11.12.
| Tompa Andrea nyitja meg a 16. Verzió Filmfesztivált >>>
11.12
| Lásd élesebben! >>>
11.07.
| Asztali beszélgetések… – Beszélgetés a művészetről Matzon Ákossal >>>
11.07.
| Legéndy Jácint költő performansza a Berlini Falnál >>>
10.28.
| Sikerdarabok érkeznek Szegedre a következő hónapokban >>>
10.24.
| Asztali beszélgetések… – Toronyi Zsuzsanna és Závada Pál >>>
10.22.
| Velence után a Titanicon, majd a magyar mozikban is bemutatkozik a Déva >>>
10.18.
| Mi is zajlik ma a fenntartható világunkban? >>>
10.18.
| Müpa – Virtus és Extázis >>>
10.18.
| Művek és Mi – vendégünk Kollár Árpád, Mécs Anna és Závada Péter >>>

10.17.
| New Flash >>>
10.10.
| Plusz előadás a Jézus Krisztus Szupersztárból a Dóm téren >>>
10.10.
| Olga Tokarczuk és Peter Handke kapja a 2018-as és a 2019-es irodalmi Nobel-díjat >>>
10.09.
| Elhunyt Vekerdy Tamás író, pszichológus >>>
10.07.
| Megjelent a Határtalan Régészet őszi száma >>>
09.30.
| 10 éves a Duda Éva Társulat >>>
09.24.
| Még három napig lehet jelentkezni Szilasi László szépírás kurzusára >>>
09.22.
| Meghalt Sára Sándor, a nemzet művésze >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>

Bakos András, Jahoda Sándor, Kocsis Klára, Szakállas Zsolt, Székelyhidi Zsolt, Tönköl József, Turczi István versei
Antal Balázs prózája
Beszélgetés Konrád Györggyel 
Autopsia – A feldarabolt Isten rekompozíciója
Bajnok/Süllyesztő – Újabb eredmények a Hajnóczy-hagyaték kutatásában

>>>

SZABÓ GÁBOR TÖRTÉNETEINK VÉGE C. KÖTETÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL
Élettörténet és emlékezet – ezek voltak a hívószavai a a Magyar Könyvkiadók Napjának, mely idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Szabó Gáborral Történeteink vége című könyvéről és az emlékezéspolitikáról Melhardt Gergő beszélgetett… – TASKOVICS VIKTÓRIA BESZÁMOLÓJA

>>>

Az olasz maffiától a kritikaműhelyig
2018.11.11 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL

A szegedi kötődésű Próza Nostra egy olyan online folyóirat, amely a populáris irodalom alkotásaira fókuszáló, kritikai vállalkozásain túl irodalmi estek szervezésben is részt vesz, oldalán és eseményein pedig lehetőséget nyújt arra, hogy az érdeklődők tágabb perspektívából ismerhessék meg a zsánerirodalom legfrissebb műveit. A Próza Nostra szerkesztőségének tagjaként beszélgettem Szabó István Zoltán – vagy ismertebb nevén, Steve – alapítóval a lapról, annak múltjáról, újraéledő programjairól, tervezett jövőjéről, és a hazai populáris kultúráról.

– Mikor és milyen céllal alakult meg a Próza Nostra? Esetleg volt valamilyen előzménye?

Erre egészen pontosan tudok válaszolni, 2010. október 23-án alakult meg. Az előzménye az volt, hogy sok könyvet olvastam, és mindegyikről csináltam valamilyen jegyzetet, ami segített emlékezni, milyen gondolataim voltak a szöveg kapcsán. Egy idő múlva úgy gondoltam, miért ne tegyem ki ezeket, hátha érdekel valakit. Szóval csináltam egy blogot, ez lett a Próza Nostra.

Ekkor még egyedül írtam az oldalra, de idővel egyre többen csatlakoztak hozzám. Kezdetben hiányzott a közösségépítő ambíció, hiszen a szerkesztőség ötlete fel sem merült. Tényleg úgy kezdődött, hogy szerettem olvasni, és szerettem írni a könyvekről.

 

 

– Honnan jött a Próza Nostra elnevezés?

Mikor Szicíliából kivándoroltak az olaszok az Egyesült Államokba, akkor vitték magukkal a maffiát is. Az amerikai olasz maffia megnevezésére használta J. Edgar Hoover a Cosa Nostra elnevezést, ami azt jelenti, hogy a mi ügyünk. Nekem tetszett ez a név, és az is, hogy rímel rá a próza.

 

Próza Nostra, vagyis a mi prózánk.

 

Megfogott az áthallás, hogy ez valami alulról szerveződő dolog, egy második szuverén a kanonizált kultúrával szemben, vagy mellette.

– Mára több mint tíz főt számlál a szerkesztőség. Hogyan bővült a csapat, kikből áll?

Azt hiszem, mindenki bölcsész, és a legtöbben szegedi illetőségűek – akik azóta persze elköltöztek ide-oda –, illetve még néhányan, akik nem a városhoz kötődnek. Először a baráti társaságból verbuválódott – látták az oldalt, és úgy gondolták, ők is szívesen hozzátennék a maguk szövegeit. Aztán még többen csatlakoztak, közben egyre több kiadóval léptünk kapcsolatba. Valahogy lett egyfajta neve az oldalnak.

A tanítványaink közül is kerültek ki kritikusok. Törekszünk arra, hogy minél többen, minél fiatalabbak is csatlakozzanak, hiszen így folyton lesz utánpótlás, és nem mindig ugyanazok az emberek fognak az oldalra írni. Az újabb kritikusok más nézőpontokat mutatnak meg, ez pedig érdekli az embereket. Ha megfogalmazhatnék némi elégedetlenséget a saját munkánkkal vagy műhelyünkkel kapcsolatban, az az, hogy valóban csak bölcsészekből áll a csapat.

–Mariann?

Igazad van, Benkő Mariannt és Nyerges Csabát kivéve, de ők tiszteletbeli bölcsészek. Szóval szinte csak bölcsészekből áll, és nagyon jó lenne olyan embereket is beszervezni, akik érdeklődnek az irodalom iránt, viszont teljesen más ágból jönnek. Ők biztos, hogy sok olyan nézőpontot és ötletet tudnának hozzáadni a munkánkhoz, ami bennünk fel sem merül.

 

 

Az oldalon főként kritikákkal találkozhat az olvasó. Mi alapján választjátok ki a műveket? Illetve milyen nézőpontból születnek ezek a szövegek?

Bármi, ami a fantasztikummal kapcsolatos, vagy a fantasztikum és a kanonizált irodalom határvidékéhez köthető. Ez viszonylag önkényes, tehát nincs kodifikált rendszerünk, ami alapján eldöntjük, hogy erről lehet írni, erről nem. És én ezt szeretem is így tartani. Ha megnézzük a Próza Nostrán megjelent kritikákat, akkor látható, hogy időnként becsúsznak olyan szövegek, amik nem feltétlenül alkotják az érdeklődés gerincét, tehát valahogy kilógnak a mezőnyből. De szerintem ez számunkra is nézőponttágító, illetve az olvasók előtt is máshogy pozicionálja magát az oldal – meg egyáltalán az irodalomról való elképzelését is.

Igyekszünk figyelni arra, hogy minél több új megjelenésről legyen szó. Ezzel szeretnénk azok igényeit kiszolgálni, akiket érdekel a fantasztikum, és azokat a kiadókat is, akikkel kapcsolatban állunk. Nyilván a kiadók örülnek, ha írunk róluk, de részükről semmiféle nyomás nincs irányunkba. Inkább a fantasztikusirodalommal foglalkozó műhelyek, és az ottani megjelenések bírnak nyomással, hiszen ha ők írnak egy új szövegről, akkor nekünk sem lenne rossz. Nem azért, mert ennek bármiféle tétje van, elvégre mindenki ingyen csinálja. A szövegek összehasonlítási alapként szolgálhatnak, ahelyett, hogy egy gazdasági vagy ökonómiai rendszerben íródjanak.

 

Ha ezt írta „A” portál, akkor mi is írjunk róla, és nézzük meg, hol is vannak a különbségek.

 

A kérdés második felére válaszolva, szerintem attól függ, melyik kritikus írását olvasod.

Viszont kijelenthető, hogy most már a zsáner felől közelítünk a szövegekhez. Kezdetben nem teljesen így volt, mert próbáltunk zsáner- és kanonizált irodalom határvidékén mozogni – már ha lehet ezzel a kétosztatúsággal élni, ami talán háttérbe szorult, és én ezt egyáltalán nem bánom. Mindenki hozza, amiben képzett, vagy amihez ért. Sokan vannak, ahogyan például te is, aki az irodalomelmélet felől érkezel, és ezért mindig van egy olyan szál a kritikádban, ami leginkább erre az elméleti vonalra fókuszál. Mások, akik kevésbé képzettek elméletileg, ők inkább komparatívabb megközelítést favorizálnak. Összevetnek olyan szövegeket, amik valamilen szempontból egymás mellé helyezhetőek. Szerintem mindkettő legitim, de természetesen nemcsak ez a két irány van.

Úgy gondolom, hogy az olvasóknak szintén valami többletet nyújt, ha nem mindig ugyanabból a pozícióból született kritikákat olvasnak. Bár meglátásom szerint, annak is meglenne a varázsa, ha lenne egy teljesen formalizálható vagy formalizált struktúrájuk. Érdekes játék lehetne, de egy idő után unalmassá válna. Egyébként volt valami hasonlóra precedens – a tíz mondatos kritika ekképpen működött. Volt tíz mondat, ami viszonylag kevés egy kritikához, de adott volt, hogy nagyjából mit kell lefedni velük. Például, hogy honnan beszél a szerző, milyen a narráció, a történetről is el kellett mondani néhány dolgot, valamint a könyv, mint tárgyról is szót kellett ejteni. Ezeket nagyon sokan elolvasták és megosztották. Nyilván azért is, mert mindenkinek belefér akár a buszon vagy a buszmegállóban, nem úgy, mint egy hosszabb, 5000 karakteres szöveg.

 

 

– A kritikák közlésén túl milyen tevékenységek köthetők még a Próza Nostrához?

Egyrészt vannak offline események, mint például a ViTa, vagyis a Világok Találkozása. Ez a legnagyobb, amit szervezünk, idén második alkalommal fogjuk megrendezni Budapesten a Bem Moziban [Az esemény elérhető itt.]. Ez egy össznépi, fantasztikummal foglalkozó egész napos program, ahol helyet kap könyv, videójáték, film, horror, sci-fi, fantasy, és ehhez hasonló témák. A rendezvény zászlóvivői és ötletgazdái Gaborják Ádám és Takács Gábor, de természetesen az egész csapat, illetve más műhelyek is részt vesznek a szervezésben.

Ennek van egy rokon rendezvénye, amit a szerkesztőségen belül kis ViTa-ként emlegetünk, viszont hivatalosan ViTa-est néven fut. Ez egy rapszodikus időközönként tartott, nagyjából 1,5 órás irodalmi beszélgetés néhány meghívott vendéggel. Ehhez hasonlóan üzemelt Szegeden a Próza Nostra Irodalmi Estek. Azt hiszem 2012-ben volt az első, és aztán több évig futott. Kisebb szünet után, most, 2018 októberében indult újra Veres Attilával. A következő beszélgetés novemberben lesz Hódosy Annamáriával és Benczik Verával a női sci-fi vízióiról, ahol, mint tudjuk, te fogsz moderálni.

Az offline rendezvények és kritikák mellett időnként közlünk interjúkat. Jelenleg van egy interjúsorozatunk, ami a Popkultúra a felsőoktatásban címet viseli. Olyan kutatókat, oktatókat keresünk meg, akik valamilyen magyar nyelvű egyetemen popkultúra kutatással foglalkoznak. Idővel, amikor meglesz egy tucatnyi interjú, szeretnénk egy e-könyveket is közölni. Friss megjelenések esetén a szerzőkkel készült beszélgetéseinket is megjelentetjük, és amennyiben kapunk engedélyt a kiadóktól, akár részleteket is közzéteszünk az új szövegekből, regényekből. Emellett volt novellapályázatunk, kétszer is, ezekből kötetek születtek. Az első a Csernobil 30 volt, a második pedig az Arany 200.

 

 

– Ez utóbbiak az oldalról letölthető e-könyvekként jelentek meg. Mesélnél a hátterükről?

A Csernobil 30 ötlete Gaborják Ádámtól indult. Ezt azért fontos megjegyezni, mert minél többször megkérdeznek, annál inkább úgy emlékszem, hogy az hozzám köthető, így muszáj leszögezni a lehető legtöbb helyen, hogy nem így volt. Ez persze csak vicc. Úgy gondoltuk, vagyis ő gondolta úgy, hogy ez jó téma lenne egy pályázathoz. Bedobta a közösbe, és nyilván nagy sikert aratott. Egyrészt, mert ez a 20. század egyik nagy megrázkódtatása, másrészt pedig azzal, hogy könnyen beindítja a sci-fi vagy a fantasy írók fantáziáját a téma, hiszen kedvez a horrornak, a posztapokaliptikus zsánernek, a sci-finek. Aktualitása is volt akkor, így fontosnak éreztük, hogy megnézzük, hogyan dolgozná fel a ma felnövő írógeneráció – vagy akár a tapasztaltabb szerzők – ezt a traumát. Több, mint 50 pályázat érkezett hozzánk. Ebből szerkesztettük az első Próza Nostra Könyvek kötetet [Elérhető itt!]. Szuper szövegek születtek. Az első helyezett később a műhelyünknek is tagja lett, hiszen Kovách Kristóf valójában Nyerges Csabát takarja.

A második, az Arany 200 [Elérhető itt!], az Arany-balladákat helyezte előtérbe a szerző születésének 200. évfordulója kapcsán.

 

Mi is szerettünk volna megemlékezni erről az eseményről, illetve becsatlakozni az egyik legnagyobb magyar költő recepciójába.

 

Szintén Gaborják Ádám ötlete volt a balladák újraírása, remixe prózai formában. A témának valamennyire felismerhetőnek kellett maradnia, de kikötöttük, hogy valamelyik zsáner felől dolgozzák fel a pályázók. Szintén több mint 50 pályamunka érkezett, de itt nehezebb dolgunk volt, mint az elsőnél. Kevesebb jó minőségű szöveg érkezett, mert mondjuk A walesi bárdok nagyon adta, hogy bizonyos közelmúltbeli, vagy akár aktuálpolitikai helyzeteket értelmezzenek, és sokan éltek is a lehetőséggel. Éppen ezért – néhány nagyon jó kivételtől eltekintve – ezek viszonylag unalmas szövegek lettek. A legfurcsább talán az, hogy a Vörös Rébék valamiért kiemelkedően jól szerepelt. Persze, ha megnézzük a balladát, akkor nem is annyira meglepő. Én arra számítottam, hogy az Ágnes asszony fogja vinni a prímet. Szerettük volna belevenni a kötetbe az eredeti Arany-balladákat is, de végül ez nem történt meg.

Hogy lesz-e még novellapályázat, nem tudom, mert mindig sok energiát emészt föl. Ha szervezünk is, akkor sem mostanában. Talán 1-2 év múlva.

 

 

– Mit gondolsz, itthon milyen mértékben vannak popkultúrával, zsánerrel foglalkozó műhelyek, csoportosulások? Esetleg látsz köztük valamiféle együttműködést?

Több ilyen műhely is létezik, ami nagyon jó szerintem. Mindenki lelkes, ezt máshogy nem is lehet csinálni, mert a legtöbben nonprofit modellben működnek. Ezeket a műhelyeket nyilván nem lehet hiánytalanul felsorolni, és nem is akarok megsérteni senkit azzal, ha véletlen kimaradna, de az biztos, hogy vannak nagyon jó és inspiratív dolgok. Ha valakit tényleg érdekel a fantasztikum, akkor csak az internet magyar nyelvű részét tekintve is szépen el van látva olvasnivalóval, és emberekkel, akikkel felveheti a kapcsolatot, valamint rendezvényekkel, ahova elmehet. Remélhetőleg idővel lesz olyan egyesület vagy szervezet, ami annak érdekében tesz majd lépéseket, hogy ezek a műhelyek hatékonyan együtt tudjanak működni.

Amennyire észreveszem – ezzel valószínűleg kevesen értenének egyet –, mintha az utóbbi időben keresnék az utakat egymáshoz. Ebben úttörő Tomasics József, a Black Aether főszerkesztője és kiagyalója, a Magyar H. P. Lovecraft Társaság elnöke. Ha valaki, akkor ő aztán tényleg mindenkivel felveszi a kapcsolatot, és próbál olyan projektet indítani, amiben sokak szellemi energiája benne van. Kiváló katalizátora az együttműködésnek.

De az első ViTa-t sem csak Próza Nostrások hozták létre, hanem például Pintér Bence és  Szabó Dominik is rengeteg segített az Ekulturától. Ez úton is köszönet nekik! Az Ekultura ott volt több rendezvényünkön is, hogy felvételt készítsenek róluk.

 

Jó, ha minél többen hozzászólunk az adott témához, vagy próbálunk együttműködni.

 

Praktikus okai vannak annak, amiért ez nem mindig működik: nehezebb több embert összeszervezni, hiszen tényleg mindenki a szabadidejében csinálja, munka és család mellett. Reméljük, hogy a jövőben a kommunikációra és a külső nyitásra is több energiát tudunk fordítani. Ez a mi elképzelésünk – szerintem mondhatom az egész csapat nevében – az együttműködésről.

 

 

– Mik a jövőbeli terveitek?

Az első, ami a szerkesztőségre vonatkozik, az a struktúra átalakítása. Ez már nagyon régóta érlelődik, mert ez egy egyszemélyes projektnek indult, de ahogy többen lettünk, maga a struktúra nem változott, centralizált maradt. Én például már nagyon régen nem írtam a lapnak, mert helyette igyekszem intézni a recenziós példányokat, a kiadókkal tartom a kapcsolatot, tördelek, (olvasó)szerkesztek, (olvasó)szerkesztésre adok ki szöveget, publikálok, kézben tartom a közösségi oldalakat, satöbbi, satöbbi. Mindezt azért, mert az egész így kezdődött. Valahogy soha nem beszéltünk erről, vagy ha mégis – nyilván, az ember nem akar másra terhet róni –, akkor sem lett racionalizálva ezeknek a feladatoknak az elosztása, amivel nincs is, vagy legalábbis eddig nem volt baj. De egy ideje meghaladja az erőmet, és hát valljuk be, nem ez az érdekes része a dolognak. Az elmúlt hónapokban, akár félévben tapasztalható ritka publikáció a felületen, a kevesebb poszt facebookon vagy a molyon szintén ennek tudható be.  A következő időszak ebből a szempontból biztos, hogy nagyon mozgalmas lesz, mert ha minden jól megy, akkor kialakul egy olyan szerkezet, amivel hatékonyabban tudunk együttműködni, és reményeim szerint az eredménye is látványos lesz.

Az átalakítás utáni hogyan tovább, az az igazi kérdés. Azt viszont szerintem – és nagyon remélem, hogy így lesz – a szerkesztőség már együtt fogja eldönteni. Ötletben nincs hiány, de a megvalósítás már más kérdés. Majd elválik, miként találunk rá energiát, és hogyan tudjuk majd felosztani egymás között a munkát anélkül, hogy bárki is megbolondulna tőle.

Borbíró Aletta

Fotó: Höffler Norbert


Címke: , , , , ,
2019.10.20 - tiszatáj

PUCCINI EGYFELVONÁSOSOK SZEGEDEN
Egy estén, hármas oltárképnek képzelte el három egyfelvonásosát Puccini. Egy sötét, drámai, egy mennyei-lírai darab, és egy vágtató, szikrázóan szellemes komédia – hárman adják ki az egészet. Ám így erre ma kevés operaház vállalkozik. A három darab együtt kicsit sok a közönségnek, ráadásul az átdíszítést, a hosszú szünetet sem lehet megspórolni. Legutóbb az Erkel Színházban is csak a bemutatón hangzott föl mind a három mű, utána mindig csak kettőt lehetett választani… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.10.19 - tiszatáj

A RENDSZER
Spanyolország az utóbbi időben előszeretettel mímeli a hollywoodi zsánerfilmek öntőformáit: az 1968–1975-ös aranykort követő horror-reneszánsz után egyre nagyobb teret kap a csavaros thrillerek honosítása. Oriol Paulo betyáros műfaji ujjgyakorlatait követően a románcban és sorozatgyilkos-thrillerben egyformán jártas Rodrigo Sorogoyen is letette a névjegyét, tavalyi politikai thrillerje részben adózik a hagyományoknak, ugyanakkor bizonyos pontokon el is mer térni azoktól… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Aki már járt az utóbbi években a Millenárison az Art Market ideje alatt, tudja, hogy már az épület előtt és a parkban meglepetések, izgalmas köztéri alkotások, installációk fogadják. Idén sem unatkozunk az épület felé haladva, mozgó szobrokat látunk, élőket, égbe nyúló nyakkal, méhkast szimbolizálva, abroncsokkal, hófehér anyagokba burkolózva közöttünk sétáltak, de nem vesznek rólunk tudomást, ahogy egy szoborhoz illik […]

>>>
2019.10.16 - tiszatáj

PATAK MÁRTA: ENYHÍTŐ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT
Minden ember egy kalitkába zárt hal: nem a megfelelő térben, nem a megfelelő időben létezik, mégis lubickol saját világának ketrecében. Akár ezt is sugallhatja Patak Márta 2017-es novelláskötetének borítója. Az Enyhítő körülmények között című kötet a Scolar Kiadó egy új sorozatában, a ScolarLive-ban jelent meg, mely sorozatnak két célja is van: az első az, hogy a pályakezdő alkotók teret kapjanak, a másik pedig azon „már bizonyított” szerzők új kötetének kiadása, akik eddig a megérdemeltnél valami miatt kevesebb figyelemben részesültek… – KOMÁROMI DÓRA KRITIKÁJA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A MAOE DIMENZIÓK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A címben megidézett Umberto Eco könyvére történő utalás nem a véletlen műve, hiszen végignézve a MAOE hatodik tematikus, gigakiállításának a DIMENZIÓK-nak a kolosszális terjedelmű anyagát (hatszázhúsz művész B1 méretben megjelenő reprodukcióival) a REÖK teljes teremsorát felvonultató enteriőrben a vizuális enumerációnak valamilyen hasonló euforikus érzése keríthet hatalmába, mint a három évvel ezelőtt elhunyt, jeles szemiotika tudóst, amikor szöveggyűjteménye előszavában kifejezésre juttatta a listák utáni hajtóvadászatának mámorító hatását… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A WALL STREET PILLANGÓI
Jessica Pressler 2015-ös cikke első pillantásra kiváló alapanyagot szolgáltat a napjainkban egyre népszerűbb girl power-mozikhoz. Az újságírónő New York Magazinban publikált írása igaz történetet dolgoz fel: bepillantást nyerhetünk egy sztriptíz-táncosnő 2007-től 2015-ig húzódó viszontagságos éveibe, benne egymásra találással, karrierépítéssel, gazdasági világválsággal, felemelkedéssel és bukással, illetve újrakezdéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.14 - tiszatáj

BALLA ZSÓFIA ESSZÉKÖTETÉRŐL
Balla Zsófia kötetében sokféle műfajú, hosszúságú írást találni, s mind egy személy, még inkább egy téma, még inkább egy kérdés körül dong, mint darázs a fészkébe igyekezvén. A szövegek műfaj szerinti nagyobb egységeket alkotnak, s azon belül valamelyest követik e megjelenés időrendjét. A költőnő versei pedig újra és újra felbukkannak, mint a színes kavicsok közül a kagylók a tengerparton, gyöngyöt rejtve… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ÍRÁSA

>>>
2019.10.10 - tiszatáj

JOKER
Fennakadhatunk rajta, hogy szuperhősfilm vitte el a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlánját a Lucrecia Martel vezette zsűritől, mindenki jobban jár, ha inkább magát a kérdéses művet szemrevételezi és a látottak alapján vonja le a következtetéseket: bohócgúnyát húzó ölőmester ide, eredettörténet oda, a Logan óta nem született ilyen érett, hihetetlenül realisztikus, hagyománytagadó feldolgozás egy mainstream képregénykarakterről… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.09 - tiszatáj

NAGY SIKER TANDI FLORA ÉS OLASZ FLÓRA SZEGEDI KONCERTJE
A Szomorú vasárnaptól Lara Fabian Je T’aime című daláig sok világsláger felcsendült hétfő este Szegeden, az IH Rendezvényközpont nagytermében Tandi Flora és Olasz Flóra nagy sikerű, telt házas közös koncertjén. A népszerű énekes és a már több nemzetközi versenyen díjat nyert hárfás országos turnét is tervez a különleges produkcióval… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő