11.06.
| Vér, homok és populizmus – a 15. VERZIÓ Diákfilmes programja >>>
10.26.
| Hagyomány, asszimiláció és trauma a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár portréin >>>
10.26.
| Október végén elárasztják az országot a rajzfilmek >>>
10.25.
| Asztali beszélgetések… – Befejezetlen múlt >>>
10.18.
| MASZK – Perzsia Szegedre jön – Hajnóczy-nap >>>
10.16.
| Latin-amerikai filmek, ételek, borok és latin bulik a Déli-Doku dokumentumfilm-fesztiválon >>>
10.14.
| MASZK – Ziggurat Project: Acsai Roland: Esumi és Asao >>>
10.12.
| 100 éve született Leonard Bernstein >>>
10.11.
| Kass Galéria – Írásvédett című kiállítás >>>
10.11.
| ZUG színház és művészeti tetthely – HLP feat. Roskó Gábor: A csillagok szíve >>>
10.10.
| Rejtő Jenő orrvérzésig – Fülig Jimmy ajánlásával vagy épp annak ellenére >>>
10.08.
| MASZK – PanoDráma: Pali >>>

09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

A maximalista, Hazai Attila emlékére
(Írások, beszélgetések Hazai Attila művészetéről)

Hazai Attila, Juhász Róbert, Kormányos Ákos, Mohai V. Lajos, Nagy Hajnal Csilla, John Peck, Petőcz András, Robert Pinsky, Tóth Erzsébet versei

Bene Zoltán, Murányi Sándor Olivér, Patak Márta, Sántha József prózája

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Serestély Zalán versei
2018.08.07 - tiszatáj

 

MÓRICZ 2018 rovatunkban az idei Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjasokat mutatjuk be.

Serestély Zalán 1988-ban született Kézdivásárhelyen. Költő, prózaíró, esszék és elméleti tanulmányok szerzője. 2010-ben magyar-finn szakot végzett a kolozsvári BBTE Bölcsészettudományi Karán, Jorge Luis Borgesről szóló doktori értekezését 2016-ban védte meg ugyanott. 2014-ben jelent meg első, verseket tartalmazó kötete feltételes átkelés címmel, 2017-ben Az állomás 3 kutyái címmel prózakötetet adott közre, illetve ugyanebben az évben jelent meg Életmű és környezete. Jorge Luis Borges munkásságának kultúra- és ismeretelméleti, valamint hatalomkritikai vonatkozásai című Borges-monográfiája. 

 

 

apacsend

Hátha tőled, óh idő!
Te aki mindenünket öszverontod,
A nap is holtszénre fő?
És láncodat magad zavarba bontod?

(Csokonai Vitéz Mihály: Újesztendei gondolatok)

 

a temetés éjszakáján

két emelet között elakadt a felvonó

apám volt akkor

a legcsendesebb halott

hallgattam

fölfele hallgatott

a sötét akna mentén

nyolc emelet hosszan

végig fölfele

hogy egészen kitelt

hallgatással a tömb

pedig sosem hitt semmiben

ami nála magasabb volt

s most

az aknacsöndben

mégis ő hallgatott

nem valamiről

vagy valamit el

bár szokása egyik sem volt

s nem is úgy

mint kinek sebészkés vette szavát

hanem mint önvizét tó

ha ülepedésben végre

otthonra talált

s a lomhán szitáló

szikkadás

szomj

delirium tremensek közepette

saját kegyelmet kapna

minden külön szemcse

ha sötét mélybe tér

 

hiába szállt alá hogy teste

rohadását megannyi

vaksi-jámbor állat bevégezze

hallottam

fölfele hallgatott

nyolc emelet hosszan

végig fölfele

súlyos apacsendjén átmorajlott

hogy nem élők

emlékezetében süllyed meg holt

hogy elcseszett 57 év

– fénytelen ünnepek

a folyton félrenyelt leves

televizelt ágyak –

üledéke közt

feneklő lom

vagyok csak én is

és nincs ki azt mondhatná

fia voltam rettegve

mindent mi véréből rám örökült

hallotaságya gennyes

paplanát-párnáját iszonnyal

két ujjra csípve

s keresve bocsánatát

ha megbocsátani nem bírtam

a húgomon-anyámon tett

erőszakot

 

az én apám volt

a legcsendesebb halott

hallgattam

fölfele hallgatott

a sötét akna mentén

nyolc emelet hosszan

végig fölfele

csak így tudom mondani

hogy apám helyén

mélységes tó

önvizét nyeli

hogy néha majd

csigák-rákok jönnek

felkavarni a langyos iszapot

s fülembe üledék száll

rosszul tudni

hogy ki vagyok

hogy amit megbocsátani nem bírok

azt már egyedül viszem

és legfőképp hogy szabad-e

csak ezért megbocsátani

és szabad-e nem

 

 

 

álmaira a part

 

úgy nem emlékszik anyám

mint bevont vitorlákra a passzát

kereskedelmi szélnek mondták

s hogy urak lennének fűszeren-szolgán-szajhán

vászonba fogta spanyol brit holland

tudnia csak galleonjaik nevét

– San Martín, Mayflower –

annyit is elég

halászok szutykos bárkáira

ne fecsérelje jó fuvallatát

szükség és rettegés mindjüknek neve

együgyű népek kormányozzák

megesteledvén vitorlát bontanak menten

s jobban félik a halaskofák

mint istenük nevét

 

úgy nem emlékszik anyám

mint homokra a partjahagyott bárka

gerincét éjjel szemcsemélybe fúrja

s arcot álmodik tikkadó halakra

de amikor hajnalban a habok

vízre vonják újra

heget horzsol az álmatag öbölre

s csak az elég

minek mázsáló adhatja jó nevét

 

úgy nem emlékszik anyám

mint álmaira a part

hogy a történő időbe

tán alábocsáthatná zúzalék testét

s anyaállatok írnák a fövenyre

a kontrakciók közt megülepedett időt

de hogy zajlásba kötné

megannyi tűrt cölöp stég és hullámfogó

hiába hitte

homokja üveggé lett

sirálynépe lomha hóeséssé

haránt fordul a part

saját archéjában

 

úgy nem emlékszik anyám

ahogy frissen bontott dobozba

képtelenség visszagyömöszölni

az első kihúzott cigarettát

mint akiből rögtön

kitéptek valamit ha pillannatra

önmagának hitte önmagát

 

úgy nem emlékszik anyám

mint bevont vitorlákra a passzát

álmaira a part

homokra a partjahagyott bárka

rágyújt ha kérdezem

s nem emlékszik

hűlt öklökre

s bevont

vitorlákra

 

 

az idő megtisztítása

 

Juliánus ötlete volt

Juliánusé is

az időt azzá tenni

aminek tudjuk

gyülemlés és fogyatkozás kimért dialektikájává

aggodalom önkény és szorongás anyagtalan anyagává

 

mondják az emberév akár öt kutyaévet is jelenthet

nem hiszem hogy a kutyának szüksége volna erre a vigaszra

de átgondoltam és arra jutottam

hogy egy év alatt kutya és ember számára

ugyanaz a nap nyugszik le 365-ször

 

a figyelem a szó legszebb értelmében halál

a saját halál végül is végső figyelem

enyészpont ahol a létezés együttérzésbe fordul

volt hogy akartam volna hinni: az idő felfüggesztése is

mostanra inkább a szorongástól és a történelemtől mint szorongástól megtisztított időnek látom

 

a kutyák szinte csak figyelni tudnak

életük csupa haldoklás

de reményteli haldoklás

olyan ami az élet végső értelme is lehetne

 

az idő test és figyelem

lényegében semmi ami idegen volna

minden ami idegen

de ugyanaz

ugyanaz a legnyugvó nap 365-ször

 

milyen ünnepietlen

a születésnapodon követelni vissza az elrelativizált időt

de nem találok más értelmet abban

hogy testévé tesz téged is – ma épp huszonnyolcszorossá

nem akarok félni most

hogy végre megszülettél

és megtisztítottad súlytalanjától

 


Címke: , , ,
2018.10.18 - tiszatáj

BORDA RÉKA: HOAX – FERENCZ MÓNIKA: HÁTAM MÖGÖTT DÉL
Két, húszas éveiben járó költő verseskötetét adta ki a tavaly a Scolar Kiadó: Borda Rékától, a Hoax-ot míg Ferencz Mónikától, a Hátam mögött dél címűt – és ez nem hoax, akarom mondani nem álhír. Mint ahogy az sem, hogy mindkettőjüknek ez az első kötete. Olvasva őket aztán, őszintén meglephet minket, hogy máris milyen – kifejlett – lírikusi izomzattal bírnak. Nyilvánvalóan nem kezdők… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

>>>
2018.10.18 - tiszatáj

INTERJÚ BENKŐ IMOLA ORSOLYÁVAL
A ZUG művészeti tetthely nevéből adódóan egy kicsi, mégis nyitott színház. Az Őszi Kulturális Fesztivál ideje alatt Benkő Imola Orsolyával, a Homo Ludens Project művészeti vezetőjével beszélgettünk előadástervekről, a befogadás lehetőségeiről és az alkotóközösség színházi nevelésben betöltött szerepéről. – NÉMETH ZSÓFIA INTERJÚJA

>>>
2018.10.18 - tiszatáj

TRANZIT
Múlt és jelen vetülnek egymásra Christian Petzold új filmjében. Az Anna Seghers 1944-es regényén alapuló dráma a II. világháborúban, még pontosabban a nácik által megszállt Franciaországban játszódik, ám a rendező mindezt paradox módon napjainkra vetíti ki, reflektálva a társadalmi-politikai problémák változatlanságára, az idegengyűlölet és a menekültválság napjainkban ugyancsak égető kérdéseire… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.10.17 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ KÖNYVBEMUTATÓJA
Kell valaki, aki kérdez, és más, aki felel, de hogy mégse legyen iskolai hangulata, cseréld meg a szerepeket: egy hallgató, Klajkó Dániel kérdez, egy tanár, Szilasi László pedig felel, szigorúan elutasítva a tanár úri megszólítást. Miről beszélgessenek? Az „élet nyersanyagáról”. A testről, és ami benne van – vagy olykor nincs: Luther kutyáiról. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.10.17 - tiszatáj

AZ ISMERETLEN KERTÉSZ IMRE – FOTÓKIÁLLÍTÁS
Abban a szerencsés, ám mégsem könnyű helyzetben vagyok, hogy ismerhettem Kertész Imrét: az embert és az írót, akivel a barátságom és munkakapcsolatom is több szállal kötődik Szegedhez. E történet 24 évvel ezelőtt vette kezdetét, mikor Erdélyi Ágnesnek köszönhetően egy évig én szervezhettem a Móra Kollégium irodalmi estjeit. Egy ilyen alkalomra érkezett meg 1994. október 28-án az író – emlékszem, ő az egész este folyamán tegezett, én pedig magáztam (35 év volt a korkülönbség közöttünk), ami számomra teljesen természetes volt […]

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

VERES ATTILA KÖNYVBEMUTATÓJA
Három éves kihagyás után visszatért a Próza Nostra Irodalmi Estek című programsorozat Szegedre. Október 4-én a Próza Nostra kritikusai, Benkő Marianna és Pozsár Anett beszélgettek Veres Attila horror szerzővel Odakint sötétebb című regényéről, illetve az idei könyvhétre megjelent novellagyűjteményéről, az Éjféli iskolákról. – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

TENOR3 A MÜPÁBAN
Ma nehéz volna pontosan kiválasztani a világ három legnagyobb tenorját, jómagam legalábbis Kaufmann után elakadnék. Ám háromtenor típusú koncerteket rendezni nagyon is értelmes vállalkozás. Gondolom jövedelmező is, ám engem jobban érdekel a dolog művészi oldala. Bár egy hangfajról van szó, azért nagyon sok alfaj létezik ezen belül is. A Müpa legújabb vállalkozása, amely megkülönböztetésül a tenor a köbön címet kapta, három eltérő típust vonultatott föl… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

JANÁKY MARIANNA:
NOVELLÁK REGÉNYE
Irodalommal foglalkozó emberek olykor hosszasan elvitatkoznak azon, létezik-e női irodalom? S ha igen, mi is az pontosan, mitől az, ami? Nő ír nőkről? Férfi nőkről? Nő férfiakról? A szerzőtől női vagy a témától az? Mi a kulcs? Nemrégiben egy folyóirat tematikus blokkja kapcsán a női tematika kifejezést ahányan vagyunk szerkesztők, annyiféleképpen értelmeztük. Janáky Marianna azonban megkönnyíti a választ erre a kérdésre: nőként ír nőkről nőiesen… – BENE ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő