03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.01.
| Rajzpályázat gyerekeknek! >>>
01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.30.
| Novák Péter és Hrutka Róbert kedvenc lemezéről beszél >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Nem lesz semmi baj
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA

Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba – a várt kötetek. Bemutatójukon mi is ott voltunk.

Szilasi László elsőként a Szív-tárcák gyakori gyűjteménybe rendezését üdvözölte, forgatta az új kötetet, pár fejezetcímet is felolvasott, tárcák, elbeszélések ezek, mondta. Tárcanovellák, helyesbített Darvasi, és dicsérte ő is az Ernőt: mozgalmas figura, de egyszer úgyis meg fog állni. Aztán a kötetcímet vették elő, ki az a Rienzi Mariska? Színésznő, akinek Adyval volt szerelmi viszonya, és démon, aki elől menekült a költő, mert az jóval többet tudott nála inni, erősebb is volt, szifiliszes. Tőle kapta el Ady a vérbajt. Szív Ernőnél az ő – Rienzi Mária – szemszöge érvényesül. Alternatív arcképek bemutatása volt a cél, mondta Darvasi.

Balassi, aki megerőszakolt egy asszonyt a hegyi úton, nem hős, ott is az asszony a történet mesélője; Csontváry, mikor a Tisza elöntötte Szeged városát, leutazott menteni a károsultakat, az egyik fejezetben erről is lehet olvasni az új Szív-kötetben. Csak rá kell nézni a Csontváry festményekre, „mutatta” Darvasi, a vizet olyan természeti elemként ábrázolja, nem lehet megzabolázni.

 

 

Valahogy Szilasi borítója lett a téma – semmi meglepő, baráti versengéssel próbálják bemutatni egymás kötetét, gondolhatta a közönség – CT- vagy röntgenkép az ábra?, tanácstalanodott el Darvasi. A helyes válasz: az MR vizsgálat képe. – Regény? – Regény. Ebben egyetértettek. Azzal kapcsolatban viszont, hogy fikciósnak számít-e, már megoszlott a vélemény, illetve: máshonnan közelítettek. Darvasi szerint hiába, hogy a szerző a saját kétséges létállapotáról beszél, mégiscsak fikciós, ahogy egészében megírta a sztorit. Sajátos a szemszög. Szilasi az elejéről indított: 2015-ben egy egyetemi órán elkezdtem helytelenül viselkedni. A későbbi vizsgálatok kimutatták, Oligodendroglioma. Amikor írni kezdett a kezeléséről, a folyamat precíz leírását tűzte ki célul, ne legyen benne kitaláció. Emellett persze fontos, folytatta, mivel a valóság elrendeződése nem esik egybe a nyelv elrendeződésével, úgy kellett a valóságon módosítania, hogy az hatást, katarzist váltson ki – a nyelv rendjén legyen valóság.

Darvasi azt is megkérdezte, a klasszikus fikciók (Szentek hárfája, A harmadik híd, Amíg másokkal voltunk) után milyen volt a személyességgel való munka? Anyaggyűjtésre ugyanúgy volt szükség, válaszolta Szilasi, két nap viszont teljesen kimaradt, tanúkat kellett faggatnia, mi történt; a többire emlékezett. Elvesztett két nap, ez felháborította a regény elbeszélőjét, hívta fel rá a figyelmet Darvasi, indokolatlan csapásnak érezte, érezted. Valóban, reagált Szilasi, vissza akarta perelni ezeket a napokat. Később rájött, képes támpontokat gyűjteni másoktól, visszaszerezheti, ami elveszett.

 

 

Darvasi felolvasását (Öljük meg a másikat) követően Szilasi mesélt: Nádas Péter, amikor Mészöly tömörségét próbálta követni, észrevette, hiába törekszik a vágyott tömörségre, látszik a luk, ahonnan kivett. Majd jött a példa átültetése Darvasira, a kérdés: hizlalsz vagy csökkentesz? Darvasi elárulta, flekkben gondolkodik, a tárcák élethelye az újság, és ezeket, mint közlésre szánt anyagokat gyorsan megírja. A könyv más, ott van idő az alakításra, az önszerkesztés során 5-6 variáció is elkészül egy műből. Egyébként, terelte a szót Darvasi a szerkesztésre, Szilasit jó szerkeszteni, egymást respektáló munkafolyamat, ami kettejük között folyik.

Szilasi László: Luther kutyái, 7. fejezet (Műtét: alatta), felolvasás következett. Szilasi a felolvasott jelenthez hozzáfűzte, Karinthy ébren volt az operációja alatt, ld. Utazás a koponyám körül, én viszont nem, és elárulta, kíváncsi volt, mi történt a műtéte alatt, mert ő csak az altatás fokozataira emlékszik meg arra, ahogy betolják: „Odabent sima lett a világ. Béke volt bent és szeretet. Meg akarnak menteni, mindenki körülöttem mesterkedik. Értenek hozzá, nem lesz semmi baj. Megszűntek a problémáim, megszűnt minden édes gond, ami néha az életem. Ránevettem, gondoltam, én is megadom a módját. Remek ez a Xanax, most már értem a kultuszt, tényleg nagyon finom.”

Rögtön utána Darvasi jött a felolvasásban. Erős volt a licit, mutatni kellett valamit: tárcát. A tárcáról sokan csak azt gondolják, jegyezte meg Darvasi, az az írói műfaj, ami alatt kihűl a kávé, holott:

a tárcának rövidségében is az a feladata, hogy találjon egy lyukat, megnyissa, akár a pokol, akár a menny felé.

A beszélgetés során az írás taníthatósága is szóba került. Ekkor elhangzott, hogy jövő félévtől kreatív írás BA specializáció is lesz az egyetemen – tanítani az írást, ez is milyen hülyén hangzik –, és bár Darvasi ismertette már egy-egy írótáborban, hogyan lehet hat oldalból kettőt csinálni, a húzást mint technikai eljárást, de azt szerinte képtelenség átadni, hogy írjon valaki jó mondatot. Darvasi hozzátette, hiába szerkeszt, maga is szerkesztésre szorul, a hibának ugyanis az a természete, hogy nem mutatja meg magát egyből.

 

 

Egy újabb szett felolvasást követően végül Darvasi értekezett hosszabban a Luther kutyáiról. Mint elmondta, úgy látja, mintha a halálos betegség egy olyan szándékot hívott volna elő az íróban, amely arra késztette, hogy számot vessen az életével: nem kerülgeti a tabukat, hanem megragadja őket a személyesség útján, és egy olyan harcról beszél, amely visszaadhatja a test méltóságát. Mindazonáltal a családi tragédiák visszamenőleges bemutatásával a személyes kálvária mögött egy történelmi kép is kibontakozik. Szilasi erre reagálva megjegyezte, szerinte a testi sokk az, ami képes előhívni a többi, testi jellegű emléket. Majd felolvasott egy részletet, amelyből a címválasztás okára is fény derülhetett:

A műtét után egy héttel kerültem haza. Úgy gondoltam, Luther Márton Asztali beszélgetései kellően egyszerű stílusúak és eléggé kicsiny részekből állnak ahhoz, hogy meg tudjam érteni őket. Luther elsöprő erővel fordítja ki a sarkaiból Európa hitét, az pedig külön örömöt okozott, hogy a kutyájának az volt a neve, hogy Tölpel, magyarul nagyjából: Tökfej. (Amikor a kutyája, Tölpel, tekintetét a feléje nyújtott húsdarabra szegezve hosszan és kitartóan várakozott, Luther így sóhajtott fel: Bárcsak úgy tudnék én imádkozni, ahogyan ez a kutya figyeli a húst!)

Szutorisz Szabolcs Bence

 

 

 

Szilasi László: Luther kutyái

Magvető Könyvkiadó

Budapest, 2018

284 oldal, 3499 Ft

 

 

 

 

 

Szív Ernő [Darvasi László]: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba

Magvető Könyvkiadó

Budapest, 2018

259 oldal, 3499 Ft

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , , , ,
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
2019.02.09 - tiszatáj

SZABÓ MARCELL: A KÖZELI LIMBUS
Verseskötet-olvasóként bevett szokásom, hogy mint egy radar, kiszúrjam a szövegkohéziót megteremtő, vissza-vissza­térő motívumokat, amelyeket sajnálatos módon és ösztönösen szoktam megtalálni; Szabó Marcell második verseskönyve esetében ez teljes kudarcba fulladt. Nem csoda, a kötet első része előtt virít az olvasatot jó eséllyel befolyásoló „A képek ellen” cím, ami nem cikluscím, ugyanis ez a kötet nem bomlik ciklusokra, két, egymáshoz csak nagyon lazán kapcsolódó, formailag eltérő részre oszlik… – NAGY MÁRTA JÚLIA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.07 - tiszatáj

A VADKÖRTEFA
Arany Pálma-díjas remekműve, a Téli álom után 4 évvel új filmmel jelentkezett a kortárs török mozi auteurje, Nuri Bilge Ceylan. Feleségével, Ebruval és kurrens darabjában vendégszerepet is játszó társírójával, Akin Aksuval ismét egy több mint 3 órára rúgó szerzői, karakterorientált elmélkedést költöztetett a gyöngyvászonra, és bár A vadkörtefa nem éri el előző dobása magaslatait, feltétlenül közel jár hozzá… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.06 - tiszatáj

INTERJÚ HÖFFLER NORBERTTEL
ÉS TÖRÖK DÉNESSEL
Január elején jelent meg az August Clown zenekar első EP-je, ami a Gribedli stúdióban készült. Az album megszületésének körülményeiről, az Artur zenekarral közös lemezbemutató koncertről és a jövőbeli tervekről az August Clown énekesével, Höffler Norberttel és a Gribedli stúdió hangmérnökével, Török Dénessel beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2019.02.04 - tiszatáj

VÖRÖS ISTVÁN: THOMAS MANN KABÁTJA
Vörös István könyvét olvasva nagy a kísértés, hogy leemeljünk egy-egy Mann-kötetet a polcról, felüssünk egy irodalomtörténetet vagy legalább megnyissuk a Wikipédiát. Nyomozásra sarkall a cím, kutakodásra a sok-sok utalás. Ha nem vagyunk elég elővigyázatosak, ezt a regényt afféle „Tho­mas Mann röviden” stílusban fogadjuk – megrögzötten keresve előzményeket a Mann-életműben, kapcsolatokat szö­ve­gek között, és megszállottan igyekszünk szövegeket azonosítani. Ez azonban nagy hiba lenne… – KOCSIS LILLA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.01 - tiszatáj

MAŁGORZATA SZUMOWSKA FILMJE
A lengyel rendezőnő első három műve, a Boldog ember, az Ő és a 33 jelenet az életből a lengyel film metafizikus-moralizáló vonalat folytatta. A magyar keresztségben Szex felsőfokon címet kapott filmje nem példázatszerű, valamiféle ironikus realizmus jellemző rá. A Test aztán újra visszakanyarodik a spiritualista irányzathoz, de alapvetően gondolja újra képviselőinek eredményeit. Az Arc mintha Szumowska eddigi életművének hangvételeit egyesítené, egyszerre valósítaná meg mindazt, amit a rendezőnő immár nyolc egész estés munkájában képvisel… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő