12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Sötétbe burkolózó történelem
2018.10.02 - tiszatáj

NAPSZÁLLTA

Holokauszt-dráma után ezúttal a nagyszabású történelmi freskó destrukciójára esküdött fel az Oscar-díjas Nemes Jeles László. A Napszállta bár első blikkre az új akadémizmust fémjelző Szabó István filmjeivel (a Mephistótól A Napfény ízéig) mutathat rokonságot, gyorsan tisztázódik, ilyesmiről szó sincs, a Saul fia direktora új utakat igyekszik törni a műfajban.

Tematikai és stiláris azonosságok egyaránt szervezik a Napszálltát és a direktor előző nagyjátékfilmjét. Intenzív szubjektivitáson nyugvó snittek vonják bűvkörükbe a teljes játékidőt, a mozi összes vizuális megoldását. Az I. világháború előtti Budapesten kóválygó kalapszalon-örökösnő Leiter Írisz ugyanúgy halad át környezetén, mint a Sonderkommandóban szolgáló Saul Auslander: csaknem örökké az ő premier plánjából nézzük, hogyan szabadul el a káosz. A Napszállta kiváló hangtechnikai megoldásai zajokra, diszharmonikus zörejekre irányítják a figyelmet – a főhősnővel együtt nyerjük vissza vagy éppen veszítjük el orientációs pontjainkat. Újabb hasonlóságként Nemes Jeles a rokoni kapcsolatokat is karóba húzza: míg a Saul fiában a címszereplő nem tudja megadni a végtisztességet halott gyermekének, addig Írisz korábban sosem látott bátyja identitását próbálja felfejteni, hogy aztán a rejtély megoldásával maga a lány is önállósulhasson.

 

 

Karakterdrámába illő határhelyzeteken túl azonban a film másra is kitér: a Napszállta, csakúgy, mint a Saul fia egy többnyelvű, szinte bábeli zűrzavarban veszteglő világot ábrázol. Rohad az egész civilizáció, tort ül az árulás, a bizalmatlanság, a nem tudás, a magány, szaporodnak a lelket egyre jobban ziláló kérdések – a film nyitófőcímében mutatott, szimbolikusan bealkonyuló budapesti tájképfestmény túlságosan egyszerű metaforája ennek a negatív átalakulásnak. Nemcsak a történelem viharai hangosabbak az első világégés lassú, de biztos eljövetelével, a polgári miliő is önmagát pusztítja el. Nemes Jeles László közel 150 perces anti-eposzával kezdetben nincs semmi probléma. Formanyelve csodálatosan érett, lassú gépmozgásra épülő operatőri munka visz bennünket az enigmák legmélyére. Erdély Mátyás lélegzetelállító, olajfestményeket idéző képein árnyékba boruló, feketébe váltó arcok tükrözik a totális bizonytalanságot, képen kívüli fizikai atrocitások zavarják a nézői komfortérzetet, titkok, ki nem mondott szavak töltenek el szorongással. Jelképes, hogy a direktor és képfestője mind inkább lecserélik a klasszicizált történelmi drámák nagytotáljait, és inkább szekondokra, közelikre voksolnak – a Napszállta arra keresi a választ, hogyan éli meg az átlagember a legsúlyosabb fordulópontokat.

Leiter Írisz ugyancsak kívülálló: nem dolgozhat a nevét viselő kalapszalonban, lenézik, derült égből villámcsapásként sújt le a döntő felismerés, bátyjával végül fizikai konfrontációba keveredik. A krimiket vagy a képi megjelenítés révén távolról film noirokat is idéző dramaturgiában csupán a játékidő feléig releváns a nyomozás-narratíva, a rendező viszonylag hamar ignorálja az addigi centrális kérdést („Kicsoda Leiter Kálmán?”), hogy újabb történetszálakat indítson el. Innentől pedig kicsúszik az irányítás Nemes Jeles kezéből. Kidolgozatlan figurák gyalogolnak át a színen, újabb, ám az előzőnél jóval laposabban írt és emiatt érdektelenebb dilemmák halmozódnak. Míg a Napszállta első fele tudatosan szervezte a historikus és a privát káoszt, addig a második félidőre Nemes Jeles elvész a részletekben, a történetet átható összefüggéstelenség sajnos kihat a film struktúrájára is, így a néző csak kapkodja a fejét, tanácstalanul igyekszik feleletekre lelni, vagy ami rosszabb, teljes közönnyel legelteti a szemét a továbbra is gyönyörű vizualitáson, ám a történetvezetés abszolút elidegenítőnek hat, és félő, cseppet sem szándékosan.

 

 

Bár valahol a háttérben érezhető, a rendezőt igencsak foglalkoztatja Írisz belső odüsszeiája és azzal együtt a lány fejlődéstörténete, a Napszállta rendszertelensége miatt ezt már egyáltalán nem olyan könnyű átérezni. Ügyes felvetés, miszerint a film a Saul fia feminista látószöget hasznosító párdarabja – szemben az előző mozi férfitekintetet aláásó törekvéseivel –, ám egyrészt Jakab Juli hol kiforrott, hol bizonytalan, gyakran mimikán, parányi rezdüléseken nyugvó játéka, másrészt az átgondolatlan cselekményszövés miatt ez a téma csupán mutatóban van jelen. Tudható, hogy a hősnő jellemformálódása fontos, az is, miért, csak éppen hiányzik belőle az igazi dráma, a tét és a súly. Eközben a Napszállta a saját történelmi párhuzamait is kidomborítaná, szintén felemás eredménnyel: a háború és az egyén viszonya, netán a különböző habitusú, hátterű figurák ideológiai összeütközése veszítenek erejükből. Nem segít az sem, hogy a film éppen a fordulópontot jelentő félidő után nemcsak darabjaira hullik, hanem unalomba fullad, túlnyújtottá válik – indokolatlan a 144 perces hossz.

Befejezésében összeér a történelem és az egyéni sors, Íriszt immár a közegéből végképp kiszakítva, ismét helytállásra késztetve látjuk, ám a kevesebb több lett volna. Lökjön ki bennünket a székükből a felkavaró, sőt, már-már infernális hangkulissza, a lassú kameramozgás és a végső, szűk képkivágás összhatása, Nemes Jeles végül nyíltan megmutat, nem visszafogottan sejtet, némileg el is árulja karakterdrámai felvetéseit egy határozott történelmi, és így konzervatívnak tűnő állításért. Az utolsó pillanatok primitív leegyszerűsítésekként érkeznek, kegyelemdöfést adva a Napszálltának – az ígéretes kezdet után nagy csalódás ez a film a Saul fia alkotójától.

Szabó Ádám

 

 

 

Napszállta – magyar film (2018)

Rendezte: Nemes Jeles László
Forgatókönyv: Nemes Jeles László, Clara Royer, Matthieu Tapanier
Zene: Melis László
Operatőr: Erdély Mátyás
Vágó: Matthieu Tapanier
Producer: Sipos Gábor, Rajna Gábor

Szereplők: Jakab Juli, Vlad Ivanov, Björn Freiberg, Susanne Wuest, Bárdos Judit, Balsai Mónika, Molnár Levente, Urs Rechn, Zsótér Sándor

 

 


Címke: , , , ,
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
2018.11.14 - tiszatáj

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>
2018.11.14 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A Vásárhelyi Őszi Tárlat is egy metszet, a kortárs képzőművészet metszete. A napos oldalt mutatja, a festészet megújuló hagyományát, az inspirációkat, a kapcsolódásokat elődökhöz, kortársakhoz. A VÖT története jövőre is folytatódni fog. Nem is az eddig múlt jogán, hanem inkább a mindenkori kortárs képviselete miatt. Hogy képben legyünk. Vásárhelyen is. A világ itt sem ér véget, igaz, hogy nem is itt kezdődik. Csak folytatódik. Sodrásban…

>>>
2018.11.11 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
A szegedi kötődésű Próza Nostra egy olyan online folyóirat, amely a populáris irodalom alkotásaira fókuszáló, kritikai vállalkozásain túl irodalmi estek szervezésben is részt vesz, oldalán és eseményein pedig lehetőséget nyújt arra, hogy az érdeklődők tágabb perspektívából ismerhessék meg a zsánerirodalom legfrissebb műveit. A Próza Nostra szerkesztőségének tagjaként beszélgettem Szabó István Zoltán alapítóval a lapról, annak múltjáról, újraéledő programjairól, tervezett jövőjéről, és a hazai populáris kultúráról… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2018.11.08 - tiszatáj

A NÉMA FORRADALOM
A német filmgyártásban immár tekintélyes nevet kivívó olasz származású Lars Kraume újfent történelmi drámával gazdagította a Németország közelmúltját feldolgozó filmek jelenkori sorozatát. A néma forradalom (Das schweigende Klassenzimmer) címet viselő egészestés alkotás cselekménye megtörtént eseményeken alapul, s markáns magyar vonatkozással bír, ugyanis 1956 őszén játszódó története egy iskolai osztály magyar forradalom melletti kiállását és az abból származó bonyodalmakat fogalmazza vászonra… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő