01.21.
| Pintér Bélával és Gálvölgyi Jánossal indítja az új évet a MASZK >>>
01.02.
| Pannon Filharmonikusok – Exkluzív hagyomány >>>
12.19.
| Szabadkai Városi Könyvtár – Sándor Zoltán: A gonosz átváltozása >>>
12.18.
| Jazz Kocsma – Hartay Csaba Rajongók voltunk című prózakötetének bemutatója >>>
12.14.
| Bäck Manci fényűzése a REÖK-ben >>>
12.13.
| Itt az első Képmáska könyv! >>>
12.12.
| Tiszatáj Szalon – „Előkészületek és születésnap” – Tandori 80 >>>
12.12.
| A XXVIII. jászberényi ART CAMP Művészeti Szimpózium kiállítása >>>
12.10.
| Urbán Ádám fotográfus „Esély – Chance” című rendhagyó kiállítása >>>
12.10.
| Indul a MACI testvér kampány az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 70 éves évfordulóján >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.12.
| Elhunyt Kósa Ferenc Kossuth-díjas filmrendező >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>
12.06.
| Elsöprő többséggel állt ki az MTA Közgyűlése az elnök mellett, és kéri a kutatóhálózat pénzét a minisztertől >>>
12.04.
| Pozsonyban díjazták a Virágvölgyet >>>
12.03.
| Az operák királynője készül a Szegedi Szabadtérire >>>
11.29.
| Új fénybe állítják a magángyűjtemények a kommunista korszak kutatását >>>

Cristian Fulas, Haász János, Szöllősi Mátyás prózája

Böndör Pál, kabai lóránt, Anne-Marie Kennesey, Zalán Tibor, Závada Péter versei

TANDORI 80
Áfra János, Ágh István, Babarczy Eszter, Györe Balázs, Harcos Bálint, Krasznahorkai László, Petri György Sirokai Mátyás, Szabó Gábor Szabó Marcell, Varga Dániel írásai

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Könnyed esti disztópia
2018.07.20 - tiszatáj

MOLNÁR T. ESZTER:
A SZÁMOZOTTAK

Molnár T. Eszter 2016-os novelláskötete az első és a második világháború eseményeit ábrázolja, ugyanakkor a Rákosi- és a Kádár-korszakot is felidézi, emellett az elkövetők és az áldozatok történeteit gyűjti össze, egyúttal az elmúlt évek társadalompolitikai eseményeire adott reflexióként is értelmezhető. Mindegyik és egyik sem. A számozottak ilyen értelemben disztópia. Fejezetei sorsmintázatok, mozaikdarabok, amelyekből fokról fokra rajzolódnak ki egy kényszerhelyzetekkel, lemondásokkal, szenvedésekkel és félelmekkel teli világ – nem Magyarország, nem egy adott korszak, sőt némely novellát olvasva egy alig behatárolható terület és éra – körvonalai.

Noha a kötet első, az Éhes város című novellájáról nagy magabiztossággal állíthatnánk, hogy a Kádár-korszakban („Olyan őszintén gyűlölte az elnyomást és az igazságtalanságot, hogy Era képtelen volt valódi jelentéseket írni róla.”, 7.) és Budapesten játszódik („[…] már a banknál jártak, három kapualjra az Oktogontól.”, 5.), a Nő a túloldalon helyszíne már egészen biztosan nem Magyarország. A Végkezelés című novella helyszíne pedig ugyan Magyarország, de a sugárkezeléstől megfiatalodott Valkai Lajos története orvostani utópia a javából. „Boldogan hitte el, hogy érezni sem fogja a kezelést, mert a hullámok vagy mik észrevétlenül haladnak majd át a testén, és nem tesznek kárt az útjukba kerülő sejtekben, sőt éppen hogy visszaépítik azt, amit az elmúlt kis híján hatvan év lerombolt.” (45.) Ezzel a novellával együtt A számozottak végleg lerombolja azt a bizonyosságot is, hogy az olvasó tudja, de legalábbis sejti, mikor és hol járunk, amikor a történeteket olvassuk. Hiszen miközben az Éjszakai állatok és a Végkezelés Valkai neve miatt összekapcsolható, az már mégsem jelenthető ki egyértelműen, hogy a két novella cselekménye ugyanazon korszakban zajlik.

A számozottak merőben más jellegű munka, mint Molnár T. Eszter többi írása. Más, egyszersmind tematikai, stilisztikai és prózapoétikai vonatkozásait tekintve egyaránt gördülékeny és erős olvasmány ez a könyv is, amely antiutópiaként nemcsak a múlttal, de a jelennel és a jövővel is párbeszédbe lép, és amely egyszerűségében is kíméletlen. „Már késő. Nem látod? Túl sötét van. Túl hideg.” (80.) Molnár T. kötete George Orwell és William Golding nyomdokain haladva azzal a nyomasztó felismeréssel szembesít, hogy a történelem ismétli önmagát. A számozottak lendületes, olvasmányos stílusa miatt összességében mégsem annyira megterhelő, ezért, és utópisztikus jellege miatt is, leginkább olyan, mint egy felnőtteknek szóló társadalmi, történelmi és szociokulturális példázat, egy mesekönyv, amelyből akár délután, akár elalvás előtt is elolvashatunk egy-egy fejezetet. Az Éjszakai állatok éppenséggel a felütés és a megfogalmazás stílusa miatt valóban meseszerűnek is hat („Az óvóhely sarjában heverő galambtetemet szinte életre keltették a bogarak.”; „Ez őrültség, elnyomnának minket, mint a csikket – tiltakozott Bagoly.”). Egyúttal ez a novella a mesei jelleggel teremt olyan narratív távolságot, amely nem engedi, hogy adott korszakhoz kössük az eseményeket.

A számozottak egyik legfőbb erénye ugyanakkor kidolgozott jellem- és történetábrázolásban rejlik. Miközben a könyv címe az arctalan, az aktákban, személyiségüktől megfosztva számontartott embertömeget idézi, a történetekben meggyötört, fáradt, éhező, a fagyhaláltól kékre színeződő arcokat láthatunk, és egyéni sorsokról olvashatunk. Az aprólékos, minden részletre kiterjedő leírások szinte testközelbe hozzák A számozottak szereplőit. A novellák stilisztikailag, poétikailag élvezetesen sodró, helyenként lírai nyelvezete talán ezért néha sokkal kegyetlenebbnek hat a történések elbeszélésénél. Mint például A számozottak kötetcímadó fejezetben: „A következő pár perc pont úgy zajlott, mint minden rajtaütésnél. A raktér kinyitása után először a férfiak törtek ki, utánuk a sikoltozó nők és a gyerekek. Zsuzsi pozíciója hátul volt, neki kellett lelőni azokat, akik tovább tudtak futni az első sortűz után. Nem végzett tiszta munkát, mert nem volt elég lassú a szívverése. Akiket elhibázott, azok befutottak a cserjésbe az út túloldalán.” (67.)

A kötet szerkesztése is érdekes szempontokat vet fel. Műfaji tekintetben A számozottak leginkább novellafüzérként jellemezhető, a helyenként alig érzékelhető motivikus utalások, a novellákban kibontakozó és az egyes darabokat összekötő diktatórikus világkép, valamint a történetek közötti kölcsönös párbeszéd miatt azonban töredezett narratívájú regényként is olvasható a kötet. Mindez többletjelentést ad a novelláknak is.

Az elbeszélések külön-külön is érthető és élvezhető olvasmányok, a történetszálak ugyanakkor szorosabban is összefonódnak, a visszatérő cselekményszálak mellett vissza-visszatérnek nevek, szereplők is. Mintha a tizenkét novella narrátora mindvégig ugyanazt a helyzetet és ugyanazokat az eseményeket járná körül – éppen csak a nézőpont változik fejezetről fejezetre.

Az Éjszakai állatok szereplői például demonstrációt szerveznek („[…] merényletekkel likvidálják Némethet, Borsost, Danicsot és Valkait.”, 37.), míg a következő, Végkezelés című történetben Valkai Lajost a titkosrendőrség már arra figyelmezteti, hogy „újabb ellenzéki akció van készülőben”. (47.) Az utolsó fejezetben lőtt sebbel műtött kislány egyike lehet azoknak, akiket A számozottak címadó novellában Zsófi vagy társainak egyike eltalált. A Fagyban egy senkihez sem tartozó kisfiú tűnik fel, és egy halálra fagyott nőt és kislányát találják a pótban – néhány fejezettel korábban, A harmadik című történetben egy férfi azt ígéri egy nőnek, hogy „kölykeivel” együtt kimenekíti őket az országból egy pótban. A szüret című novella azzal zárul, hogy Dása a lépcsőn megtántorodik, elvetél, míg a Fagy elején egy másik nőnek, Heikének éppen a lépcsőn felfelé jut eszébe elvetélt gyermeke. A füzérjellegből és az ebből következő elliptikus szerkesztésből adódóan a térbeli távolság ellenére is könnyű párhuzamot vonni Dása és Hekie között: éppen csak a két nő neve különbözik, de mintha Heike története Dása történetének folytatása lenne. A Végkezelés történetében szereplő Johanssen doktor talán ugyanaz a Johanssen doktor, akit Az elsötétítésben „a felsőbb állami vezetés el akart tüntetni”. (78.) A No. 24. című novella kislánya pedig – akivel Levente az iskolaudvaron beszélget – az Éhes város Juliját idézheti fel. Juli nem ismerte édesapját, akit egy New York Timesban megjelent cikke miatt éjjel elhurcoltak, és talán hazatoloncolták Amerikába. „Mama egyszer azt mondta, hogy külföldön van. […] rajta van a papírjaimon, hogy apám a rendszer ellensége” (62.) – állítja később a No. 24. kislánya.

Abból következően, hogy a novellák világa ellenáll az egyértelmű időbeli és földrajzi behatárolásnak, A számozottak – azon túl, hogy a történetei egyéni válaszokként is értelmezhetők egy diktatórikus rendszer működésére – egyúttal az elbeszélhetőség problémáját is felveti. E tekintetben érdekes az a gondolat, miszerint a kötet a füzérjelleg ellenére is azt a benyomást kelti, mintha egy töredezett narratívájú regényt tartanánk a kezünkben. Miközben a novellák között szorosabb kapcsolat is tételezhető, az egyes történetek közötti átkötések csak sejthetők vagy egy asszociációs láncban rendeződnek egymás mellé, így a novellák összefűzése az emlékezés működésmódját idézi. Mostanra már közhelyessé vált az a megállapítás, miszerint a múlt század megrázó eseményei nem, de legalábbis alig rendezhetők egyetlen egységes, szakadásoktól mentes narratívába, ahogy személyes traumák sem mesélhetők el könnyedén. A számozottak történetei egy nagy antiutópia mozaikdarabjaiként azt a kérdést járják körül, elbeszélhetők-e egyetlen narratíva mentén az elnyomásban, a félelemben, a szorongásban átélt mindennapok.

Természetesen végeláthatatlanul sorolhatnánk a hasonlóan az elbeszélhetőség nehézségeit, a traumatizáltságot, az elnyomó rendszert, a társadalmi számkivetettséget ábrázoló köteteket, történeteket, regényeket és novellafüzéreket egyaránt. A számozottak kapcsán hirtelenjében gondolhatunk akár Schein Gábor Megölni, akit szeretünk című novellagyűjteményére, de akár két másik JAK-füzet néhány novellájára is asszociálhatunk, így eszükbe juthatnak Papp-Zakor Ilka Angyalvacsora vagy Mán-Várhegyi Réka Boldogtalanság az Auróra-telepen című kötetei is. Molnár T. Eszter novellái ennyiben egyáltalán nem nevezhetők újszerűnek, sőt. Annak ellenére viszont, hogy olyan kérdéseket és általános emberi problémákat vet fel, amelyek már több ízben is előkerültek valamilyen formában, A számozottak minden kétséget kizáróan ígéretes és izgalmas olvasmány. Könnyed esti disztópia.

Branczeiz Anna

(Megjelent a Tiszatáj 2017/11. számában)

 

Prae.hu–JAK Füzetek

Budapest, 2016

83 oldal, ár 2500 Ft

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2018.12.18 - tiszatáj

DOGMAN – KUTYÁK KIRÁLYA
Sötét impulzusokat, embereket csúszómászókká degradáló extrém minőségeket kutatnak Matteo Garrone filmjei. Dokurealista kivitelű (Gomorra) vagy hol jobban (Szörnyek és szerelmek), hol kevésbé (Reality) stilizált történeteiben legfeljebb a tálalás módosul, centrális tematikájuk azonban örökké változatlan… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.12.18 - tiszatáj

INTERJÚ SZABÓ VERONIKÁVAL
A Queendom a kortárs színház, a fizikai színház és a dragshowk metszéspontján egyensúlyoz. Improvizációkra épül előre lefektetett játékszabályok mentén, így minden este új előadás születik, amelynek a nézői jelenlét fontos alkotója. Női és férfi ábrázolásokat vonultat fel a reneszánsztól a mai popkultúráig. Szerepeket mutat be és vetít egymásra, amíg a határvonalak elmosódnak, és a néző tekintete rajzolhatja őket újra. Szabó Veronika szabadúszó rendező, színész és közösségi színházi szakember… – SIRBIK ATTILA INTERJÚJA

>>>
2018.12.18 - tiszatáj

MILJENKO JERGOVIĆ:
GLORIA IN EXCELSIS
Miljenko Jergović 2012-ben a következőképpen nyilatkozott a Párhuzamos történetekről: „[a mű] kétféle reakciót válthat ki az olvasóból: azok, akik feladják az első tíz, száz vagy ezer oldal után, nehezen fogják megérteni, mitől vannak elragadtatva azok, akiket Nádas szövegmonstruma már az első oldalakon bekebelezett.” Jergović nagyregénye hasonló olvasói tapasztalatot eredményezhet… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2018.12.16 - tiszatáj

SVETISLAV BASARA:
A MERÉNYLET ANGYALA
Svetislav Basara, a kortárs szerb irodalom kiemelkedő alakja már ismerős lehet a magyar olvasóközönség számára. Fordításban elsőként a szerb posztmodern irodalom egyik legjelentősebb alkotása, a Feljegyzések a biciklistákról című regény jelent meg 2000-ben. Mára további három Basara-mű élte meg a magyar nyelven való megjelenését, legutóbb a Juhász Attila fordításában magyarba átültetett A merénylet angyala című regény… – TERNOVÁCZ DÁNIEL KRITIKÁJA

>>>
2018.12.15 - tiszatáj

JÓZSEF ÉS TESTVÉREI
AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
A József és testvérei, Thomas Mann nagyregénye, akárcsak Prousté, a nyelvről szól: egyetlen összetett mondatban elmondható történetet beszélnek el ezek a szerzők oldalak százain át, miközben felteszik a nyelv, a hagyomány és az identitás modern kérdéseit. Egy nagyregényt igen kockázatos vállalkozás színre vinni, mert főszereplője, és egyben médiuma, önnön nyelve, ami gyorsan veszít erejéből egy másik közegben… – GALÁNTAI LÁSZLÓ KRITIKÁJA

>>>
2018.12.15 - tiszatáj

EZ AZ ÉV IS JÓL VÉGZŐDIK – ÉJFÉL UTÁNI JÓKÍVÁNSÁGOKKAL
Goda Krisztina BÚÉK című filmjének szereplői mintha Boccaccio novellafüzéréből léptek volna ki: az év egy különleges napján összegyűlnek, hogy egy vidám és kegyetlen játék keretében kiteregessék az életüket egymásnak. A nagyon kicsi új magyar Dekameron tehát a reneszánsz mesterhez hasonlóan egy zárt térben gyűjti össze a szereplőit, azzal a különbséggel, hogy a kései magyar utódjaiknak megvan a lehetőségük bizonyos kapcsolatot fenntartani a külvilággal… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.12.14 - tiszatáj

RADU VANCU: HAJNALI NÉGY. OTTHONOS ÉNEKEK
Többféle kísértet létezik: némelyik csak egyszer tűnik fel, hogy figyelmeztessen, fenyegessen vagy bosszút álljon; mások azonban időről időre visszatérnek. Radu Vancu démonjai az utóbbiak közül valók, hajnali négy és öt óra között érkeznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.12.14 - tiszatáj

SZABÓ ESZTER KIÁLLÍTÁSA
Óperenciás Tenger címmel nyílt kiállítás 2018. október 19-én, a kecskeméti Hírős Agóra Ifjúsági Otthonban. A kamarakiállítás Szabó Eszter tavalyi diplomamunkáját, az azonos című képeskönyvet darabolta fel és mutatta meg az érdeklődőknek – akik mindezt köszönték szépen és el is jöttek, meg is nézték, de bizony annyian, hogy saját kényelmüket nehezítették meg a megnyitón… – FEKETE KRISTÓF KRITIKÁJA

>>>
2018.12.12 - tiszatáj

Életének 82. évében szerdán elhunyt Kósa Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, volt országgyűlési képviselő, az Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja – közölte a köztestület az MTI-vel. Kósa Ferenc a filmkészítők azon nemzedékéhez tartozott, amely a hatvanas években […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő