08.17.
| Ismét Fekete Zaj Fesztivál Mátrafüreden >>>
09.04.
| Budapesti Klasszikus Film Maraton >>>
08.17.
| Szentendrén látható először együtt hazánkban a Söndörgő és az Amsterdam Klezmer Band >>>
08.16.
| Az ötödik Malomfesztiválon minden több lesz >>>
08.10.
| MAMŰ Galéria – A véletlen >>>
08.08.
| Vass Tibor El, Kondor, pláza című önálló kiállítása – Nyílt, ti, tok című csoportos kiállítás >>>
08.07.
| Magyar műemlékek restaurálási folyamatait mutatja be a Teleki László Alapítvány legújabb kiállítása >>>
08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
08.03.
| Legéndy Jácint performansza a ZegZugban DJ ANDONE estjén >>>
08.02.
| Változó terek – A Duna menti térség történeti térképeken 1650-1800 >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Dalokba kódolni a humánusabb világot
2018.06.05 - tiszatáj

INTERJÚ RUTKAI BORIVAL

Kortárs polihisztor, zene, film, rajz, szöveg, animáció, a legtöbb művészeti ágban otthon van, mégis a gyerekeknek szóló Rutkai Bori Banda kapcsán ismerte meg a közönség. A nemrég megjelent legújabb lemezük, az Űrdöngölők kapcsán beszélgettünk.

– Hogyan született a Pörgettyű kisbolygó ötlete? A sci-fit imádják a gyerekek, tudatos volt a témaválasztás?

Szerettem volna egy kicsit játékosabb, mesebelibb, színesebb űrvidéket ábrázolni, mint amit a sci-fik szoktak. Én magam nem is vagyok fogékony a klasszikus sci-fire, sose vonzott például a Csillagok Háborúja vagy más kozmikus kalandregény, film, sőt inkább taszítottak ezek az alkotások. Ezért gondoltam, hogy olyan bolygókat hozok létre, ahová szívesen kirándulnék, ahol vicces és barátságos lények laknak, akiknek furcsa szokásairól izgalmas mesedalokat lehet írni. A Pörgettyű is egy ilyen kisbolygó, ahol az Űrcsűr nevű diszkóba jár mulatni a kozmosz apraja és nagyja, sőt még a lemezhallgató gyerekek és felnőttek is. Egy zenés utazást rendezünk, ahol a csendes és sötét űr helyett olyan helyekre látogatunk el, ahol mindig szól a zene. Mint például Fánkitán (Funkytown), ahol gitározó futballisták vezetik a slágerlistát, vagy Robotfalva, ahol völgyekből kinövő, barlangszájú hegyek vannak, és ahol korgó gyomrú Űrlegyeket etet a Robotunk. Minden szám egy-egy miniuniverzum saját zenei és képi világgal. A koncerteken színes horgolt bábjaimmal keltem életre a dalokban szereplő lényeket.

 

 

– Hogy telik a munka egy-egy lemez kapcsán? A vendégzenészek és vendéghangok is hasonlóan élvezik, mint a banda állandó tagjai?

Az Űrdöngölők majdnem egy teljes évig készült. Először az alapzenekarral rögzítettük a számokat, a vendégzenészek és a vendégénekesek pedig később díszítették fel a hangzást. Sena és Mező Misi örömmel jöttek, mert a gyerekeik révén már ismerték és szerették a korábbi lemezeinket (Sárkányjárgány, Pizsamátor). Hajdú B. István mint kisgyermekes apuka szintén szívesen vállalta, hogy a funkytowni focimérkőzéshez adja a hangját.

– Kik járnak a koncertekre? Felfedezel régi rajongó arcokat, akik immár gyerekkel érkeznek? Vidékről is jönnek vagy túlnyomórészt budapesti a közönség?

Vannak gyerekek és szülők, akiket név szerint ismerek, barátságok is szövődtek már az ilyen rajongói kapcsolatokból. Élénk levelezéseket is szoktunk folytatni a Facebookon, időnként vicces beszámolókat vagy videókat kapunk. Például a legutóbb az egyik anyuka írta, hogy a kislánya a Hableves című számunkat énekelte a kádban, és egyszerre csak hirtelen metálos hangon folytatta. Az anyuka kérdezte tőle, hogy miért üvöltve énekel, hiszen Bori nem így szokta. Mire a kislány rávágta, hogy persze, de Borinak van mikrofonja, neki meg nincsen, és ezért kell hangosan énekelni. Budapesten már van egy kialakult törzsközönség, akikhez újabb és újabb gyerekek nőnek fel, de sokat járunk az országban, és általában akik először meghallanak minket, azok is bevonzódnak. Most jöttünk haza egy mini erdélyi turnéról, és nagyon jót buliztunk a nagyváradi és a kolozsvári közönséggel is. Ami minden koncertben közös, hogy gyerekek, a szülők, sőt a nagyszülők is táncra perdülnek.

 

 

– Mennyire merítesz a saját gyerekkorodból inspirációt?

Majdnem minden számnak van gyerekkori gyökere. Nagyon szeretek időutazni vissza a hetvenes évekbe, amikor még lágyabban sütött a nap, nem vitte el az internet egymásról a figyelmet, nem mobiltelefonoztak a szülők, és nem tableteztek a gyerekek. Úgy érzem, sokkal több idő volt egymásra, sokkal több élő kapcsolat volt, igazi játék és meghitt hangulatok. Próbálom a dalokba kódolni ezt a fajta humánusabb világot, a természettel való őszinte kapcsolatot, a varázsos álomszerű világokban való kalandozást megidézni.

– Milyen az alkotói folyamat? Mi lesz először? Zene, szöveg, kép vagy fordítva?

Egy pici ötletből vagy több gegből szoktak kiindulni a szövegek, amik szerencsés esetben rögtön valamiféle dallamot, ritmus is hordoznak. Ha már el tudom énekelni a zenészeimnek, akkor ők meghangszerelik, hozzáteszik a saját ötleteiket, és a próbák során kialakítjuk az ideális szerkezetet. A stúdiómunkálatokkal párhuzamosan szoktam elkezdeni festeni, amikor már kialakul egy-egy szám jellegzetes világa. Volt például olyan is, hogy egy dalhoz több képet is festettem, mert az utómunka során annyira megváltozott, gazdagodott a hangulata, hangképe.

 

 

– A három megjelent gyerekkönyv közül van kedvenc? Vagy annyira egységes az egész, hogy nem lehet kiemelni egyet sem?

Mindhármat egyformán szeretem. Inkább dalok közül van olyan, ami különösen közel áll hozzám. Vagy azért mert jó énekelni, vagy azért mert jó hallgatni a CD-verziót, vagy azért, mert érzelmileg, gondolatilag fontos nekem. Ilyen most a Kupi című szám, amiben sok korábbi szereplőnk és mesehelyszínünk is megjelenik. A Kupiban fogalmaztam meg azt az életérzést, hogy annyi mindent csináltunk már, hogy olyanok vagyunk, mint egy elvarázsolt kastély, amiben azt se tudjuk, hogy melyik szobában mi van. Sorra nyitjuk ki a kuckókat, bőröndöket, ládikákat és mindenféle csodálatos dolgot találunk, amikről teljesen elfeledkeztünk, és most, hogy újból rátaláltunk magunk is meglepődünk, hogy mennyi-mennyi kincsünk van! A lakásom is ilyen, sokszor találok a fiókokban olyan rajzokat vagy írásokat, amiken ledöbbenek, hogy ezeket én csináltam, és hogy milyen érdekesek, aztán ezeket próbálom nem visszatenni a fiókba, hanem elöl hagyni, hogy inspiráljanak egy festmény vagy egy dalvers megszületéséhez.

– Lesz folytatás?

Az alkotói munka biztosan folytatódik a gyerek és a felnőtt közönségnek egyaránt, de most lehet, hogy egy kicsit az eddigi dalokat gondozzuk, érleljük, mert már egy közel 50 dalos repertoárral gazdálkodunk. Szóval nem csak lineárisan az időben folytatódunk, hanem a társművészetek irányában terjeszkedünk, készítem a dalokhoz a horgolt bábokat, a koreográfiákat, klipeket, és közben folyamatosan járjuk az országot. És persze tele vagyok tervekkel, ötletekkel is, amikkel szeretnénk majd meglepni a kedves közönségünket, régi és új barátainkat.

Makkai Krisztina

 

Koncertfotók: Bagosi-Fazekas Attila, portréfotó: Pajor Kristóf


Címke: , , , , , ,
2018.08.21 - tiszatáj

CEREDI NEMZETKÖZI KORTÁRS MŰVÉSZTELEP
Van egy kis utca Cereden, aminek nincs neve. Mintha nem is létezne, pedig a község fő utcájából, a Kossuth Lajos utcából kanyarodik ki. A nincs neve utca sarkán áll a Ceredi Nemzetközi Kortárs Művésztelep tájháza, amit tavaly vásároltak meg, teljesen lerobbant állapotban, de már a tavaly annyira rendbe tették, hogy abban az évben ott is sor kerülhetett kiállításra. Még sok a tennivaló az épületen… – ABAFÁY-DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.21 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Elérkezett az utolsó napjához az ötödik Malomfesztivál. Irodalmi workshop, népzenei taktusok, hajnali goa buli. Ilyennek látta a harmadik napot “elsőmalmozó” tudósítónk. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.20 - tiszatáj

RÓZSAVÖLGYI ZSUZSA ÉS
AZ M STUDIO
Két „táncelőadást” is láttunk a Thealteren, s bár látszólag semmi közük egymáshoz, eszembe jutott a kérdés, vajon mit tenne az a három, liftbe szorult férfi, ha beszabadulnának Rózsavölgyi Zsuzsa 1.7 című előadásának a színpadára? – IBOS ÉVA KRITIKÁJA

>>>
2018.08.19 - tiszatáj

AZ UTOLSÓ KÉT NAP A THEALTEREN
A Thealter utolsó két napja igazi színházi ínyencségeket tartogatott a fesztivál résztvevői számára. Pénteken egy minden elemében egyedi és sajátos táncnyelvi produkciót, a sepsiszentgyörgyi M Stúdió Lift – boys will be boys című koreográfiáját tekinthette meg a nagyérdemű. Fehér Ferenc rendezésében három színész, Deák Zoltán, Szekrényes László és Veres Nagy Attila szerepelnek egy liftkabin alapterületének megfeleltethető aprócska térben. Az előadás kizárólag mozgásra épül, verbalitás nincs… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.18 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Sátor, napfelkelte, kakasszó, nehézkés ébredés. Következzen a Malomfesztivál második – esős – napjáról szóló beszámoló, ahogyan azt “elsőmalmozó” tudósítónk látta. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA 

>>>
2018.08.17 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Ötödik alkalommal nyitotta meg képzeletbeli kapuját a szerbiai falu, Orom és a határában elterülő Malomfesztivál. Az első nap eseményeibe „elsőmalmozó” tudósítónk szemén keresztül tekinthetnek be. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.16 - tiszatáj

BRECHT ÉS SHAKESPEARE A THEALTER HATODIK ÉS HETEDIK NAPJÁN
A Thealteren bemutatott előadások közül kettő is több ízben bizonyította, hogy az alkotók életkora és a színházi hierarchiában elfoglalt státuszuk egyáltalán nincs egyenes arányban előadásaik esztétikai minőségével. Azaz sosem jelenthet kiindulási alapot, hogy egy adott előadás alkotója évtizedek óta a pályán van, avagy éppen a színművészeti végzős hallgatója… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.14 - tiszatáj

A THEALTER ÖTÖDIK NAPJA
Három megtekintésre érdemes előadás szerepelt egymás után a programban. Elsőként délután hatkor a k2 társulatának A Cenci-ház című előadása volt látható a régi zsinagógában, ezt követte Kokan Mladenović Felhő a nadrágban című rendezése a Kisszínházban, hogy aztán a kitartó közönség újra a Hajnóczy utcában találja magát a színművészetisek Az éjszaka a nappal anyja című produkcióján… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő