03.09.
| REÖK – Rendőrség – avagy a helyzet egyre hülyébb >>>
03.06.
| Trafó – Artman vol.7. – 20 kép >>>
03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.23.
| Pannon Filharmonikusok – Vidovszky 75 >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

„az értéket hangsúlyoznunk kell az érdekkel szemben…”
2018.01.31 - tiszatáj

KERESZTÉNY-ZSIDÓ PÁRBESZÉD KERTÉSZ IMRE ÉLETMŰVÉRŐL

Az Asztali beszélgetések sorozat keretében Darvas István rabbi és Fabiny Tamás evangélikus püspök beszélgetett a kertészi életmű egy-egy idézete alapján a holokausztról és az emlékezet kérdésköréről a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

A kertészi életművel kapcsolatban Fabiny Tamás az irodalmi munkásság mellett Kertész Imre személyiségét emelte ki. „Nagyon szelíden, emberileg jóságosan is lehet nagyon kemény dolgokat mondani múltról és jelenről. Kertész nem vicsorogva, hanem szelíden, de kíméletlen őszinteséggel tudott írni” – fogalmazott az evangélikus püspök.

„A zsidóság tulajdonképpen nem más, mint évezredek vitairata. Kertész rendkívül elkötelezett volt a paradoxon iránt, nagyon sok ellentmondással küzdött, írásai ezáltal a hagyományos zsidó irodalom lenyomatát képezik” – mondta a rabbi. Darvas István kiemelte, hogy Kertész Imre nem mint vallásos, de mint zsidó szerző írt, ezért ajánlaná műveit a közösségének.

Botrány

„Auschwitz problémája nem az, hogy, úgymond, záróvonalat húzzunk-e alá vagy sem; hogy megőrizzük-e emlékét, vagy hogy elsüllyesszük a történelem megfelelő fiókjába; hogy emlékművet emeljünk-e a meggyilkolt millióknak, s hogy ez az emlékmű milyen is legyen. Auschwitz igazi problémája az, hogy megtörtént, és ezen a tényen a legjobb, de a leggonoszabb akarattal sem változtathatunk. E súlyos helyzetnek talán a magyar katolikus költő, Pilinszky János adta a legpontosabb nevet, amikor »botránynak« nevezte; s ezen nyilvánvalóan azt értette, hogy Auschwitz a keresztény kultúrkörben esett meg, s így a metafizikai szellem számára kiheverhetetlen” – olvasható Kertész Imrének a Nobel-díj átvételekor elmondott, A stockholmi beszéd című írásában.

Fabiny Tamás kifejtette, hogy érdekes a Pilinszky János és Kertész Imre művei között húzódó párhuzam. Auschwitz botrányával kapcsolatban az evangélikus püspök kiemelte: „A zsidóság elvesztése nem csak zsidó fájdalom. A 21. századi keresztény mártírok fájdalma és halála sem csak a keresztények fájdalma. Egymásért is sírnunk kell, és egymás gyászában is osztoznunk kell! A botrány valóban egyetemes.”

Darvas István a zsidó emléknap értelmezéséről megosztotta, hogy „A zsidóság vallásos történelemszemléletét az a gondolat hatja át, hogy ha valamilyen fájdalom érte a zsidóságot, akkor az alapvető kérdés, melyet a mesterek feltettek, az volt, hogy mi ebben a saját felelősség.” A rabbi elmondta, hogy számos saját felelősséget érintő kérdés a zsidó liturgiában szerepel, ugyanakkor nincsen kimondott nap, amely a személyes felelősségről szólna. „Eleink arra törekedtek, hogy nem feltétlenül egy emléknapot kell létrehozni, hanem helyesebb, hogy ha reflektálni kell, akkor azonnal reagálni lehet. A felelősséget nem aktívan, érzelmileg szélsőséges módon kell megvallanunk, hanem tudatában kell lennünk annak, hogy ha bármiben hibáztunk, vétkeztünk, abban van felelősségünk.”

Az ember csődje

A katolikus Vigilia havilapban Kertész publikálatlan naplójegyzeteiből Hafner Zoltán összeállításában már több publikáció is megjelent. A beszélgetésen ebből az alábbi szemelvény hangzott el a dispután: „Auschwitz sehonnan sem közelíthető meg, csakis ha Isten felől indulunk el; vagyis Auschwitz a nagy csapások egyike, amely figyelmezteti az embert – ha az ember figyelne. Így a gyilkosság banalitásáról beszélnek – ez olyan, mint egy anzikszkártya a pokolból: itt is jártunk, veszélyes, de érdekes hely, a tíz harmincas géppel érkezünk, várjatok. Ha Auschwitz hiábavaló, Isten csődbe jutott; Isten csődje nem Isten, hanem az ember halálát jelenti.”

„A holokauszt lehetett volna Isten csődje, de csak abban az esetben, ha Isten nem Isten lenne” – fogalmazott a kertészi idézetre reflektálva Darvas István. „Akármennyire is nagy csapás érte a második világháborúban a zsidóságot, de az a tény, hogy a zsidóság megmaradt, az pontosan azt mutatja, hogy az nem Isten csődje volt. Isten ugyanis természetéből adódóan nem tud csődöt mondani. Az emberek, akik megkapták az Isten által adott szabályokat, törvényeket, erkölcsi és gyakorlati útmutatásokat, tudnak hibásan dönteni, vétkezni, és ezeknek időnként rettenetes következménye van.”

Fabiny Tamás az Isten csődje-e Auschwitz kérdéskörrel kapcsolatban Jézus kereszthalálára utalva felidézte, hogy Krisztus a kereszten a zsoltárost idézve ezt mondta: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mk 15,34) A püspök kifejtette, hogy a holokauszt „az ember csődje, de Isten is beleőszült Auschwitzba”.

Európa

Európa nyomasztó öröksége című művében Kertész Imre többek között így fogalmazott: „Nem tudom, hogyan kell megoldani a menekültkérdést, a szociális problémákat, a szegényebb országok s az értékes emberek felkarolását, nem tudom, hogyan lehet felszámolni a terrorizmust és megteremteni az új biztonsági rendszert. Egyvalamit azonban határozottan tudok: az a civilizáció, amely nem mondja ki világosan az értékeit, vagy amely e kinyilvánított értékeit cserbenhagyja, az a pusztulás, a végelgyengülés útjára lép. Akkor majd mások fogják kimondani ezeket az értékeket, s e mások szájában azok már nem értékek lesznek többé, hanem megannyi ürügy a korlátlan hatalomra, a korlátlan pusztításra. (…) Ha a jövő Európájára gondolok, erős, magabiztos Európát képzelek el, olyat, amely mindig szívesen tárgyal, de soha nem alkuszik meg.”

Az Asztali beszélgetések disputapartnerei egyetértettek abban, hogy a Soá utáni időszak népirtásai, a szegények melletti nem kiállás és számos gazdasági és nem szociális alapon hozott döntés azt mutatja, hogy az ember nem tanult a múlt hibájából.

Fabiny Tamás elmondta, hogy ma a politikában, művészetben, magánéletben is újra és újra az értékkel szemben az érdek kerül előtérbe. A püspök Kertész Imre szavait megerősítve hangsúlyozta, hogy „az értéket hangsúlyoznunk kell az érdekkel szemben.” Az evangélikus püspök Kertésznek a berlini Művészeti Akadémián 2007-ben elmondott beszédével kapcsolatban elmondta, hogy Európa képe azóta még legyengültebb. „Az erős szekularizáció, a kiábrándultság, a menekültkérdés körüli tehetetlenség, az elidegenedés az elmúlt években sokkal erősebb, mint amikor Kertész ezeket a mondatokat írta.”

Darvas István rabbi a négy ősanya – Sára, Rebeka, Ráhel és Lea – képét idézte fel. A rabbi meglátása szerint mindegyik ősanya egy korszakot szimbolizál. Darvas szerint most Sára korszakát éljük a maga fekete és fehér képével. A rabbi ugyanakkor bizakodó, hogy kronológiailag haladva Rebeka korszakába léphetünk majd. „A Rebeka-korszaknak meglehet majd az a sajátja, hogy zseniális nők fontos pozícióba kerülnek, és új utat szabnak Európának” – mondta a rabbi.

Galambos Ádám

 


Címke: , , , , , , ,
2019.02.19 - tiszatáj

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA
A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben… – ALE ILDIKÓ MEGNYITÓJA

>>>
2019.02.19 - tiszatáj

BORSODI L. LÁSZLÓ:
MASZK ÉS SZEREPJÁTÉK
Egy időtálló költői életmű léte dinamikus, folyamatosan dialógusképes, hiszen állandóan megújuló értelmezéseiben létezik, ilyen értelemben soha nem lehet lezárt, befejezett – tartja az irodalomkritika egyik alaptézise. Igaz ez a dinamikus lét Baka István életművére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újabb fontos állomásához érkezett a Baka-kritika: Nagy Gábor 2001-es monográfiája után ismét egy szintetizáló jellegű mű látott napvilágot… – NAGY MÁRTA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.17 - tiszatáj

DOBÓ KATA FILMJE
A Kölcsönlakással bármilyen kapcsolatot tartó bohózatok közös gondja nem a hihetőség, hanem az, hogy a történet a szükség- és törvényszerű csavarokat, kalamajkákat, félreértéseket és egyebeket miként tudja tálalni. Természetesen érdemes mindazt, amit látunk, a saját tapasztalatainkkal összevetni, a néző ezt rutinszerűen megteszi, de készek vagyunk minden olyasmit nevettetőnek látni, ami mégiscsak szokatlan, mégiscsak olyasmi, amivel nemcsak hogy nem találkoztunk soha, de még elképzelni sem tudjuk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport (Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője) végezte. A kiállításon visszaköszön a gondos és elmélyült előkészítés, a tárlat az életmű teljességét mutatja meg. Párhuzamosan látható Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművész tárlata a Szentendrei Képtárban Mégis legyen kiállítás… címmel […]

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

OPERAHÁZI BOHÉMÉLET SZEGEDEN
Elvileg koncertszerű előadásban, gyakorlatilag előadásszerű koncerten turnéztatja a Magyar Állami Operaház Puccini Bohéméletét. A budapesti amúgy alighanem a világ legrégebben futó operaprodukciója, 1937-ben állította színre Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A főszerepeket akkor többek között Osváth Júlia, Pataky Kálmán, Losonczy György és Székely Mihály énekelték. Az Operaház vezetői nagyon büszkék erre a produkcióra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő