08.17.
| Ismét Fekete Zaj Fesztivál Mátrafüreden >>>
09.04.
| Budapesti Klasszikus Film Maraton >>>
08.17.
| Szentendrén látható először együtt hazánkban a Söndörgő és az Amsterdam Klezmer Band >>>
08.16.
| Az ötödik Malomfesztiválon minden több lesz >>>
08.10.
| MAMŰ Galéria – A véletlen >>>
08.08.
| Vass Tibor El, Kondor, pláza című önálló kiállítása – Nyílt, ti, tok című csoportos kiállítás >>>
08.07.
| Magyar műemlékek restaurálási folyamatait mutatja be a Teleki László Alapítvány legújabb kiállítása >>>
08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
08.03.
| Legéndy Jácint performansza a ZegZugban DJ ANDONE estjén >>>
08.02.
| Változó terek – A Duna menti térség történeti térképeken 1650-1800 >>>
07.30.
| Erdélyi hét a Gyulai Várszínházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Elhallgat a zene
2018.08.06 - tiszatáj

NYÁR

Noha Kirill Szerebrennyikov legújabb filmje beilleszthető volna a témáját politikai szemszögből vizsgáló szerzői darabok közé, a Nyár egyszerre laktatóan könnyed és rendkívül fajsúlyos alkotás. Bizonyos rétegeit akár fogyaszthatónak is nevezhetnénk, ha aztán a játékidő második felét nem uralná el a borongósabb tónus, az egyre jobban moralizáló hangvétel. Az idei Cannes-i Filmfesztiválon debütáló zenés ballada csaknem észrevétlen az itthoni mozikban, pedig meglepetésmozi, amely sokkal többet érdemelne.

Leningrádban járunk valamikor a ’80-as évek elején, kevéssel a peresztrojka előtt, ám a gazdasági reformokat óvatos duhajként pár underground rockzenész művészeti és barátsági nyitottságként ülteti át a gyakorlatba. Hőseink örökké a diktatúra árnyékéban kénytelen tengeni-lengeni, így szabadságuk is csak átmeneti. Szerebrennyikov azonban gondoskodik a rövid vigadalom mind átütőbb erejéről. Fekete-fehér snittjei vizuális csúcsteljesítmények, irónia, játékosság sugárzik belőlük már-már az Enyedi Ildikó jegyezte Az én XX. századom modorában, jelen esetben fiatal kívülállók alig pár évtizede megélt privát történelmével a historikus áttekintés helyett. Oldalról beszökő napsugár, önfeledt gitározás, tánc és ének, tűz körüli tánc szimbolizálják a tünékeny gondtalanságot, a „szerelem nyarát”. Csaknem poétikus realizmus uralkodik, ám a direktor rendre visszarántja karaktereit és a velük azonosuló nézőt is a rögvalóság talajára. Rögtön a nyitányban egy omladozó, rozsdás, szeméttől lelakott, kihalt gyárkomplexum hátsó bejárata felől kénytelenek belógni a rajongók egy rockkoncertre. Szűk terekre, összekuporodásra felel a tengerpart nagytotálból vett, szinte végtelenséget hirdető beállítása – a rendező csodálatos képi metaforáját nyújtja mind a diktatúra háttérbe lökő, passzivitásra bíró természetének és a függetlenség, az autonómia határokat nem ismerő örömünnepének is.

 

 

Látszólag Viktor Coj és Mike Naumenko közös munkájáról, a leningrádi new wave, post-punk szcénáról regél a Nyár, Szerebrennyikovnak eszében sincs hagyományos leckefelmondással történetet mesélni, inkább tapasztalatokkal, érzésekkel zsonglőrködik. Csaknem Truffaut legszebb pillanatait idézi a páros, valamint Mike fiatal neje, Natalia szabadságfilozófiája. Nekirontanak az establishmentnek, tapsolnak a közönséget figyelő rendőrök előtt, visszamennek a természetbe, a Nyár epizodikus történéseken keresztül ad hírt az önállóságra való törekvésükről, nem kanonizált elbeszélésként. A francia újhullámos hasonlat pedig végképp találó. Önreflexió bontakozik ki, animációs betétbe ékelődik egy-egy hatósági személyhez hajított piros labdácska, fehérrel vászonra skiccelt irományok mellé színesben rögzített, ám karcos home video-felvételek vetülnek. A dühös fiatalok a Kifulladásig-ba, a Jules és Jim-be illően rohannak. Szerebrennyikov azonban nem dédelget illúziókat. „Ez nem történt meg.” – dönti le a negyedik falat a közönséghez szóló egyik zenekari tag a legnagyobb móka pillanataiban, rájövünk, az élet habzsolása, a romantika pusztán Viktor és Mike fejében létező fantazmagória. Hétköznapi és társadalmi-politikai síkon is megjelenik a dilemma: a mindennapokban a Michael Winterbottom jegyezte Non-stop party arcok csapongására hajazva látjuk a zenészek kezdeti energikusságát, majd később megjelenő spleenjüket, míg a vaskezű államberendezkedés szócsövei a rendőrökön túl merev, rendszerellenségekre bökő, saját fásultságukba vesző nyárspolgárok. Szerebrennyikov azt sugallja, egyszer mindent véget ér, Viktor, Mike és Natalia elveszett figurák, a virágba borulás sem a hétköznapokban, netán a rockkarrierben, sem hosszú távon, a Szovjetunió áldatlan állapotai között nem lehetséges.

 

 

Ilyenkor már a fekete-fehér képi világ is melankóliát sugall, fásult szereplőket követünk, visszalibbenünk a keserű valóságba. A Nyár az álmok szertefoszlásáról szól a legerőteljesebben. „Azt hittem, kastélyban élünk majd, erre egy panelben rohadunk.” – veti oda feleségének Mike, és Szerebrennyikovnál a házasság, a barátság, a kialakuló szerelmi háromszög, a gyereknevelés rendkívül monoton, csalódást keltő princípiumok. Jelzésértékű gesztusokra hagyatkozik innentől a film: az egyik tehetetlen, a rossznak magát kínjában nevetve, önként megadó rocker önreflexíven beugrik a képbe saját nyomorúságának bizonyítékaként, ám a rendező mesterien bánik az olyan parányi gesztusokkal is, mint a Viktor és Natalia lopott csókja után az ágyban nem összeboruló, hanem egymásnak háttal fekvő Natasa és Mike rövid pillanatképe, vagy éppen Mike magányos pengetése a sanyarú lakásállapotok, a lélekpusztító szovjet miliő közepette. Végül a rockzene sem lüktet, csupán tébláboló, sehová nem tartó átlagemberek maradnak, a Nyár azonban intelligensebb darab annál, hogy ezt kizárólag a politikára kenje, itt pusztán ismerős, és pontosan emiatt fájdalmas emberi sorsok peregnek.

Szerebrennyikov hű marad önmagához Az áldozatkaszkadőr Hamlet-adaptációba oltott ironikus szocio-szatírája után, olykor a ridegebb Mártírok diktatúra-áthallásairól sem feledkezik meg, mégis, a Nyárt humanizmusa és az ezt váltó keserédessége löki előre, a befejezésre óriási katarzissal. Gyászol a film: a végső, születési és halálozási dátumokat felvillantó inzertek az utolsó nagy koncert során tulajdonképpen az öröm tovaszállása felett búslakodnak, Viktor és Mike hattyúdalával véget ér a nyár. Több ez a posványba kényszerítő diktatúra és a művészi önkiteljesedés ellentétének vizsgálatánál, netán a kényszeres politizálásnál, mely során említésre kerül a jelenleg házi őrizetben ülő Szerebrennyikov sorsa. A Nyár más ligában játszik: költői dráma, a mozgókép erejét demonstráló csoda.

Szabó Ádám

 

 

 

Leto, 2018

Rendező: Kirill Szerebrennyikov

Szereplők: Teo Yu, Roma Zver, Irina Starshenbaum, Anton Adasinszkij, Julia Aug

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2018.08.18 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Sátor, napfelkelte, kakasszó, nehézkés ébredés. Következzen a Malomfesztivál második – esős – napjáról szóló beszámoló, ahogyan azt “elsőmalmozó” tudósítónk látta. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA 

>>>
2018.08.17 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Ötödik alkalommal nyitotta meg képzeletbeli kapuját a szerbiai falu, Orom és a határában elterülő Malomfesztivál. Az első nap eseményeibe „elsőmalmozó” tudósítónk szemén keresztül tekinthetnek be. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.16 - tiszatáj

BRECHT ÉS SHAKESPEARE A THEALTER HATODIK ÉS HETEDIK NAPJÁN
A Thealteren bemutatott előadások közül kettő is több ízben bizonyította, hogy az alkotók életkora és a színházi hierarchiában elfoglalt státuszuk egyáltalán nincs egyenes arányban előadásaik esztétikai minőségével. Azaz sosem jelenthet kiindulási alapot, hogy egy adott előadás alkotója évtizedek óta a pályán van, avagy éppen a színművészeti végzős hallgatója… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.16 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ZUZANA KIZÁKOVÁVAL
Ahhoz, hogy egy fesztiválon minden flottul menjen, a folyamatokat a legapróbb részletekig meg kell tervezni. A Malomfesztiválon viszont nem csak színpadot, de közösséget is építenek. A fesztivál szellemiségéről  Zuzana Kizákovával, produkciós menedzserrel beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2018.08.14 - tiszatáj

A THEALTER ÖTÖDIK NAPJA
Három megtekintésre érdemes előadás szerepelt egymás után a programban. Elsőként délután hatkor a k2 társulatának A Cenci-ház című előadása volt látható a régi zsinagógában, ezt követte Kokan Mladenović Felhő a nadrágban című rendezése a Kisszínházban, hogy aztán a kitartó közönség újra a Hajnóczy utcában találja magát a színművészetisek Az éjszaka a nappal anyja című produkcióján… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.13 - tiszatáj

SOLTIS LAJOS SZÍNHÁZ
A celldömölki társulat olyan üdén robbant be a Thealter Fesztiválba, mint pár éve a K2 Színház. Biztos nem véletlen, hogy egymásra találtak, közös produkciójukat látva a napnál világosabb, hogy értik egymást… – IBOS ÉVA KRITIKÁJA

>>>
2018.08.10 - tiszatáj

IMPULZUSMORZSÁK A THEALTER ELSŐ NÉGY NAPJÁRÓL
Elkezdődött, s a vége felé közelít a tíznapos a 28. Thealter Szegeden. Amelynek erejét és népszerűségét jól mutatja, hogy a finoman szólva sem nézőcsalogató kánikula ellenére mind az esténként szaunává avanzsáló régi zsinagóga, mind a kellemesen befülledő Horváth Mihály utcai Kisszínház is megtelik a szegedi, vagy a fesztivál miatt Szegedre érkezett publikummal… – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.06 - tiszatáj

NYÁR
Noha Kirill Szerebrennyikov legújabb filmje beilleszthető volna a témáját politikai szemszögből vizsgáló szerzői darabok közé, a Nyár egyszerre laktatóan könnyed és rendkívül fajsúlyos alkotás. Bizonyos rétegeit akár fogyaszthatónak is nevezhetnénk, ha aztán a játékidő második felét nem uralná el a borongósabb tónus, az egyre jobban moralizáló hangvétel. Az idei Cannes-i Filmfesztiválon debütáló zenés ballada csaknem észrevétlen az itthoni mozikban, pedig meglepetésmozi… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő