Új Appendix (49/52)
1993-at írunk. Május közepére nevet választunk magunknak, majd ünneplőbe öltözve beállunk egymás mellé a templomban, és várjuk a püspököt. (Előtte megannyi hittan, az ÖregGéza tartja, de nem a parókián, hanem az Eszében. Az egyik alkalommal felteszi a kérdést: „Mit jelent az, hogy paráználkodni?”. Hátul, mi fiúk, felröhögünk, de utána kussolunk, végül egy lány jelentkezik és mondja, hogy: „Csupaszkodni!”. Bosszant, hogy mindenre van válasza!)
1993-at írunk. Május közepére nevet választunk magunknak, majd ünneplőbe öltözve beállunk egymás mellé a templomban, és várjuk a püspököt. (Előtte megannyi hittan, az ÖregGéza tartja, de nem a parókián, hanem az Eszében. Az egyik alkalommal felteszi a kérdést: „Mit jelent az, hogy paráználkodni?”. Hátul, mi fiúk, felröhögünk, de utána kussolunk, végül egy lány jelentkezik és mondja, hogy: „Csupaszkodni!”. Bosszant, hogy mindenre van válasza!) A hátam mögött János bátyja áll (anyám öccse), jobb keze a jobb vállamon nyugszik. „Mi a bérmaneved?”, kérdezi a püspök, amikor elém ér. „József”, válaszolom. Aztán az olajjal keresztet rajzol a homlokomra, „Béke veled!”, mondja és közben nyújtja felém a kezét, „És a te lelkeddel!”, válaszolom. Egymás szemébe nézünk és kezet fogunk. Én elmosolyodom, ő továbbmegy.
További Új Appendix történetek Neszlár Sándortól: https://tiszatajonline.hu/?tag=uj-appendix
