01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.21.
| Pintér Bélával és Gálvölgyi Jánossal indítja az új évet a MASZK >>>
01.11.
| Barboncás Társulat – wonder full avagy NÓRA Csodaországban >>>
01.08.
| Bethlen Téri Színház – Az utolsó tűzijáték >>>
01.04.
| Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál >>>
01.04.
| MAMŰ – Invitation Kettős rendszer / Double system >>>
01.02.
| Pannon Filharmonikusok – Exkluzív hagyomány >>>
12.27.
| Belső Horizont a Négyszoba Galériában >>>
12.19.
| Szabadkai Városi Könyvtár – Sándor Zoltán: A gonosz átváltozása >>>
12.18.
| Jazz Kocsma – Hartay Csaba Rajongók voltunk című prózakötetének bemutatója >>>
12.14.
| Bäck Manci fényűzése a REÖK-ben >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>
12.06.
| Elsöprő többséggel állt ki az MTA Közgyűlése az elnök mellett, és kéri a kutatóhálózat pénzét a minisztertől >>>
12.04.
| Pozsonyban díjazták a Virágvölgyet >>>
12.03.
| Az operák királynője készül a Szegedi Szabadtérire >>>
11.29.
| Új fénybe állítják a magángyűjtemények a kommunista korszak kutatását >>>
11.29.
| Átadták az idei Kortárs-díjakat >>>
11.22.
| Kulka János Szegeden játszik a nyáron >>>

Európai elsőkönyvesek
(Csutak Gabi, Jan Kristoffer Dale, Ivana Djilas, Weronika Gogola, Matěj Hořava, Giorgos Panagi, Matteo Trevisani)

Krešimir Bagić, Bozsik Péter, Kóbor Adriána, Nagy Dániel, Szőllősy Balázs, Tornai József versei

Klajkó Dániel beszélgetése Kemény Istvánnal

Farkas Zsolt, Lőrincz Csongor, tanulmánya

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Cosmin Perţa versei
2018.11.01 - tiszatáj

 

Cosmin Perţa román költő és prózaíró. 1982-ben született Felsővisóban (Vișeu de Sus), Máramaros megyében, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte tanulmányait. A Bukaresti Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol mesterfokozatot szerzett kortárs irodalomból. PhD tanulmányait a fantasztikum a kelet-európai irodalomban témakörben folytatta. Öt kötete és öt regénye jelent meg. 2014-ben neki ítélték a Legjobb Fiatal Romániai Prózaíró díjat. Szövegeit 13 nyelven adták ki. Több, mint 250 cikk jelent meg írásairól román és nemzetközi kulturális folyóiratokban.  

 

Vers a szépségről

 

Hideg volt és szél és mocsok

a tompa nap alatt, mint egy üregét őrző borz,

mustárszag, a világ közepe. Hideg volt és varjakat hallottam

károgni életről és embereket láttam izgatottan beszélni halakról

a hazaúton. És te ma töltöd a 39-et. Betegnek és erőtlennek éreztem magam

és az a képmutató szél feltúrta bennem a betegséget, arra kényszerített,

hogy köhögjek és köpjek.

Ahogy tekergőzött bennem.

Néztünk együtt hullámokat, éltünk együtt

hatalmas boldogtalanságokban és néhány örömben a véred furcsa ritmusában.

A tompa, langyos nap alatt ma a szépségedre gondoltam,

a ráncra, amit szemed alatt viselsz,

a bőrréteg alatti szerelemre és a fényre (istenem, milyen üres szavak)

amik miatt más vagy.

Lábaimra néztem, láttam a bizonytalanságom és a morzsás aszfaltot

és valami mást éreztem.

Csendes utcákon sétáltam és csontsovány macskákkal találkoztam,

majd bementem a városközpontba

és ugyanazok a macskák mászkáltak az épületeken. Te ma 39 leszel,

a nappal rövid és éjjel sebhelyek gyűlnek

a városra, én meg csak annyit tudok: szépséged ugyanolyan valós, mint az aszfalt,

a betegség, ez a mustárszagú nap, szépséged az életről károg és halakról mesél.

Úgyhogy sétálok a városban és szépséged dicsérem, szerelmem,

dicsérlek és énekelek,

míg reggel felé egy narancs nap tompa madarakkal, szürke emberekkel

és aszfalttal, amit taposunk,

míg a halál el nem választ. És szépséged a köd és a levegő és a felhő, minden általuk

lesz túlélő. Szépséged, hogy se veled, se utánad nem lehet élni.

 

 

Flashback

 

Görcsösen, következetlenül, határozatlanul, izgatottan, mozdulatlanul.

Útra kelek egy fájdalmas helyről, 2014. augusztus 10. fojtogató légkörével,

túlhevített levegőjével egy kerületbe, ahol mindig bűzlik a szemét.

A gyerekek elmentek és te a depresszió előtt vergődsz, ritmikusan vered

magad a cementhez.

Egy test igénye, amely kioltja a fényigényt.

Minden tévedésben van még egy kis tévedés.

30 éve keresem az értelmet. Számtalanszor tűnt úgy, hogy megtaláltam,

és el is hagyott.

Rohantam utánad, lefogytam érted, edzettem, ökleim a falba verve edzettem érted,

őszinte voltam és blöfföltem érted. Háborúba akarok menni

érted.

Újból istenemhez imádkoztam érted, zokogtam és szenvedtem érted,

mindenért ami történt és ami történni fog. Háborúba akarok menni érted.

Te nyugodtnak, tisztának, felsőbbrendűnek tetteted magad. Állatnak.

Egy nedvi, hüllőagyi, ösztöni dolog.

Éjszaka van és ráz a hideg és felöltöztem és te azt hiszed, viccelek,

De én is voltam ott, ahol te és nagyon is jól értelek,

És nem beszélek neked megváltásról, még a légkörről sem

És arról még annyira sem, hogy milyen felesleges verset írni.

Elterülök a hűvösben, az éjben, a sötétben és mozdulatlan maradok.

Se ujjat, se tekintetet, se szempillát nem emelek. Mozdulatlanul maradok boldogságomban.

Olyan mozdulatlanul, hogy még csak létezni sem fogok.

 

 

Hasonlóság

 

Egy lány verskötetét olvasom, akinek az élete megelőzte a költészetét.

Egy gát. Élettapasztalata olyan kegyetlen, hogy nehezen tud átadni bármit is.

Minden utalás erőltetett, úgy tűnik, nincs a helyén, legyen bármilyen finom.

Látok itt egy hasonlóságot. Évekig kínlódtam, hogy megfogalmazzak valamit, ami

egyszerűen nem akart előjönni. Felszínesnek és kínosnak tűntem, túlterheltnek.

De amit mondani akartam, az nem bölcseleti üzenet volt, hanem egy S.O.S.

és a szöveg keresett súlya voltaképp egy ugyanolyan mértékű visszhangja volt egy végtelenül egyszerűbb súlynak, a tehetetlenségnek, amely belakott engem.

Gyorsan távolodom.

Hamarosan túl messze leszek, hogy visszatérhessek ennek az életnek az idejébe.

És már nem is érdekel, hogy van-e odaát valami.

 

 

Ház a tavon

 

Múlt éjjel azt álmodtam, hogy szeretnek.

Egy gyékényágyas bambuszházban laktunk egy tavon, és egész nap öleltük egymást és ez az érzés betöltötte a szobát (istenem, azt hittem, tökéletesen elfelejtettem).

Aztán ő kiment és azt mondta, visszajön hamar, de tudtam, hogy sohasem fog visszatérni. Sötét volt és nyirkos, lementem a lagúnához és úszni kezdtem,

egyre beljebb.

Könnyedén, mint falevél a vízen.

 

 

Láttam egy kis állatot átmenni az úton

 

Láttam egy kis állatot átmenni az úton.

Úgy ment, mintha tudná hova.

Szeretsz még?

Tornacipőt vettél nekem. Több száz órán át ültem a cipőben, utcán, irodában, kurzuselőadásokon, padon a parkban és kocsmákban…

úgy ültem, mintha nem volna hova mennem.

 

Egy adott ponton arra gondoltam, hogy mondjak pár jó szót neked,

mind gondolkodtam, mit mondhatnék

és egy jó szó se érkezett ajkaim közül.

Tudod, amikor hat éves voltam, anya elvitt a városba, hogy készítsen rólam fotókat,

mintha tudta volna, hogy az a kisfiú nem fog túlélni,

hogy legalább a képét meg kell őrizni valahogy.

Több tíz méteren át követtem azt a kis állatot,

tényleg úgy nézett ki, tudja mit csinál és irigykedtem rá.

Egy sün az úton,

egy öreg és kimerült, hatalmas sün. Zokogott.

Lefeküdtem a sünnel a mellemen,

ő rémült, én inszomniás, valahogy összehangolódtunk

és elaludtunk.

Mondtad, hogy horkolt a sün is, meg én is.

Elszakadtak a tőled kapott cipők és borzalmasan bűzlenek, jóllehet hordom még, napsütésben vagy esőben.

Azt hiszem, a kicsi és vad állat az, akinek nincs hova és nincs miért mennie.

Még szeretsz? Holnap kidobom a cipőket,

de ma még tartom, olyan nehéz lerángatni őket a lábamról.

 

 

Egy hasító, nyilalló csend, mint egy hát- vagy bokafájás

 

Napnyelvek egy tenger felett, amely ragyogó és fehér, mint a só,

csendről beszélünk, valójában nem beszélünk, gesztikulálunk

és sehol nincs csend. Ebben az üveges, sűrű tengerben egyetlen istennő

sem született.

 

Úgy nézem, mintha saját véremet nézném egy mosdótálban,

csendesen, hiszen csendről volt szó.

 

 

Vers a félelemről

 

Rémülten szeretlek, mint akit kimondottan erre teremtettek.

Érintésre és simogatásra, karjaid közé bújásra,

mesélésre téli éjszakákon, amikor a félelmek összekucorodnak szerelmünk lábainál.

Annyi mindent el akarok mondani, meg akarok változni érted,

hogy neveljünk nem tökéletes gyerekeket ebben a cinikus világban,

amiben csak simogatásod képes elcsendesíteni, lenyugtatni mindezt a dühöt

és a tehetetlenséget,

amiben hangod elcsitítja a kilátástalanságot és elaltatja.

Félek ettől a boldogságtól, mint egy hatalmas háború kitörésétől,

félek magamtól, hogy ne tegyek rosszat veled, hogy meg ne bántsalak,

hogy egy reggel ne egy ismerős test mellett ébredj,

amiből kicsorgott minden szeretet, mint ahogy nehézvíz csapódik vadul a cementre.

Ne, ne hagyd elpusztulni a fényt, ne, ne hagyd,

hajolj fölém és takarj be,

rejts el mélyen bordáid közé, zárj el, láncolj le

hogy ne jöhessek ki, hogy ne szabadulhassak ki, hogy ne bírjak betelni,

hogy ne bírj betelni. Hajolj fölém és megcsókollak,

becsukjuk szemünk és ránk terül a nyugalom,

mint egy végtelen mező, alkonyatkor,

a szélben, ami átfúj tincseid közt,

ahol nincs se szomorúság, se bármi más.

André Ferenc fordításai

(Megjelent a Tiszatáj 2018/2. számában)


Címke: , , ,
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
A kötet megjelenésével felmérhetetlen értékű dokumentumsorozat vált hozzáférhetővé az érdeklődő olvasóközönség számára. A Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezését tartalmazó kötet az alábbiak szerint épül fel: a szóban forgó levelezés 1948-tól 1994-ig folyamatosan, továbbá Polcz utolsó levele Mészölynek 1997-ből… – NAGY JÓZSEF KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
Mészöly Miklós 1975-ben, berlini tartózkodása idején a következőket üzente Polcz Alaine-nek: „valójában állandó zavarban vagyok, ha közvetlen személyes dolgaimról közvetlenül-személyesen írok”. A házaspár egymáshoz címzett, 1948 és 1997 között keletkezett leveleit magába foglaló kötet Polcz és Mészöly életének eddig kevéssé ismert eseményeire, privát kapcsolatára enged rálátást… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

SILVIO ÉS A TÖBBIEK
A 2008-as Il Divo – A megfoghatatlan című film sikerét követve Paolo Sorrentino olasz filmrendező egy hírhedt politikus életét mutatja be újra. Eredetileg a Silvio és a többiek egy 2 epizódos filmnek készült, viszont a nemzetközi piacra egy két és fél órás változat készült el. Eddig az olasz és a nemzetközi filmkritika kedvező fogadtatásban részesítette a filmet. Ennek köszönhetően 2019 szeptemberében mutatják be a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon… – JUHÁSZ BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.15 - tiszatáj

EXPERIMENTÁLIS KÖLTÉSZET, 1980–2018
Egy tekintélyes méretű kötet áll előttem, amely még a címében is alátámasztja küllemének erejét és szilárdságát, hiszen a Concrete az angolban nemcsak konkrétumot jelent, hovatovább cementet is. Petőcz András rekapitulációja fizikai mivoltában valóban azt a hatást kelti, hogy a munkákat összefogó szellemi és poétikai kötőanyag nemcsak az elkövetkező téli fagyokat vészeli majd át, hanem a beköszönő évtizedek megpróbáltatásain, kihívásain is túllendül… – SZOMBATHY BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.13 - tiszatáj

FARAGÓ KORNÉLIA: IDŐK, TEREK, INTENZITÁSOK CÍMŰ KÖNYVÉRŐL
Faragó Kornélia legújabb tanulmánygyűjteményének külön érdekessége, hogy helyet kapnak benne azok a tanulmányok is, amelyek a klasszikus modern irodalom néhány reprezentatív darabjának, köztük versszövegeknek a téma szempontjából rendkívül innovatív megközelítéseit tartalmazzák. A gazdag elméleti repertoár többek között olyan magyar modern költők látványvilágának és téridőszemléletének többirányú módszeres megközelítésére vállalkozik, mint Babits Mihály, Radnóti Miklós és Ady Endre… – LÁBADI ZSOMBOR KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

Az én rapszodikus színházlátogatásaimat a véletlen szeszélye vezérli, amibe belejátszik néha a szakmai érdek. Ha valamelyik teátrum műsorra tűzi egy-egy darabomat, vagy színésznő feleségem kap szerepet valahol, akkor félig-meddig kíváncsiságból, félig-meddig illendőségből belekóstolok az illető műintézmény repertoárjába. Így kerültem tegnap a József Attila színház nézőterére, Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című darabjának előadására… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

PÁLYI ANDRÁS: GYÁSZ ÉS GYÖNYÖR
Pályi András gyűjteményes kötetében a sorsok érzéki perspektíváit kísérli meg feltárni. Ebben a kísérletben a veszteségben és gyönyörben egyaránt részesült testiségnek központi szerep jut: ahogyan a gyász, úgy a feltámadás is része az életnek, melyekről az elbeszélésekben egy torz tükrön át szembesülhetünk. A kérdés már csak az, hogy ez a tükör kellő teret enged-e a témának, vagy be kell látnunk, kevés arra, hogy a gyász és a gyönyör igazán érzéki aspektusait láthassuk… – DEMUS ZSÓFIA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.10 - tiszatáj

SAGMEISTER LAURA:
FEHÉR MACSKA PIROS VIRÁGOKKAL
A festmény macskája megsérült, sebéből csordogáló vére piros virágba hajlik fehér szőrén. Vérző hómacska, hópárduc. Párductekintetű magány és embertekintetű rejtély. Macska emberszemekkel: pupillája a macskáké, szemvonala azonban emberi. Legalább annyira emberi, amennyire mondjuk Modigliani portréinak üres szemnyílásai emberinek hatnak […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő