03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.01.
| Rajzpályázat gyerekeknek! >>>
01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.30.
| Novák Péter és Hrutka Róbert kedvenc lemezéről beszél >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Serestély Zalán versei
2018.08.07 - tiszatáj

 

MÓRICZ 2018 rovatunkban az idei Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjasokat mutatjuk be.

Serestély Zalán 1988-ban született Kézdivásárhelyen. Költő, prózaíró, esszék és elméleti tanulmányok szerzője. 2010-ben magyar-finn szakot végzett a kolozsvári BBTE Bölcsészettudományi Karán, Jorge Luis Borgesről szóló doktori értekezését 2016-ban védte meg ugyanott. 2014-ben jelent meg első, verseket tartalmazó kötete feltételes átkelés címmel, 2017-ben Az állomás 3 kutyái címmel prózakötetet adott közre, illetve ugyanebben az évben jelent meg Életmű és környezete. Jorge Luis Borges munkásságának kultúra- és ismeretelméleti, valamint hatalomkritikai vonatkozásai című Borges-monográfiája. 

 

 

apacsend

Hátha tőled, óh idő!
Te aki mindenünket öszverontod,
A nap is holtszénre fő?
És láncodat magad zavarba bontod?

(Csokonai Vitéz Mihály: Újesztendei gondolatok)

 

a temetés éjszakáján

két emelet között elakadt a felvonó

apám volt akkor

a legcsendesebb halott

hallgattam

fölfele hallgatott

a sötét akna mentén

nyolc emelet hosszan

végig fölfele

hogy egészen kitelt

hallgatással a tömb

pedig sosem hitt semmiben

ami nála magasabb volt

s most

az aknacsöndben

mégis ő hallgatott

nem valamiről

vagy valamit el

bár szokása egyik sem volt

s nem is úgy

mint kinek sebészkés vette szavát

hanem mint önvizét tó

ha ülepedésben végre

otthonra talált

s a lomhán szitáló

szikkadás

szomj

delirium tremensek közepette

saját kegyelmet kapna

minden külön szemcse

ha sötét mélybe tér

 

hiába szállt alá hogy teste

rohadását megannyi

vaksi-jámbor állat bevégezze

hallottam

fölfele hallgatott

nyolc emelet hosszan

végig fölfele

súlyos apacsendjén átmorajlott

hogy nem élők

emlékezetében süllyed meg holt

hogy elcseszett 57 év

– fénytelen ünnepek

a folyton félrenyelt leves

televizelt ágyak –

üledéke közt

feneklő lom

vagyok csak én is

és nincs ki azt mondhatná

fia voltam rettegve

mindent mi véréből rám örökült

hallotaságya gennyes

paplanát-párnáját iszonnyal

két ujjra csípve

s keresve bocsánatát

ha megbocsátani nem bírtam

a húgomon-anyámon tett

erőszakot

 

az én apám volt

a legcsendesebb halott

hallgattam

fölfele hallgatott

a sötét akna mentén

nyolc emelet hosszan

végig fölfele

csak így tudom mondani

hogy apám helyén

mélységes tó

önvizét nyeli

hogy néha majd

csigák-rákok jönnek

felkavarni a langyos iszapot

s fülembe üledék száll

rosszul tudni

hogy ki vagyok

hogy amit megbocsátani nem bírok

azt már egyedül viszem

és legfőképp hogy szabad-e

csak ezért megbocsátani

és szabad-e nem

 

 

 

álmaira a part

 

úgy nem emlékszik anyám

mint bevont vitorlákra a passzát

kereskedelmi szélnek mondták

s hogy urak lennének fűszeren-szolgán-szajhán

vászonba fogta spanyol brit holland

tudnia csak galleonjaik nevét

– San Martín, Mayflower –

annyit is elég

halászok szutykos bárkáira

ne fecsérelje jó fuvallatát

szükség és rettegés mindjüknek neve

együgyű népek kormányozzák

megesteledvén vitorlát bontanak menten

s jobban félik a halaskofák

mint istenük nevét

 

úgy nem emlékszik anyám

mint homokra a partjahagyott bárka

gerincét éjjel szemcsemélybe fúrja

s arcot álmodik tikkadó halakra

de amikor hajnalban a habok

vízre vonják újra

heget horzsol az álmatag öbölre

s csak az elég

minek mázsáló adhatja jó nevét

 

úgy nem emlékszik anyám

mint álmaira a part

hogy a történő időbe

tán alábocsáthatná zúzalék testét

s anyaállatok írnák a fövenyre

a kontrakciók közt megülepedett időt

de hogy zajlásba kötné

megannyi tűrt cölöp stég és hullámfogó

hiába hitte

homokja üveggé lett

sirálynépe lomha hóeséssé

haránt fordul a part

saját archéjában

 

úgy nem emlékszik anyám

ahogy frissen bontott dobozba

képtelenség visszagyömöszölni

az első kihúzott cigarettát

mint akiből rögtön

kitéptek valamit ha pillannatra

önmagának hitte önmagát

 

úgy nem emlékszik anyám

mint bevont vitorlákra a passzát

álmaira a part

homokra a partjahagyott bárka

rágyújt ha kérdezem

s nem emlékszik

hűlt öklökre

s bevont

vitorlákra

 

 

az idő megtisztítása

 

Juliánus ötlete volt

Juliánusé is

az időt azzá tenni

aminek tudjuk

gyülemlés és fogyatkozás kimért dialektikájává

aggodalom önkény és szorongás anyagtalan anyagává

 

mondják az emberév akár öt kutyaévet is jelenthet

nem hiszem hogy a kutyának szüksége volna erre a vigaszra

de átgondoltam és arra jutottam

hogy egy év alatt kutya és ember számára

ugyanaz a nap nyugszik le 365-ször

 

a figyelem a szó legszebb értelmében halál

a saját halál végül is végső figyelem

enyészpont ahol a létezés együttérzésbe fordul

volt hogy akartam volna hinni: az idő felfüggesztése is

mostanra inkább a szorongástól és a történelemtől mint szorongástól megtisztított időnek látom

 

a kutyák szinte csak figyelni tudnak

életük csupa haldoklás

de reményteli haldoklás

olyan ami az élet végső értelme is lehetne

 

az idő test és figyelem

lényegében semmi ami idegen volna

minden ami idegen

de ugyanaz

ugyanaz a legnyugvó nap 365-ször

 

milyen ünnepietlen

a születésnapodon követelni vissza az elrelativizált időt

de nem találok más értelmet abban

hogy testévé tesz téged is – ma épp huszonnyolcszorossá

nem akarok félni most

hogy végre megszülettél

és megtisztítottad súlytalanjától

 


Címke: , , ,
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
2019.02.09 - tiszatáj

SZABÓ MARCELL: A KÖZELI LIMBUS
Verseskötet-olvasóként bevett szokásom, hogy mint egy radar, kiszúrjam a szövegkohéziót megteremtő, vissza-vissza­térő motívumokat, amelyeket sajnálatos módon és ösztönösen szoktam megtalálni; Szabó Marcell második verseskönyve esetében ez teljes kudarcba fulladt. Nem csoda, a kötet első része előtt virít az olvasatot jó eséllyel befolyásoló „A képek ellen” cím, ami nem cikluscím, ugyanis ez a kötet nem bomlik ciklusokra, két, egymáshoz csak nagyon lazán kapcsolódó, formailag eltérő részre oszlik… – NAGY MÁRTA JÚLIA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.07 - tiszatáj

A VADKÖRTEFA
Arany Pálma-díjas remekműve, a Téli álom után 4 évvel új filmmel jelentkezett a kortárs török mozi auteurje, Nuri Bilge Ceylan. Feleségével, Ebruval és kurrens darabjában vendégszerepet is játszó társírójával, Akin Aksuval ismét egy több mint 3 órára rúgó szerzői, karakterorientált elmélkedést költöztetett a gyöngyvászonra, és bár A vadkörtefa nem éri el előző dobása magaslatait, feltétlenül közel jár hozzá… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.06 - tiszatáj

INTERJÚ HÖFFLER NORBERTTEL
ÉS TÖRÖK DÉNESSEL
Január elején jelent meg az August Clown zenekar első EP-je, ami a Gribedli stúdióban készült. Az album megszületésének körülményeiről, az Artur zenekarral közös lemezbemutató koncertről és a jövőbeli tervekről az August Clown énekesével, Höffler Norberttel és a Gribedli stúdió hangmérnökével, Török Dénessel beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2019.02.04 - tiszatáj

VÖRÖS ISTVÁN: THOMAS MANN KABÁTJA
Vörös István könyvét olvasva nagy a kísértés, hogy leemeljünk egy-egy Mann-kötetet a polcról, felüssünk egy irodalomtörténetet vagy legalább megnyissuk a Wikipédiát. Nyomozásra sarkall a cím, kutakodásra a sok-sok utalás. Ha nem vagyunk elég elővigyázatosak, ezt a regényt afféle „Tho­mas Mann röviden” stílusban fogadjuk – megrögzötten keresve előzményeket a Mann-életműben, kapcsolatokat szö­ve­gek között, és megszállottan igyekszünk szövegeket azonosítani. Ez azonban nagy hiba lenne… – KOCSIS LILLA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.01 - tiszatáj

MAŁGORZATA SZUMOWSKA FILMJE
A lengyel rendezőnő első három műve, a Boldog ember, az Ő és a 33 jelenet az életből a lengyel film metafizikus-moralizáló vonalat folytatta. A magyar keresztségben Szex felsőfokon címet kapott filmje nem példázatszerű, valamiféle ironikus realizmus jellemző rá. A Test aztán újra visszakanyarodik a spiritualista irányzathoz, de alapvetően gondolja újra képviselőinek eredményeit. Az Arc mintha Szumowska eddigi életművének hangvételeit egyesítené, egyszerre valósítaná meg mindazt, amit a rendezőnő immár nyolc egész estés munkájában képvisel… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő