07.31.
| Szabó T. Anna és Bősze Ádám lesz a Képmás-estek vendége a festői Halász-kastélyban >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
08.01.
| Főszerepben a kortárs fotográfia az idei Garten programjában >>>
07.30.
| Szemtestvér – Filmpremier és beszélgetés a Capa Központban >>>
07.29.
| Grand Café – Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb c. noválláskötetének bemutatója >>>
NAPI TANDORI

07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Harag Anita: Minden csütörtökön, októbertől novemberig
2018.07.27 - tiszatáj

 

MÓRICZ 2018 rovatunkban az idei Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjasokat mutatjuk be.

Harag Anita 1988-ban született Budapesten. 2014-ben végzett az ELTE indológia szakán, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem magyar mesterszakos hallgatója. Írásait többek között a Jelenkor, az Alföld és a Műút közölte. A Móricz-ösztöndíj ideje alatt első novelláskötetén dolgozik. 

 

Japánul számolok. Ics, ni, szán, így számolom a fekvőtámaszokat. A tornaterem padlója hűvös, gumiszaga van. A rajta lévő szőnyegeknek enyhe izzadságszaga van. Nem zavar, hogy rá kell feküdnöm, tenyeremet ráteszem, csinálom a fekvőtámaszokat. Sí, gó, rok. Rendesből csak hatot tudok megcsinálni, felülésből megy mind a tíz. Szícs, hádzs, kjú, dzsú. Gábor edző megdicsér, a fekvőtámasznál azt mondja, tegyem le a térdem, ha nem bírom. Ránézek a bátyámra, mind a tizet megcsinálta. Megpróbálok még egyet, de felnyomni már nem tudom magam, visszarogyok a szőnyegre. Széttárom a karomat. Nem így kell nyújtani, mondja Gábor edző.

Keddenként Gábor edző tartja az órát, csütörtökönként Kisgábor. Gábor edző néha azt mondja a fiára, ifijabb. Ifijabb, gyere és mutasd meg, hogyan kell csinálni azt a dobást. Ritkán vannak ott az edzésen mindketten, de ha mégis, a bemelegítést Gábor edző tartja, a gyakorlást az ifijabb. Kisgábort nem kedvelem annyira, pedig az idősebb lányok jobban szeretik. Az idősebb lányok tizennégy évesek, ketten vannak, és a keddi alkalmat néha ellógják, a csütörtökit soha. Nézem Kisgábort, miért tetszik nekik, mi tetszik benne. Harmincas vagy negyvenes, ezt sosem tudom megítélni, a harmincasokat negyvenesnek látom, a negyveneseket ötvenesnek. Egyszer mondja az egyik idősebb lány az öltözőben, hogy ifijabb harmincnyolc éves, nem tudom, honnan tudja. Izmos, néha leveszi a dzsúdós kabátot. Uvagi, mondja Gábor edző, uvaginak hívjuk, nem dzsúdós kabátnak. A fia régebben versenyzett is, pár éve már nem, pedig még jó formában van. Az idősebb lányok azt is tudják, emiatt sokat veszekszik vele Gábor edző, még pár évet lenyomhatott volna. Ifijabb néha nem megy az apja közelébe az edzésen, ő a terem egyik végében van, a fia a másikban, onnan mondja, hadzsime. Sok japán szót próbálnak nekünk tanítani, azt mondják, hadzsime, emiatt úgy gondolom, jól beszélnek japánul, pedig csak a dzsúdóval kapcsolatos szavakat tudják. A könyvesboltban kikerestem, hogyan kell japánul bemutatkozni. Gábor edző megsimogatta a fejemet, és csak annyit mondott rá, szia, szia.

Csütörtökön többen vagyunk, mint kedden. A nálam pár évvel idősebb lányok már sárga, zöld övesek. Az én övem fehér, a bátyámé is, de mi nem is a sárga öv miatt járunk ide. Egyikünket sem érdekli az öv. Mi önvédelmet akarunk tanulni, anyám ehhez ragaszkodik, meg tudjuk védeni magunkat, ha bármi történik, ne csak álljunk és hagyjuk, hogy megtörténjen. Először esni tanulunk. A dzsúdó nem áll másból, csak gáncsolásból és dobásból, hamar meg kell tanulni jól esni. A bátyámnak hiányzik a rúgás, és amikor egyszer eljátssza, hogy megrúgja a mellkasomat, Gábor edző rászól, fiam, ez nem karate. Nehezen tanulok esni. Mindig a tüdőmre érkezem, alig kapok levegőt. Az esés a legfontosabb, mondja Gábor edző, amíg azt nem tanuljuk meg, nem lehet semmit csinálni. Nem is nagyon csinálhatok mást, néha gyakorolhatom a dobást és gáncsolást, de inkább engem dobnak, engem gáncsolnak. Hetekig tanulom, csak a tüdőmért aggódom, hogy beszakad. Nem szakad be, ettől ne féljek, mondja Kisgábor. Sokszor jön oda hozzám és a bátyámhoz, mutatja, melyik mozdulatnál rontom el, az oldalamra érkezzek, ne a hátamra, próbáljam meg újra. Egy nálam tizenöt kilóval nehezebb, de egy évvel fiatalabb lánnyal gyakorlom a mozdulatokat. Ha ő nincs, a bátyámmal raknak párba. Egyikünk sem szereti ezt, neki nem vagyok kihívás, nekem ő túl magas. Tizenkét éves, és legalább fél fejjel magasabb, nem tudja gyakorolni az esést, mert nem tudom rendesen eldobni. Megragadom elöl a ruháját, jobb lábammal a bal lába elé lépek, megfordulok, fenekemmel is rásegítek, dobok. Dobnék, a bátyám lassan lecsorog a vállamról. Vigyek bele lendületet, ne féljek rendesen átdobni, mondja Kisgábor. Sokat lebzsel körülöttünk, én azt gondolom, azért, mert még újak vagyunk. A bátyám azt mondja, azért, mert nincs apánk. A bátyám szereti is Kisgábort, meg nem is. Néha edzés után még ott maradnak a teremben gyakorolni, amíg én átöltözöm. Lassan öltözöm, sok idejük van. A bátyám hamar megtanul esni, mindent hamar megtanul, Kisgábor szerint istenadta tehetség. Focizik, kosarazik, dzsúdózik, de csak hobbiból, semmit nem tud sokáig komolyan csinálni. Fiatalon apám is ügyesen sportolt, csak lusta volt, mint a bátyám. Hobbimozgók, mondja anyám. Kisgábor nem adja fel, cél a sárga öv, aztán majd a narancs, zöld, kék satöbbi. Nem szerezzük meg a sárga övet soha, de most még ezt nem kell neki tudni. Nagyon lelkes, néha a tornaterem ajtaja mögé bújok, és onnan nézem őket. Kicsit lassabban öltözöm a szokásosnál is, hogy legyen elég idejük gyakorolni. Egyszer olyan sokáig maradunk ott edzés után, a bátyám vele a tornateremben, én az ajtó mögött, hogy anyám értünk jön. Kisgábor szabadkozik, nem látta, hogy már ennyi az idő, a portás is mindig szól, hogy zárná az öltözőket, most nem jött. Anyám elküldi a bátyámat öltözni, én a folyosón üldögélek egy padon, figyelem, miről beszélgetnek, de nem hallom rendesen. Nem is érdekel. A bátyám tíz perc alatt elkészül, odaáll a tornaterem ajtajába, mehetünk, mondja. Mindjárt, válaszolja anyám, mire ő mellém ül, és még egy órát ül mellettem, amíg beszélgetnek. Egyre halkabban, mintha nem akarnák, hogy meghalljuk. Eddig se lehetett hallani, de most már egyáltalán nem lehet, anyám hangja belefolyik Kisgábor hangjába, suttogva a hangjuk hasonló. A bátyám már olyan türelmetlen, hogy a bejárati ajtót rugdossa, mire anyám úgy dönt, ideje menni, mielőtt tönkreteszi a berendezést. Szia, Gábor.

Anyám onnantól többet jár edzésre. Keddenként ritkán, csütörtökönként mindig, leül az ajtó melletti alacsony, összetolt kispadokra, leveszi a kabátját, a sálat magán hagyja. Ahogy esem, látom felbukkanni, aztán elsuhanni a zöld sálat. Bordásfal, tatami, anyám zöld sála, beázás a mennyezeten. Bordásfal, tatami, Kisgábor sarka, anyám zöld sála, beázás. Bordásfal, tatami, Kisgábor fekete öve, penészfolt. Kisgábor körbe-körbe sétál a teremben, mindig mond valamit neki, amikor elmegy mellette. Ő ilyenkor mosolyog, pedig nem az a mosolygós fajta. Kisgábor nagyon jókat mondhat, ha ennyit mosolyog. Óra után megyünk átöltözni, lassan öltözöm, lassan veszem le a nadrágot, lassan húzom fel a farmert. A bátyám bejön és rám szól, igyekezzek már. Minek sietni, válaszolom, anya úgyis beszélget. Inkább öltözz te lassabban. Azt feleli, nem tud lassan öltözni. Próbáld, ismétlem. Minek, ellenkezik, ha sürgetjük anyát, úgyis befejezi a dumálást, meg különben is, mi a francot beszélget vele ennyit, mondani kell neki, hogy menjünk már. Hiába mondja, anyánk még egy órát beszélget Kisgáborral. Mi kint ülünk a padon, a kabátot nem veszem fel, ő felveszi, ezzel is jelezve, induljunk. Anyánk biztos nem akarja, hogy belemelegedjen a kabátba, meglátja és indulni akar, vagy minimum rászól. Nem szól semmit, a bátyám megunja, leveszi. A sálat először magán hagyja, de aztán azt is leveszi. Később is túl hamar elkészül. A világ lassan öltözőkből és gyorsan öltözőkből áll.

Minket is elhívnak a kőbányai dzsúdóbemutatóra. Nem nézni, csinálni, összetesznek a bátyámmal, mert az milyen vicces, egy fél fejjel alacsonyabb kislány eldobja a fél fejjel magasabb bátyját. Lehet, hogy vicces lenne, de nem tudom eldobni, hiába ragadom meg a ruhája szegélyét, ahogy tanultuk. A lány, akivel gyakorolni szoktam, nem jön bemutatóra, őt nem hívják, pedig már jobban esik, mint én, és rendesen tud dobni is. Megsértődik rám, és egyik edzés után az öltözőben azt mondja, csak azért visznek minket is, mert nincs apánk. Ez nem igazság, mondja, gyömöszöli a fehér uvagiját a táskába. Nagyon figyelnie kell, hogy jól gyömöszöljön, különben nem fogja tudni behúzni a cipzárt. Kipakolja a ruhákat, átrendezi a tankönyveket és füzeteket, újra beleteszi a ruhát, most jobban befér, tenyerével összébb húzza a táska száját, becipzárazza, közben mondja, ez mennyire igazságtalan, ne is szóljak hozzá. Hiába ellenkezek, én nem akartam, nekem nem kell ez a bemutató. Nem számít neki, bármit mondhatok, én megyek, ő nem megy. Az én hibám.

Úgy eszem a szendvicset, mint akinek fáj a gyomra. Mi baj, kérdezi anyám. Apám még csak egy éve halt meg, óvatosan beszélünk róla, mintha a kisszobában aludna, és nem akarnánk felébreszteni. Óvatosan ejtem ki a nevét, mintha anyám is, én is, a bátyám is törékeny lenne, és bizonyos szavaktól megrepedhetnénk, a repedés pedig lassan tovább repedhetne. Azt mondják, azért megyünk bemutatózni, mert apu meghalt, válaszolom. Dehogy azért, mondja, ilyesmi miatt nem visznek embereket bemutatóra, azért visznek, mert ügyesek vagytok. De hát még esni sem tudok rendesen, ellenkezem. Jaj, beszélsz butákat. Meg különben is, kik mondják ezt? Hogy apu miatt? Nem emlékszem, felelem. Nem kérdezősködik tovább, én nem ellenkezem tovább.

Nem mondom neki, hogy mindig erre gondolok. Nézegetem a magyar dolgozatomat. Az én eldorádóm a címe. Fogalmazás, másfél oldal. A tanárnő kihív az osztály elé, hogy olvassam fel. Remeg a kezemben a lap, először halkan olvasom, aztán megerősödik a hangom. Megtapsolnak, visszaülök a helyemre, a tanárnő megdicsér, azt mondja, az egyik legszebb fogalmazás, amit olvasott. Nem tudom, igazat mond-e, vagy ez is apám miatt van, azért, mert nincs. Megkérnek, szavaljak március tizenötödikén. Nem aznap, mert aznap senki nincs iskolában, de előtte. Szavaljam, hogy föltámadott a tenger. Nem tudom, tényleg szeretnék-e, hogy éppen én szavaljak, vagy csak apám miatt hívnak.

Nagyanyám jön értünk dzsúdóedzésre. Kisgábor nem tudja, ki ő, nem mondom meg neki. Nagyanyám leül az összetolt padokra a tornaterem szélén, leveszi a kabátját és néz. Ifijabb körbejár, figyeli a dobásokat és gáncsolásokat, és amikor elmegy az ablak mellett, ahonnan a kapura látni, kinéz rajta, megtorpan, tovább indul. Ezt minden körben megismétli. Az edzés végén odamegy nagyanyámhoz, kit keres, kérdezi. Csak az unokáimért jöttem, feleli, és felénk mutat. Kisgábor bemutatkozik, lelkesebben, mint szokott, közben megkérdezi, hol van anyám, azt hitte, ma ő jön értünk. Nem, ma nem tud, válaszolja, nekünk pedig azt mondja, menjetek átöltözni. Bejön értem az öltözőbe, már senki más nincs ott, mit tollászkodsz, kérdezi, a bátyádra rámelegszik a kabát.

Nagyanyám sokat van nálunk. Délelőtt jön, hoz pörköltet vagy rántott húst tejfölös dobozokban, hozzá tésztát, hogy majd itt megfőzi. Ha itt van, anyám elnémul, ő meg jár körbe a lakásban, és rendezgeti a dolgokat. Kidobja a vécépapír gurigát a vécéből, megtapogatja a kéztörlőt a fürdőszobában, mennyire itatta át a nedvesség, és ha úgy gondolja, bedobja a mosógépbe. Kinyitja a hűtőt, mindenbe beleszagol. Ilyenkor anyám a konyhában ül, újságot olvas. Megszokta, hogy felesleges ellenkezni, nagyanyám hasznossá akarja tenni magát, ha már itt van, ki tudja, mikor tud jönni legközelebb. Ez a módszere, mondja nekünk anyám, az a módszer, hogy azt mondja, legközelebb talán csak hetek múlva jön, pedig legkésőbb a hétvégén úgyis felbukkan. Most mindenbe beleszagol, aminek a szaga nem tetszik neki, kidobja, meg sem kérdezi, mikor bontottuk fel. Keresi a szagtalanító golyót a hűtő rekeszeiben, örül, amikor megtalálja a vajkrém mögött. Egyik polcról a másikra teszi. Anyám nem mond semmit. Néha nagyanyám egészen estig marad, sötétben indul haza. Azt mondja, nagyapám már biztos nagyon türelmetlen, meg fogja kérdezni, hol kóborolt ilyen sokáig. A mikróban ott lesz az odakészíttet ebéd, nagyapám addig nem eszik, amíg ő haza nem ér, és meg nem melegíti neki. Ha én nem vagyok, éhen halna, mondja.

Hazakísér minket dzsúdóedzésről. Ki ez a Kisgábor, kérdezi. Hát az edzőnk, válaszolom. Jó edző? Szereted? Igen, vagyis, elmegy, jófej. Jó edző. Aha, hümmögi. Kisgáboron hümmög egész úton. Otthon a szobámba megyek, kiveszem a táskából az uvagit, a fogasra akasztom. Az átizzadt pólómat, amit alá kell venni, kidobom a szennyestartóba az előszobában. Nagyanyám a nappaliban van anyámmal, és Kisgáborról beszél. Nagyon jóképű ez a férfi, mondja. A szennyestartó mellett maradok, a nappali ajtaja be van hajtva, eltakar. Látszik, mennyire szeretik a gyerekek, egész úton róla áradoztak, milyen jó lenne, ha ilyen apukájuk lenne. Összerezzenek, és nem tudom, honnan tudom, de anyám is összerezzen ezekre a szavakra. Ezt ők mondták, így, igen. Már egy éve meghalt. Nagyanyám így mondja, már, anyám úgy, még csak. Suttogva válaszol, hiába hallgatózom, nem értem, suttog valamit, mert suttogva beszélünk apámról, nagyanyám meg hallgat. Valamivel hangosabban azt mondja, menjen, a papa már biztos nagyon aggódik. Megy.

A bemutatón el tudom dobni a bátyámat. Megismerem anyám fütyülését, a kiabálása minden más kiabálásnál hangosabb. Az adrenalin miatt, mondja később Gábor edző, az sok erőt ad az ember karjának. A gáncsolás nem megy jól, a bátyám összecsuklik, az oldalára esik, ő ezt gyakorolta a bemutatóra. Lejövünk a tatamiról, anyám odajön, induljunk, mondja. Beterel az öltözőbe, én is, a bátyám is sietünk, nem tudom, miért, de érzem, ha anyám sietni akar. Azt is érzem, mikor lehet és mikor nem lehet vele apámról beszélni. Egyedül vagyok a lányöltözőben, sietve veszem le az uvagimat, kapom fel a nadrágomat, kötöm be a cipőfűzőmet. Bekiabál, a bátyám már kint van, amikor én még csak a cipőmet veszem, mindketten kabátban állnak az ajtóban. A világ gyorsan öltözőkből és lassan öltözőkből áll. Amikor kiérek, meglátom Kisgábort. Anyámhoz lép, megkérdezi, hazavigyen-e minket, nagyon messze vagyunk, és már sötétedik. Nem kell, válaszolja, hazatalálunk. Hangja keményebb, mint szokott, Kisgábor meglepődik, nem tudja, mit jelent ez az új hang. Anyám a kezét nyújtja, és nem engedi, hogy egy másodperccel is tovább maradjon a keze az övében, gyorsan elhúzza, Kisgábor keze pedig pár pillanatig a másik kéz nélkül marad a levegőben. A bátyám a nyakát vakarja, meglazítja a sálat, éppen rámelegszik a kabát. Soknak tűnik, míg Kisgábor keze a levegőben marad, anyám keze már a kabátzsebben keres valamit. Ifijabb elfordul és elmegy.

A csütörtöki edzésen a nálam tizenöt kilóval nehezebb és egy évvel fiatalabb lánnyal vagyok együtt. Megint nem tudok dobni, nem bírom rendesen megemelni, nincs adrenalin. Ő engem könnyen eldob, oldalra fordulok a levegőben, és úgy esem, hogy nem fáj a tüdőm érkezéskor. Bal karomat a tataminak verem, nem fáj. Na, így kell, jól csináltad, mondja a lány. Megenyhült a bemutató óta, már nincs haszna annak, hogy haragszik. Mutatja, hogyan próbáljam meg eldobni, a technika a lényeg, nem is az erőkifejtés. Kisgábor közben körbe-körbe sétálgat, és amikor elmegy az ablak mellett, kinéz. Nem tudja, hogy anyám többet nem jön értünk, még nagyanyámat sem küldi, és pár hét múlva elmaradunk mi is az edzésekről.


Címke: , , ,
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
2020.07.27 - tiszatáj

ÁCS MARGIT: PÁRBAJ
„Görcsösen óvtam az önálló személyiségem fikcióját – ugyan, kinek van mindenkitől független személyisége?” Az idézet Ács Margit Párbaj című regényéből származik – ebben az eset­ben megfelelő műfaji jelölő a levélregény terminus –, s an­nak ellenére, hogy ez csak egyike a könyvben elhangzó temérdek elgondolkodtató kijelentésnek, mégis egy igen komoly dilemmát helyez a fókuszba… – JANCSOVICS KLAUDIA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.26 - tiszatáj

A K-ARTS ACÉLSZOBRÁSZATI KIÁLLÍTÁSA A REÖK-BEN
A REÖK-ben látható válogatás természetesen a térbeli korlátok miatt a monumentális, köztéri plasztikákból csak korlátozottan vonultathat fel, de a szemle így is érzékelteti, hogy az indusztriális plasztika milyen sokszínű, változatos, kreatív megoldásokra képes. Ahogyan a plasztikai ábrázolások tárgykörében is a tradicionális eszközöket, a vésőt és kalapácsot számos esetben felváltották a plazma és lézer vágók, a CNC megmunkáló eszközök, úgy bizonyos ódivatú fogalmainkat érdemes sutba vágnunk… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

MEDVEVILÁG SZICÍLIÁBAN
Olasz–francia koprodukcióban hozta tető alá Dino Buzzati 1945-ös gyerekkönyvét Lorenzo Mattotti képregényíró és illusztrátor. A tavalyi cannes-i szemle Un Certain Regard-szekciójában bemutatkozott Medvevilág Szicíliában noha bizonyos pontokon eltér a forrásanyagtól, zömmel ahhoz hű adaptáció, mely gyermekek, fiatalok és idősek megszólításában egyaránt jeleskedik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AKÁRKI
A Szegedi Szabadtéri Játékokat annak idején a salzburgi fesztivál mintájára találták ki. Az ottani Dóm előtt minden évben visszatérő darab az Akárki című misztériumjáték. Ez még soha nem ment Szegeden. Idén viszont a koronavírus miatt csonka évadban ebből tartanak előadást. Bemutató pénteken, de csütörtökön már közönség előtt tartottak nyilvános főpróbát… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AGRIPPINA
A jó opera nem olyan bonyolult dolog. Végy egy kitűnő karmestert, néhány nagyszerű és melléjük pár megfelelő énekest! A rendező gondolja végig pontosan miről szól a darab, és miért szól ma, hozzánk! Aztán rendeljetek alá mindent a célnak! Lehet bátran húzni, a szövegen alakítani, újrafordítani! Koncentráljatok a játékra, újrahasznosított díszlet is megteszi, a jelmezeknek fontosabb a karaktere, mint a méregdrága gazdagsága! Ja, és mindebben hinni, kell, hosszan, ámde nyitott szívvel próbálni! A nagy Händel eredeti szándéka másodlagos… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.07.22 - tiszatáj

GARACZI LÁSZLÓ: HASÍTÁS
Garaczi ötödik lemur-kötete mintha a klasszikus fejlődési regények szerkezetét imitálná – a fejezetek hét életkori csomópontot jelölnek ki, kronológiai sorrendet tartva kisgyerekkortól az emberélet útjának – századunkban (ha nem is a kelet/közép-európai társadalmakban) legalábbis remélt feléig, az elbeszélő/főszereplő körülbelül 45 éves koráig. A téma is a tradicionális, XIX. századi Bildungsroman sémába illeszthető: hogyan talál hivatására egy ifjú ember, hogy válik íróvá, milyen buktatókon keresztül lesz a fecniből – ha legépelik – mű… – MOLNÁR ZSUZSA KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő