Leonard Cohen dalszövegei
Egy kortynyi bor. Egy slukk sem árt.
Aztán indulni kell.
Felhangoltam a vén gitárt;
Tele a fridzsider.
Egy dugó vár a semmiben.
Foglalt helyem van ott.
Vagyok, aki vagyok, s mindent
A boogie út adott.
Emlékeim közt őrzöm még
Szerelmem, testedet;
S a folyót és a vízesést,
Hol fürödtem veled.
Zavarban ott szépségedtől,
Megmostam lábaid.
[…]
A sötétség
(DARKNESS)
Sötét a kedvem,
Mert a kávédat ittam.
Sötét a kedvem,
A kávédat ittam.
Kérdeztelek: halálos?
Idd ki, mondtad, ez van.
Nekem már nincs jövőm.
Talán pár napra jó.
A jelen nem nagy öröm,
Csak egy sor tennivaló.
A múlt megmarad, hittem.
De a sötétség mindenható.
Látnom kellett volna.
A szemed mögött mindjárt.
De nyár volt, és ifjú voltál,
Elsodort veled az ár.
Könnyen megkaptalak,
A sötétség volt az ár.
Nem cigizem, nem iszom,
Nem sok örömöm maradt.
Te mindig erre vágytál,
Hogy oszd a parancsokat.
Már nem hiányzik, bébi,
Semmi kedvem élni.
A sötétség visszafogad.
A szivárványt szerettem,
S a látványt, mely hegyről nyílt.
A reggelt, s hazudhatnám,
Hogy Te voltál ez mind.
De megnőtt az árnyék, bébi,
S a sötétség magához int.
Sötét a kedvem,
Mert a kávédat ittam.
Sötét a kedvem,
A kávédat ittam.
Kérdeztelek: halálos?
Idd ki, mondtad, ez van.
(2012)
A Daltorony
(TOWER OF SONG)
Hány társam odavan, a hajam pedig ősz
Szenvedek, hol egykor én voltam a hős
Szerelemre várok egy vég nélküli sorban
És csak fizetem a bért pontosan
Itt, a Daltoronyban
Kérdeztem Hank Williamst: „Nagyon magányos itt?”
Hank Williams, bizony, süket kicsit,
De hallom, ahogy köhög éjjel hosszan
Vagy száz szinttel fölöttem
Itt, a Daltoronyban
Én így születtem, mit tehetnék?
Hisz arany torokkal áldott meg az ég
És huszonhét kis angyalt küldött át Onnan
Hogy idekössön az asztalhoz
Itt, a Daltoronyban
Szóval, szurkálhatod tűvel a woodoo-babád
De ne haragudj, bébi, nem is hasonlít rám,
Az ablakban állok, itt világos van
És nem ölhet meg senki
Itt, a Daltoronyban
Lehet, hogy megkeseredtem, de erre mérget vehetsz
A gazdag mindig utat talál a szegényhez: ez a szex
De az ítélet már közel – ha jól hallottam
Milyen fura hangok ezek
Itt, a Daltoronyban
Látom, ahogy most a túlparton állsz
S nem tudom, hogy miként találjak át
Szerettelek, bébi, valamikor
Az összes híd felégett, mely odavezet
De hiányzik minden, ami odaveszett
És soha, és soha nem veszhet el újból
Hát Isten hozzád, nem tudom, látlak-e még
Holnap már beköltözünk a toronyba mint zenék
De hallasz még felőlem, bébi, ha eltávoztam
Édes hangon szólok hozzád
Egy ablakból, itt, a Daltoronyban
Hány társam odavan, a hajam pedig ősz
Szenvedek, hol egykor én voltam a hős
Szerelemre várok egy vég nélküli sorban
És csak fizetem a bért pontosan
Itt, a Daltoronyban
(1988)
Boogie út
(BOOGIE STREET)
Ó, fény ura, ki ködbe vész,
Reád várakoztam.
Egy csókot adsz, ez az egész:
S a boogie az utam.
Egy kortynyi bor. Egy slukk sem árt.
Aztán indulni kell.
Felhangoltam a vén gitárt;
Tele a fridzsider.
Egy dugó vár a semmiben.
Foglalt helyem van ott.
Vagyok, aki vagyok, s mindent
A boogie út adott.
Emlékeim közt őrzöm még
Szerelmem, testedet;
S a folyót és a vízesést,
Hol fürödtem veled.
Zavarban ott szépségedtől,
Megmostam lábaid.
Tanításod adott erőt,
Mert várt a boogie street.
Ó, fény ura, ki ködbe vész,
Reád várakoztam.
Egy csókot adsz, ez az egész:
S a boogie az utam.
Barátaim, ne féljetek!
Oly súlytalan a lét.
Vágyban fogant a testetek,
És vágyban ér a vég.
Habár a hús, s a vér titka
Bárhol olvasható,
Senki sincs, aki megmondja,
A boogie mire jó.
Ó, fény ura, ki ködbe vész,
Reád várakoztam.
Egy csókot adsz, ez az egész:
S a boogie az utam.
Egy kortynyi bor. Egy slukk sem árt.
Aztán indulni kell…
(2001)
