12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Hafner Zoltán: A szegedi szál
2018.10.17 - tiszatáj

 

 

 

AZ ISMERETLEN KERTÉSZ IMRE – FOTÓKIÁLLÍTÁS

 

A Szegedi Tudományegyetem Őszi Kulturális Fesztiváljának keretében megrendezett kiállítás a helyszínhez igazodóan két tematikus részből áll: az első a tanulóévekből mutat be eddig főként még publikálatlan képeket és azokhoz választott idézeteket, melyek nagy része szintén kiadatlan vallomásokat tartalmaz.

Az iskolai évek 1934-ben kezdődnek, mikor az ötéves gyermek szülei elválnak, és egy fiúinternátusba íratják, ahol elemi iskolai tanulmányait végzi – és követhetjük tovább az ifjú Kertész Imrét a gimnáziumi s a rövid ideig tartó újságírói éveken át egészen 1955-ig, mikor úgy dönt, hogy a független írói pályát választja. „Ugyanazt az életet élni és írni”: e programtervének megfelelően a kiállításon bemutatott időszak legfontosabb élményei, állomásai valamennyi későbbi művének vissza-visszatérő témája lesz. Pillanatképeket láthatunk a fennmaradt dokumentumokból, amelyek reményeink szerint mégis képesek megidézni egy már feledésbe merülő korszakot a fiatal látogatók számára.

 

Kedves barátaim, tisztelt vendégek!

Abban a szerencsés, ám mégsem könnyű helyzetben vagyok, hogy ismerhettem Kertész Imrét: az embert és az írót, akivel a barátságom és munkakapcsolatom is több szállal kötődik Szegedhez. E történet 24 évvel ezelőtt vette kezdetét, mikor Erdélyi Ágnesnek köszönhetően egy évig én szervezhettem a Móra Kollégium irodalmi estjeit. Egy ilyen alkalomra érkezett meg 1994. október 28-án az író – emlékszem, ő az egész este folyamán tegezett, én pedig magáztam (35 év volt a korkülönbség közöttünk), ami számomra teljesen természetes volt: idősebb és általam nagyra becsült tanáraimmal, Keserű Bálinttal és Ilia Mihállyal is ekként beszélgettem. Miután elbúcsúztunk, még visszafordult a kollégium lépcsőjén, s azt mondta: „Döntsd el, hogyha legközelebb találkozunk, tegeződünk vagy magázódunk-e.” Zavartan válaszoltam, hogy jó, tegeződjünk – de biztos voltam benne, hogy soha többé nem fogunk találkozni. Aztán nem így alakult: véletlenek során múlt a többi, feltéve, hogy vannak véletlenek. Tény azonban, hogy a Nobel-díjig (a tényleges munkáink kezdetéig) mégiscsak többször összefutottunk baráti társaságban, vagy épp ő hívott meg négyszemközti beszélgetésre.

Amikor 2002 őszén neki ítélték a Nobel-díjat, a szélesebb olvasóközönség körében szinte teljesen ismeretlennek számított – így merült fel kiadói részről annak gondolata, hogy próbáljuk meg valamiképp az ismeretlen Kertész Imrét bemutatni. Ennek érdekében javasoltam, hogy kezdjük el beszélgetéseinket rögzíteni. Az első találkozásunkra ez ügyben, ha jól emlékszem, 2003 januárjában került sor. Akkor, a két-három órányi felvétel után mindössze Imre kisgyerekkoráig, az első négy-öt évéig jutottunk el. Élvezte a mesélést, és azt javasolta, semmit ne siessünk el, ne tűzzünk ki határidőt: tartsuk meg ezt a ritmust, és utólag majd meglátjuk, mi alakul ki belőle. Másfél éven keresztül, időrendben haladva jutottunk el az akkori utolsó művéig, a Felszámoláshoz, amelynek szerkesztője lehettem. Ez a beszélgetéssorozat máig kiadatlan, ám e nélkül nem készülhetett volna el a K. dosszié. A hangfelvételek átírására itt, Szegeden került sor, Machan Eszter jóvoltából, és amikor majd nézik a képeket és a hozzájuk választott kommentárok után azt olvassák, hogy „Kiadatlan interjúrészlet”, akkor az idézetek erre a bizonyos beszélgetéseinkre utalnak. Terveztünk, kérésemre, egy képeskönyvet is, amely elkészült és szintén nem jelent meg: a mostani, „tanulóéveket” bemutató kiállításrész ennek anyagából is válogat – és akad olyan fotó, amelyhez az író e kötetterv kapcsán írt személyes hangú kommentárt.

Ezen első munkáink közben és után készült el tehát a K. dosszié – egy párbeszédes formában megírt önéletrajz, melynek budapesti bemutatójára a Radnóti Színházban került sor, 2006 márciusában. Az író beszélgetőtársául a legendás műveltségű, 1973 óta mindmáig Szegeden tanító Szörényi Lászlót kértem fel: a már említett Móra Kollégium-beli irodalmi esteket ugyanis előttem hosszú éveken át ő vezette, hónapról hónapra, s engem ért az a megtiszteltetés, hogy e hagyományt folytassam. A színházbeli beszélgetés aztán még hosszan folytatódott szűkebb körben – és megidéződött az egykori Móra-beli esték hangulata, s úgy váltunk el, hogy folytatódjék tovább az első adandó alkalommal e hajnali 2 óráig tartó beszélgetés Szegeden, a Móra Kollégiumban, melyre az író rögtön s örömmel igent is mondott.

Nem volt egyszerű a szervezés és időpontegyeztetés, de a lehetséges fogadtatást, az érdeklődők számát is nehéz volt megjósolni. Bizonyos kockázatot jelentett, hogy a bölcsészkari Auditorium Maximum meg fog-e telni fiatal hallgatókkal. Előzetes tapasztalataink sem voltak: az akkor már a párizsi Sorbonne és a berlini Freie Universität díszdoktorát mindössze a pápai református gimnázium és a pannonhalmi bencés gimnázium hívta meg ezt megelőzően közönségtalálkozóra; magyar egyetemtől viszont sem korábban, sem később nem kapott hasonló invitálást az író. A szegedi vendégszeretet pedig minden várakozást felül múlt. Ahogy Ilia Mihály tanár úr meg is jegyezte: utoljára 1956 októberében a MEFESZ (a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének megalakulásakor) voltak annyian a bölcsészkar nagytermében, mint 2007. március 28-án. S ahogy a másnapi Délmagyarország újságírója fogalmazott: „…a több száz fős hallgatóság meghitten ölelte körül az írót. Később egy pad nagy robajjal le is szakadt, annyian ültek rajta.” – Ugyanitt olvashatjuk: „Szörényi László, majd a publikum két és fél órán keresztül faggatta Kertész Imrét, de végig azzal az érzéssel, hogy még órákon keresztül hallgatná őt – fehérek közt egy európait.” A komor művek szerzőjének nyitottsága, közvetlensége és kivételes humorérzéke páratlan hatással volt. Az estet követő hosszas dedikáció során Kertész Magda (az író második felesége) úgy nyilatkozott, hogy a „fantasztikus légkörből” kézzelfoghatóan volt tapintható a szeretet; maga az író pedig így búcsúzott: „Nagyon meghatott ez az óriási részvétel Szegeden. Legnagyobb örömömre rengeteg fiatal volt. Emelkedett érzésekkel megyek haza.”

Mindezek nem udvarias szavak – Kertész Imrével haláláig sok időt voltam együtt Berlinben és Budapesten, volt, hogy havi rendszerességgel töltöttünk kettesben egy-egy hetet, mikor Magdának egyéb ügyeket kellett intéznie. Kisgyerekkora, pontosabban szülei válása óta (s ekkortól indul a jelen kiállításunk) ott kísértett Kertész Imrében a szeretetéhség és szeretethiány. Ennek megtapasztalása volt a legszívbemarkolóbb számomra az utolsó években. Ebből az aspektusból nézve is kivételes pillanat és különleges jelentőségű volt a szegedi találkozó: sosem érezhette ennyire, hogy itthon is szükség van rá; s a díjak ezt az érzést soha nem pótolhatták. Minél többet foglalkozom – immár hivatalból is – Kertész szövegeivel, annál bizonyosabb számomra, hogy az író műve és élete (mely ezer szállal fonódik össze) még jócskán felfedezésre vár. A szegedi egyetemnek, tanáraimnak (köztük Balázs Mihálynak) én magam is sokat köszönhetek: remélem, e kiállítással az íróval közös hálánkként viszonozhatjuk mindazt, amit kaptunk, s amit igazán megköszönni nem is lehet. Fogadják és nézegessék szeretettel e most először bemutatásra kerülő képeket.

(Elhangzott: 2018. október 15.)

 

 


Címke: , , , , ,
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő