10.15.
| Próza Nostra – II. Végtelen határok – Konferencia a popkultúráról >>>
10.11.
| DANTE 700 >>>
10.08.
| Huszonötödik évfordulóját ünnepli idén a szegedi Grand Café >>>
10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
10.11.
| ZSIBBADÁS – Zsemberi-Szígyártó Miklós művészeti albumának bemutatója >>>
10.08.
| Fodor Barbara és Rácz Laura Lili: Évszakváltás >>>
10.04.
| Grand Café – Ráolvasás 10. – Szálinger Balázs: Al-dunai álom >>>
10.04.
| Somogyi Könyvtár – Országos Könyvtári Napok >>>
10.03.
| Balszerencsét! Fesztivál – adománygyűjtés >>>
09.30.
| Grand Café Szeged – Irodalmi Diszkó minifeszt >>>
09.25.
| Ők a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál idei díjazottjai >>>
09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Gergely Ágnes, Allen Ginsberg, Benedek Miklós, Lázár Bence András, Marno János versei
N. Tóth Anikó, Makkai Flóra, Benedek Szabolcs prózája
Emil Cioran: Gondolatok alkonya, Koman Zsombor Emil Cioranról
Iris Murdoch, Vladimir Tasić tanulmánya
Kritikák Sándor Iván, Szöllősi Mátyás, Ljudmila Ulickaja könyvéről
Diákmelléklet: Nyári Krisztián: Az esőcsinálók boldogsága, avagy mire való a vers?

>>>

MARKÓ BÉLA A SZEGEDI BÖLCSÉSZKARON
A Magyar Könyvkiadók Napján az erdélyi magyar kultúra és közélet kiemelkedő egyénisége, a szegedi irodalmárokkal régóta jó kapcsolatot ápoló Markó Béla költő is vendége volt a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának, ahol Fried István irodalomtörténésszel beszélgetett pályájáról, költészetéről és A haza milyen? című új kötetéről… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>

Olvasni a futballt
2017.08.18 - tiszatáj

GAZDAG JÓZSEF: EGY FUTBALLFÜGGŐ NAPLÓJÁBÓL

Aligha lehetett jobb marketingarca Gazdag József tárcagyűjteményének, mint a futballista és író Esterházy Péter, aki nem­csak a Digi Sport egyik tavaly április reggeli műsorában beszélgetett meglehetősen lelkesen a szerzővel szeretett sportjukról (és nem mellesleg a frissen megjelent kötetről), de a szóban forgó műsor riporterével, Szombathy Pállal kiegészülve együtt mutatták be a könyvet a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon aznap délután a Millenárison. Persze, nem különösebben indokolja semmi éppen ezt a médiaeseményt kiemelni, hiszen a Futballfüggőnek valóságos bemutató-turnéja volt Prágától Szlovákián át Magyarország számos településéig, gyakorlatilag majdnem mindenütt, ahol futballdrukkerekre és irodalombarát közönségre lehetett számítani. Ráadásul Esterházy is alaposan fellőtte a könyvet, amikor Friderikusz Sándor beszélgetős – és intelligens, finom, kulturált – műsorában arra a kérdésre, milyen művet kedvel éppen, mely művet emelné ki a mai irodalomból, hosszasabb töprengés nélkül a még friss Futballfüggőt említette meg. A könyvfesztiválos bemutatón az írólegenda úgy fogalmazott, a kötet a focival indít, a végére azonban, mint minden értékes alkotás, eljut az élethez. (A Fannival az ősz című írás zárja a tárcák sorát, a következő passzussal: „Fanni elszontyolodva hajtogatja össze a zászlót. Csak azért nem szipog, mert névnapjára kapott egy bokarögzítős sípcsontvédőt. Abban nézte a meccset. Legközelebb pedig a temetőbe is elviszi megmutatni, hadd örüljön a papa is, odaát. / Mert a lélek él, ez egészen bizonyos.” 278–279.)

Esterházy egyébként az utóbbi műsorban nem mulasztotta el kiemelni, hogy Gazdag József nem csupán kiváló tárca- és sportújságíró, de elsőrangú prózaíró is. Az állításban természetesen nincs túlzás; a szerző első és eleddig egyetlen rövidpróza-gyűjteménye, a Kilátás az ezüstfenyőkre 2004-ben jelent meg, szintén a Kalligram gondozásában, s mint azt a második kiadás kapcsán Csehy Zoltán recenziója kiemelte, magyar nyelvű első kötet újabb kiadására nem gyakran kerül sor (lásd Csehy Zoltán, Újabb kilátás = Új Szó, 2012. november 22.). Gazdag számos elismerésben és igen pozitív fogadtatásban részesült debütáló könyve valóban ritka erős, intelligens, ugyanakkor érzékeny megfigyelőről tanúskodó novellák, rövidprózai írások gyűjteménye, s noha szépirodalmi tekintetben a szerző azóta is hallgat, a tárcák kötetbe rendezésétől joggal várhatja az olvasó, hogy többet nyújt, mint az eredeti megjelenések egymástól elkülönülő darabjai. A szerző a pozsonyi Új Szó című napilap Focitipp rovatát szerkesztette az elmúlt bő évtizedben (2005 és 2014 között), ebben a kontextusban jelentek meg tárcái heti rendszerességgel. Az írások olvasók körében aratott sikere nyomán profi blog született a szövegek elhelyezése, archiválása és kiterjesztései számára (futballfuggo.blog.hu), melynek jelenleg 6523 követője van a Facebookon. Ez több, mint egyes kulturális oldalak követőinek száma a Facebookon.

Ennyit a sikerről, lássuk, miben áll az ív, amely a futballtól az életig feszül. Nézzünk néhány hívószót: meccs, liga, stadion, csel, csalás, pénz, játék – továbbá: utazás, rajongás, „kórkép” (a szerző találó kifejezése mániájára vagy függőségére, melynek patologikus horizontja valójában roppan szimpatikus, de erről később még szót ejtünk), enthuziazmus, sorsok, történetek. Az ív valójában nem feltételez valamiféle haladást, jóllehet Esterházy éles szemmel határozta meg azt a könyv nyitó és záró passzusai közt, hiszen a tárcák nem adnak ki egy olyan értelemben vett fejlődési mintázatot – akár a szövegek elbeszélőjének érésével, korosodásával párhuzamosan –, mint mondjuk Nick Hornby ugyancsak méltán népszerű, és Gazdag által is szeretettel fölemlegetett futballkönyve, a kiváló Fociláz, amely hasonló módon keletkezett, mint a Futballfüggő, viszont benne végigkísérhető az épp csak serdülő Hornby Arsenal iránti rajongásának alakulása a felnőtt drukker szellemes és bölcs(ebb) viszonyulásáig hőn követett és imádott klubjához, valamint, természetesen, a focihoz. Más hasonlóságok is vannak a két könyv közt, elég csak a futball társadalmi szerepéről, a sportfogadásokról, a nagy klubok pénzköltési és igazolási szokásairól vagy a futballt körülvevő média- és reklámgépezetről szóló eszmefuttatásokra gondolni – a két szerző e tekintetben szintén igen közel áll egymáshoz. Gazdag József tárcakötete mégsem hasonlít a Hornbyéra. A Fociláz, ha akarom, olvasható regényként, a Futballfüggő nem. Ami viszont meghatározó módon közös bennük – az említetteken túl –, az az élethez (léthez) és az irodalomhoz való erőteljes és poétikai tekintetben is fontos, kiiktathatatlan kötődés.

Hornbyról a könyve megjelenésekor (1992-ben) még nemigen lehetett tudni, hogy író lesz-e belőle (három évvel később jelent meg a Pop, csajok, satöbbi; onnantól persze nem volt kérdés), Gazdag azonban szépíróként debütált, futballkönyve innen nézve amolyan grátisz. Ugyanakkor már a felütés, illetve a másodikként következő szöveg (Bevezetés az irodalomba [magyar válogatott]) nyomatékossá teszi, hogy miként az irodalom titokzatos és összehasonlíthatatlan tapasztalati erővel juttatja szóhoz a létet, úgy a futball(függés) mint létforma újra és újra érintkezésbe kerül az irodalommal. A mi magyar nemzeti tizenegyünk az irodalomban például – a szellemes tárca edzői, vagy ahogyan Angliában mondják, menedzseri taktikája alapján – nem kisebb klasszisokat vonultat föl, mint Sajó Lászlót (hálóőr), Szabó Lőrincet („nagy munkabírású hátvéd”, a védelem jobb oldala), Mészöly Miklóst („szilárd jellemű, megvesztegethetetlen” söprögető), Ottlik Gézát („hajlíthatatlan jellemű, egyenes gerincű, megfontolt és higgadt” középhátvéd), József Attilát (aki „indulatos hátvéd, szikrázó szemekkel”), Kosztolányi Dezsőt („a cselkirályt, a finom trükkök mesterét” a középpálya jobb oldalán), Mándy Ivánt (a 10-es mez birtokosát, aki a „körömpasszok” mestere), Grendel Lajost („Mán­dy­val remekül megértik egymást a középpálya tengelyén”), Karinthy Frigyest („ezt a több poszton is bevethető, univerzális spílert”), a Lázár Ervin helyett ezúttal a kezdőbe nevezett Talamon Alfonzot, és végül forwardként ki mást, mint az „úri modorú” Esterházy Pétert („mert játékát elegancia s ún. magas fokú technikai tudás jellemzi, ráadásul ő von Haus aus futballista”).

Nem csupán a létnek tehát, de az irodalomnak is egyfajta interpretánsa a futball, a fönt említett játékosok – kiegészülve a keretbe szintén bekerült olyan további klasszisokkal, mint Spiró, Kukorelly, Darvasi vagy Egressy – csaknem valamennyien megnyilatkoztak a futballról (de legalábbis a sportról mint olyanról), és az mindegyikőjüknél szoros, értelmező viszonyba, olykor helyettesítő viszonyba került a léttel. Így tekintve arra a következtetésre juthatunk, hogy a szóban forgó labdajáték jelentősen túlmutat önmagán; úgy is fogalmazhatnók, a nyelv számára egyaránt komoly téttel bír. E helyütt természetesen már messze nem arról van szó, vajon melyik sztárklub mennyit költött a nyári átigazolási időszakban valamelyik celebre, vagy hol hallgatták el bizonyos tranzakciók egyes részleteit, kik és mikor, melyik ligában bundáztak meg meccseket, s ennek következményeképp miért érzi a tárcák szerzője mind kényelmesebben magát az alacsonyabb osztályok, olykor egészen alacsony szintű ligák mérkőzésein, ahol az imént találomra kiragadott gyanús mozzanatok bizonyosan nincsenek jelen. Sokkal inkább beszélhetünk a nyelv, az irodalom ennél is nagyobb tétjéről, arról, hogy miben áll az a tapasztalat, amely alapján felcserélhetetlenül egyedi módon értjük meg magunkat a világban, melynek kiemelkedően fontos részét képezi – itt tulajdonképpen a helyébe lép – a futball. Az nyújtja Gazdag József könyvének egyik erényét, hogy ugyan nemhogy nem hagyja érintetlenül a labdarúgás mint biznisz vakfoltjait, hanem rendre emlékeztet e világ láthatatlannak tetsző, de időről időre látványosan megmutatkozó anomáliáira, esetlegességeire, sőt bűnösségére, azonban a vidéki mérkőzések és az alacsony ligás, bekiabálós meccsek mellett szinte magától értetődő módon ott van a Barcelona, a Liverpool vagy a Manchester United. Nem mint pénztermelő, lélektelen gépezetek, hanem mint szimbólumok, legendák, életérzések.

A függéshez az is hozzátartozik, az is a létforma része, hogy elszenvedője legtöbbször úton van – úton a mérkőzés helyszíne felé. Mindig tart valahová, mindig érkezésben, majd távozóban van. A futball színtere ugyanis a stadion, az a szimbolikus tér, ahol a játékosok a bemelegítést követően visszavonulnak az öltözőkbe, majd rituálisan ismét kivonulnak a kezdő sípszóra. Nyilván kitalálta az olvasó, hogy mindebből az következik, a futball semmiképp sem televíziós közvetítésként vagy kivetítőn, esetleg streamként létezik. Gazdag futballfüggése az élő jelenlét tapasztalata, melynek része a talp alatti talaj, a fű illata, a stadion tere, a lelátó székei és a sokaság keltette zaj. A játék esztétikája ebben a szisztémában érvényesül, egyszeri és megismételhetetlen prezenciaként telepszik a nézőre, ily módon felerősíti azokat az effektusokat, élményszerű pillanatokat, amelyek a testi közelség érzésében generálódnak. Kétségtelen, és erről az újabb irodalom- és kultúratudományos kutatások is tudósítanak, hogy az irodalom, a nyelv képes lehet hasonló benyomások és hatások keltésére, olyan „szubtextust” létrehozva, amelynek nem nyelvi, hanem érzéki dimenziója van. Ugyanakkor az a szellemes, számtalan értelmező pillanatot felvonultató gondolatszövés, mely a Futballfüggő írásait jellemzi – és amelyek végső soron mégiscsak egy szerény, tárgyát előtérbe engedő, azonban megfontoltan és a témában izgalmasan kalauzoló narrátorról tanúskodnak: innen a függés korábban említett „patológiájának”, „kórképének” rokonszenves jellege –, tehát az egyedi megértés-teljesítményekben gazdag számos gondolatmenet arra enged következtetni, hogy az említett megismételhetetlen prezenciának és érzéki síknak keletkezik egy időbeli, tapasztalati vetülete. Mégpedig olyan tapasztalati vetület, amelynek révén az előbbi, vagyis a prezencia, az érzéki dimenzió létformáló és létértelmező eseményként interpretálható, s ily módon meglelhetők annak előzményei – a hagyomány útján –, sőt a következményei is a nyelvművészetben: ez maga a keletkező írásmű.

A folyamatos úton levésként is érthető történés, mely máskülönben, emlékezzünk, a futballfüggő mindennapjait a pályák, stadionok és célállomások közti mozgás gyanánt viszi színre, tágabb értelemben tehát az az ív volna, mely a futballtól a létig (és vissza) húzódik. Szinekdochikusan pedig maga is irodalom. (Talán ezért bírhat a Bevezetés az irodalomba címet viselő tárca nagyobb jelentőséggel, mint amit a válogatott író tizenegy humora rejt, s meglehet, ennek nyomatékául szolgál az is, hogy a futballfüggő fentebb hivatkozott blogjának fejlécében ezüstfenyők fotója szerepel, akárcsak a bemutatkozó prózakötet frontborítóján.) Ha úgy fogalmazunk, hogy ebből a szempontból a mediális áthelyeződések, a televíziós közvetítések és a streamek technikai-gépi átalakító mechanizmusai – ismétlés, lassítás, nagyítás, szuperlassúk, elemző jelek és jelölések a képernyőn – létrehoznak egy olyan összetett képsort, mely mindenekelőtt megértendő mozzanatokat tartalmaz, akkor közelebb kerülünk ahhoz az eseményhez is, amit olvasásnak nevezünk. Gazdag József pedig – ahogyan a mostani futballkommentátorok szinte mantraszerűen ismétlik a játékosok megfelelő helyzetfelismeréseire vonatkozóan – átkozottul jól olvassa a futballt, ha maga is csupán, miként vallja, drukker.

Mi, olvasók viszont azért is drukkolunk, hogy a szerző ez után a remek tárcagyűjtemény után a fikciós elbeszélésekhez is visszataláljon. Szükség volna rá.

L. Varga Péter

(Megjelent a Tiszatáj 2017/2. számában)

 

2316034_5Kalligram Kiadó

Pozsony, 2015

366 oldal, 3490 Ft  

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,

Warning: Use of undefined constant php - assumed 'php' (this will throw an Error in a future version of PHP) in /home/tiszataj/tiszatajonline.hu/wp-content/themes/tiszataj/post.php on line 118
2021.10.16 - tiszatáj

Gergely Ágnes, Allen Ginsberg, Benedek Miklós, Lázár Bence András, Marno János versei
N. Tóth Anikó, Makkai Flóra, Benedek Szabolcs prózája
Emil Cioran: Gondolatok alkonya, Koman Zsombor Emil Cioranról
Iris Murdoch, Vladimir Tasić tanulmánya
Kritikák Sándor Iván, Szöllősi Mátyás, Ljudmila Ulickaja könyvéről
Diákmelléklet: Nyári Krisztián: Az esőcsinálók boldogsága, avagy mire való a vers?

Tovább olvasom >>>
2021.10.15 - tiszatáj

GONÇALO M. TAVARES: TÁNCKÖNYV
Miért ejt zavarba Gonçalo M. Tavares Tánckönyve? Leginkább azért, mert folyamatosan kimozdít a megszokott olvasási stratégiánkból. Ha végigolvassuk a 106 költeményből álló kötetet, tettre készen kell figyelnünk arra, épp merre taszít, ránt a szöveg, mikor húzza ki lábunk alól az épp megszerzett olvasói pozíciónkat… – BORBÁTH PÉTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.13 - tiszatáj

CSAPDA A NETEN
4 éve forró pont a #MeToo, valamint legalább ennyi ideje képez beszédtémát a cyberbullying: Barbora Chalupová és Vít Klusák közös dokumentumfilmje megfelelő tárgyismerettel hozza közös nevezőre a dilemmákat, egyszerre új és taszítóan ismerős világba kalauzolva az érdeklődőket… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.13 - tiszatáj

TÁRLATTAL IS EMLÉKEZNEK A 700 ÉVE ELHUNYT KÖLTŐRE A TISZATÁJ SZALONBAN
A 700 éve elhunyt olasz költőre, Dantéra emlékeztek hétfőn a Tiszatáj Szalonban, ahol Nátyi Róbert művészettörténész nyitotta meg Géczi János október végéig látható dekollázs tárlatát, majd Pál József irodalomtörténésszel és a kiállító költővel, képzőművésszel az Isteni színjátékról is beszélgetett… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.12 - tiszatáj

HANSÁGI ÁGNES: LÁTHATATLAN LIMESEK
Hansági Ágnes kötete a Tempevölgy gondozásában jelent meg, témáját tekintve pedig határjelenségekre fókuszál, amelyek két nagyobb témára oszlanak: történeti és mediális szempontú tanulmányokra. Egy-egy nagyobb fejezeten belül is széles merítéssel találkozhatunk, hiszen Hansági különböző, egymástól eltérő jelenségeket vizsgálva mutatja be az irodalmi limeseket… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.10 - tiszatáj

KUKORELLY ENDRE: Cé Cé Cé Pé AVAGY LASSÚDAD HALADÁS A KOMMUNIZMUS FELÉ
Egy új interjúformát álmodtam meg. Interjú egy könyvvel. Nem a szerzővel, hanem a könyvével (identitást adva annak) „beszélgetek”. Elképzelésem szerint a könyvinterjú se nem kritika, se nem interjú, se nem szépírás, hanem ezek egyvelege… – JANÁKY MARIANNA KÖNYVINTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.09 - tiszatáj

MAGYAR BANDA: 12 BETYÁR
Finoman szólva is némi kétkedéssel fordultam egy olyan produkció felé, amely bevallása szerint „az autentikus népzenét a megszokottól eltérő szemszögből” kívánja bemutatni. Ilyen mondatok olvasása kapcsán orbitális tévedések és véget nem érő definíciós viták rémlenek fel bennem a világ- és népzene mibenlétéről. A zenekar tagjai azonban mást ígértek, és hál’ Istennek nem kellett csalódnom… – PIPCZ ILLÉS AJÁNLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.07 - tiszatáj

MEZEY KATALIN: RÉGI NAPOK RENDJE
Mezey Katalin azon szerzők közé tartozik, akik több műfajban is kipróbálták tehetségüket. Prózaíró, költő és műfordító. Számos verseskönyv és prózakötet után legutóbb a Régi napok rendje novelláit vehettük kezünkbe. Két fő részből áll a mű: az első fejezet hét novellája még 1987-ből való, a többi nyolc pedig a 2014-es Ismernek téged után keletkezett. A több évtizedes eltérés ellenére egységesnek mondható a Régi napok rendje…– BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)