Új Appendix (47/52)

2013-at írunk. Átmászok a kerítésen és futni kezdek az erdei ösvényen. Amikor meghallom a lövést megtorpanok és óvatosabban futok tovább. Az elsőt újabb lövések követik, csak ekkor jövök rá, hogy rám lőnek, hogy rám vadásznak. A magaslest meglátva egy pillanatig sem hezitálok, hanem egyből felmászom rá. Fent próbálom magam minél jobban összehúzni. Óvatosan kémlelek ki az összeszáradt deszkák között, és akkor észreveszek egy piros pöttyöt, ahogy szisztematikusan pásztázza a környéket. Látom, hogy hamarosan a magasles követezik, de mielőtt elérne hozzám hirtelen a fák tetejére irányul, és összevissza kezd mozogni. Aztán egy puffanást hallok és minden elnémul. Próbálom a lélegzetemet is visszatartani, fülelek, de hosszú másodpercekig nem történik semmi sem. Nem bírom ki, hogy ne nézzek ki újból a résen. Nem látok semmit, minden mozdulatlan. Amikor megérinti a vállamat megrázkódom és szinte felsikoltok, nem értem, hogyan mászhatott fel mellém, hogy nem vettem észre. A szívem majd kiugrik a helyéről. Jöjjön!, suttogja. Jöjjön, S. ügynök küldött, sietnünk kell, már vár minket az autó!

További Új Appendix történetek Neszlár Sándortól: https://tiszatajonline.hu/?tag=uj-appendix