Subicz Gábortól és zenekarától >>>
04.22.
| Nádasdy Ádám Aegon-díjas >>>

Aczél Géza, Samuel Martin Eno Belinga, Gömöri György, Julesz János, Rékai Anett, Vajsenbek Péter versei

Bene Zoltán, Kovács Katalin, Nyerges Gábor Ádám prózája

Bartha-Kovács Katalin, Éles Árpád, Nagy Fruzsina tanulmánya

Bakonyi István, Baráth Tibor, Kabdebó Lóránt, Lukács Barbara, Sántha József, Széchenyi Ágnes kritikája

>>>

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>

Három dühös ember
2019.10.07 - tiszatáj

ISTEN KEGYELMÉBŐL

Francois Ozon pályáját végigkíséri a melodráma zsáneréhez való ragaszkodás. Erotikától túlfűtött női film (Swimming Pool), veszteség-feldolgozással, múlt és jelen relációjával historikus keretek között foglalkozó Lubitsch-átirat (Frantz), családi tragédia (A házban), illetve melankolikus időskori gyászmunka (Homok alatt) egyaránt található a repertoárjában. Legutóbb a férfimelodráma került sorra, ilyen rangban épp az Isten kegyelméből legnagyobb potenciállal kecsegtető szálára bökhetünk.

Jó nézni, ahogy a gyakran enervált francia direktor kivételesen egy gördülékeny, hatásos cselekmény szolgálatába állítja zömmel visszafogott formanyelvét. Igaz történeten alapuló drámájában kiváló alakításokra ösztönzi színészeit, Manu Dacosse operatőr esőáztatta, szürkében halványuló snittekkel nyomatékosítja figurái bánatát. Lendülete ugyan nem tart ki a csaknem 140 perces játékidő végéig és a rendező végül átlagos ritmussal, konzervatív képi fogásokkal artikulálja témáit, a lényeget sosem veszíti szem elől. A gyermekmolesztálással vádolt Bernard Preynat atya és felettese, Barbarin bíboros ellen küzdő három, immár felnőtt áldozat története több érdekes gondolatot is felvet. Szó esik megbocsátás kontra igazságtétel ellentétéről, terítékre kerül a család szerepe, Ozon szülő-gyerek relációval bíbelődik, plusz a gázlángolás, vagyis a nagyhatalmú egyházi intézmény manipulációja és e megtévesztés szülőket befolyásoló, az áldozatokat hallgatásra és passzivitásra ítélő ereje sem hever parlagon.

A mélyen vallásos, fiait is e szellemben nevelő Alexandre, a liberális Francois és az édesanyjával szoros kapcsolatot ápoló Emmanuel habitusát, gondolatvilágát több mint 30 év múltán is fertőzi a papok – múlt és jelen összefűződését hangsúlyozó, ügyesen időzített cserkésztábori flashbackekkel kiemelő – szexuális bűne, így az Isten kegyelméből maszkulinitást fejtetőre állító karaktertanulmánynak/ szenvedélyfilmnek sem utolsó. Kétféle módon ábrázolja a férfiasság-imágót: egyrészt a keserűséget cipelő hétköznapi emberek síkján, másrészt a hatalmával visszaélő lyoni gyülekezet korrupciójának indexeként. Egyén és hatalom összezördülését vehetjük észre Alexandre és a hipokrata egyházfők ideológiai viadalában: az előbbi próbálna élni, feleséghez, barátnőhöz, idős mamához szeretettel fordulni, örökséget továbbadni és jó útra téríteni a gyerekeit, míg az utóbbi homokba dugott fejjel, gusztustalanul játszott tudatlansággal, pozícióját féltve tagadja baklövéseit. Beszédes – Thomas Vinterberg A vadászatát ellenpontozó – jelenet, amikor a felelősségre vont Preynat úgy érvel, jobb, ha nem szólnak a bűneiről, ugyanis az a napjainkban és a régen abuzált gyerekek szüleinek dühét vonná maga után, a népharag pedig ellene irányuló fizikai erőszakhoz vezetne – Ozon ilyenkor tényleg kiválóan építi a szüzsét, pingál jellemrajzot és navigál morális szürkezónákban. Rámutat, a felnőtt gyerekeket nemcsak a múlt leírhatatlansága tépi szét, továbbra is érzelmi rabszolgaságra kényszerítené őket a Felsőbb Hatalom, tudomást sem véve arról, hogy pszichológiai-lelki tortúrájuk ezer pofonnál is gyötrőbb. Három, vignettaként strukturált történetszállal is bizonyítja ezt a rendező: körülbelül 30-30 perc jut a centrális szereplőkre, az egyik karakternek szentelt szakaszt felváltja a második, aztán a harmadik, Ozon pedig sosem táncol vissza, nem mismásol, minden idegszálával főkaraktereinek rezdüléseit igyekszik átélhetővé tenni.

Transzcendens valláskritika helyett a mindennapok banalitását célzó jellemdrámára voksol a rendező. Látjuk a vallást bármilyen negatív zönge nélkül gyakorló Alexandre és családja vívódását, érezzük, hogyan billen másik irányba a látszólag gondtalan Francois élete (a nyugtalanságát dobolással enyhítő középkorú férfi snittjei találó metaforák), Ozon csúcsformát fut, amikor a Preynat feljelentéshullámáról értesülő, a régi sokktól máig szabadulni képtelen Emmanuelt epilepsziás roham küldi a földre. Dicséretes a tekintetekre, mozdulatokra fókuszáló rendezői metódus, az Isten kegyelméből leginkább a mindent felülíró szituációkra esküszik. Szíven üt, amikor Alexandre felesége kimondja, részéről miért nagy horderejű a pedofilbotrány, komplett szereplőrajz tárul elénk a barátnőjével hangosan veszekedő, az életét folytatni alig bíró, Preynat-t bizalma elárulásáért joggal bíráló Emmanuelről, valamint az egyházfők leleplezését egyszerre lazán, határozottan, bátrabban nyakába vevő Francois-ról. Itt a legtöbb probléma valóságban gyökerező, Ozon a bukott eklézsiavezetőkkel párban utasítja vissza az emelkedett hangvételt.

Dolgozata jobban rokonítható a Pablo Larraín-féle A klubbal, mint a Tom McCarthy jegyezte, tárgyilagosságot csak félsikerrel imitáló Spotlighttal vagy a nevetséges tanulságot hirdető, Barry Levinson dirigálta Sleepersszel: noha ezúttal sem az elkövetők kínlódására esik hangsúly, a hétköznapokra vetített, sebezhető figurákkal népesített történet a progresszív, átlagemberekre összpontosító európai vallásdrámákra rímel, semmint a tradicionális nyelvezetű filmekre. Pontosan ezért hat némi visszalépésnek az Isten kegyelméből második félideje – Ozon krimikbe, helyesebben tárgyalótermi művekbe (vö.: a szubzsánert visszájára fordító Tizenkét dühös ember) illő lózungokat ad Canossát járó figurái szájába, csatárláncot alkotó férfijai nejeket, anyukákat, barátokat magukhoz rendelő, kis híján patetikus szentekké emelkednek. Giccsbe ugyan nem fordul a mozi, az efféle túlhevültség azonban picit ellene megy az addigi hangvételnek, a fősodorbeli tradíció gyengíti a bölcs, hűvös szerzői analízist.

Ozon szerencsére időben észhez tér: a katarzist nyújtó végső igazságtétel elmarad, nyitott befejezése csak egy kételkedést generáló záróinzertnek ad utat, a válaszok legalább olyan kétségesnek tűnnek, mint az életben. Az Isten kegyelméből az ilyen érett momentumok révén lesz autentikus, az áldozatlétet bárki számára testközelbe hozó celluloid-tanulmány – az utolsó nagy bizonytalanságot nem oldja fel a Barbarin felfüggesztett börtönbüntetéséről tudósító szöveg, sem a júliusi cikkek garmadája Preynat ősidők óta esedékes papi felfüggesztéséről.

Szabó Ádám

 

 

 

Grace a Dieu, 2018

Rendező: Francois Ozon

Szereplők: Melvil Poupaud, Denis Ménochet, Swann Arlaud, Éric Caravaca, Bernard Verley

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2020.05.25 - tiszatáj

AZ ELSŐ ÁRULÓ

Radikális baloldaliként indult, Pasolini barátjaként tartották számon az idén 81 éves Marco Bellocchiót, jóllehet tavalyi maffiadrámája végképp nem bír semmilyen újító, pláne felforgató szándékkal: Az első áruló olykor csúnya kilengésekkel, de összességében biztos kézzel felépített biopic, amelynek esélye sincs, sőt, talán soha nem is akart a legnagyobbak közé emelkedni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL
Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

GERGELY ÁGNES: A SZOMJÚSÁG ÁRA. KÉT REGÉNY
Gergely Ágnes lírája, tárcái, memoárja és regényei szorosan összetartoznak, írásainak mélyrétegeiben beforratlan, újra meg újra feltépett sebek sejlenek fel. Regényei szereplőinek az életét egyéni és kollektív traumák, a személyiséget eltörölni próbáló hatalmi rendszerek alakítják. „Mi is megtapasztaltuk a már elfelejtett szavak – mint éhség, szomjúság és hazátlanság – elemi jelentését” – írja Pilinszky János. Gergely Ágnes azt tárja elénk, mi lett ennek a gyötrelmesen megtapasztalt, majd elfelejteni próbált elemi szomjúságnak az ára… – POLGÁR ANIKÓ KRITIKÁJA

>>>
2020.05.18 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNESSEL BENCSIK ORSOLYA BESZÉLGET
Vannak írók, akik a különböző műfajok és műnemek között az átfedéseket keresik, abból építkeznek, és olyan írók is, akikre azt szoktuk mondani, hogy „folyton ugyanazt a szöveget írják”. Én azt hiszem, hogy egyik sem vagyok, és az, hogy különböző műfajokban is dolgozom, éppen amiatt van, hogy a különbözőségük érdekel. Egyébként azt szoktam mondani, mert ez tényleg így van, hogy engem az irodalom egésze izgat. Már kamasz koromban is volt bennem egy ilyen éhség, hogy kipróbáljam a verset, a prózát, az esszét, a levelet, a naplót, a műfordítást, a kritikát és mindent, ami csak az irodalom része […]

>>>
2020.05.17 - tiszatáj

„Villányi László korokat, érzéslehetőségeket, letöréseket, vígságokat, pontos képeket és képzelgéseket ad, ámulatos a változatossága… Egyre olvasom, egyre jobban csodálom. Villányi a mindenkori élvonalak egyik írója, érzelmi felhangjai-lényege révén nem is olyan bő – másképp, persze, tágas – társaságban.” – írta Tandori Dezső… – JANÁKY MARIANNA SOROZATA

>>>
2020.05.16 - tiszatáj

CAPONE
5 év karrierpokol után új filmmel jelentkezett Az erő krónikájával hirtelen felkapottá, majd gyorsan kegyvesztetté vált Josh Trank. Szerzői kommentárokkal dúsított anti-gengsztermozijában végig ott lüktet fiaskójának összes zöngéje: drogmámoros, alkoholgőzben pácolt, kreatív nézeteltérésekkel, végül idegösszeomlással dúsított rendezőpályáját a szesztilalom legismertebb gengszterének hattyúdalával állítja párhuzamba… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.13 - tiszatáj

RESET – AZ IRODALOM MOST IS ÖSSZEKÖT Mi történik akkor, ha megnyomjuk a reset gombot és a rendszer leáll, újraindul? Mi történik a társadalommal, a mindennapokkal, a kapcsolatokkal, a világ megszokott működésével? Az idén, második alkalommal szeptemberre tervezett PesText Nemzetközi […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő