10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Dalokba kódolni a humánusabb világot
2018.06.05 - tiszatáj

INTERJÚ RUTKAI BORIVAL

Kortárs polihisztor, zene, film, rajz, szöveg, animáció, a legtöbb művészeti ágban otthon van, mégis a gyerekeknek szóló Rutkai Bori Banda kapcsán ismerte meg a közönség. A nemrég megjelent legújabb lemezük, az Űrdöngölők kapcsán beszélgettünk.

– Hogyan született a Pörgettyű kisbolygó ötlete? A sci-fit imádják a gyerekek, tudatos volt a témaválasztás?

Szerettem volna egy kicsit játékosabb, mesebelibb, színesebb űrvidéket ábrázolni, mint amit a sci-fik szoktak. Én magam nem is vagyok fogékony a klasszikus sci-fire, sose vonzott például a Csillagok Háborúja vagy más kozmikus kalandregény, film, sőt inkább taszítottak ezek az alkotások. Ezért gondoltam, hogy olyan bolygókat hozok létre, ahová szívesen kirándulnék, ahol vicces és barátságos lények laknak, akiknek furcsa szokásairól izgalmas mesedalokat lehet írni. A Pörgettyű is egy ilyen kisbolygó, ahol az Űrcsűr nevű diszkóba jár mulatni a kozmosz apraja és nagyja, sőt még a lemezhallgató gyerekek és felnőttek is. Egy zenés utazást rendezünk, ahol a csendes és sötét űr helyett olyan helyekre látogatunk el, ahol mindig szól a zene. Mint például Fánkitán (Funkytown), ahol gitározó futballisták vezetik a slágerlistát, vagy Robotfalva, ahol völgyekből kinövő, barlangszájú hegyek vannak, és ahol korgó gyomrú Űrlegyeket etet a Robotunk. Minden szám egy-egy miniuniverzum saját zenei és képi világgal. A koncerteken színes horgolt bábjaimmal keltem életre a dalokban szereplő lényeket.

 

 

– Hogy telik a munka egy-egy lemez kapcsán? A vendégzenészek és vendéghangok is hasonlóan élvezik, mint a banda állandó tagjai?

Az Űrdöngölők majdnem egy teljes évig készült. Először az alapzenekarral rögzítettük a számokat, a vendégzenészek és a vendégénekesek pedig később díszítették fel a hangzást. Sena és Mező Misi örömmel jöttek, mert a gyerekeik révén már ismerték és szerették a korábbi lemezeinket (Sárkányjárgány, Pizsamátor). Hajdú B. István mint kisgyermekes apuka szintén szívesen vállalta, hogy a funkytowni focimérkőzéshez adja a hangját.

– Kik járnak a koncertekre? Felfedezel régi rajongó arcokat, akik immár gyerekkel érkeznek? Vidékről is jönnek vagy túlnyomórészt budapesti a közönség?

Vannak gyerekek és szülők, akiket név szerint ismerek, barátságok is szövődtek már az ilyen rajongói kapcsolatokból. Élénk levelezéseket is szoktunk folytatni a Facebookon, időnként vicces beszámolókat vagy videókat kapunk. Például a legutóbb az egyik anyuka írta, hogy a kislánya a Hableves című számunkat énekelte a kádban, és egyszerre csak hirtelen metálos hangon folytatta. Az anyuka kérdezte tőle, hogy miért üvöltve énekel, hiszen Bori nem így szokta. Mire a kislány rávágta, hogy persze, de Borinak van mikrofonja, neki meg nincsen, és ezért kell hangosan énekelni. Budapesten már van egy kialakult törzsközönség, akikhez újabb és újabb gyerekek nőnek fel, de sokat járunk az országban, és általában akik először meghallanak minket, azok is bevonzódnak. Most jöttünk haza egy mini erdélyi turnéról, és nagyon jót buliztunk a nagyváradi és a kolozsvári közönséggel is. Ami minden koncertben közös, hogy gyerekek, a szülők, sőt a nagyszülők is táncra perdülnek.

 

 

– Mennyire merítesz a saját gyerekkorodból inspirációt?

Majdnem minden számnak van gyerekkori gyökere. Nagyon szeretek időutazni vissza a hetvenes évekbe, amikor még lágyabban sütött a nap, nem vitte el az internet egymásról a figyelmet, nem mobiltelefonoztak a szülők, és nem tableteztek a gyerekek. Úgy érzem, sokkal több idő volt egymásra, sokkal több élő kapcsolat volt, igazi játék és meghitt hangulatok. Próbálom a dalokba kódolni ezt a fajta humánusabb világot, a természettel való őszinte kapcsolatot, a varázsos álomszerű világokban való kalandozást megidézni.

– Milyen az alkotói folyamat? Mi lesz először? Zene, szöveg, kép vagy fordítva?

Egy pici ötletből vagy több gegből szoktak kiindulni a szövegek, amik szerencsés esetben rögtön valamiféle dallamot, ritmus is hordoznak. Ha már el tudom énekelni a zenészeimnek, akkor ők meghangszerelik, hozzáteszik a saját ötleteiket, és a próbák során kialakítjuk az ideális szerkezetet. A stúdiómunkálatokkal párhuzamosan szoktam elkezdeni festeni, amikor már kialakul egy-egy szám jellegzetes világa. Volt például olyan is, hogy egy dalhoz több képet is festettem, mert az utómunka során annyira megváltozott, gazdagodott a hangulata, hangképe.

 

 

– A három megjelent gyerekkönyv közül van kedvenc? Vagy annyira egységes az egész, hogy nem lehet kiemelni egyet sem?

Mindhármat egyformán szeretem. Inkább dalok közül van olyan, ami különösen közel áll hozzám. Vagy azért mert jó énekelni, vagy azért mert jó hallgatni a CD-verziót, vagy azért, mert érzelmileg, gondolatilag fontos nekem. Ilyen most a Kupi című szám, amiben sok korábbi szereplőnk és mesehelyszínünk is megjelenik. A Kupiban fogalmaztam meg azt az életérzést, hogy annyi mindent csináltunk már, hogy olyanok vagyunk, mint egy elvarázsolt kastély, amiben azt se tudjuk, hogy melyik szobában mi van. Sorra nyitjuk ki a kuckókat, bőröndöket, ládikákat és mindenféle csodálatos dolgot találunk, amikről teljesen elfeledkeztünk, és most, hogy újból rátaláltunk magunk is meglepődünk, hogy mennyi-mennyi kincsünk van! A lakásom is ilyen, sokszor találok a fiókokban olyan rajzokat vagy írásokat, amiken ledöbbenek, hogy ezeket én csináltam, és hogy milyen érdekesek, aztán ezeket próbálom nem visszatenni a fiókba, hanem elöl hagyni, hogy inspiráljanak egy festmény vagy egy dalvers megszületéséhez.

– Lesz folytatás?

Az alkotói munka biztosan folytatódik a gyerek és a felnőtt közönségnek egyaránt, de most lehet, hogy egy kicsit az eddigi dalokat gondozzuk, érleljük, mert már egy közel 50 dalos repertoárral gazdálkodunk. Szóval nem csak lineárisan az időben folytatódunk, hanem a társművészetek irányában terjeszkedünk, készítem a dalokhoz a horgolt bábokat, a koreográfiákat, klipeket, és közben folyamatosan járjuk az országot. És persze tele vagyok tervekkel, ötletekkel is, amikkel szeretnénk majd meglepni a kedves közönségünket, régi és új barátainkat.

Makkai Krisztina

 

Koncertfotók: Bagosi-Fazekas Attila, portréfotó: Pajor Kristóf


Címke: , , , , , ,
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KENYERES BÁLINT FILMJE
A Tegnap Kenyeres Bálint egészen különleges nagyjátékfilmes bemutatkozása: tíz évvel az utolsó kisjátékfilmje után készült el. Ráadásul a rendkívüli elsőfilmes vállalkozásról van szó, hiszen a Tegnap soknemzetiségű produkció, amelynek stábjában csupán néhány magyar van (például a nagyszerű Fillenz Ádám), legalább két világsztár (Vlad Ivanov és Joanna ter Steege) szerepel, a helyszínek kivétel nélkül Magyarországon kívüliek… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KULCSÁR-SZABÓ ZOLTÁN: SZINONÍMIÁK. KÖZELEDÉSEK HEIDEGGERHEZ
Érdemes kicsit elidőzni a címnél és az alcímnél. Szinonímiák. Ugyanaz és más, azonosság és különbség. Közelség, szomszédság, rokonság, mégis távolság és idegenség. A görögben közös név, egymás melletti, együttes, összetartozó megnevezései valaminek, nagyjából ugyanannak ‒ de tudjuk, hiszen írás, s legkivált talán fordítás során rendre mélabúsan vagy kétségbeesetten tapasztaljuk, hogy mégis egészen másnak… – SIMON ATTILA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.10 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A CSAKNEKEDKISLÁNY ZENEKARRAL
Tavaly répával záporozták meg a közönséget, idén őket fenyegette eső, ráadásul ajándék lovaskocsis-akusztikus koncerttel kenyerezték le a Malomfesztivált csak azért, hogy felléphessenek. Ők a Csaknekedkislány zenekar. – FÖLDESI CSENGE INTERJÚJA

>>>
2018.09.07 - tiszatáj

SUMMER 1993
Önéletrajzi ihletésű munka az eddig rövidfilmeken dolgozó, 1986-os születésű Carla Simón nagyjátékfilmes debütje. Film-memoárnak hívja a tavalyi, Goya-díjakkal és a Berlinalén a legjobb elsőfilmesnek járó zsűridíjjal honorált Summer 1993-t. Erőteljes szubjektivitáson nyugvó műve nemcsak már-már transzcendens húrokat pengető karakterdráma, de remekül illeszkedik a spanyol filmtörténetet olykor nagyban reformáló gyerektrauma-mozik sorába is… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő