Hova tartozom Angliában élő magyarként, ha az Egyesült Királyságban és Magyarországon is migránsnak tartanak? Mi és meddig tartja egyben a családokat? Hogyan fojtják társadalmunkat a generációs tabuk? Csepregi János új kötete, a Morgensternt tiszta papírra (1942) nehéz kérdéseket feszeget kérlelhetetlenül, az utóbbi évek legprogresszívebb és legmerészebb vizuális formájában.
A budapesti bemutatón a szerzővel, Nagy Kincső tervezőgrafikussal, a kötet tervezőjével és Huszti Gergely szerkesztővel Borbáth Péter író beszélget.
Időpont: 2018. július 17., kedd 18:30
Helyszín: Lumen Kávézó (1080 Budapest, Horánszky u. 5.)
Az esemény a Facebookon: https://www.facebook.com/events/250131495556667/
A belépés ingyenes
„Csepregi új kötetének versei egyszerre roppant személyesek és legalább annyira kérlelhetetlenek. Ezt a műtétsorozatot nem előzi meg fájdalomcsillapítás. A versek nyílt sebként tárulnak fel előttünk, és mi – szégyentelen voyeur-ök – csak állunk a boncasztal mellett. Kényelmes volna elhinni az önhazugságot; hogy mindez nem a mi háborúnk, nem a mi ki- és bevándorlásunk (akár képletesen, akár hétköznapi értelemben), nem a mi szétesett családunk, nem a mi halálunk és nem önmagunk folyamatos és hasztalan keresése.
Ezek a versek szűk térben működnek igazán, ahol zavarba ejtő és veszélyes közelség alakul ki szöveg és hallgató között. Nem a forma diktál, hanem a tárgy, a ciklusoknak ez utóbbi ad szigorú belső ritmust, és ezek a ritmusok rímelnek egymásra; az elszalasztott pillanatok, visszatartott szavak, be nem teljesült álmok tükörországában keringünk végeérhetetlenül. Az újraérintés lehetetlensége, a megértés kilátástalansága mint albioni köd ül a kötet egészén, ha a remény olykor meg is csillan egy kórházkerti padon, St. Mary Mead nyúltetemein vagy Varsó szürkére mosott egén.
Csepregi János lírai költő. Zavarba ejtő közelségbe hozza a test szenvedéseinek képeit, a búcsúzást önmagunktól, és mégis: mindezt gyakran játékosan, néhol önfeledt humorral teszi, mint kisgyerek, aki miután szétrúgott mindent, ami elérhető, végül elcsöndesedik, hogy hallgassa jelenlétünk halkuló visszhangjait…
A Morgensternt tiszta papírra – 1942 nehéz könyv, aminek befogadásáért alaposan meg kell küzdeni. Leginkább önmagunkkal, saját démonainkkal. Senki nem ígérte, hogy könnyű lesz. Ha igen, biztosan hazudott neked.” (Huszti Gergely)
Csepregi néhány, a kötetben szereplő versét nemrég közölte a Tiszatáj online, ezek itt olvashatóak.
