12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Cosmin Perţa versei
2018.11.01 - tiszatáj

 

Cosmin Perţa román költő és prózaíró. 1982-ben született Felsővisóban (Vișeu de Sus), Máramaros megyében, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte tanulmányait. A Bukaresti Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol mesterfokozatot szerzett kortárs irodalomból. PhD tanulmányait a fantasztikum a kelet-európai irodalomban témakörben folytatta. Öt kötete és öt regénye jelent meg. 2014-ben neki ítélték a Legjobb Fiatal Romániai Prózaíró díjat. Szövegeit 13 nyelven adták ki. Több, mint 250 cikk jelent meg írásairól román és nemzetközi kulturális folyóiratokban.  

 

Vers a szépségről

 

Hideg volt és szél és mocsok

a tompa nap alatt, mint egy üregét őrző borz,

mustárszag, a világ közepe. Hideg volt és varjakat hallottam

károgni életről és embereket láttam izgatottan beszélni halakról

a hazaúton. És te ma töltöd a 39-et. Betegnek és erőtlennek éreztem magam

és az a képmutató szél feltúrta bennem a betegséget, arra kényszerített,

hogy köhögjek és köpjek.

Ahogy tekergőzött bennem.

Néztünk együtt hullámokat, éltünk együtt

hatalmas boldogtalanságokban és néhány örömben a véred furcsa ritmusában.

A tompa, langyos nap alatt ma a szépségedre gondoltam,

a ráncra, amit szemed alatt viselsz,

a bőrréteg alatti szerelemre és a fényre (istenem, milyen üres szavak)

amik miatt más vagy.

Lábaimra néztem, láttam a bizonytalanságom és a morzsás aszfaltot

és valami mást éreztem.

Csendes utcákon sétáltam és csontsovány macskákkal találkoztam,

majd bementem a városközpontba

és ugyanazok a macskák mászkáltak az épületeken. Te ma 39 leszel,

a nappal rövid és éjjel sebhelyek gyűlnek

a városra, én meg csak annyit tudok: szépséged ugyanolyan valós, mint az aszfalt,

a betegség, ez a mustárszagú nap, szépséged az életről károg és halakról mesél.

Úgyhogy sétálok a városban és szépséged dicsérem, szerelmem,

dicsérlek és énekelek,

míg reggel felé egy narancs nap tompa madarakkal, szürke emberekkel

és aszfalttal, amit taposunk,

míg a halál el nem választ. És szépséged a köd és a levegő és a felhő, minden általuk

lesz túlélő. Szépséged, hogy se veled, se utánad nem lehet élni.

 

 

Flashback

 

Görcsösen, következetlenül, határozatlanul, izgatottan, mozdulatlanul.

Útra kelek egy fájdalmas helyről, 2014. augusztus 10. fojtogató légkörével,

túlhevített levegőjével egy kerületbe, ahol mindig bűzlik a szemét.

A gyerekek elmentek és te a depresszió előtt vergődsz, ritmikusan vered

magad a cementhez.

Egy test igénye, amely kioltja a fényigényt.

Minden tévedésben van még egy kis tévedés.

30 éve keresem az értelmet. Számtalanszor tűnt úgy, hogy megtaláltam,

és el is hagyott.

Rohantam utánad, lefogytam érted, edzettem, ökleim a falba verve edzettem érted,

őszinte voltam és blöfföltem érted. Háborúba akarok menni

érted.

Újból istenemhez imádkoztam érted, zokogtam és szenvedtem érted,

mindenért ami történt és ami történni fog. Háborúba akarok menni érted.

Te nyugodtnak, tisztának, felsőbbrendűnek tetteted magad. Állatnak.

Egy nedvi, hüllőagyi, ösztöni dolog.

Éjszaka van és ráz a hideg és felöltöztem és te azt hiszed, viccelek,

De én is voltam ott, ahol te és nagyon is jól értelek,

És nem beszélek neked megváltásról, még a légkörről sem

És arról még annyira sem, hogy milyen felesleges verset írni.

Elterülök a hűvösben, az éjben, a sötétben és mozdulatlan maradok.

Se ujjat, se tekintetet, se szempillát nem emelek. Mozdulatlanul maradok boldogságomban.

Olyan mozdulatlanul, hogy még csak létezni sem fogok.

 

 

Hasonlóság

 

Egy lány verskötetét olvasom, akinek az élete megelőzte a költészetét.

Egy gát. Élettapasztalata olyan kegyetlen, hogy nehezen tud átadni bármit is.

Minden utalás erőltetett, úgy tűnik, nincs a helyén, legyen bármilyen finom.

Látok itt egy hasonlóságot. Évekig kínlódtam, hogy megfogalmazzak valamit, ami

egyszerűen nem akart előjönni. Felszínesnek és kínosnak tűntem, túlterheltnek.

De amit mondani akartam, az nem bölcseleti üzenet volt, hanem egy S.O.S.

és a szöveg keresett súlya voltaképp egy ugyanolyan mértékű visszhangja volt egy végtelenül egyszerűbb súlynak, a tehetetlenségnek, amely belakott engem.

Gyorsan távolodom.

Hamarosan túl messze leszek, hogy visszatérhessek ennek az életnek az idejébe.

És már nem is érdekel, hogy van-e odaát valami.

 

 

Ház a tavon

 

Múlt éjjel azt álmodtam, hogy szeretnek.

Egy gyékényágyas bambuszházban laktunk egy tavon, és egész nap öleltük egymást és ez az érzés betöltötte a szobát (istenem, azt hittem, tökéletesen elfelejtettem).

Aztán ő kiment és azt mondta, visszajön hamar, de tudtam, hogy sohasem fog visszatérni. Sötét volt és nyirkos, lementem a lagúnához és úszni kezdtem,

egyre beljebb.

Könnyedén, mint falevél a vízen.

 

 

Láttam egy kis állatot átmenni az úton

 

Láttam egy kis állatot átmenni az úton.

Úgy ment, mintha tudná hova.

Szeretsz még?

Tornacipőt vettél nekem. Több száz órán át ültem a cipőben, utcán, irodában, kurzuselőadásokon, padon a parkban és kocsmákban…

úgy ültem, mintha nem volna hova mennem.

 

Egy adott ponton arra gondoltam, hogy mondjak pár jó szót neked,

mind gondolkodtam, mit mondhatnék

és egy jó szó se érkezett ajkaim közül.

Tudod, amikor hat éves voltam, anya elvitt a városba, hogy készítsen rólam fotókat,

mintha tudta volna, hogy az a kisfiú nem fog túlélni,

hogy legalább a képét meg kell őrizni valahogy.

Több tíz méteren át követtem azt a kis állatot,

tényleg úgy nézett ki, tudja mit csinál és irigykedtem rá.

Egy sün az úton,

egy öreg és kimerült, hatalmas sün. Zokogott.

Lefeküdtem a sünnel a mellemen,

ő rémült, én inszomniás, valahogy összehangolódtunk

és elaludtunk.

Mondtad, hogy horkolt a sün is, meg én is.

Elszakadtak a tőled kapott cipők és borzalmasan bűzlenek, jóllehet hordom még, napsütésben vagy esőben.

Azt hiszem, a kicsi és vad állat az, akinek nincs hova és nincs miért mennie.

Még szeretsz? Holnap kidobom a cipőket,

de ma még tartom, olyan nehéz lerángatni őket a lábamról.

 

 

Egy hasító, nyilalló csend, mint egy hát- vagy bokafájás

 

Napnyelvek egy tenger felett, amely ragyogó és fehér, mint a só,

csendről beszélünk, valójában nem beszélünk, gesztikulálunk

és sehol nincs csend. Ebben az üveges, sűrű tengerben egyetlen istennő

sem született.

 

Úgy nézem, mintha saját véremet nézném egy mosdótálban,

csendesen, hiszen csendről volt szó.

 

 

Vers a félelemről

 

Rémülten szeretlek, mint akit kimondottan erre teremtettek.

Érintésre és simogatásra, karjaid közé bújásra,

mesélésre téli éjszakákon, amikor a félelmek összekucorodnak szerelmünk lábainál.

Annyi mindent el akarok mondani, meg akarok változni érted,

hogy neveljünk nem tökéletes gyerekeket ebben a cinikus világban,

amiben csak simogatásod képes elcsendesíteni, lenyugtatni mindezt a dühöt

és a tehetetlenséget,

amiben hangod elcsitítja a kilátástalanságot és elaltatja.

Félek ettől a boldogságtól, mint egy hatalmas háború kitörésétől,

félek magamtól, hogy ne tegyek rosszat veled, hogy meg ne bántsalak,

hogy egy reggel ne egy ismerős test mellett ébredj,

amiből kicsorgott minden szeretet, mint ahogy nehézvíz csapódik vadul a cementre.

Ne, ne hagyd elpusztulni a fényt, ne, ne hagyd,

hajolj fölém és takarj be,

rejts el mélyen bordáid közé, zárj el, láncolj le

hogy ne jöhessek ki, hogy ne szabadulhassak ki, hogy ne bírjak betelni,

hogy ne bírj betelni. Hajolj fölém és megcsókollak,

becsukjuk szemünk és ránk terül a nyugalom,

mint egy végtelen mező, alkonyatkor,

a szélben, ami átfúj tincseid közt,

ahol nincs se szomorúság, se bármi más.

André Ferenc fordításai

(Megjelent a Tiszatáj 2018/2. számában)


Címke: , , ,
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
2018.11.14 - tiszatáj

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>
2018.11.14 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A Vásárhelyi Őszi Tárlat is egy metszet, a kortárs képzőművészet metszete. A napos oldalt mutatja, a festészet megújuló hagyományát, az inspirációkat, a kapcsolódásokat elődökhöz, kortársakhoz. A VÖT története jövőre is folytatódni fog. Nem is az eddig múlt jogán, hanem inkább a mindenkori kortárs képviselete miatt. Hogy képben legyünk. Vásárhelyen is. A világ itt sem ér véget, igaz, hogy nem is itt kezdődik. Csak folytatódik. Sodrásban…

>>>
2018.11.11 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
A szegedi kötődésű Próza Nostra egy olyan online folyóirat, amely a populáris irodalom alkotásaira fókuszáló, kritikai vállalkozásain túl irodalmi estek szervezésben is részt vesz, oldalán és eseményein pedig lehetőséget nyújt arra, hogy az érdeklődők tágabb perspektívából ismerhessék meg a zsánerirodalom legfrissebb műveit. A Próza Nostra szerkesztőségének tagjaként beszélgettem Szabó István Zoltán alapítóval a lapról, annak múltjáról, újraéledő programjairól, tervezett jövőjéről, és a hazai populáris kultúráról… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2018.11.08 - tiszatáj

A NÉMA FORRADALOM
A német filmgyártásban immár tekintélyes nevet kivívó olasz származású Lars Kraume újfent történelmi drámával gazdagította a Németország közelmúltját feldolgozó filmek jelenkori sorozatát. A néma forradalom (Das schweigende Klassenzimmer) címet viselő egészestés alkotás cselekménye megtörtént eseményeken alapul, s markáns magyar vonatkozással bír, ugyanis 1956 őszén játszódó története egy iskolai osztály magyar forradalom melletti kiállását és az abból származó bonyodalmakat fogalmazza vászonra… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő