08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
07.30.
| Erdélyi hét a Gyulai Várszínházban >>>
07.28.
| Az Oscar-díjas Deák Kristóf új filmjének országos tévés bemutatója >>>
07.21.
| PASO: Park, Sziget, aztán Müpa >>>
07.20.
| Szegedi Várjátékok – Madarat tolláról >>>
07.20.
| Black Nail Cabaret-koncert az A38 hajón >>>
07.20.
| Kapolcsi esték a Képmással >>>
07.20.
| TRIP to the Jungle >>>
08.18.
| FISZ-tábor 2018 >>>
07.18.
| Úrhatnám polgár közönségtalálkozó >>>
07.18.
| Fekete ház – A román kulturális miniszter nyitja meg az arany- és ezüstkincs kiállítást >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Dalokba kódolni a humánusabb világot
2018.06.05 - tiszatáj

INTERJÚ RUTKAI BORIVAL

Kortárs polihisztor, zene, film, rajz, szöveg, animáció, a legtöbb művészeti ágban otthon van, mégis a gyerekeknek szóló Rutkai Bori Banda kapcsán ismerte meg a közönség. A nemrég megjelent legújabb lemezük, az Űrdöngölők kapcsán beszélgettünk.

– Hogyan született a Pörgettyű kisbolygó ötlete? A sci-fit imádják a gyerekek, tudatos volt a témaválasztás?

Szerettem volna egy kicsit játékosabb, mesebelibb, színesebb űrvidéket ábrázolni, mint amit a sci-fik szoktak. Én magam nem is vagyok fogékony a klasszikus sci-fire, sose vonzott például a Csillagok Háborúja vagy más kozmikus kalandregény, film, sőt inkább taszítottak ezek az alkotások. Ezért gondoltam, hogy olyan bolygókat hozok létre, ahová szívesen kirándulnék, ahol vicces és barátságos lények laknak, akiknek furcsa szokásairól izgalmas mesedalokat lehet írni. A Pörgettyű is egy ilyen kisbolygó, ahol az Űrcsűr nevű diszkóba jár mulatni a kozmosz apraja és nagyja, sőt még a lemezhallgató gyerekek és felnőttek is. Egy zenés utazást rendezünk, ahol a csendes és sötét űr helyett olyan helyekre látogatunk el, ahol mindig szól a zene. Mint például Fánkitán (Funkytown), ahol gitározó futballisták vezetik a slágerlistát, vagy Robotfalva, ahol völgyekből kinövő, barlangszájú hegyek vannak, és ahol korgó gyomrú Űrlegyeket etet a Robotunk. Minden szám egy-egy miniuniverzum saját zenei és képi világgal. A koncerteken színes horgolt bábjaimmal keltem életre a dalokban szereplő lényeket.

 

 

– Hogy telik a munka egy-egy lemez kapcsán? A vendégzenészek és vendéghangok is hasonlóan élvezik, mint a banda állandó tagjai?

Az Űrdöngölők majdnem egy teljes évig készült. Először az alapzenekarral rögzítettük a számokat, a vendégzenészek és a vendégénekesek pedig később díszítették fel a hangzást. Sena és Mező Misi örömmel jöttek, mert a gyerekeik révén már ismerték és szerették a korábbi lemezeinket (Sárkányjárgány, Pizsamátor). Hajdú B. István mint kisgyermekes apuka szintén szívesen vállalta, hogy a funkytowni focimérkőzéshez adja a hangját.

– Kik járnak a koncertekre? Felfedezel régi rajongó arcokat, akik immár gyerekkel érkeznek? Vidékről is jönnek vagy túlnyomórészt budapesti a közönség?

Vannak gyerekek és szülők, akiket név szerint ismerek, barátságok is szövődtek már az ilyen rajongói kapcsolatokból. Élénk levelezéseket is szoktunk folytatni a Facebookon, időnként vicces beszámolókat vagy videókat kapunk. Például a legutóbb az egyik anyuka írta, hogy a kislánya a Hableves című számunkat énekelte a kádban, és egyszerre csak hirtelen metálos hangon folytatta. Az anyuka kérdezte tőle, hogy miért üvöltve énekel, hiszen Bori nem így szokta. Mire a kislány rávágta, hogy persze, de Borinak van mikrofonja, neki meg nincsen, és ezért kell hangosan énekelni. Budapesten már van egy kialakult törzsközönség, akikhez újabb és újabb gyerekek nőnek fel, de sokat járunk az országban, és általában akik először meghallanak minket, azok is bevonzódnak. Most jöttünk haza egy mini erdélyi turnéról, és nagyon jót buliztunk a nagyváradi és a kolozsvári közönséggel is. Ami minden koncertben közös, hogy gyerekek, a szülők, sőt a nagyszülők is táncra perdülnek.

