02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Minden nyugtalanító
2019.01.24 - tiszatáj

INTERJÚ FEKETE VINCÉVEL SZÁRNYVONAL CÍMŰ KÖTETE KAPCSÁN

A Szárnyvonal több vágányon is fut. Fekete egyfelől a kizökkent idő természetével foglalkozik. A kizökkent idő egyfajta más-idő, ünnep, az időn kívüli idő eksztázisa. A lopott és talált idő természetét egy titkos szerelem viszontagságain keresztül érzékelteti. A könyv másik tétje: miképpen lehet érvényesen egy olyan klasszikus zsánerhez fordulni, mint a természeti líra – anakronizmusok nélkül. A versek több műfajhoz is köthetők: gondolati költemények, tájversek, csendéletek, elégiák, monológok, szonettek. A formai gazdagság is jelzi a székelyföldi költő lírájának klasszicizálódását. Ez azonban semmiképpen sem jelent holmi zárt esztétikát, iskolás rendet. Fekete verseiben a feszültség éppen a visszafogottság révén lesz igazán erőteljes, meghatározó versszervező elem. A könyv verseiben, nemegyszer páratlan erudícióval megírt egyetlen mondatnyi költeményeiben a kizökkent idő, akár az ingaóra, vissza is zökken, hogy felmutassa, miképpen egészítik ki a hétköznapok az ünnepeket. A Szárnyvonal indulási oldala a posztklasszikus erdélyi líra, az érkezési peron pedig napjaink izgalmas költészete.

– Mit jelent Fekete Vince számára a tér, evidenciát vagy feladatot, illetve mi minden mást?

Á, dehogy, leginkább kilátót, kiterjedést. A helyet, ahonnan ráláthatok a világra. Ahol feloldódhat az ember a tájban. Ahol szimbiózisban lehet az ember a természettel.

Hogyan lehet feloldani az elvesztegetett idő által megképződött melankóliát? Érdemes?

De hát fel kellene oldani vajon, kérdezhetném. És vajon miért? Tudomásul kellene venni csak. Illetve nem is kellene, csak jó, ha tudomásul vesszük. Ha tudásunk van/volna róla. Ha számolunk/számolnánk vele. Vagyis ez a véges és végtelen közötti vibrálás, ez a rettenetes játék. Hogy kifolyik kezünk közül, mint a homok. Elfolyik, elpörög. És akkor ott van bennünk a rémület. Belül legalábbis. Az elfogyás, elpörgés az elmúlás rémülete és feszültsége. Ez a véges és végtelen közötti feszültség. Mert nem megszelídíteni kellene a végtelent, hanem gyakorolni. Úgy, hogy megpróbál az ember föloldódni valamiben, mondjuk a tájban. Ezáltal valahogy felfüggeszteni az itteni és túlnani közötti törést. Folytonossá tenni ezt a kétféle létállapotot, mintegy egybejátszani az itteni, megtalált harmóniát a majdani megbékélt föloldódással. Újragondolni az életet és az elmúlást. Mint ahogy tette ezt Szilágyi Domokos, amikor Csokonai körforgás-elvét az Öregek könyvében újraírta. Ezt a természet-, illetve létszemléletet, ahogyan a test majdan ennek a természeti körforgásnak a részévé válik.

A Szárnyvonalban a feszültség és a visszafogottság egy cipőben járnak?

A visszafogottságtól nő a feszültség. És minél nagyobb a visszafogottság, mennél hangsúlyosabban működnek ezek a fékek, annál nagyobb lesz a feszültség. De a visszafogottság is, a feszültség is, mindketten csak lehetőségek. Ha úgy tetszik: költői eszközök, amivel operál, operálhat a szerző. Oldás és kötés. Szorítás és lazítás. Belső ritmus, pulzálás, lüktetés. A verseken belül, és az egyes versek között is, majd a kötet egészében szintúgy.

Az, amit a szövegekben elleplez, egy idő után adott esetben ugyanúgy tárulkozik fel? Vagy az ellepleződés ideje alatt végbemenő változások nyomonkövethetetlensége az, ami nyugtalanító?

Minden nyugtalanító. Az elleplezés leginkább. De a feltárulkozás is. Mert sosem teljes, abszolút feltárulkozásról beszélhetünk. Az ellepleződés ideje alatti változások ugyancsak, mert hozzátesznek, de nem eleget, és így el is vesznek belőle mindig valamennyit. Ami igazán nyugtalanító, az a titok. Ami itt, mint minden könyvben, benne van. De itt sokkal hangsúlyosabban. És ez olyan titok, aminek még a szerző sem lehet tudatában maradéktalanul. A könyv titka ez, a teremtmény titka. A teremtményé, amelyik önállósul, és elkezd önálló életet élni. Érdekes csak addig volt, addig volt izgató, amíg készült, amíg íródott. Így még előtte, a szerző előtt sem nyilvánvaló már ez a titok.

A költészet belső köreit tekintve, tapasztalatai szerint figyelembe vehető-e a mindenkori környezet, a hétköznapi történések lüktetése,mint hatást gyakorló erő? Lokalizálhat-e az alkotás, attól függően, hogy szerzője a világ mely pontján lakik?

Lokalizálhat és el is engedhet. Megköthet és el is oldozhat. Számomra annyiban fontos, hogy bejön-e (egyébként igen!), megélhető-e a világ teljessége, teszem fel, ott, azon a ponton, ahol akkor éppen vagyok. Hogy beindul-e a működés, elkezdenek-e kattogni a kerekek, úgy fúj-e a szél, ahogyan én látom, úgy süt-e a nap, úgy esik-e, úgy hull-e a hó? Nekem ezek megélése a fontos, és mindegy, hogy hol vagyok most már, mert ugyanazt élem meg, mintha ott, azon a bizonyos kiemelkedő ponton volnék, mondjuk a szülőfalumban, a kertben, a falu fölött, az erdő szélén, senkitől és semmitől nem zavartatva, csak az elemek és a természet erőinek a közvetlen közelében.

A tájhoz való viszony alapján óriási különbség van érzelmi és esztétikai perspektíva között?

Az enyém – az esztétikai mellett, vagy azon túl – mindig is érzelmi viszony volt. És az önazonosság és az identitásom része volt mindig is. De igazából nem az esztétikai perspektíva az, ami igazán megfog, érdekel, hanem az érzelmi. Nem kell elájulnom nekem a látványtól, azt hiszem, hanem kötődnöm kell hozzá. Kapcsolódnom olyan szálakkal is, amelyekről talán nem is tudok, de érzem, hogy vannak. Otthon lenni az otthoni világban, és csak otthon lenni otthon.

Lehetséges, hogy a Szárnyvonal egy olyan szöveghálót teremt, amelynek felfejtésével előtűnik egyfajta eksztatikus idő, mintha a lineáris időt megpróbálná transzformálni a mágia cirkuláris idejévé?

Igen, abszolút, amikor megírtam ezeket a verseket, ezt az elképesztő élményt éltem át magam is. Nagyon örülnék, ha az olvasót is ugyanígy berántaná, ha kimozdítaná a mindennapi lineáris időből és beszippantaná ebbe az eksztatikus időalagútba. Ha megforgatná, megpörgetné, ha végigvinné ezeken az villódzó élményeken, állomásokon.

Fontos ismernünk a posztklasszikus erdélyi líra mibenlétét, ahhoz, hogy a Szárnyvonal kortárs hétköznapokat feszegető képeihez közelebb kerüljünk?

Ez a transz/poszt erdélyiség, gondolom, a helyet elfogadó és belakó én mindennapjairól, valami elfogadó fölismerés, ragaszkodás, ami anyagszerű és sejtelmes is, de sohasem profán, hanem mindig valami szakrális-rituális jelleget ölt. Annak megfelelően, hogy ezek a hétköznapok, tájak a lélek tájai, hétköznapjai. És ezek mindenhol ismerősek, bárhol éljünk a nagyvilágban.

Sirbik Attila

 

Magvető Kiadó

Budapest, 2018

104 oldal, 1990 Ft

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő