11.07.
| Legéndy Jácint költő performansza a Berlini Falnál >>>
10.18.
| Művek és Mi – vendégünk Kollár Árpád, Mécs Anna és Závada Péter >>>
11.12
| Lásd élesebben! – Jön a 16. Verzió Filmfesztivál >>>
11.07.
| Asztali beszélgetések… – Beszélgetés a művészetről Matzon Ákossal >>>
10.28.
| Sikerdarabok érkeznek Szegedre a következő hónapokban >>>
10.24.
| Asztali beszélgetések… – Toronyi Zsuzsanna és Závada Pál >>>
10.22.
| Velence után a Titanicon, majd a magyar mozikban is bemutatkozik a Déva >>>
10.18.
| Mi is zajlik ma a fenntartható világunkban? >>>
10.18.
| Müpa – Virtus és Extázis >>>
10.15.
| Lenyűgöző koreográfiák és táncpremierek a CAFe Budapesten >>>

10.10.
| Plusz előadás a Jézus Krisztus Szupersztárból a Dóm téren >>>
10.10.
| Olga Tokarczuk és Peter Handke kapja a 2018-as és a 2019-es irodalmi Nobel-díjat >>>
10.09.
| Elhunyt Vekerdy Tamás író, pszichológus >>>
10.07.
| Megjelent a Határtalan Régészet őszi száma >>>
09.30.
| 10 éves a Duda Éva Társulat >>>
09.24.
| Még három napig lehet jelentkezni Szilasi László szépírás kurzusára >>>
09.22.
| Meghalt Sára Sándor, a nemzet művésze >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>

Bakos András, Jahoda Sándor, Kocsis Klára, Szakállas Zsolt, Székelyhidi Zsolt, Tönköl József, Turczi István versei
Antal Balázs prózája
Beszélgetés Konrád Györggyel 
Autopsia – A feldarabolt Isten rekompozíciója
Bajnok/Süllyesztő – Újabb eredmények a Hajnóczy-hagyaték kutatásában

>>>

SZABÓ GÁBOR TÖRTÉNETEINK VÉGE C. KÖTETÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL
Élettörténet és emlékezet – ezek voltak a hívószavai a a Magyar Könyvkiadók Napjának, mely idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Szabó Gáborral Történeteink vége című könyvéről és az emlékezéspolitikáról Melhardt Gergő beszélgetett… – TASKOVICS VIKTÓRIA BESZÁMOLÓJA

>>>

„Aki rövidprózákkal kezd”
2019.09.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZIL ÁGNESSEL

– Első köteted, a 2013-as Tangram egy kínai kombinációs játék lehetőségeit alkalmazza irodalmi szövegekre: felcserélhető, ide-oda tologatható, variálható, valamiképp folyton összekapcsolódó kisprózák laza gyűjteménye a könyv. Becézték posztmodernnek, összehozták Esterházy Egy nőjével, kaptál érte JAKkendő-díjat – értették, szerették. Legújabb, tavaly megjelent novellagyűjteményed, az Életünk legszebb napja újabb kikacsintás a Távol-Kelet felé, ezúttal a kínai horoszkóp állatai tűnnek fel a címben, a kutyától a sárkányon át a kakasig. Mi vonz ehhez a világhoz, miért érdekes vagy fontos a számodra ennek a kultúrának az irodalomba emelése?

– Bárcsak azt mondhatnám, hogy szenvedélyes Kelet-rajongó vagyok, de ez nem igaz. Gyerekkoromban sokat olvastam Kínáról, mert apám ezt várta el, őt nagyon érdekelte a buddhizmus, engem inkább a tao, Weöres Sándor fordítása és A teljesség felé vonz, módosult tudatállapotba kerülök tőle.

A XXI. századi Európában a vallás, a meggyőződés, a hit és a kultúra egy salátabár, azt pakolsz a tányérodra, amit meg bírsz emészteni, egy kicsi ebből, valamivel több abból – nekem a tao belefér. A tangramról (a játékról) azt gondoltam, mindenki ismeri, vagy azt is mondhatnám: az általános műveltség része, ebből is látszik, hogy nem feltétlenül észlelem jól a környezetemet, mert sokan rákérdeztek, hogy mi a lényege, tehát a könyv címe homályos maradt. Az Életünk első ciklusa pedig valóban a kínai horoszkópra épül, eleve így írtam meg a novellákat, de ez csak ürügy a részemről, hogy megfessem ezt a tizenhétféle jellemet.

– A tárgyalt hasonlóságon kívül azonban jelentős eltérés fedezhető fel a két könyv között: az Életünk legszebb napja, ha lehet így fogalmazni, hagyományosabb módon mesél el történeteket, hús-vér figurákkal, sorsokkal, kerekebb életekkel. A hagyományosabbnak mondható történetvezetés ugyanakkor persze nem jelent pehelysúlyt, könyved olvasása komoly olvasói koncentrációt kíván, mert nagyon sűrűk a sztorik, akár egy bekezdésen belül is nagy ugrások figyelhetők meg időben, térben egyaránt, vissza-, ide- és odautalásokkal. Hogyan készültél a második kötetre, miért mozdultál ebbe az irányba, mi változott a prózaírói szemléletedben?

– Az könnyen megjósolható, hogy aki rövidprózákkal kezd, az előbb-utóbb a novelláknál találja magát, onnan pedig a legtöbben az elbeszélések vagy a regény világába lépnek tovább. A Tangramban is volt novella, az Életünkben pedig elbeszélés, tehát kitoltam egy kicsit a határokat, de számomra a komfortzóna a novella, nem is értem, a reneszánszig mit olvastak az emberek… Most az érdekelt például, mennyire sikerült lecsupaszítani a történetet a carveri, munrói értelemben, hogy például egy hétköznap lehet-e egy írás témája. Ilyen hétköznapokból tíz- meg tízezer szakad ránk, és egyszer csak megroppantja a szereplők gerincét – kíváncsi voltam, megbír-e egy novellát. Tulajdonképpen az érdekelt, meddig lehet lecsupaszítani a szöveget, ha úgy tetszik, eszköztelenné tenni, nyelvileg is kicsit ritkásabb szöveget alkotni, mint amilyen az előző kötet volt. Foglalkoztatott a ciklusírás is, hiszen a Tangramban volt ugyan néhány összefüggő szöveg, a Kínai viszont egészében összetart.

– Számtalan figura, hétköznapi helyzet, valóságanyag van a kötet novelláiban. Hogyan látsz, mit figyelsz, mit veszel észre, hogyan születik meg benned a történet? Hogyan találsz hozzá hangot, nyelvet?

– Vizuális vagyok, gyakran egy-egy kép hoz fel bennem egy történetet, de végül általában nem a cselekmény nyűgöz le, hanem az érdekel, hogy mennyire tudom azt szavakkal vagy mondatokkal visszaadni. Lehet, hogy nem egy hasonlat vagy egy metafora lesz, csak egy jó ritmusú mondat. Kegyelmi állapotokban egy lendülettel meg tudom írni, de legtöbbször két vagy több élmény keveredik össze, amiből kialakulhat egy jó novella. Általában nem tudom, hogyan fog befejeződni, sokszor engem is meglep, hogy mi történik ezekkel az emberekkel. Néhány történetet úgy írtam meg, hogy ne legyen egyértelmű a vége, ezekkel azt csinál az olvasó, amit akar. Fontosnak is tartom, hogy ne én irányítsak.

– Az Életünk legszebb napja két, római számmal jelölt ciklusból áll, és meglepően sok, ötven novellát tartalmaz – ez akár két kötet is lehetett volna.

– Körülbelül három év termése volt ez az ötven novella, mert a végletekig akarom javítgatni a szövegeket, és engem is váratlanul ért, hogy végül több mint kétszáz oldal lett belőle. A Kínai munkacímen futó első rész nem tett volna ki egy kötetet, de a tartalmánál, szerkesztésmódjánál fogva se kivenni, se hozzátenni nem lehetett, így egyértelmű volt, hogy együtt marad a két rész, így lett belőle egy elég terjedelmes novelláskötet.

– Az egyik, a 2017-es gyulai Irodalmi Humorfesztiválon elhangzott novellád címe igen merész: Arról, hogy mi a groteszk. Ennek végén olvasható az alábbi mondat: „Tudja, azt hiszem, újra meg kell töltenünk tartalommal a XXI. század kiüresedett formáit.” Nem spoilerezem el a szöveget, annyit azonban elárulhatok, hogy az egyik szereplőjét halljuk, én azonban naiv olvasóként a szerzőt kérdezem: milyen tartalmakat veszített el ez a század, és a belőle eltelt majdnem húsz év? Megkerülhetetlen ma a groteszk?

– A XX. század során csaknem mindent elvesztettünk, az ezredforduló után pedig annak illúzióját is, hogy egyszer csak jóra fordulhat minden (vagy bármi). Nehéz erről közhelyek nélkül beszélni, talán csak annyit, hogy az ember eljutott a Holdra, de leásott a pokláig is. Nincs család, nincs hit, nincsenek kapaszkodók, de úgy kell, úgy illik tenni, mintha mindezek meglennének, mintha rendben lenne minden. Persze az ókortól kezdve panaszkodnak minderre, de azt hiszem, ezúttal komoly a helyzet. A groteszk hallatán mindenki Örkényre gondol, de ha például olvassuk a középső Karinthyt, akkor az ő rövidprózáiban ugyanezt a mindent megkérdőjelező, mondhatnám (de csak nagy szeretettel), hogy cinikus hangot halljuk, ezért meg merem kockáztatni, hogy ez a látásmód nemcsak a személyiségükből, hanem magából a korszakból adódott. Érdemes elolvasni a Botond unokája című novellát, amelyben megindul a kismagyar egy lerobbant Opellel, elfoglalni Franciaországot – digitálisan hozzáférhetetlen, míg a kötet sok darabja szabadon olvasható. Ez a háború utáni, kisemmizett nemzedék, sokszor a megjelenés reménye nélkül, tud szórakozni olyan önfeledten a régi világuk összeomlásán, mert nincs semmi másuk, csak a virágos jókedvük. Hát ez nekem a groteszk. Az egérirtás, hozott szalonnával.

– Békésen tanítasz, a helyi lapba írsz ismeretterjesztő, nyelvészeti cikkeket, és régóta vezetsz örömbeszélgetős novellaértelmezői kört Irodalmi Svédasztal néven. Mit tapasztaltál, ezek a szépíráson kívüli, de ahhoz szorosan kötődő foglalkozások hogyan befolyásolták a prózaírói munkád?

– A Svéden nem írunk, hanem olvasunk, de rendkívüli alapossággal, és sokszor olyan szempontok is szóba kerülnek, amelyek nekem eszembe se jutottak a felkészülés során. Néha olyan érzésem is van, hogy a klubtagok olyan mélységekig, apróságokig eljutnak, mintha kifejezetten ki akarnának fogni rajtam, ami lehetne idegesítő, de én inkább jól szórakozom, meg persze tanulok is belőle (a hetvenes évek filmjei például számukra alapművek, én meg akkoriban még nem tudtam írni se). Sokszor előfordul, hogy nem egyezik az ízlésünk: ami nekem tetszik, az őket felháborítja, és persze volt már fordítva is, hogy én jöttem halál idegesen haza, szóval időnként elhagyjuk a kényelmesre taposott territóriumot, ami mindenképpen előremutató mindannyiunk számára. Így aztán másodszor is utánanézek dolgoknak, összefüggéseknek, és menet közben belebotlom érdekes jellemekbe, olyan történetekbe, amelyek szempontváltással bekerülhetnek egy-egy novellába.

– Úgy tudom, sok új, kiadásra váró novellád van – mi Szil Ágnes következő lépése?

– Összegyűlt egy újabb kötettervem, három ciklussal, most épp az éjszakáim-hajnalaim a rendezgetési, szerkesztési fázissal telnek, ez számomra a legnehezebb. Valamivel hosszabbak a novellák, mint az első két kötetben, művészetről, nevekről, kapcsolatokról szólnak, ezeket rakom fel egy gerincoszlopra, amely lehetőleg majd megtartja a saját súlyát.

Kiss László


Címke: , , ,
2019.10.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Aki már járt az utóbbi években a Millenárison az Art Market ideje alatt, tudja, hogy már az épület előtt és a parkban meglepetések, izgalmas köztéri alkotások, installációk fogadják. Idén sem unatkozunk az épület felé haladva, mozgó szobrokat látunk, élőket, égbe nyúló nyakkal, méhkast szimbolizálva, abroncsokkal, hófehér anyagokba burkolózva közöttünk sétáltak, de nem vesznek rólunk tudomást, ahogy egy szoborhoz illik […]

>>>
2019.10.16 - tiszatáj

PATAK MÁRTA: ENYHÍTŐ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT
Minden ember egy kalitkába zárt hal: nem a megfelelő térben, nem a megfelelő időben létezik, mégis lubickol saját világának ketrecében. Akár ezt is sugallhatja Patak Márta 2017-es novelláskötetének borítója. Az Enyhítő körülmények között című kötet a Scolar Kiadó egy új sorozatában, a ScolarLive-ban jelent meg, mely sorozatnak két célja is van: az első az, hogy a pályakezdő alkotók teret kapjanak, a másik pedig azon „már bizonyított” szerzők új kötetének kiadása, akik eddig a megérdemeltnél valami miatt kevesebb figyelemben részesültek… – KOMÁROMI DÓRA KRITIKÁJA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A MAOE DIMENZIÓK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A címben megidézett Umberto Eco könyvére történő utalás nem a véletlen műve, hiszen végignézve a MAOE hatodik tematikus, gigakiállításának a DIMENZIÓK-nak a kolosszális terjedelmű anyagát (hatszázhúsz művész B1 méretben megjelenő reprodukcióival) a REÖK teljes teremsorát felvonultató enteriőrben a vizuális enumerációnak valamilyen hasonló euforikus érzése keríthet hatalmába, mint a három évvel ezelőtt elhunyt, jeles szemiotika tudóst, amikor szöveggyűjteménye előszavában kifejezésre juttatta a listák utáni hajtóvadászatának mámorító hatását… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A WALL STREET PILLANGÓI
Jessica Pressler 2015-ös cikke első pillantásra kiváló alapanyagot szolgáltat a napjainkban egyre népszerűbb girl power-mozikhoz. Az újságírónő New York Magazinban publikált írása igaz történetet dolgoz fel: bepillantást nyerhetünk egy sztriptíz-táncosnő 2007-től 2015-ig húzódó viszontagságos éveibe, benne egymásra találással, karrierépítéssel, gazdasági világválsággal, felemelkedéssel és bukással, illetve újrakezdéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.14 - tiszatáj

BALLA ZSÓFIA ESSZÉKÖTETÉRŐL
Balla Zsófia kötetében sokféle műfajú, hosszúságú írást találni, s mind egy személy, még inkább egy téma, még inkább egy kérdés körül dong, mint darázs a fészkébe igyekezvén. A szövegek műfaj szerinti nagyobb egységeket alkotnak, s azon belül valamelyest követik e megjelenés időrendjét. A költőnő versei pedig újra és újra felbukkannak, mint a színes kavicsok közül a kagylók a tengerparton, gyöngyöt rejtve… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ÍRÁSA

>>>
2019.10.12 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR TÖRTÉNETEINK VÉGE C. KÖTETÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL
Élettörténet és emlékezet – ezek voltak a hívószavai a a Magyar Könyvkiadók Napjának, mely idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Szabó Gáborral Történeteink vége című könyvéről és az emlékezéspolitikáról Melhardt Gergő beszélgetett… – TASKOVICS VIKTÓRIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.10.10 - tiszatáj

JOKER
Fennakadhatunk rajta, hogy szuperhősfilm vitte el a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlánját a Lucrecia Martel vezette zsűritől, mindenki jobban jár, ha inkább magát a kérdéses művet szemrevételezi és a látottak alapján vonja le a következtetéseket: bohócgúnyát húzó ölőmester ide, eredettörténet oda, a Logan óta nem született ilyen érett, hihetetlenül realisztikus, hagyománytagadó feldolgozás egy mainstream képregénykarakterről… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.09 - tiszatáj

NAGY SIKER TANDI FLORA ÉS OLASZ FLÓRA SZEGEDI KONCERTJE
A Szomorú vasárnaptól Lara Fabian Je T’aime című daláig sok világsláger felcsendült hétfő este Szegeden, az IH Rendezvényközpont nagytermében Tandi Flora és Olasz Flóra nagy sikerű, telt házas közös koncertjén. A népszerű énekes és a már több nemzetközi versenyen díjat nyert hárfás országos turnét is tervez a különleges produkcióval… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő