Tiszatájonline | 2019. április 15.

Zvonko Taneszki versei

A makedón folklór szerelmese vagyok,
ott várakozik – egészen a sírig.

Várni fogok rád 100 évet
és minden nap június lesz
és te őrködni fogsz,
míg mások elalszanak
előttünk,
hogy mesélj nekem
saját fiaidról, s én neked a lányokról
és a két nagy szőrös farkú
perzsa macskáról.

Várni fogok rád 100 évet,
de nem többet.

Zvonko Taneszki, Ph.D. Звонко Танески (Szkopje, 1980) költő, irodalomár, kritikus, fordító. Általános- és összehasonlító irodalom szakon diplomázott Szkopjéban a Blazse Koneszki Nyelvtudományi karon. 2007-ben védte meg doktori disszertációját Bratislavában a Comenius Egyetemen szlovák irodalom és irodalomelmélet szakon, a másik doktori dolgozatát pedig Nyitrán, az Univerzita Konštantína Filozofa bölcsészettudományi karának fordítás és interpretáció szakán. A Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalom Intézetében dolgozott. Tiszteletbeli tagja a Független Írók Klubjának Szlovákiában. A szkopjei FON egyetemen habilitált. Több könyv szerzője. Aktívan fordítja a szlovák irodalmat makedón nyelvre és fordítva. Munkái megjelentek angolul, olaszul, szlovénul, szerbül, bolgárul, eszperantóul és szlovákul.

A rejtély vége

(Csokoládé a mappában, 2010)

A makedón folklór szerelmese vagyok,

ott várakozik – egészen a sírig.

Várni fogok rád 100 évet

és minden nap június lesz

és te őrködni fogsz,

míg mások elalszanak

előttünk,

hogy mesélj nekem

saját fiaidról, s én neked a lányokról

és a két nagy szőrös farkú

perzsa macskáról.

Várni fogok rád 100 évet,

de nem többet.

Akartam írni

(Kedvességek garancialevél nélkül, 2012)

Akartam írni egy dalt neked –

hogy levetkőztesselek minden metaforától, metonímiától és jelzőtől,

hogy meztelen igazság legyél,

hivatalos és az illetékesek által elfogadott

mint önvédelemben szilárd bizonyíték

Akartam írni egy üzenetet neked

hogy leírjam, hogyan jössz le hozzám titkolt pillantással

anélkül hogy megfordulnál,

hogyan ellenőrizlek – hogy ne kövessen senki

féktelen és helytelen

Akartam írni egy e-mailt neked

hogy elsüllyedek a virtuális érzékenységedben,

és magányos vagyok egész éjjel a bekapcsolt monitor előtt –

hogy ne égjen a szemem a sötétségtől –

mielőtt hosszabb idő után

meglát téged a valóságban

Akartam írni egy levelet neked

hogy megjutalmazzalak kedvességgel –,

hogy legyen neked tartalék vagy többlet,

amikor üdvözléskor elfelejtesz mosolyogni

Akartam írni, de már meggondoltam magam.

Így folytatom, továbbra is akarok.

Kuzder Rita fordítása

(Megjelent a Tiszatáj 2018/7–8. számában)