05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
05.02.
| PLÜSS NAP – Gyerekirodalomról nem (csak) gyerekeknek >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
04.24.
| Beszédülés a sarjerdőbe – Tiszatáj lapbemutató >>>
04.24.
| Kaláka 50 – Hét határon át >>>
04.18.
| Emberkereskedelem elleni kampánnyal jön a mozikba az Egy nő fogságban >>>
04.16.
| REÖK – Nincs megállás a Rendőrséggel >>>
04.12.
| Vármező Galériában – Bahget Iskander: Szíriai kulturális kiállítás Budapesten >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>

Tandori Dezső versei
Fried István, Tóth Ákos Tandori Dezsőről

Farkas Wellmann Éva, Gergely Ágnes, Hartay Csaba, Lanczkor Gábor, Markó Béla, Pál Sándor Attila versei

Boldog Daniella, Rafael Chirbes prózája

Deres Kornélia, Julian Barnes, Milián Orsolya tanulmánya

Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról

>>>

A csütörtöktől szombatig tartó konferencia tizennégy szekcióban, összesen hetvenhárom előadónak adott lehetőséget arra, hogy megmutathassák magukat, és eddig elért tudományos eredményeiket. Újdonságként szolgált az Innovációk és gondolatok szekció, ahol javarészt tudományos-ismeretterjesztő előadások hangoztak el, vagy olyan tudományos kutatásokat mutattak be, amelyek még gyerekcipőben járnak. A Szegedi Tudományegyetem hallgatóin kívül az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pécsi Tudományegyetem, Budapesti Gazdasági Egyetem és a Pannon Egyetem is képviseltette magát.

>>>

Az olasz maffiától a kritikaműhelyig
2018.11.11 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL

A szegedi kötődésű Próza Nostra egy olyan online folyóirat, amely a populáris irodalom alkotásaira fókuszáló, kritikai vállalkozásain túl irodalmi estek szervezésben is részt vesz, oldalán és eseményein pedig lehetőséget nyújt arra, hogy az érdeklődők tágabb perspektívából ismerhessék meg a zsánerirodalom legfrissebb műveit. A Próza Nostra szerkesztőségének tagjaként beszélgettem Szabó István Zoltán – vagy ismertebb nevén, Steve – alapítóval a lapról, annak múltjáról, újraéledő programjairól, tervezett jövőjéről, és a hazai populáris kultúráról.

– Mikor és milyen céllal alakult meg a Próza Nostra? Esetleg volt valamilyen előzménye?

Erre egészen pontosan tudok válaszolni, 2010. október 23-án alakult meg. Az előzménye az volt, hogy sok könyvet olvastam, és mindegyikről csináltam valamilyen jegyzetet, ami segített emlékezni, milyen gondolataim voltak a szöveg kapcsán. Egy idő múlva úgy gondoltam, miért ne tegyem ki ezeket, hátha érdekel valakit. Szóval csináltam egy blogot, ez lett a Próza Nostra.

Ekkor még egyedül írtam az oldalra, de idővel egyre többen csatlakoztak hozzám. Kezdetben hiányzott a közösségépítő ambíció, hiszen a szerkesztőség ötlete fel sem merült. Tényleg úgy kezdődött, hogy szerettem olvasni, és szerettem írni a könyvekről.

 

 

– Honnan jött a Próza Nostra elnevezés?

Mikor Szicíliából kivándoroltak az olaszok az Egyesült Államokba, akkor vitték magukkal a maffiát is. Az amerikai olasz maffia megnevezésére használta J. Edgar Hoover a Cosa Nostra elnevezést, ami azt jelenti, hogy a mi ügyünk. Nekem tetszett ez a név, és az is, hogy rímel rá a próza.

 

Próza Nostra, vagyis a mi prózánk.

 

Megfogott az áthallás, hogy ez valami alulról szerveződő dolog, egy második szuverén a kanonizált kultúrával szemben, vagy mellette.

– Mára több mint tíz főt számlál a szerkesztőség. Hogyan bővült a csapat, kikből áll?

Azt hiszem, mindenki bölcsész, és a legtöbben szegedi illetőségűek – akik azóta persze elköltöztek ide-oda –, illetve még néhányan, akik nem a városhoz kötődnek. Először a baráti társaságból verbuválódott – látták az oldalt, és úgy gondolták, ők is szívesen hozzátennék a maguk szövegeit. Aztán még többen csatlakoztak, közben egyre több kiadóval léptünk kapcsolatba. Valahogy lett egyfajta neve az oldalnak.

A tanítványaink közül is kerültek ki kritikusok. Törekszünk arra, hogy minél többen, minél fiatalabbak is csatlakozzanak, hiszen így folyton lesz utánpótlás, és nem mindig ugyanazok az emberek fognak az oldalra írni. Az újabb kritikusok más nézőpontokat mutatnak meg, ez pedig érdekli az embereket. Ha megfogalmazhatnék némi elégedetlenséget a saját munkánkkal vagy műhelyünkkel kapcsolatban, az az, hogy valóban csak bölcsészekből áll a csapat.

–Mariann?

Igazad van, Benkő Mariannt és Nyerges Csabát kivéve, de ők tiszteletbeli bölcsészek. Szóval szinte csak bölcsészekből áll, és nagyon jó lenne olyan embereket is beszervezni, akik érdeklődnek az irodalom iránt, viszont teljesen más ágból jönnek. Ők biztos, hogy sok olyan nézőpontot és ötletet tudnának hozzáadni a munkánkhoz, ami bennünk fel sem merül.

 

 

Az oldalon főként kritikákkal találkozhat az olvasó. Mi alapján választjátok ki a műveket? Illetve milyen nézőpontból születnek ezek a szövegek?

Bármi, ami a fantasztikummal kapcsolatos, vagy a fantasztikum és a kanonizált irodalom határvidékéhez köthető. Ez viszonylag önkényes, tehát nincs kodifikált rendszerünk, ami alapján eldöntjük, hogy erről lehet írni, erről nem. És én ezt szeretem is így tartani. Ha megnézzük a Próza Nostrán megjelent kritikákat, akkor látható, hogy időnként becsúsznak olyan szövegek, amik nem feltétlenül alkotják az érdeklődés gerincét, tehát valahogy kilógnak a mezőnyből. De szerintem ez számunkra is nézőponttágító, illetve az olvasók előtt is máshogy pozicionálja magát az oldal – meg egyáltalán az irodalomról való elképzelését is.

Igyekszünk figyelni arra, hogy minél több új megjelenésről legyen szó. Ezzel szeretnénk azok igényeit kiszolgálni, akiket érdekel a fantasztikum, és azokat a kiadókat is, akikkel kapcsolatban állunk. Nyilván a kiadók örülnek, ha írunk róluk, de részükről semmiféle nyomás nincs irányunkba. Inkább a fantasztikusirodalommal foglalkozó műhelyek, és az ottani megjelenések bírnak nyomással, hiszen ha ők írnak egy új szövegről, akkor nekünk sem lenne rossz. Nem azért, mert ennek bármiféle tétje van, elvégre mindenki ingyen csinálja. A szövegek összehasonlítási alapként szolgálhatnak, ahelyett, hogy egy gazdasági vagy ökonómiai rendszerben íródjanak.

 

Ha ezt írta „A” portál, akkor mi is írjunk róla, és nézzük meg, hol is vannak a különbségek.

 

A kérdés második felére válaszolva, szerintem attól függ, melyik kritikus írását olvasod.

Viszont kijelenthető, hogy most már a zsáner felől közelítünk a szövegekhez. Kezdetben nem teljesen így volt, mert próbáltunk zsáner- és kanonizált irodalom határvidékén mozogni – már ha lehet ezzel a kétosztatúsággal élni, ami talán háttérbe szorult, és én ezt egyáltalán nem bánom. Mindenki hozza, amiben képzett, vagy amihez ért. Sokan vannak, ahogyan például te is, aki az irodalomelmélet felől érkezel, és ezért mindig van egy olyan szál a kritikádban, ami leginkább erre az elméleti vonalra fókuszál. Mások, akik kevésbé képzettek elméletileg, ők inkább komparatívabb megközelítést favorizálnak. Összevetnek olyan szövegeket, amik valamilen szempontból egymás mellé helyezhetőek. Szerintem mindkettő legitim, de természetesen nemcsak ez a két irány van.

Úgy gondolom, hogy az olvasóknak szintén valami többletet nyújt, ha nem mindig ugyanabból a pozícióból született kritikákat olvasnak. Bár meglátásom szerint, annak is meglenne a varázsa, ha lenne egy teljesen formalizálható vagy formalizált struktúrájuk. Érdekes játék lehetne, de egy idő után unalmassá válna. Egyébként volt valami hasonlóra precedens – a tíz mondatos kritika ekképpen működött. Volt tíz mondat, ami viszonylag kevés egy kritikához, de adott volt, hogy nagyjából mit kell lefedni velük. Például, hogy honnan beszél a szerző, milyen a narráció, a történetről is el kellett mondani néhány dolgot, valamint a könyv, mint tárgyról is szót kellett ejteni. Ezeket nagyon sokan elolvasták és megosztották. Nyilván azért is, mert mindenkinek belefér akár a buszon vagy a buszmegállóban, nem úgy, mint egy hosszabb, 5000 karakteres szöveg.

 

 

– A kritikák közlésén túl milyen tevékenységek köthetők még a Próza Nostrához?

Egyrészt vannak offline események, mint például a ViTa, vagyis a Világok Találkozása. Ez a legnagyobb, amit szervezünk, idén második alkalommal fogjuk megrendezni Budapesten a Bem Moziban [Az esemény elérhető itt.]. Ez egy össznépi, fantasztikummal foglalkozó egész napos program, ahol helyet kap könyv, videójáték, film, horror, sci-fi, fantasy, és ehhez hasonló témák. A rendezvény zászlóvivői és ötletgazdái Gaborják Ádám és Takács Gábor, de természetesen az egész csapat, illetve más műhelyek is részt vesznek a szervezésben.

Ennek van egy rokon rendezvénye, amit a szerkesztőségen belül kis ViTa-ként emlegetünk, viszont hivatalosan ViTa-est néven fut. Ez egy rapszodikus időközönként tartott, nagyjából 1,5 órás irodalmi beszélgetés néhány meghívott vendéggel. Ehhez hasonlóan üzemelt Szegeden a Próza Nostra Irodalmi Estek. Azt hiszem 2012-ben volt az első, és aztán több évig futott. Kisebb szünet után, most, 2018 októberében indult újra Veres Attilával. A következő beszélgetés novemberben lesz Hódosy Annamáriával és Benczik Verával a női sci-fi vízióiról, ahol, mint tudjuk, te fogsz moderálni.

Az offline rendezvények és kritikák mellett időnként közlünk interjúkat. Jelenleg van egy interjúsorozatunk, ami a Popkultúra a felsőoktatásban címet viseli. Olyan kutatókat, oktatókat keresünk meg, akik valamilyen magyar nyelvű egyetemen popkultúra kutatással foglalkoznak. Idővel, amikor meglesz egy tucatnyi interjú, szeretnénk egy e-könyveket is közölni. Friss megjelenések esetén a szerzőkkel készült beszélgetéseinket is megjelentetjük, és amennyiben kapunk engedélyt a kiadóktól, akár részleteket is közzéteszünk az új szövegekből, regényekből. Emellett volt novellapályázatunk, kétszer is, ezekből kötetek születtek. Az első a Csernobil 30 volt, a második pedig az Arany 200.

 

 

– Ez utóbbiak az oldalról letölthető e-könyvekként jelentek meg. Mesélnél a hátterükről?

A Csernobil 30 ötlete Gaborják Ádámtól indult. Ezt azért fontos megjegyezni, mert minél többször megkérdeznek, annál inkább úgy emlékszem, hogy az hozzám köthető, így muszáj leszögezni a lehető legtöbb helyen, hogy nem így volt. Ez persze csak vicc. Úgy gondoltuk, vagyis ő gondolta úgy, hogy ez jó téma lenne egy pályázathoz. Bedobta a közösbe, és nyilván nagy sikert aratott. Egyrészt, mert ez a 20. század egyik nagy megrázkódtatása, másrészt pedig azzal, hogy könnyen beindítja a sci-fi vagy a fantasy írók fantáziáját a téma, hiszen kedvez a horrornak, a posztapokaliptikus zsánernek, a sci-finek. Aktualitása is volt akkor, így fontosnak éreztük, hogy megnézzük, hogyan dolgozná fel a ma felnövő írógeneráció – vagy akár a tapasztaltabb szerzők – ezt a traumát. Több, mint 50 pályázat érkezett hozzánk. Ebből szerkesztettük az első Próza Nostra Könyvek kötetet [Elérhető itt!]. Szuper szövegek születtek. Az első helyezett később a műhelyünknek is tagja lett, hiszen Kovách Kristóf valójában Nyerges Csabát takarja.

A második, az Arany 200 [Elérhető itt!], az Arany-balladákat helyezte előtérbe a szerző születésének 200. évfordulója kapcsán.

 

Mi is szerettünk volna megemlékezni erről az eseményről, illetve becsatlakozni az egyik legnagyobb magyar költő recepciójába.

 

Szintén Gaborják Ádám ötlete volt a balladák újraírása, remixe prózai formában. A témának valamennyire felismerhetőnek kellett maradnia, de kikötöttük, hogy valamelyik zsáner felől dolgozzák fel a pályázók. Szintén több mint 50 pályamunka érkezett, de itt nehezebb dolgunk volt, mint az elsőnél. Kevesebb jó minőségű szöveg érkezett, mert mondjuk A walesi bárdok nagyon adta, hogy bizonyos közelmúltbeli, vagy akár aktuálpolitikai helyzeteket értelmezzenek, és sokan éltek is a lehetőséggel. Éppen ezért – néhány nagyon jó kivételtől eltekintve – ezek viszonylag unalmas szövegek lettek. A legfurcsább talán az, hogy a Vörös Rébék valamiért kiemelkedően jól szerepelt. Persze, ha megnézzük a balladát, akkor nem is annyira meglepő. Én arra számítottam, hogy az Ágnes asszony fogja vinni a prímet. Szerettük volna belevenni a kötetbe az eredeti Arany-balladákat is, de végül ez nem történt meg.

Hogy lesz-e még novellapályázat, nem tudom, mert mindig sok energiát emészt föl. Ha szervezünk is, akkor sem mostanában. Talán 1-2 év múlva.

 

 

– Mit gondolsz, itthon milyen mértékben vannak popkultúrával, zsánerrel foglalkozó műhelyek, csoportosulások? Esetleg látsz köztük valamiféle együttműködést?

Több ilyen műhely is létezik, ami nagyon jó szerintem. Mindenki lelkes, ezt máshogy nem is lehet csinálni, mert a legtöbben nonprofit modellben működnek. Ezeket a műhelyeket nyilván nem lehet hiánytalanul felsorolni, és nem is akarok megsérteni senkit azzal, ha véletlen kimaradna, de az biztos, hogy vannak nagyon jó és inspiratív dolgok. Ha valakit tényleg érdekel a fantasztikum, akkor csak az internet magyar nyelvű részét tekintve is szépen el van látva olvasnivalóval, és emberekkel, akikkel felveheti a kapcsolatot, valamint rendezvényekkel, ahova elmehet. Remélhetőleg idővel lesz olyan egyesület vagy szervezet, ami annak érdekében tesz majd lépéseket, hogy ezek a műhelyek hatékonyan együtt tudjanak működni.

Amennyire észreveszem – ezzel valószínűleg kevesen értenének egyet –, mintha az utóbbi időben keresnék az utakat egymáshoz. Ebben úttörő Tomasics József, a Black Aether főszerkesztője és kiagyalója, a Magyar H. P. Lovecraft Társaság elnöke. Ha valaki, akkor ő aztán tényleg mindenkivel felveszi a kapcsolatot, és próbál olyan projektet indítani, amiben sokak szellemi energiája benne van. Kiváló katalizátora az együttműködésnek.

De az első ViTa-t sem csak Próza Nostrások hozták létre, hanem például Pintér Bence és  Szabó Dominik is rengeteg segített az Ekulturától. Ez úton is köszönet nekik! Az Ekultura ott volt több rendezvényünkön is, hogy felvételt készítsenek róluk.

 

Jó, ha minél többen hozzászólunk az adott témához, vagy próbálunk együttműködni.

 

Praktikus okai vannak annak, amiért ez nem mindig működik: nehezebb több embert összeszervezni, hiszen tényleg mindenki a szabadidejében csinálja, munka és család mellett. Reméljük, hogy a jövőben a kommunikációra és a külső nyitásra is több energiát tudunk fordítani. Ez a mi elképzelésünk – szerintem mondhatom az egész csapat nevében – az együttműködésről.

 

 

– Mik a jövőbeli terveitek?

Az első, ami a szerkesztőségre vonatkozik, az a struktúra átalakítása. Ez már nagyon régóta érlelődik, mert ez egy egyszemélyes projektnek indult, de ahogy többen lettünk, maga a struktúra nem változott, centralizált maradt. Én például már nagyon régen nem írtam a lapnak, mert helyette igyekszem intézni a recenziós példányokat, a kiadókkal tartom a kapcsolatot, tördelek, (olvasó)szerkesztek, (olvasó)szerkesztésre adok ki szöveget, publikálok, kézben tartom a közösségi oldalakat, satöbbi, satöbbi. Mindezt azért, mert az egész így kezdődött. Valahogy soha nem beszéltünk erről, vagy ha mégis – nyilván, az ember nem akar másra terhet róni –, akkor sem lett racionalizálva ezeknek a feladatoknak az elosztása, amivel nincs is, vagy legalábbis eddig nem volt baj. De egy ideje meghaladja az erőmet, és hát valljuk be, nem ez az érdekes része a dolognak. Az elmúlt hónapokban, akár félévben tapasztalható ritka publikáció a felületen, a kevesebb poszt facebookon vagy a molyon szintén ennek tudható be.  A következő időszak ebből a szempontból biztos, hogy nagyon mozgalmas lesz, mert ha minden jól megy, akkor kialakul egy olyan szerkezet, amivel hatékonyabban tudunk együttműködni, és reményeim szerint az eredménye is látványos lesz.

Az átalakítás utáni hogyan tovább, az az igazi kérdés. Azt viszont szerintem – és nagyon remélem, hogy így lesz – a szerkesztőség már együtt fogja eldönteni. Ötletben nincs hiány, de a megvalósítás már más kérdés. Majd elválik, miként találunk rá energiát, és hogyan tudjuk majd felosztani egymás között a munkát anélkül, hogy bárki is megbolondulna tőle.

Borbíró Aletta

Fotó: Höffler Norbert


Címke: , , , , ,
2019.04.25 - tiszatáj

REKAMIÉ FESZTIVÁL, SZEGED
11 ember várakozik London kapujában. Románok, szerbek, erdélyi és magyarországi magyarok. Angliában szeretnének dolgozni. Könyvelő, pap, énekesnő, ingyenélő fiatal. Bevándorlók, vagy kivándorlók, talán nem menekültek, talán csak munkakeresők. Tele reményekkel, félelmekkel, előítéletekkel. Mintha a mindennapokat látnánk… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.04.24 - tiszatáj

LANG LANG: PIANO BOOK
Nem akarom azt mondani, hogy nem értem a Lang Lang-jelenséget: itt van ez a még mindig fiatal zongorista, könnyen megjegyezhető névvel, és miközben kevesek arról vitatkoznak, hogy miért nem jó, amit csinál, addig ő millióknak ad elő a legnagyobb koncerttermekben. Három éve járt Budapesten, és hát persze, hogy a Müpa az ajánlófüzete címlapjára rakta. Nem mintha nem ez volna a jó marketingstratégia: könnyű arra a következtetésre jutni, hogy per pillanat Lang Lang a legismertebb zongorista a világon… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.04.24 - tiszatáj

KÖNYVFESZTIVÁL IDÉN IS – A DÍSZVENDÉG NORVÉGIA
Ahogy minden évben, úgy idén is lesz könyvfesztivál a budapesti Millenárison, ezúttal április 25. és 28. között népesül be könyvstandokkal az egykori Ganz-gyár területe a Széna tér szomszédságában. A számos újdonság mellett az idei egyik legnagyobb durranás kétségtelenül a norvég díszvendég Karl Ove Knausgård lesz, aki hatrészes önéletrajzi regényfolyamával vált híressé: Min Kamp (Harcom) című ciklusából eddig három magyarul is megjelent a Magvető Kiadó gondozásában, a könyvfesztiválra pedig a negyedik, Élet című mű is napvilágot lát… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.04.22 - tiszatáj

KÖNYVPREMIER ÉS KIÁLLÍTÁS A KISKUNHALASI MÚZEUMBAN
Bensőséges ünnepség meghívottja lehettem néhány napja Kiskunhalason a Thorma János Múzeumban, ahol a Biczó-család társaságában gyűltek össze érdeklődők egy kiállítás megnyitó és egy könyvpremier alkalmából. A számos családtagot számláló ünnepségen joggal kaphatott volna főszerepet a veretes családi címer, a Mátyás királytól kapott nemesi oklevél, a nemzetes rang, de a résztvevők nem ezeket ünnepelték, hanem Biczó Gézát, a néhai rajztanárt… – PACSIKA EMÍLIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
Önjáró paradoxonok… – Suttogja a költő, majd a kiállítás-megnyitón létrára mászik, levetkőzik, mélyen meghajol, és köldökéből kiissza a nektárt, a szellemet (a gint?)…
Ki ismer itt laza Istent? – Aki ismer: haza is ment…
Egy elképzelt kiállítás jegyében az eb-színház, a nem-színház lírikus absztrakt jelmezében. Ó, attribútumok és amorfizációk…

>>>
2019.04.18 - tiszatáj

BOLOGNAI GYERMEKKÖNYV- ÉS ILLUSZTRÁCIÓS VÁSÁR
Április 4-én ért véget az idei, 56. Bolognai Gyermekkönyv- és Illusztrációs Vásár, ennek kapcsán tartotta meg a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum első rendhagyó, szakmai estjét a B32 Galériában. A meghívottak: Balázs Eszter Anna (Kolibri), Dian Viktória (Publishing Hungary), Érsek Nándor (Scolar), Győri Hanna (Pagony), Sándor Csilla (Csodaceruza), a beszélgetés moderátora Szekeres Nikoletta, a HUBBY elnöke volt… – KELEMEN RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Kis történeteket ígér a kiállítás címe. De ne dőljünk be ennek. A rövid műfaj, legyen az néhányperces novella vagy rövidfilm, látszólagos egyszerűsége mellett, tömörségével egy egész világot képes megjeleníteni, a ki nem mondott szavakkal, a meg nem jelenített képekkel. Ha valamennyire ismerjük David Lynch munkáit, elsősorban filmjeit, kultikus filmsorozatát, nem könnyen emészthető csemegére számíthatunk. A kiállítás egyik poszterét látva van, akinek már ekkor beugrik a Twin Peaks sorozatból Judy figurája, és a sorozat egyik horrorisztikus pillanata […]

>>>
2019.04.16 - tiszatáj

2019. április 11-én Makón tizennegyedik alkalommal kapta meg elsőkötetes költő a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt. Idén Vajna Ádám Oda című verseskötetéért vehette át ünnepélyes keretek között a díjat… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő