Becsy András: Tiszai történet

Alsóváros mélyébe bújva

Kis utcácskában élt a kurva,

Lakása garzon, udvari,

Nappal magát ott fújta ki,

Hogy éjjel bírja, bírja újra.

„Ölelve kéri, vagy ma verve,

Keverve tán, mihez van kedve?”

S míg készült sliccet nyitni szét,

Hogy falja urak péniszét,

A válasz már nem érdekelte.

Bringán, szalmából font kalappal

Lestem házát nyaranta nappal,

S bent Gangesz volt, déli verő

A kátyús, ócska heverő,

Amely benyelte álom-habbal.

Aztán hírlett, a Tisza-holtág

Májusi vízébe fojtották,

Azóta motyog a Gangesz,

Folyók csendje üveghang lesz,

Agyagba süllyedt Tündérország.

Mikor instant kávém keverve

Rogyok a kátyús kerevetre,

Vagy készülök épp nyitni szét

Egy még félig kész dossziét

A főnök seggéig görnyedve,

Magam ha felkötve lóbálom

A legutolsó szalmaszálon

(Érezzem csak, déli verőn

Hogy nyúlik meg gerincvelőm),

Vele nyel el a Gangesz-álom.

És benne bringán Ő les engem,

Hogy ilyenkor mihez van kedvem,

Hogy már rég a Tisza-holtág

Partját a házamig tolták,

Hol élek kurva üveg-csendben.

(Megjelent a Tiszatáj 2017/3. számában)