 

 

– Mennyire merítesz a saját gyerekkorodból inspirációt?

Majdnem minden számnak van gyerekkori gyökere. Nagyon szeretek időutazni vissza a hetvenes évekbe, amikor még lágyabban sütött a nap, nem vitte el az internet egymásról a figyelmet, nem mobiltelefonoztak a szülők, és nem tableteztek a gyerekek. Úgy érzem, sokkal több idő volt egymásra, sokkal több élő kapcsolat volt, igazi játék és meghitt hangulatok. Próbálom a dalokba kódolni ezt a fajta humánusabb világot, a természettel való őszinte kapcsolatot, a varázsos álomszerű világokban való kalandozást megidézni.

– Milyen az alkotói folyamat? Mi lesz először? Zene, szöveg, kép vagy fordítva?

Egy pici ötletből vagy több gegből szoktak kiindulni a szövegek, amik szerencsés esetben rögtön valamiféle dallamot, ritmus is hordoznak. Ha már el tudom énekelni a zenészeimnek, akkor ők meghangszerelik, hozzáteszik a saját ötleteiket, és a próbák során kialakítjuk az ideális szerkezetet. A stúdiómunkálatokkal párhuzamosan szoktam elkezdeni festeni, amikor már kialakul egy-egy szám jellegzetes világa. Volt például olyan is, hogy egy dalhoz több képet is festettem, mert az utómunka során annyira megváltozott, gazdagodott a hangulata, hangképe.

 

 

– A három megjelent gyerekkönyv közül van kedvenc? Vagy annyira egységes az egész, hogy nem lehet kiemelni egyet sem?

Mindhármat egyformán szeretem. Inkább dalok közül van olyan, ami különösen közel áll hozzám. Vagy azért mert jó énekelni, vagy azért mert jó hallgatni a CD-verziót, vagy azért, mert érzelmileg, gondolatilag fontos nekem. Ilyen most a Kupi című szám, amiben sok korábbi szereplőnk és mesehelyszínünk is megjelenik. A Kupiban fogalmaztam meg azt az életérzést, hogy annyi mindent csináltunk már, hogy olyanok vagyunk, mint egy elvarázsolt kastély, amiben azt se tudjuk, hogy melyik szobában mi van. Sorra nyitjuk ki a kuckókat, bőröndöket, ládikákat és mindenféle csodálatos dolgot találunk, amikről teljesen elfeledkeztünk, és most, hogy újból rátaláltunk magunk is meglepődünk, hogy mennyi-mennyi kincsünk van! A lakásom is ilyen, sokszor találok a fiókokban olyan rajzokat vagy írásokat, amiken ledöbbenek, hogy ezeket én csináltam, és hogy milyen érdekesek, aztán ezeket próbálom nem visszatenni a fiókba, hanem elöl hagyni, hogy inspiráljanak egy festmény vagy egy dalvers megszületéséhez.

– Lesz folytatás?

Az alkotói munka biztosan folytatódik a gyerek és a felnőtt közönségnek egyaránt, de most lehet, hogy egy kicsit az eddigi dalokat gondozzuk, érleljük, mert már egy közel 50 dalos repertoárral gazdálkodunk. Szóval nem csak lineárisan az időben folytatódunk, hanem a társművészetek irányában terjeszkedünk, készítem a dalokhoz a horgolt bábokat, a koreográfiákat, klipeket, és közben folyamatosan járjuk az országot. És persze tele vagyok tervekkel, ötletekkel is, amikkel szeretnénk majd meglepni a kedves közönségünket, régi és új barátainkat.

Makkai Krisztina

 

Koncertfotók: Bagosi-Fazekas Attila, portréfotó: Pajor Kristóf


Címke: , , , , , ,
2018.07.20 - tiszatáj

MOLNÁR T. ESZTER: A SZÁMOZOTTAK
Molnár T. Eszter 2016-os novelláskötete az első és a második világháború eseményeit ábrázolja, ugyanakkor a Rákosi- és a Kádár-korszakot is felidézi, emellett az elkövetők és az áldozatok történeteit gyűjti össze, egyúttal az elmúlt évek társadalompolitikai eseményeire adott reflexióként is értelmezhető. Mindegyik és egyik sem. A számozottak ilyen értelemben disztópia. Fejezetei sorsmintázatok, mozaikdarabok – BRANCZEIZ ANNA KRITIKÁJA

>>>
2018.07.19 - tiszatáj

HÁRMAS ALBUMAJÁNLÓ
Aktuálisan felkapott és globálisan ismert albumok, mégsem hallottunk róluk eleget. Új zenei sorozatunkban felderítjük az internet propagált mélységeit, és kiemeljük onnan a legfrissebb alternatív kincseket. Indiekátor című sorozatunk első darabját olvashatják. – PETRÁCS GÁBOR ALBUMAJÁNLÓJA

>>>
2018.07.16 - tiszatáj

TERÉK ANNA: HALOTT NŐK
Terék Anna könyve megrendítő olvasmány, amely beszippantja és egyhamar el sem engedi az embert. Olyan verseskötetről van szó, amelyet nem könnyű elhelyezni a kortárs magyar líra mezőnyében, nehéz kapcsolódási pontokat találni az aktuális versnyelvekkel, poétikákkal, mégsem tűnik úgy, hogy a szerző mindenáron különbözni akarna, hogy más akarna lenni. Érezhetően a saját útját járja, és éppen így ér el komoly irodalmi teljesítményt… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

>>>
2018.07.16 - tiszatáj

A TÚLÉLŐ ÁRNYÉKA. AZ EL KAZOVSZKIJ-ÉLET/MŰ KÖTETRŐL
A magyar művészettörténet-írás egy fontos kísérlete volt a Magyar Nemzeti Galériában 2015 telén megrendezett El Ka­zovszkij-kiállítás, amely egy, a magyar közegtől eltérő formát, a kiállítást mint kanonizációs folyamatot, vagy pontosabban módszert próbálta meg bevezetni, s a félmúlt, illetve a kortársi tendenciák értelmezési keretévé tenni. Látomásossága, attraktivitása túllendítette botlásain azáltal, hogy a kiállítás nem végleges ítéletmondásra, hanem gondolatjátékra, kísérletezésre teremtett reprezentációs forma… – UHL GABRIELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.07.12 - tiszatáj

MEGKÉSETT MEGJEGYZÉSEK AZ IDEI PÉCSI SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL
Legyen bármilyen is a POSZT felhozatala, egy biztos: a Király utcán sétáló fesztiválrésztvevőt változatlanul hatalmába keríti az érzés, miszerint ez a színház ünnepe, s a POSZT-ot érintő politikai és szakmai kérdések jogos, de néha túlontúl tautologikus felemlegetése helyett ez így van rendjén. Bár a napközben látogatható programból valóban több is lehetne.. – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.07.09 - tiszatáj

SZAJBÉLY MIHÁLY:
A HOMOKVÁRÉPÍTÉS ÖRÖME
Homokra építeni úgy, hogy ne dőljön össze, ez az igazi művészet. Megszelídíteni a laza szerkezetű talajt olyannyira, hogy szilárd alapként szolgáljon. Kérdés: lehetséges-e? Ha nem vagy csak alig-alig, tán kísérletezni sem érdemes. Vagy ha mégis, sok-sok türelem és nem kevés derű szükséges hozzá, mert ha netán mégis összedől, megújult erővel és hittel kezdhetünk neki a munkának újra. Aki irodalommal, irodalomtörténettel foglalkozik, jól ismeri ezt a dilemmát… – GAJDÓ ÁGNES KRITIKÁJA

>>>
2018.07.08 - tiszatáj

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>
2018.07.07 - tiszatáj

RIGOLETTO A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOKON
Ősi vita, hogyan is játszunk operát a Dóm téren? A kezdetekben a kérdés föl sem merült, hisz Salzburgot tartották mintának, s a 30-as években az Aida, a Turandot és a Parasztbecsület került színre, nemzetközi szereposztásban, eredeti nyelven. A János vitéz meg a Háry meg persze magyarul. Az újraéledéskor, 1959-ben Vaszy a Hunyadi Lászlóval nyitott, szintén eredeti, azaz magyar nyelven. Csak a 4. évadban, 1962-ben került elő az Aida olaszul. Azóta vegyes a kép… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.07.06 - tiszatáj

SCHIELE ART CENTRUM
Alexander Manolescu (1883–1923?), alias „Sanyi Manó”, amint maga-magát oly gyakran nevezte, becézte ő, aki egy szinte ismeretlen, de meglehetősen színes egyéniség volt. A román-magyar-zsidó származású díszletfestő, költő, színész: kémiai- és fotográfiai kísérletekkel is foglalkozott. Egon és Alexander e varázslatos, mesebéli kisvárosban, Český Krumlovban ismerkedtek össze, itt kötöttek rövid, de mondhatni, hogy nem hétköznapi barátságot… – NAGY ZOPÁN ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő